Délmagyarország, 2004. november (94. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-04 / 257. szám

10 BIZALMASAN 2004. november 4., csütörtök Kis hazánkba eme manapság meglehetősen trendi ki­fejezés beszivárgása talán egy időpontra tehető a Szex és New York című, minden kétséget kizáróan találó szing­lisorozat megjelenésével. És persze ne feledkezzünk meg a szinglibibliák megszenvedöiröl, Bridget Jonesról és a már-már hungaricumnak számító Terézanyuról sem. Nos, a kérdésre a válasz most nem abban keresendő, hogy rabok legyünk vagy szabadok. Bár kétségtelen, hogy ponto­san erről lenne szó, tehát ez egy választott életforma, nem pedig kényszerhelyzet. Tehát jó lenne most már tisztázni, hogy mi is a szó pontos je­lentése, és könyörgöm, ne ag­gassuk mindenkire rá, aki épp egyedülálló, vagy két gyerek­kel a háta mögött épp ha­todszorra vált el. Kis hazánkba eme manapság meglehetősen trendi kifejezés beszivárgása talán egy idő­pontra tehető a Szex és New York című, minden kétséget ki­záróan találó szinglisorozat megjelenésével. És persze ne feledkezzünk meg a szinglibib­liák megszenvedöiröl, Bridget Jonesról és a már-már hungari­cumnak számító Terézanyuról sem. A szingliség tehát üzlet lett, ami komplett életérzést kí­ván nyújtani a kedves vásárlók­nak. És persze ki ne akarna ha­sonlítani a sikeres, csinos és jó humorú Carrie Bradshaw-ra, a szabadság és a szabadosság megtestesítőjére, aki manap­ság már divatikon is lett. Eddig egészen érdekes mó­don csak egyedülállónak, ha­jadonnak, rosszabb esetben vénlánynak neveztük az éle­tüket éppen nem párban ten­gető, húszas-harmincas éve­ikben járó női egyedeket. Ma­napság pedig már boldog-bol­dogtalan szingli, és azáltal, hogy ilyen hangzatosra ke­reszteltük, néhányan már ki­fejezetten érdemnek tartják, hogy sikerült megőrizniük függetlenségüket. Amivel per­sze nem is lenne semmi baj, csakhogy véleményem szerint az igazi szinglik nem épp fa­cérak vagy komoly lelki vál­ságot élnek, hanem tudatosan választották ezt az életformát. És a lényeg, hogy ők jól érzik magukat, és nem nézik köny­nyes szemmel a Nagy Ő-t, és nem álmodnak romantikus esküvőről sem. És persze hogy az egyedüllét kínálta lehető­ségeket maradéktalanul ki is tudják élvezni, nem másod­lagos a minimum hat szám­jegyű fizetés. A társasági élettel kapcso­latban pedig csak annyit, hogy nem mindenkinek van közel harmincévesen olyan szeren­cséje, hogy kapásból három szintén zenész barátnője is akad. Hiszen modern kor ide vagy oda, még mindig sokan kötnek házasságot, vagy leg­alábbis élnek élettársi vi­szonyban. Tehát, amikor is a szinglinek szórakozásra tá­mad kedve, lehet, hogy a leg­jobb barátnője akkor éppen többre értékeli az édes kettest élete párjával. Ugye már nem is vagyunk olyan vidámak? De félreértés ne essék, senkit nem akartam eltántorítani eme életformá­tól, sőt igenis lehet pasi nélkül boldogan élni, hiszen annyi minden más öröm van még az életben, például egy pohár bor társaságában péntek este be­bújni az ágyba, és a focimeccs helyett megnézni a Szex és New York következő részét. Szóval kedves „bridzsit­dzsonszok", ha jobban érez­zük magunkat a szingli meg­határozás hallatán a facér vagy egyedülálló jelzőkkel el­lentétben, hát legyen! De nem hiszem, hogy