Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-23 / 299. szám

12 •KAPCSOLATOK" CSÜTÖRTÖK, 2004. DECEMBER 23. Harang csendül Téli hajnal. A buszra várunk a megállóban. Elgondolkodunk a világ dolgain. Lovas szekér közelít. Viharlámpa pislákoló fénye imbolyog rajta. Itt poroszkálnak Ady szavai is: „Az én kedves kis falumban / Karácsonykor / Magába száll minden lélek." Fagyos szél söpör végig a háztetőkön. A hóval bélelt szürkés felhők alatt szótlanok az emberek. Ismerik egymást. A mozdulatok, a pillantások beszélnek. Mindenki magában hordozza a másik emberségét is. Karácsony ünnepét jelképek kísérik, ezekben rejlik a szeretet igazsága. A karácsonyi jelképek még az elfásult embereket is közelebb hozzák egymáshoz. Rozzant istállóban, puha szalmán, jászolban alszik valaki. Az ér partján zörög a nád. A fölszálló vízpárák emlékét őrzi a száraz meder. Különös szépség az ember. A karácsony hangulatában benne van a szeretet, a születés tiszta természetessége, a sorsokat összekötő részvét, a rászorulókon segítő jó szándék érzelmi telítettsége. Decemberben gyakran elhangzik a kérdés: mit vitt el és mit hozott számunkra ez az év? A közjóról, az értékteremtésről, a jövőnkről mit mondhatunk egymásnak? A gyermekeknek, a felnőtteknek, a családoknak, a tisztességben megőszült nyugdíjasoknak még több megértésre, esélyre és méltányos életlehetőségre van szükségük. A szegényen élők, a védtelenek, a kiszolgáltatottak, a munkanélküliek, a nehézségekkel küzdők helyzete hogyan javítható? Horatius mondta: „Nemcsak a jog fontos, de az emberség és belátás is." Egy kép villan fel régi emlékeimből. A falu közepén elgyötört arcú, szomjas ember iszik az artézi kút vizéből. Remegő lábainál táncol a hideg szél. Elesik. Üresen kong. Belefagy a sárba a kantafedél. Befelé szólít az emlék. Mégsem tartok vele, mert most a dél-alföldi falvak mai gondja a jövő felől kérdez. Hajnalpírban puha fény szitál. A gyár komor udvarán éhes verébcsapat repül át. A gazdasági versenyképesség, a munkahelyteremtés, a népességmegtartás, a lakosság igényei alapján alakítható a településfejlesztés? A választ a jövő írja már. A mai valósághoz viszonyulás sokunkból hiányzik még? Értjük-e azt ma, amit a holnap már tegnap kirajzolt? A társadalmi-gazdasági környezet alakulása, változása kiváltja az új szükségleteket. Azonban ezekre nincs mindig elegendő pénz. Az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok állami támogatást kapnak, a pályázati lehetőségek is segíthetnek. Szántás, vetés, aratás, munka, erőfeszítés és az új értékteremtés vívmányai nélkül a jelen és a fenntartható jövő nem képzelhető el. A Dél-Alföld mezőgazdasági és ipari szektorai, az itteni városok és a kistérségek települései fejlesztéseket valósítanak meg. A hátrány előnnyé válhat? A településeken a szociális és kulturális jövőkép megformálása időszerű. A régi kényszerűségeken túlmutató távlatokban még több lehetőség vqn. Sok a félreértés. Ellentmondás is akad szép számmal. Esélyegyenlőség: a szót az egész ország hallja, köztük azok is, akikhez csak a mozgóposta jár. A családi gazdaságok életképessége hogyan tartható fenn? A gazdaélet számára mit hoz a jövő? Az új és a régi jó ideig egymás mellett él majd. A korszerű növénytermesztési, állattenyésztési módszerek elterjednek a jövőben. A kis- és középvállalkozások támogatást kapnak. A technológia megújul. A számítógépet, a digitális elektronikát alkalmazó ipari ágazatok képviselik az újat. Az autópálya és a gyorsforgalmi utak építése, a régi