Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-13 / 290. szám

SZERDA, 2004. DECEMBER 15. "AKTUÁLIS" 3 Kováts Zoltán: Semmitmondó adatokat szolgáltattam a rendőrségnek „TUdtam, hogy előbb vagy utóbb ki fog derülni" Folytatás az 1. oldalról Kováts Zoltán Sárosi utcai lakásában fogadott bennünket. A hetvennégy éves, nyugalmazott főiskolai docenssel előtte telefonon egyeztettünk időpontot. Kiderült, hogy nem olvasta, nem ismeri a 2000-ben megjelent cikket. Amikor tájékoztattuk arról, hogy a folyóiratban megjelent írás - amit természetesen magunkkal viszünk, hogy a beszélgetésünk előtt elolvassa - rá nézve negatív megállapításokat tartalmaz, közölte, ő már megedződött, mint ötvenhatos forradalmár, nem érheti meglepetés. Az ismert tanárember karosszékében ülve kezdte el olvasni a cikket, és esett egyik döbbenetből a másikba. A sorok között böngészve fel-felsóhajtott, fejét fogta, különböző megjegyzéseket tett. Olyat például, hogy „ez hülyeség, ez nem igaz", vagy „egy ilyen tényleg volt, de már a nevét is elfelejtettem." Majd mesélni kezdett. - 1970-ben angol nyelvvizsgára készültem, és ígéretet kaptam egy ismerősünktől - aki 1956-ban kiskatonaként harcolt a Széna téren, majd disszidált -, hogy vendégül lát Angliában. Akkoriban harminc napot tartózkodhatott az ember a nyugati országokban, de én kértem, hogy engedjenek ki hetven napra. Megkerestek és közölték: el tudják intézni, hogy hetven napot tölthessek Angliában. Ezért viszont cserébe információt kell gyűjtenem és hazajövetelem után be kell számolnom mindarról, ami velem történt. „Jelentem, hogy 1976. november 22-én 13 óra 30 perctől gépkocsiban találkozót bonyolítottam le Debreceni fn. tmb.-vel. Debreceni a következő szóbeli jelentést adta Kiss Ferenc irodalomtörténészről: ...a legutóbbi találkozónk óta két alkalommal jártam Budapesten és többször kerestem telefonon Kiss Ferencet lakásán és munkahelyén, de nem sikerült találkoznom vele." „Dán jelentésében sok a képzelgés" - Emlékszem, hogy ez ügyben nyolc beszélgetésem volt, de Dánnal csak kétszer találkoztam, előtte Földvári Lacival tartottam a kapcsolatot. A 2000-ben megjelent dokumentumokból az derül ki, hogy Dán Földvári jelentései alapján tette meg a maga hamarjában összekapott, szedett-vedett jelentését, így - bár találhatóak benne valós dolgok - nagyon sok minden a fantázia szüleménye. Kiss Ferenc irodalomtörténésszel egyetemi hallgató korunktól ismertük egymást, így elmondhatom, hogy az egyik legjobb barátom volt. Kiss Ferenccel nagyon sok kérdésben egyetértettünk. Ha valaki elolvassa Dán jelentését, gyorsan észreveszi, hogy abba hasznavehetetlen, semmitmondó dolgok kerültek. Mondatról mondatra lehetne filológiailag elemezni Dán jelentését, de nem érdemes, mert rengeteg benne a képzelgés. Lelke rajta, hogy mit írt rólam. Négy titkos ügynököt állítottak rá „Megállapítottam, hogy Debreceni politikai és szakmai nevelésére, az állambiztonsági szervek iránti elkötelezettségére - beszervezése óta lassú fejlődés jellemzi. Nem ismeri a hálózati munka alapvető fogásait, módszereit. Például nem tud jelentést írni, nem használja a fedőnevét. A kapcsolatfelvétel alkalmával, amikor fedőnevén jelentkeztem be, csak nagy körülmagyarázással értette