ettől valami is megváltozna, hiszen a mi igazi életünket párban vagy anélkül nekünk kell élni és boldoggá tenni! S. P. Hennareneszánsz A magyarországi bioboltokban is megjelentek a külföldön már oly népszerű hennaalapú hajfestékek és más hajápoló szerek, amelyek természetes alapanyaguknál fogva színezik és egyben ápolják a fri­zurát. Bár egyelőre még eléggé borsos árúak, de újra kezdenek divatba jönni a természetes alapú kozmetikumok. A borsos ár egyik oka, hogy a vegy­szer alapú kozmetikumok olcsóbbak, míg a valódi kamillából, diólevélből vagy éppen hennából készültekhez sok kézimunka szükséges. Ráadásul ez utóbbi szépítőszerek mind im­portból származnak. Az egyik budapesti bioboltban már kapható a hennaalapú hajápolók tel­jes családja, a sampontól a pa­kolásig. A hajfestékeket a feketétől a világosszőkéig minden színárnyalat­ban, köztük a legdivatosabb réz­vörösben is be lehet már szerezni. Ennek az allergiások örülnek a leg­jobban, hiszen Magyarországon is sokezren bőrpanaszokkal reagálnak a vegyszeres hajfestékekre. Újabban Magyarországon is kezd elterjedni, hogy nyáron a kamillát, ősszel a dióhéjat gyűjtik össze a bioéletmód hívei, hogy ezek főzetével fényesítsék a hajukat, illetve erő­sítsék annak szőke vagy sötétbarna árnyalatát. A hennafestéket egyéb­ként a fiatalok sokszor tetoválás he­lyett használják: a henna hamarabb kopik, de nem roncsolja a bőrt. A liliom MTI A Holland Virágiroda őszi trendje sze­rint nagy divatját éli a liliom, amely az utóbbi években óriási népszerűségre tett szert, ezért a termelők világszerte új fajták és új színek után kutatnak. A legdivatosabb liliom az okker, a hal­vány rózsaszínű és a rózsaszínnel fi­noman erezett fehér fajta. A liliom so­kak szerint önmagában is gyönyörű, három-öt liliom pedig együtt még szebb. Más virágokkal együtt, csokor­ban is mutatós: nagy, hegyes, mély­zöld levelek illenek hozzá, mint az újabban ismét divatba jött kukorica­levél. A modernebb virágkötők fatá­lon rendezik el a kompozíciót, amely modem, kissé borzas hatást kelt. A vi­rágokat természetesen vizes oázis­habba tűzik. A liliomot a perzsák a tisztaság szimbólumaként tisztelték. A görögök és a római művészek ráfes­tették a virágot a mindennapi haszná­lati tárgyakra is. MÁS VALAMIT MEGÉLNI, S MÁS RÓLA OLVASNI A szerelmes füzetek világa Szilvia, Bianca, Tiffany, Rontana, Jú­lia és társai. A szerelmes füzetek az újságospavilonok elválaszthatatlan tartozékai. Hiánycikké vált az érze­lem korunkban, főként a nők kö­rében, olyannyira, hogy érdemes lett rá egész regénycsaládot alapítani ­mondja Balogh Tibor szegedi pszi­chológus professzor a lektűriroda­lom hatásmechanizmusát elemezve. A lektűrirodalom - mondja Balogh Tibor, pszichológiát, filozófiát egy­aránt oktat az SZTE-n - menekülés a kiszámíthatatlan valóság elől, de egyéb lehetőségekhez képest vi­szonylag színvonalas menekülés. Olyan világot találnak az olvasók e füzetek lapjain, melyben könnyű ki­igazodni, van jó és rossz, e kettő egymástól élesen elkülönül, fekete, illetve fehér, a cselekmény követ­hető, kellő mérvű izgalmakat hordoz, minden jó, ha a vége jó. E kötetek által „olcsón lehet a boldogsághoz és a boldogtalansághoz jutni". Az illúzió varázsa FOTÓ: KARNOK CSABA Romantikaigény És miért a nők