utak korszerűsítése, a régiós légi közlekedés is megvalósulhat. Múlt, jelen, jövő. Az életforma változik. Kanyarodik az út. A só járta fehér szalonnát, a paprika zamatát felejtve nyikorog a szekér? A karácsonyi méz, dió, fokhagyma régi ízeivel, a falu igazi értékeivel mi lesz? Megmaradnak. A közös felelősség, az embertársi szeretet ősmintája él. A termőföldhöz hasonlóan az embereknek is testi-lelki felfrissülésre van szükségük. Ha a földjét szerető gazdáéhoz hasonló óvó figyelem övezi a falvakban az épített környezetet, a közutakat, a közterületeket, a parkot, a templomokat és a temetőket, akkor a települések arculata a szépen gondozottság örömteli benyomását nyújtja. Várják a vállalkozókat, a gyárakat az ipari parkok is. A Tisza völgyében élők számára az árvízi biztonságot a továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv teremti meg. Megerősítik a töltéseket, nagy víztározókat építenek. Megoldható az öntözés? Lesz még új olajkincs is? Ivóvizet tisztító programok valósulnak meg. A termálvíz is egyre inkább közhasznúvá válhat majd. A lelki egészség is javulhat a falvakban. Tenni kell érte. A megoldást igénylő helyzetekből, a nehézségekből van még bőven! Város és falu a stabilitás és haladás egyensúlyát keresi. A mai kihívásokat átélő közösségek, a családok a reményteli biztonságot nyújtó egyensúlyra támaszkodnának. Értékteremtésre van szükség. „Ha valóra válna, / Igazi boldogság / Szállna a világra..." Folyókkal dús, fás, ligetes a vidék. Hosszan nyújtózik a rét. Nyáron aranyszínben ringott a kalász. Az újbor is hordókban van már. Amott öntözésre vár a kiszáradás ellen küzdő táj. Áramot kérnek a tanyák. Távolabb a holtágak csendje honol. Emitt a hagymaföldek mögött hallgatag kunhalom domborul. A semlyék szélén mezei nyulak futnak, a gázlőmadár büszkén lépdel, a kopasz fák magasán réti héja fészkel. Itt, délen termékeny a föld. A fénylő, hófoltos szántásról vén varjak fekete raja rebben a szürkéskék égre. Mi az ember? A valóság egy szép töredéke? Örök visszatérés az unokák arcának tükrében? Aki bízik, az a jövő felől nézi a jelent, a múltat. Várakozás közben az ember elgondolkodik. Megérkezik a busz. Már mindenki benn ül. Itt az idő, a lét nagyot pendül. „Harang csendül, / Ének zendül,..." A jelkép újraszületése ez. A szív igéivel valaki elmondja bennünk Ady Endre Karácsony című versét. A nyíló ég percmén, a fölszálló ködben, mintha három angyal repülne át az út felett. Egy csillag ragyog az égen. Növekszik a világosság. Kibomlik a fény. A gyermek halk szavát meghalljuk még? A karácsony elhozza közénk. BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON, FÖLDEÁK A veszélyes hulladékot külön kellene gyűjteni A hulladékok egy része időzített bombának is tekinthető Fotó: Tésík Attila „A környezetvédelem tipikusan az a terület, ahol a nem cselekvésnek nagy ára lehet" mondta nemrégiben Stavros Dimas, az EU környezetvédelmi biztosa. ... - Én elvittem a környezetre rendkívül veszélyes mezőgazdasági szermaradványomat (Arvalin, Novenda, stb.) Szegeden a Moszkvai krt. 8/A alá, a Multigrade Kft.