Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-07 / 285. szám

12 •KAPCSOLATOK" KEDD, 2004. DECEMBER 7. Kert(sz) építés gazdaságosan A valóság talaján: beszéljünk róla! Az örökzöldeket gyakran „mcglovasítják" Fotó: Tésik Attila Sokan kíváncsiak, hogyan csinosítsák kertjüket a lehető legszerényebb anyagi ráfordítással. Nos a képlet roppant egyszerű, nem igényel mást, csak némi odafigyelést, egy falatnyi kockázatvállalást, meg persze egy csipetnyi éjszakai álmatlanságot. Vegyük sorrendben a hozzávalókat: Odafigyelés: Semmi más nem kell hozzá, csak a városban sétálgatni, lehetőleg kis utcákban, mert ugye a köztereken még éjjel is sokan megfordulhatnak. Kockázatvállalás: Mivel a tevékenység illegális, így nem árt alaposnak lenni. Éjszakai álmatlanság: Valójában itt bújik ki a szög a zsákból, tulajdonképpen miről is van sző: A tevékenység maga lopásnak neveztetik cs ezért van szükség a három igen fontos hozzávalóra. Fényes nappal nem megy a normális csszcl megáldott honpolgár mások háza elé örökzöldet lopni. Megteszi ezt hajnalban, mikor mindenki az igazak álmát alussza. Ha terve nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, nem rest félmunkát végezve, inkább kárt okozva odébbállni. Szorgos munkáját kertjében örökzöldek hada dicsérheti, s itt a környezetemben eltűnt növények mennyiségére gondolok. Valójában az fáj, hogy mindezt szinte egy év leforgása alatt szépen, apránként, költségkímélő módon követte el az éjjeli kertész. Magyarul így a legolcsóbb a mai örökzöldárakhoz mérten más költségére és bosszankodására kert(sz)építésbe fogni. De semmi sem tart örökké, mert a bizonyos korsó is csak addig jár a kútra... Hála a technikának, „barátunk" nem sejti, mikor szalad bele egy esetleges kandikamerás felvételbe, melynek hatására (rendőrségi feljelentés, házkutatás) megcsodálhatjuk a kertek kertjét. Remélem, erre hamarosan sor kerül! Segítségét előre is köszönöm. BERECZKI ZSOLT, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Több fontos téma van, melyeket csend leng körül, pedig „megérnének egy misét". Ilyen kérdés, hogy ebben az országban ki az úr. Mivel pluralizmust hirdetünk (szavakban és tettekben is), nagyon örülünk, ha többféle válasz születik. Még jobban, ha a feleletek nyilvánosságot is kapnak. Többen vallják, hogy a Jóisten, azaz az Úristen az úr. Tőle kapunk minden jót. Mások szerint a politikusok az urak, mert ők vannak „fönt" Pesten, és még följebb, a parlamentben. Ok dicsőülnek meg, ha virul az ország, és az ő szégyenük, ha csak pang. A magyar agyába ennél több lehetőség nincs is beprogramozva! Pedig lehetne. A kisember mondhatná - már csak önérdekből is -, hogy a nép az úr. De nem mondja. Mert a valóság talaján áll két lábbal és nem kedveli az üres szólamokat, frázisokat. Fordítsunk egyet a gondolaton! Ha a nép az úr, akkor a vezetők és politikusok kicsodák? Erre ők maguk válaszolnak, amikor naponta tízszer is elismétlik: „A népet szolgáljuk". Aki szolgál, az szolga. Ha a fentiek tisztázása után megkérdezzük a kisembert: Mi szeretnél lenni, úr, vagy szolga, akkor hamiskásan kacsint és rávágja: „Szolga!" Tudja, hogy Magyarországon a „szolgáknak" megy jobban, vagyis a politikusoknak és a vezetőknek. Van zsíros állás, magas fizetés, a legtöbbnek szolgálati autó, titkárnő, gépíró és még saját jogásszal is rendelkezik. Igazság szerint a nép volna az úr, egyebek között azért is, mert a többség dönt, és