jelentik az olva­sóközönséget? A nőkre jellemzőbb az érzelmesség, a romantika, ezt pedig a mai világ nem nagyon tudja szá­mukra nyújtani. Romantikát sem a férjüktől, sem más férfiaktól nem­igen kapnak, ezt a hiányt ki kell tölteni. Egyébként az érzelmi igény teljességgel valós igény, az ember nemcsak racionális, hanem érzelmi lény is. Ma is az, ám - kivált, ha nem negatív érzelmekről van szó - el­nyomja magában. Miután az igény elnyomása nem jelenti az igény meg­szűnését, kialakult a lektűrirodalom. Hatásait összesítve egyfajta köny­nyebbséget ad - nem véletlenül hív­ják „könnyű műfaj"-nak -, s erre a könnyebbségre a jelek szerint ke­reslet is van. F.CS. Más valamit megélni, s más róla olvasni. Ha olvasmányunk a könnyű műfajba tartozik, kiváltképp más: egyfajta félig stilizált világban találja magát az olvasó. Ez ahhoz kellően valóságos világnak tűnik, hogy hitelt adjon neki, ám ahhoz eléggé mese, hogy azért túlságosan mégse adjon hitelt. Mintegy jelzi az olvasmány: ilyen is lehetne a világ. Milyen? Kockázatos, de átlátható, aki be­tartja a szabályokat, az, ha veszé­lyeken át is, végül révbe ér. Aki a „rossz" oldalt képviseli, megbűnhő­dik. A mese műfaji sajátosságai ész­lelhetők itt, a valóság köntösébe bur­koltan. Azt a tragédiatömeget, ami a valós világot jellemzi, illetve a vele foglalkozó „igazi irodalom" számára alapanyagot jelent, a lektűrirodalom nem „kezeli", hanem nem vesz róla tudomást. Pusztán azzal, hogy van, és a valóság részét képezve nem létezőnek tekinti a szintén létező va­lóság egy másik részét, olyan illúziót teremt, mintha utóbbit ki lehetne kerülni. S tényleg: miközben az ol­vasó lektűrirodalmat olvas, nem tesz A szerelmes füzetek egyetlen újságospavilonból sem hiányoznak mást, mint kikerüli az életet magát át- meg átszövő, attól elkülöníthe­tetlen, rossz valóságdarabokat ­„megfeledkezik a valóságról". A baj csak az, hogy abban a pillanatban, mikor becsukja a füzetet, a rossz valóságdarabok azonnal visszaugra­nak a helyükre - véget ér a kábítószer hatása, lejárt a „film". Ártatlan idill Az igazi irodalom igyekszik tuda­tosítani e szerkesztetlen, nyers való­ság létezését, és ha megoldást nem is tud adni, a küzdelmet valami­képp az esztétikum világába emeli. Ám a lektűrirodalom képviselte ál­valóság mégis valósággá válhat, leg­alábbis lehet némi valóságalakító szerepe: az olvasó, akarva-akarat­lan, megpróbálja az ott talált idilli viszonyokat átültetni a sokkal ke­vésbé idilli igazi világba. Mint a ker­tész, amikor a vad csemetébe ne­mes növényt olt. Ennek az oltvány­nak a „nemességét" semmiképp sem szabad túlértékelni, de az em­bereket a kíméletlenségbe belehaj­szoló, a világ „elromlása" irányába ható valóságshow-khoz képest a lektűrirodalom üde és ártatlan. A valóságshow-k azt szuggerálják, hogy nem jónak kell lenni - vesd össze ezt Móricz Légy jó mindhalá­lig című művével -, hanem minden eszközzel érdekesnek maradni. Ugyanakkor - hívja föl a figyelmet Balogh Tibor - a művészet arisz­totelészi értelemben vett emberne­mesítő mivoltával kapcsolatban ko­moly aggályok merülnek föl, köz­tudomású, hogy a hitleri haláltábo­rok vezetői közül sokan nagyon mű­velt egyéniségek voltak, s Beethovent hallgattak, miközben szállt a füst.

Next

/
Oldalképek
Tartalom