-nek, kifizettem az átvételért a néhány száz forintot. A baj az, hogy ott megtudtam, hogy lakossági körben szinte egyedülálló cselekedetet hajtottam végre. Közölték velem, hogy nemigen van rá példa, hogy a lakosság részéről valaki a kis veszélyes hulladékát hozzájuk bevigye. Következésképpen a háztartásokból jelenleg Szegeden kb. évi 100-200 tonna (becsült adat) kifejezetten veszélyes hulladék kerül a Sándorfalvi úti szemétlerakóba a háztartási szeméttel, mely ott időzített bombaként ketyeg. Nem szeretném hosszúra nyújtani a szót. Az illetékesek figyelmébe ajánlom 2000. évi XLIII. törvényt a hulladékgazdálkodásról, a 98/2001/VI. 15. Korm. rendelet több pontját, valamint 22/2001/X. 10. KÖM-rendeletet, mely átfogóan rendelkezik a lakosságnál keletkező veszélyes hulladék átvételéről. Mindenesetre azt el lehet mondani, hogy a jelenlegi szegedi gyakorlat szerintem nem felel meg a törvényi előírásoknak. Szabó Ferenc úr 2006. év végérc ígérte a lakossági veszélyes hulladék begyűjtésének átfogó megszervezését. Aggályom: „... és az az évi kb. 100-200 tonna környezetre veszélyes, illetve kifejezetten toxikus anyag, amely addig a lakosságnál képződik, jobb esetben a Sándorfalvi útra kerül, de inkább környezetünkben szétdobálunk (jobb lehetőség híján), azzal mi lesz?" (Ezzel kapcsolatban nagyon súlyos aggodalmaim vannak. Lásd még a lapban december 6-án megjelent, „Még kocsimosásra sem jó" című cikket!) Tisztelettel kérnénk - elismerve az illetékesek eddigi erőfeszítéseit -hogy a hulladékudvarok haladéktalanul kapják meg a lakossági veszélyes hulladékok térítésmentes átvételének jogát, mielőbb induljon el az autós begyűjtő körjárat, illetve létesüljenek új, speciális begyűjtőhelyek. ló lenne, ha a városban több ponton megjelennének pl. a kémiai áramforrások (elemek) begyűjtésére alkalmas kisméretű gyűjtőtartályok. PETÉNÉ FÜZESI MÁRTA KÖRNYEZETVÉDŐ, AZ MKE, A CSEMETE ÉS A MAGYAR TERMÉSZETVÉDŐK SZÖVETSÉGÉNEK TAGJA Gyűlölet nélkül Mondanivalóm van a világ számára, mert közéleti személyiségek azt sugalmazzák, ne éljek teljes, csak fél életet. Megmagyarázom. A teljes élethez egyformán hozzátartozik a sírás is, nevetés is, az áldás és átok, meg a tűz, víz, mint ellentétpárok. Nagyon furcsa lenne, ha valaki a telet engedélyezné, de a nyarat be akarná tiltani. Buzgó politikusok úgy döntöttek, hogy a szeretet-gyűlölet ellentétpárból egyiket betiltják, ezzel olyat tesznek, ami ezer éves hazánkban még nem volt: elfogadtatják az ú.n. „gyűlölettörvényt". Felháborítónak tartom az érzéseinkbe való beletenyerelést, mert a fenti érzelmek a homlok mögött, az agyban fészkelnek és ehhez a privát szférához nyúlni, illetlen és törvénytelen. így látta az alkotmánybírósáig is. Megbukott az életidegen törvényjavaslat. Ennek ellenére egyesek a visszacsempészésén mesterkednek. Én mondanék valamit a tisztelt „agy-cenzoroknak". Hogy kit szeretek és kit gyűlölök az én privát ügyem. Talán még az is lehet, hogy nem az a rossz, aki gyűlöl, hanem aki e negatív érzést kiváltja. Még a kiscica is tudja: a jót szeretni, a rosszat gyűlölni kell. Gyűlöli, aki dióhéjat ragaszt a talpára, de szereti azt aki tejet ad neki. Ép érzékű emberben a két említett érzés azonos intenzitással működik. Ne titkoljuk, sokan az ellenzék egyedeit tartják olyan különleges személyeknek, akik csak gyűlölni képesek. Hej, pedig ha tudnák, milyen forrón tudunk mi szeretni! Különösen egy személyt, akinek a neve O-betűvel kezdődik. Teljes nevet - jóindulattól - azért nem mondok, nehogy hallatán a méregtől fölrobbanjanak a szeretet bajnokai. Ugye, kedves felebarátaim önök sem mentesek a gyűlölettől? Mérjünk csak egyenlő mércével! Áz sem olyan régen volt, amikor önök gyűlölettől fuldokolva átkozták az amerikai imperializmust és a tőkés kizsákmányolást. Én akkor is tiltakoznék, ha valaki - éppen fordítva - a szeretetet akarná törvénnyel betiltani. Hangosan kiáltanám: „Szeretni is szabad!" KÖVÉR KÁROLY, SZEGED