meg, hogy ki vagyok és mit akarok. Amikor a találkozó során erre kitértem, elmondta, hogy mindig csak a Zoli nevet használták a kapcsolat felvétele alkalmával. A hiányos politikai nevelése, szakszerűtlen vezetése miatt nem is kötelezte el magát szervünknek. (...) Politikai nevelésével párhuzamosan - lassabb ütemben - folytatom szakmai kiképzését, konspirációs érzékének fejlesztését." - Bár bonyolult, nehéz idők voltak, mi is tudtuk a tanszéken, hogy kik a besúgók a kollégák és hallgatók közül. Többször álltam a főiskolán kirúgás előtt a politikai és szakmai, demográfiai nézeteim miatt. 1976-ban megszakadt a kapcsolatom a III/III-as ügyosztállyal. Valószínűleg elfogyott a türelmük, hiszen addig is használhatatlan, jelentéktelen adatokat szolgáltattam. A rendszerváltás után kikértem a dossziémat az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából. Ebből kiderült, hogy ötvenhatos múltam miatt engem is figyeltek a titkos ügynökök, 1972-ben például négyet is rám állítottak. Még az is kiderült, hogy 1985-ből is van rólam feljegyzés. 1956-ban Kalocsán tanítottam a mezőgazdasági középiskolában. Amikor kitört a forradalom, az ideiglenes nemzeti bizottság tagja lettem, amiért később nagyon meghurcoltak, az ávósok többször megvertek. Az ötvenhatos kalocsai eseményekről könyvet is akarok írni. Csak a részletek látnak napvilágot A Történeti Levéltárból csak azt a huszonhat oldalt adták ki, ami az ötvenhatos dolgaimmal kapcsolatos. Ebben senki sem tett rám dehonesztáló megjegyzést. Noha van még rólam további száz oldal, azt nem kaptam kézhez. Ezzel kapcsolatosan azt mondták: hiába húzzák át, teszik olvashatatlanná a fedőneveket, a szövegösszefüggésből ki fog derülni számomra, hogy kik adtak rólam jelentéseket. Tudtam, előbb vagy utóbb ki fog derülni, hogy kapcsolatba kerültem a politikai rendőrség rám állított tagjaival. Talán rosszabb lett volna, ha ez a halálom után törtéA SUBASOK H Lapunkban 1999-ben Subások és besúgások címmel jelent meg egy terjedelmes írás, amely a III/III-as csoport ügynökeiről és szenvedő alanyairól szólt. E cikkben olvasható volt, hogy a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as ügyosztályának jelentéseiben gyakran szerepelt a Subások fedőnevű bizalmas nyomozás alá vont csoport. A megfigyelt csoportot a hetvenes években továbbélő népieknek azok az írói, szociográfusai alkották, akik ekkor kezdték feszegetni a szétszóródott magyarság problémáit. Egy jelentés szerint a Subások vezetője az azóta már elhunyt Kiss Ferenc, főbb tagjai pedig Csoóri Sándor, Kósa Ferenc, Czine Mihály és Sánta Ferenc voltak. E csoport szegedi „centruma" lett llia Mihály, a Tiszatáj akkori főszerkesztője, akivel kapcsolatban további értelmiségieket figyeltek meg a titkos ügynökök. Jelentést adott a szegedi értelmiségiekről a Kecskeméti, Bajai, Csanádi és Briza fedőnevű besúgó, akiknek a kiléte egyelőre ismeretlen. nik. Ezért is vállaltam ezt a beszélgetést. Ugyanakkor mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy még mindig nem vagyunk olyan helyzetben, hogy ezt a kérdést problémamentesen meg tudjuk tárgyalni, oldani, mert egy-egy ügy kapcsán csak lejáratnak embereket azzal, hogy csak a részletek látnak napvilágot, nem az egészet