kisember több van, mint vezető. Gondoljunk Petőfire: „Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr." Sajnos sok víz lefolyik a Tiszán, amíg a fenti ideából valóság lesz. Intézkedni kellene, hogy a nép ne legyen ennyire kiszolgáltatott és megalázott (pl. munkanélküliség által), az önkormányzatoknak több jogot és pénzt kellene adni, és mindenkinek szívből akarni kellene, hogy harcosabb szakszervezetek legyenek, úgy mint Olaszországban, vagy Franciaországban. Ne „fölülről" lessük a segítséget! A tömegeknek, a népnek műveltebbé, öntudatosabbá, szervezettebbé kell válni, ha „úr" akar lenni. Hú, de nehéz! Petőfi! Gyere, segíts! KÖVÉR KÁROLY, SZEGED Szívesen látjuk a magyar diákokat az USA-ban Szeretném kihasználni a nemzetközi oktatási hét nyújtotta alkalmat arra, hogy elmondjam önöknek: a magyar és amerikai diákok, profeszszorok és felsőoktatási intézmények közötti kapcsolatok kiépítése egyik fő célkitűzése nagyköveti tevékenységemnek ebben a nagyszerű országban. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy találkozhattam az amerikai felsőoktatási intézményekben végzett magyarországi diákokkal, és első kézből hallhattam az Egyesült Államokban szerzett tapasztalataikról. A Fulbright-ösztöndíj segítségével csaknem hétszáz magyar tanult az Egyesült Államokban, sok ezren mások pedig saját kezdeményezőkészségük révén találtak lehetőségekre. Különösen örülök annak, hogy az elmúlt év során tizenöt amerikai államból húsz egyetemi delegációt láttunk vendégül, és valamennyiükre mély benyomást tettek a magyarországi lehetőségek. Amellett, hogy amerikai egyetemeket hozunk Magyarországra, az Egyesült Államok szeretne több magyar diákot is az ország földjére vonzani. Nagykövetként számos amerikai főiskola és egyetem vezetőivel találkoztam, akik valamcnynyien hangsúlyozták, milyen fontos hozzájárulást jelentenek oktatási intézményük számára a külföldi diákok. A Nemzetközi Oktatási Intézet (IIE), egy New York-i székhelyű, független, nonprofit csereszervezet tavalyi adatai szerint az Egyesült Államokban tanuló nemzetközi diákok száma az ötven évvel ezelőtti harminckétezerről hatszázezerre nőtt. Az Egyesült Államok a világ számos kiváló oktatási és kutatóintézményének ad otthont, és főiskoláink és egyetemeink továbbra is örömmel fogadják a felkészült külföldi diákok jelentkezését. A nemzetközi diákok kulturális és intellektuális sokszínűséget hoznak campusainkra és közösségeinkbe, elősegítik a jobb megértést az USA állampolgárai és más társadalmak tagjai között. Különösen a reáltudoniányokhan - egy olyan területen, ahol Magyarország büszke akadémiai és intellektuális örökségére - rendkívül értékes hozomány a külföldi diákok tehetsége az Egyesült Államokban. A világszerte megtalálható education USA tanácsadó központokban az Egyesült Államokban tanulni kívánó fiatalok milliói kapnak tanácsot és segítséget. A Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Pécsett, Szegeden, Szombathelyen és Veszprémben található magyarországi tanácsadó központokat hosszú ideje a világ öt legjobbjai között tartják számon. Itt szakképzett tanácsadók tájékoztatják Önöket az egyéni érdeklődésüknek megfelelő programokról csakúgy, mint a nyelvi, jelentkezési, vízum- és utazási feltételekről. Öszszefogtak más magyar intézményekkel, és a nemzetközi oktatási hét keretén belül tájékoztató eseményeket szerveztek Budapesten, Debrecenben, Pécsett és Szegeden. (További