Mint az amerikai filmekben Az utóbbi hetekben az állandó petárdázástól hangos a város. Jómagam a Lechner téren lakom, ami „kiemelt központja" a durrogtatóknak. Mondanom sem kell, milyen idegesítő az, amikor váratlanul eldurran egy-egy petárda vagy egy egész sorozat. Nem tudom, mi értelme volt engedélyezni a petárdák forgalmazását hetekkel szilveszter előtt. Szilveszterkor legalább tudja az ember, hogy mire számítson. Amikor még nem lehetett legálisan petárdát venni, akkor is volt petárdázás szilveszterkor, de legalább csak azon a napon, esetleg előtte-utána egy-egy napig. Most pedig már december eleje óta, mint valami rossz amerikai filmben, az állandó lövöldözéstől hangos a város. Nem hiszem, hogy van valami ésszerű érv a petárdák legálissá tétele mellett, hacsak nem az, hogy ebből már megint valakinek vagy valakiknek igen nagy haszna van. Ezzel ugyanis nem lett biztonságosabb a petárdák használata, az biztos, sőt! Most már bárki megveheti, akkor durrogtatja és ott, ahol akarja a legális időszakban. Éljen az ifjúságvédelem! Ehhez csak gratulálni lehet! TASNÁDI GÁBOR, SZEGED Legfőbb ajándék a szeretet Itt a karácsony, a szeretet ünnepe... Békés, boldog karácsonyt! De ha elparkolod előlem a helyet - beverem a fejed! Szombat éjjel „bandaháború" keretében több színhelyes tömegverekedés segített többeknek ráhangolódni a meghitt, szeretetteljes, karácsonyi érzésekre. Előtte Mohácson is előkerültek a harci eszközök, pisztolyok, kések... Boldog adventi ütések, békés lövések, üvöltések... Ideges bevásárlási tolongás, lökdösődés, stressz és felfokozott izgalom... Mindez nélkülözhetetlen, hogy legyen valami szenteste az asztalon? Ahová leülünk békében ünnepelni - boldog, békés karácsonyt aztán irány tovább tülekedni, verekedni. .. Őszinte dolog ez? Minden ünnep alkalmával megemlékezünk valamilyen fontos eseményről Megerősítünk magunkban valamit a múlt hagyatékából. Hasznos tradíciót követünk, elevenítünk fel. A karácsony Jézus születésnapjának az ünnepe. A felállított Betlehemek szemléltetik e momentumot, Jézus születését. Jézus a szeretet igéjét hozta el nekünk, erről tett tanúbizonyságot. A szeretet ajándék minden ember számára. Jó adni, és jó kapni! Ettől oly becses és kevés van, mi hozzá hasonló. Ezen ajándékért cserébe, mintegy szimbolikusan, a háromkirályok és pásztorok is ajándékot hoztak a Kisjézusnak a jászolhoz. Ezt utánozva ajándékozzuk meg mi is egymást e napon. Ám a legfőbb ajándék, amit Jézus hozott, a SZERETET, egyik napunkból sem hiányozhatna! Ezt kellene megtanulnunk - a szeretettel megajándékozni egymást! Ez lenne a fő érték és nem a karácsonyi ajándék. Ezért nevezzük a karácsonyt a szeretet ünnepének. Még aki ateista és nem hívő, az is ismeri a szeretet érzését, és ünnepli a karácsonyt. A szeretet egyetemes és jó dolog! Jobb, mint a fa alatti zokni, kisautó, PC, brill vagy bármi. A szeretetet nem pótolhatja, nem helyettesítheti semmi. Ezt kell karácsonykor megtanulni - szeretetet adni. Nem csak egy napon. Nem elég csak mondani! Nem lehet imitálni. .. Hogyan ülhet le valaki Jézus fája alá a szeretetet ünnepelni, aki kicsivel korábban nem átallott másokat ütlegelni. Például egy parkolóhely miatt... Igazi a szeretete annak, aki tülekedve, türelmetlenül tiporta korábban a vásárláskor az embertársakat? Gondolkodjunk el ezeken. „Pénzisten" hamis imádatán és az igazi szereteten. Mert a karácsony valódi célja ez, felismerni és meglátni az igaz értéket. Erősíteni magunkban a kölcsönös szeretetet. KOSZTA PÉTER, SZEGED