vizsgálják összefüggéseiben. Az is felvetődik bennem, hogy miért éppen most került felszínre ez az ügy? SZABÓ C. SZILÁRD Emlékezés A rendszerváltás utáni első miniszterelnök, Antall József halálának 11. évfordulóján a Magyar Demokrata Fórum és az Antall József Alapítvány megemlékezést tartott vasárnap a Fiumei úti Nemzeti sírkertben. Boross Péter volt kormányfő Antall József sírjánál tartott beszédében hangsúlyozta: a néhai miniszterelnök példát mutatott és ezt a példát követni kell. Úgy fogalmazott, a nemzet nem volt elég érett ahhoz, hogy teljesítse mindazt, amit Antall lózsef feladatul kijelölt. Ez a megemlékezés ma ezért keserűbb - tette hozzá. Boross Péter utalt a határon túü magyarok kedvezményes honosítása ügyében rendezett népszavazás eredménytelenségére. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség már az MDF-es megemlékezés előtt elhelyezte koszorúját a néhai miniszterelnök sírjánál. Leisztinger Tamás A fiiagyar milliárdosok listáját, a TOP 100-at a Magyar Hírlap jelentette meg először 2002-ben. A leggazdagabb magyarokról szóló kiadvány óriási vihart kavart, többen beperelték a kiadót. 2002-ben Csongrád megyéből Magyar József és Varga Mihály mellett felkerült a toplistára az azóta már elhunyt szegedi sztárügyvéd, Bába István, a szintén szegedi üzletember, Csonka Gábor, valamint a Pick Szeged Rt. időközben távozott vezérigazgatója, Bihari Vilmos is. A Magyar Hírlap tavalyi „milliárdos" kiadványában már csak Magyar József és Varga Mihály szerepelt Csongrád megyéből a listán. Idén a Manager Magazin mellékleteként látott napvilágot a „milliárdos" ranglista, melynek első helyén - holtversenyben Széles Gábor és Demján Sándor áll, akiknek 50-50 milliárd forintra becsülték a vagyonát. A harmadik helyet Várszegi Gábor Fotex-vezér, a negyediket pedig 37 milliárd forintos becsült vagyonával a Szegedhez is kötődő Leisztinger Tamás, az Arago-birodalom első embere foglalja el. A kiadvány szerkesztői az előszóban leírják, hogy a magazin százas listáján csakis tiszta vagyonokat és vagyonosokat sorolMagyar József tak fel. Majd így folytatják: „A vagyonok természetesen az esetek többségében nem készpénzt, s nem is azonnal készpénzzé tehető értékpapírt, ékszert vagy műkincset takarnak. Többnyire üzletrészben, áruban, piaci részesedésben, esetleg részvényvásárlási opcióban testesülnek meg - értékük „forint-fillérre" való meghatározása ezért nehéz. Az esetek nagy részében zsinórmértékként a gyár, üzem, vállalkozás saját tőkéjét tekintettük, s ebből számítottuk ki az értéket." Csongrád megyéből a tavalyi rangsorhoz hasonlóan idén is csak ketten szerepelnek a toplistán. Varga Mihály, a KÉSZ Kft. tulajdonosa a Magyar Hírlap összeállításában 2002-ben még a 98. helyet foglalta el 2,5 milliárd forintos becsült vagyonával. Tavaly már a lista 32. helyén állt 5,5 milliárddal, idén pedig a 25. helyre rangsorolták 8,5 milliárd forintos becsült vagyonával. A szentesi csúcsmenedzser, Magyar József vagyonát 2002-ben és 2003-ban is 5 milliárd forintra becsülték. A Hungerit Rt. vezérigazgatója tavaly ezzel az összeggel a 37. helyet foglalta el a ranglistán. Idén a 3 milliárd forintos becsült vagyonával a 86. helyre sorolták. sz. c. sz. RENI-TEX U M ^MTI U H Él^ T/m nrn It EL/ B&iiiBii ' CONS FARMEREK SZÉLES VÁLASZTÉKA NYITVA TARTÁS DECEMBERBEN: h.