Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-13 / 290. szám

SZERDA. 2004. DECEMBER 15. •MEGYEI TŰKOR* 131 Fő támogató: <B <B *<B 0) '(B N (/) (B >i 0) (B e>. H? M

o P* c Qj o ^ (0 Ja: O O •-H -ü o ~ ^ 5 V S ci U. Ü. -ö íjS 3 3 ~ 2 O O ÉE "53 £ * *— ajW

O >o ~ . SE C g OCf ° «I ¡5 co a Ja: jí £ § « « jo ^ C C a; C JJ ja ja c -«3 e 11 | c y Ii II -J t— Í2 T» I«^ j; g Je "T Ä " JJ <_ JJ — =r> 2* ** 5 "S ;2 a s - # £ N .. ? > 3 aí » ft j. w IS Js •a> ^ a 3 A szentesi szülők nem tudtak arról, hogy gyermeküket lefényképezik Vita az iskolai fotókról A szülők szerint vitatható módon készültek felvételek gyermekükről a szentesi Petőfi-iskolában. Egy első osztályos kislány édesanyja azért kereste fel szerkesztőségünket, mert nem tartja jogszerűnek az eljárást. Az iskola igazgatója hangsúlyozza: pusztán egy lehetőségről van szó. A Dunántúlról érkezett fényképész állítása szerint minden meg nem rendelt felvételt bezúz. Sarkadi Ildikó és Fekete Pál szerint vitatható módon készültek felvételek gyermekükről, aki a szentesi Petőfi Sándor Általános Iskola első osztályos tanulója. Mint mondták, nem egyeztek bele, hogy a kislányt fotózzák, nem is tudtak arról, hogy fényképeszkedés lesz az iskolában. A gyermek egy napon hazavitt egy dossziét, benne a róla készült tizenegy képpel, s otthon elmondta: ezekből lehet rendelni. Az édesanya hozzáfűzte: ha tudott volna az esetről, és dönthet róla, akkor szebb ruhába öltözteti a kislányt. Férje azt furcsállja, amiért nem kértek beleegyezést a fotózáshoz. Szerinte a szülők joggal kérdezhetik, mit kezd a fotós a negatívokkal? A házaspár tart attól, hogy esetleg a világhálóra kerülnek a felvételek a kislány számára előnytelen összefüggésben. Azt is elmondták: nem értik, miért nem szerepel a dosszién a felvételek szerzője névvel, címmel, telefonszámmal. Az iskola igazgatója kérdésünkre válaszolva elmondta: pusztán egy lehetőségről van szó, nem kötelező vásárolni. A fényképész három esztendeje tart kapcsolatot az intézményA szülők attól tartanak, a képpekkel visszaél a dunántúli fényképész Fotó: Tésik Attila nyel, szóbeli megállapodásuk szerint a diákokról egyenként készülnek képek, melyeket a szülőknek kínál a fotós. Eddig egyetlen szülőnek sem volt ellenvetése, sokan örömmel fogadják ezt a lehetőséget. Mészáros László elmondta, a gyermeken keresztül értesíteni szokták a szülőket erről, éppen azért, hogy a képen tetszetős öltözékben szerepeljenek. Elképzelhető, hogy valamiért nem jutott el ennek a híre a kislány családjához. Az igazgató hangsúlyozta, hogy ez kizárólag lehetőség. Egy-egy alkalommal az elkészült képeknek mindössze negyven százalékát vásárolják meg a szülők a fényképésztől, aki nagyon szerény összeget juttat ennek fejében az iskolának. A felvételek szerzője, a dunántúli Fekete János lapunknak azt mondta, a negatívot egy évig őrzi meg, a szükségtelenné vált papírképeket pedig bezúzza, elégeti. Úgy fogalmazott: feltételezés csak, hogy illetéktelen kezekbe és illetéktelen felhasználásra kerülnének a gyerekekről készült képek. Az elmúlt években az intézménnyel kialakult jó kapcsolatot megtartani szeretné, ezért nem is áll érdekében, hogy visszaéljen a képekkel. Hozzátette: a fotózás piacán muszáj egy kicsit elébe menni a dolgoknak, hogy megérje. Azért nem rögzítette elérhetőségét a dosszién, mert amikor ezt korábban megtette, a szülők percenként hívták utánrendelések miatt, ezeket most már az iskolákban rögzítik. Fekete János saját szerzeményeit is rányomtatta a portréképek szélére és a dossziéra. A költemények Arany János verseinek átértelmezéséből születtek, illetve saját kútfőből. Fekete magát a remek rímek királyának nevezi, és hamarosan kötetben szeretné kiadni összes művét. A fotózás számára ezért egyelőre megélhetési