információk az amerikai Külügyminisztérium honlapján találhatók: http://educationUSA.state.gov .) A nemzetközi diákokat szívesen fogadjuk és arra bátorítjuk, tanuljanak az Egyesült Államokban. Habár új intézkedéseket vezettünk be határaink és az utazóközönség nagyobb biztonsága érdekében, az USA meglátogatására és az ottani tanulásra jogosító vízumok alapvető kritériumain nem változtattunk. Sajnálatos módon, sok külföldi diák tévesen abban a hiszemben van, hogy a vízumkérelmek elutasításának aránya drámai mértékben megnőtt, vagy ami még rosszabb, nem is lehet beutazó vízumot kapni. A tény ezzel szemben az, hogy ma sokkal több vízumot adunk ki, mint 2001. szeptember 11-ét megelőzően. Ma a magyar vízumkérelmezők 75%-a megkapja az amerikai vízumot, az esetek többségében tízéves időtartamra. A tanulóvízumot kérők 90%-a megkapja a vízumot. A magyarok előtt sohasem volt ilyen szélesre tárva Amerika ajtaja. Azon dolgozunk, hogy gyorsabbá és könnyebbé tegyük az Egyesült Államokban való tanulásra jogosító tanulóvízum megszerzésének folyamatát. Az új SEVIS (Student and Exchange Visitor Information System - Diákok és Cserelátogatók Információs Rendszere) közvetlen elektronikus kapcsolatot hoz létre főiskoláink és egyetemeink felvételi folyamata és konzulátusaink között, és ezáltal biztosítja a diákok felvételére vonatkozó információk sima és gyors áramlását. Néhány hete a budapesti amerikai nagykövetség új szolgáltatást vezetett be, amely lehetővé teszi, hogy a diákok külön találkozó nélkül, a szokásos munkaidő alatt bármikor kérhessenek tanulóvízumot. Ez a gyorsított feldolgozás biztosítja, hogy diákok időben megérkezzenek az Államokba és részt tudjanak venni intézményük tanévkezdő tájékoztatóján és természetesen, az első tanítási napon. Üzenetem központi témája a következő: azt szeretnénk, hogy a magyarországi diákok éljenek a kivételes oktatási lehetőségekkel az Egyesült Államokban, a legkülönfélébb főiskolákon és egyetemeken, a vidéki intézményektől a nagyvárosi campusokig, a kicsi két- és négyéves főiskoláktól, a női főiskoláktól, a hatalmas kutatóegyetemekig. Jóllehet az Egyesült Államokban található főiskolák és egyetemek igen sokfélék, sok közös vonásuk is van: a rugalmasság, a személyre szóló odafigyelés, a szoros együttműködés diákok és tanárok között, a gyakorlatias oktatás, valamint az, hogy a világ legjobb felszerelései állnak a fiatalok rendelkezésére. Az amerikai oktatási intézményekbe beiratkozó nemzetközi diákoknak arra is alkalmuk nyílik, hogy hazánkban élvén megismerjék nyitott és kulturálisan oly sokféle országunkat. Azoknak, akik jövőbeli tanulmányaikról gondolkodnak, a leghatározottabban ajánlom, fontolják meg az egyesült államokbeli felsőfokú tanulmányok lehetőségét. A rendszerváltás óta 33 ezer magyar tanult az Egyesült Államokban, és meggyőződésem, hogy ez mindkét ország javát szolgálta. A maga több mint 3600 teljes jogú akkreditációval rendelkező felsőfokú oktatási intézményével Amerika számos lehetőséget kínál. Kérem, hogy további információkért keressék fel az Önökhöz legközelebb eső education USA tanácsadó központot. Rá fognak jönni, hogy az Egyesült Államok nemcsak szívélyes és biztonságos látogató úti cél, hanem nagyszerűen lehet ott tanulni is. GEORGE H. WALKER, AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK BUDAPESTI NAGYKÖVETE Hej, paprika, paprika Gábor sógor a nagynéném férje volt, Szegeden, a