-szo.: 9-19 • vas.: 9-17 Cím: Szeged. Vásárhelyi Pál u. (Volán-székházzal szemben) • Tel.: 62/451-455 • 62/451-457 Listasors BÁTYI ZOLTÁN Nyilvánítsuk nyilvánossá ' Vagy talán mégsem 1 Beletekinthessen mindenki, netán csak a kiváltságosak előjoga legyen a lapozgatás1 Efféle kérdések lengték körbe az elmúlt másfél évtizedben azt a lajstromot, amit mára már csak ügynöklistaként emlegetünk. S ami nem más, mint azok névsora, akik az elmúlt rendszerben vállalták, hogy az állambiztonságiak részére információkat szolgáltatnak környezetükről, barátaikról, elmesélik mihdazokat a titkokat, amiknek birtokába jutottak. A magyar politikai elit (tisztelet járjon persze a kivételnek) eme másfél évtizedben úgy látta jónak, hogy sűrű homály fedje a hstát, s ezzel múltunk nem kis darabját is. Ennek aztán meg is lett az eredménye. Az ügynökmúlttal lehetett revolverezni politikai ellenfelet, bennfentesnek tűnni az információk elől elzárt miihók szemében, s néhanapján föltárni az igazságot! ?) arról, akiről úgy vélték, ideje már élve felboncolni. Aztán eljött 2004 decembere, s most úgy tűnik, a hányatott sorsú lista kálváriája véget érhet. Amennyiben a szociahsta párt javaslatát elfogadja az országgyűlés, hamarosan bárki betekinthet e féltve őrzött aktákba, s akkor aztán maga dönthet arról, hogy megbocsát, megdöbben, netán sírógörcsöt kap. Hogy az a nyilvánossá váló titkos lista már nem az a névleltár, ami mondjuk 1988-ban bújt el a polcokon: Ebben biztosak lehetünk. Hiszen a nagy iratpusztítás mára rendszerváltás előtt megkezdődött, kazánban, zúzdában landolt ki tudja, hány dokumentum. Hogy aztán később ügyes fondorlattal kiknek a nevét tudták még kiradírozni a listáról, s kit sikerült így szalonképessé tenni egy esetleges névsorolvasás esetére is, most már ahgha tudjuk meg. Vagyis vélekedhetnénk úgy is: mire levernek minden lakatot a titkok ládájáról, már csak a balekok neve marad a lajstromban, azokon verhetik el a port, akik nem kellettek senkinek. A helyzet persze nem ennyire egyszerű. Nem nehéz megjósolni, hogy emberek százai mennek majd tönkre, amikor megindul a nagy össznépi kutakodás, s az önfelmentő nyilatkozatokból, memoárokból is születik majd temérdek. De végre egy rémtörténet véget ér. Sokat szenvedett ország nézhet szembe önmagával s néhány év múlva már senkit nem érdekel, ki volt Nemere, miért jelentgetett a rettegetett színikritikus, vagy a lánglelkü Koppány vezér. De althoz, hogy eme szégyent felejtő megbocsátásig eljuthassunk, lehetőséget kell adni arra hogy megismerhessük múltunk e sötét szeletét. S akkor talán az is világosabb lehet majd, milyen utat kell választanunk a jövőben. Varga Mihály a 25., Magyar József a 86. Milliárdosok Csongrád megyéből Varga Mihály A Manager Magazin kiadványának száz leggazdagabb magyar embere között két Csongrád megyei gazdasági vezető, üzletember neve szerepel. Varga Mihály, a szegedi székhelyű KESZ Kft. tulajdonosa a 25., Magyar József, a szentesi Hungerit Rt. vezérigazgatója pedig a 86. helyet foglalja cl a listán. Az előkelő 4. helyen áll az Arago-birodalom első embere, Leisztinger Tamás, akinek 37 milliárd forintra becsülik a vagyonát.