forrás. B.G. Világítóablakok a 2005-ös makói naptáron Elkészült a Makó építészeti kincseit bemutató sorozat hetedik darabja. Karsai Ildikó elmondta: ezúttal a szemmagasság fölött látható, éppen ezért olykor rejtett, mégis markáns szépséget rejtő, padlásokat, folyosókat vagy udvarokat fénnyel ellátó világítóablakokra esett a választása. A művész szerint ezeket megfigyelve ugyanúgy sok mindent megtudhatunk a régi Makó társadalmi viszonyairól, építészeti világáról, mint például a kapukat vagy az erkélyeket nézve. Szerinte ráadásul vannak sajátosan makói világítóablakok is. A naptár anyagát természetesen ezúttal is gondos megfigyelőmunka előzte meg. A művész a várost járva jóval több világítóablakról készített élethű, az eredeti küllemet szigorúan visszaadó rajzot, mint amennyi végül dr. Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató kísérő szövegeivel végül a naptárba kerülhetett. A képek egyúttal felhívják a figyelmet két, ma már sajnos kiveszőben lévő mesterségre is, hiszen a világítóablakok keretei közül jó néhány kovácsolt vasból van, üvegüket pedig nem egyszer üvegműves készítette. A legérdekesebb feladat Karsai Ildikó szerint talán a jelenlegi állapotában is pompás evangélikus templom világítóablakának megrajzolása volt. A jövő évi naptár témája ehhez lesz köthető - ám a művész ezúttal sem árulta el, meglepetésnek szánja, hogy az pontosan mi lesz. Az alvilág is megkörnyékezi a fiatal tehetségeket Csongrádi puskaművesek Hazánkban kizárólag Csongrádon képeznek vadászpuskaműveseket. A Diana Felnőttképző Iskola fegyverjavító műhelyében oktatott tanoncok másfél esztendős képzésben vesznek részt, de a mesterség teljes elsajátításához további több éves gyakorlat szükséges. A megszállottságot igénylő szakma fiatal tehetségeit időnként az alvilág is megkörnyékezi. Két éve ad otthont a vadászpuskaműves tanulók gyakorlati képzésének a csongrádi Diana Felnőttképző Iskola fegyverjavító műhelye. A speciális fém- és famegmunkáláshoz szükséges eszközökkel felszerelt helyiségben évente húsz, már a vasas szakmákban jártasságot szerzett fiatal próbálja megtanulni a szakik szerint fanatizmust igénylő mesterséget. Az oktatás egyediségét bizonyítja, hogy az ország különböző pontjairól Csongrádra járó tanoncokon kívül Erdélyből is érkeznek fiatalok a kurzusra, szinte minden évben. A műhely képzési funkciója mellett szolgáltatóként is üzemel: öt puskaműves javítja a környék vadászainak fegyvereit. - A jogszabályi kötelezettségek miatt a mesterség gyakorlása komoly adminisztrációs munkával jár - mondta Horváth Mihály. A műhely irányítója szerint a bonyolultnak látszó foglalkozás csínját-bínját valójában egyszerű elsajátítani, csupán megszállottság kell hozzá. A jó puskaművesnek egyébként két dologra kell roppantul ügyelnie: az egyik a hibátlan munka - hiszen egy rosszul belőtt fegyver híre futótűzként terjed a vadászok A tapasztalt szakik szerint e mesterség fanatizmust igényel Fotó: Bíró Dániel körében, s ezzel oda a műhely kivívott renoméja a másik veszedelem az alvilág megjelenése. - Egyszer már volt rá példa, hogy egy volt tanulónkat az újság bűnügyi rovatában láttuk viszont - magyarázza Horváth Mihály. A konkurensekhez hasonlóan e műhely gazdasági létjogosultságát is arra a 130-140 ezres, engedélyezett fegyverrel rendelkező magyar megrendelői körre alapozzák, amely európai viszonylatban szinte jelentéktelen. Míg itthon a lakosság kevesebb, mint egy százaléka rendelkezik fegyverrel, addig ugyanez az arány Finnországban csaknem 90 százalékos, a nyugat-európai átlag pedig eléri a 30 százalékot. A hozzáértők szerint a közeljövőben valamelyest emelkedhet a Magyarországon bejegyzett lőfegyverek száma, ugyanis egyre könnyebb olcsón, jó minőségben hozzájutni az osztrák vadászok használt puskáihoz. • B. D.