Petőfi sugárúton gyakorolta suszteri hivatását. A háborúban odamaradt az egyik lába, de a szép szögedi tájszólást és a humorérzékét, hazahozta. Kaptam egy vadonatúj falábat, mondta nevetve, mintha az, valami nagy dicsőség lett volna. Egy kis udvari lakásuk volt, amihez némi kert is tartozott. Abban termesztették azt a nevezetes sötétvörös paprikát, amit ősz elején a fehérre meszelt udvari kis ház ereszére felfűzve szárított Ilonka néni. Hozzájuk jártam nyaralni, akkor ismertem meg Szeged szépségeit, és nem utolsósorban, a szép szögedi beszédet. Nagyon szerettem náluk lenni, esténként lejártunk a Tisza-partra. Nekik nem volt gyermekük, hát én olyan pótgyereknek számítottam náluk. A kis kertben termelt paprikából mi is kaptunk, tél elején, amit sógor bácsi a „paprika malomban" daráltatott. Csak hogy akkor, az ötvenes években, igen gyakori vendég volt nálunk a tanyán a végrehajtó, meg az ávó. Egy ilyen „látogatás" alkalmával, megtaláltak a kamrában egy jó kilónyi finom pirospaprikát. Felelősségre is vonták érte a szüleimet, hol vették? Mivel minden darab földünkre ki volt szabva, mit kell vetni, nem mondhattuk azt, hogy termeltük, hát mentve a menthetőt, megmondtuk, hogy ajándékba kaptuk a szegedi rokonoktól. Majd utána nézünk ennek a fcketézésnek, mondta a végrehajtó. Amikor elmentek, akkor kapott észbe édesapám, hogy ha kinyomozzák a paprika eredetét, baja lehet belőle sógor bácsinak. Feltettek hát a kora reggeli vonatra, lelkemre kötötték, senkinek ne mondjam, miért megyek rokont látogatni, csak Ilonka néninek mondjam el mi történt, és hogy tüntessék el a paprikát. No ekkor láttam, életemben először haragudni az öreg sógort! Amikor elmondtam mi történt, nagy lendülettel kidobta a kaptafát a csukott ablakon, úgy kiabált, hogy a szomszédok összeszaladtak, mert sose hallottak tőle hangos szót. „Úgy merjön valaki ide gyünni, cngöm mögkérdözni, hunnan vöttem a paprikát, hogy fölkapom a falábam, innen élve nem mögy el!" Jó időbe telt, mire a szomszédok segítségével le tudtuk csillapítani. A háznál lévő öszszes őrölt paprikát a szomszédok elvitték, de mi legyen a még zsákokban lévővel? Ha megtalálják, fckctézcsscl vádolhatják, még az iparengedélyét is bevonhatják. Nem adom ezöknek a hazaárulóknak, háborgott, inkább beleöntöm a Tiszába! És úgy is történt. Amikor besötétedett, a három zsák paprikát, felkötöttük a rozoga biciklire és kivittük a Tisza töltésére, aztán szépen óvatosan vízbe szórtuk, még a zsákot is utána dobtuk. „Ögyetök halacskák, tudjátok mög milyen a szögedi paprika!" - mondta sógor bácsi, és esküdni mertem volna, hogy könnyet láttam a szemében. Talán nem is csak a paprikát siratta... Nem tudom, de, most amikor gátlástalan, mindenre képes gazemberek, hitvány pénzért lejáratták a szegedi piros paprika jó hírét, elképzelem, hogy az öreg sógor, ott valahol a túlvilágon, átkozódva felemeli a falábát, és szétcsap a hazaárulók között! Nekünk nem azt kellene tennünk? Ha falábunk nincs is, talán egy husáng, vagy legalább egy toll, csak akad a háznál! Addig szóljunk, amíg ezt a piszkos ügyet el nem simítják, és a vétkesek büntetlenül kikerülnek belőle. Arról sem szól már senki, mi történt azokkal, akik a Tiszát ciánnal mérgezték. A költőt idézve mondom: „Bűnösök közt cinkos, aki néma." NÉMETINÉ K. ERZSÉBET, CSANÁDPALOTA '- •-< / . V- r . - • Sjnje .s^yyfs Vissza kell szerezni a szegedi paprika jó hírét Fotó: Tésik Attila