Délmagyarország, 2004. november (94. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-25 / 275. szám

6 • MEGYEI TÜKÖR» CSÜTÖRTÖK, 2004. NOVEMBER 25. Diákokat támogat a Grand Café Mozira írt filmek Tanulócsoportok kedvezmény- ba rendszeresen hozza tanítvá­nyéi nézhetnek értékes filmeket nyait a Grand Caféba. Az utóbbi a szegedi Grand Café moziban, két pedagógus éppen a Magyar A mozgóképkultúra- és média- Mozgókép Alapítvány szervezé­ismeret-oktatást olcsóbb mozi- sében, 120. órás továbbképzésen jegyekkel és a filmintézetből szerezte meg a szükséges ismere­hozott alkotások vetítésével se- teket. De más iskolákból - példá­gítik. ul a Tömörkény gimnáziumból ­is jelentkeznek érdeklődók. Humphrey Bogart és Ingrid Berg- - Célunk, hogy a legfogéko­man filmtörténeti románca (Ca- nyabb korú középiskolások az sablanca) is megérintheti a sze- úgynevezett - és nem föltétlenül gedi Grand Café mozi és kávézó lebecsült - plazafilmekhez ké­diákközönségét, amely novem- pest nagyobb mélységben ismer­berben láthatja Kertész Mihály jék meg a filmkultúrát. Kifejezet­alkotását. Az érdeklődő tanuló- ten mozira írt alkotásokat láthat­csoportoknak klasszikus és kor- nak, olyanokat, amelyek tévében társ rendezők alkotásait vetítik a vagy DVD-n nem hatnak ugyan­Deák Ferenc utcai kis mozite- úgy. Bemutatjuk a harmincöt remben. milliméteres technikát, a film­Karsai Attila, a Képszínház szalagot: mindezekkel ma már Alapítvány által működtetett aligha találkozhatnak a diákok ­Grand Café „mindenes" szerve- mondta Karsai Attila, zője elmondta, hogy kedvezmé- A csoportvezető tanárok kéré­nyes mozijegyekkel negyedik éve sére a filmintézetből is beszerzik támogatják a mozi-, valamint a a kért filmeket, amelyeket aztán vizuális kultúra megismertetését a havi moziműsorba is beillesz­fontosnak tartó iskolákat. tenek. így került a novemberi kí­A Deák Ferenc Gimnázium- nálatba a már említett Casablan­ban a régióban elsőként oktatták ca is. Tegnap vetítették, miután kiemelten a mozgóképkultúra és megemlékeztek a filmművészet médiaismeret tárgyat (jövőre ta- legendás szegedi szerelmeséről, gozatot is indítanak). Az ott tani- Grúber Lászlóról, születésének tó Erdélyi Eszter, Andóczi József, 95. évfordulóján. Novotny Katalin és Magyar Csa- NY. P. Ormos Mária, Csányi Vilmos, György Péter a tanárképzőn Előadások a hatalomról MUNKATÁRSUNKTÓL A hatalom interdiszciplináris megközelítésben címmel, számos ne­ves előadó részvételével tartanak konferenciát holnap délelőtt fél 11-től a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főis­kolai Karának tanácstermében (Boldogasszony sgt. 6.). A rendezvé­nyen Szabó Miklós tanszékvezető egyetemi tanár (Miskolci Egyetem) a hatalom és jog, Zombori Ottó, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója d hatalom és a tudománytörténet, Cságoly Ferenc tanszékvezető egyetemi tanár (BME) a hatalom és az építészet, Mihályi Péter egyete­mi tanár (Veszprémi Egyetem) a hatalom és a gazdaság, Szilágyi Ákos esztéta a hatalom és az irodalom, Kapitány Gábor és Kapitány Ágnes szemiotikus a hatalom és a jelképek, György Péter médiakutató a ha­talom és a média, Hann Ferenc művészettörténész a hatalom és a művészet, Balázs Géza tanszékvezető egyetemi tanár (ELTE) a hata­lom és a nyelvészet, Csányi Vilmos etológus a hatalom és az emberi természet, Ormos Mária akadémikus a hatalom és a történettudo­mány, Ordasi Péter karnagy a hatalom és a zene kapcsolatáról tart előadást. A konferencia főszervezője, Tóth Szergej lapunknak elmondta: ter­veik szerint a 20-25 perces előadások szövegeit megjelentetik könyv­ben és CD-n. Életről és halálról Jöjjön el a Te országod! címmel Szegedi Tudományegyetem do­szombaton délután 4 órakor a cense beszélget gyógyításról, szegedi TIT-klubban (Kárász u. hitről, életről és halálról Papp 11.) a magyar tudomány napja Lajos Széchenyi-díjas szívse­sorozatban Baranyai Zsolt, a bésszel. A vakon született Térnai (ózsef megdolgozott a diplomájáért, amelyet egyelőre nem tud hasz­nosítani. A harmincéves fiatal­ember a szentesi zeneiskola nö­vendékeként első lett egy Békés megyei énekversenyen. Magyar nótát énekelt Debrecen­ben, a fővárosi versenyen meg Sárosi Katalin táncdalénekes számát, a Különös éjszaka volt címűt a szentesi zeneiskola nö­vendéke. Ternai József most együtt örül tanárával, Károlyfalvi Krisztina énekművésszel a Békés megyei magyarnóta-énekes ver­senyen elért első helyezésnek. A tanárnő szerint már csak egy jó menedzser kellene a harminc­TANARA FELNÉZ RA Károlyfalvi Krisztina felnéz a nö­vendékére, akit csodál az erejéért és a tartásáért. Józsefnek szép hangszine, telt hangja van, termé­szetesen énekel, műfaji határok nem léteznek számára. A tanárnő szerint olyan tehetséggel áldotta meg az isten, hogy szinte teljes életet élhet. Korlátot csak az em­beri butaság jelenthet számára. éves tanítványának, aki tehetsé­gével, kiemelkedő képességeivel sokra vihetne. Áttérnek még a klasszikus muzsikára is, ami szintén közel áll Józsihoz. Annál is inkább, mert orgonaórákra is jár a zeneiskola címzetes igazga­tójához, Nagy lánoshoz. A mindig mosolygó Ternai Jó­zsef hosszú utat tett meg 1974. december 24-c óta. Jelképes üze­nete van annak, hogy éppen ezen a napon jött a világra. Koraszü­lött volt, s az inkubátorban felte­hetőleg több oxigént kapott a kel­leténél, amitől a látóidegei tönk­rementek. - Születésem óta vak vagyok ­magyarázza -, s valószínűleg az is maradok, mert az orvostudo­mány jelenlegi állása szerint látó­ideget még nem tudnak pótolni. E születési rendellenességet azonban nem veszteségként élte meg Józsi. Senkire sem haragu­dott a vakságáért, azzal együtt: könnyebb lenne az élete, ha látna, de életének eddigi harminc évét úgy vállalja, ahogy az történt. Ma is így kezdeném - állítja. Sokat köszönhet a szüleinek, akik az egészséges bátyjával együtt úgy nevelték, mintha ő is látna. Józsi sosem élt vissza azzal, hogy vak. Ha gyerekként olykor rossz fát tett a tűzre, szerinte megérdemel­ten kapott ki a szegvári családi házukban. A szüleinek azért is hálás, hogy együtt maradtak mindmáig. A vakok budapesti ál­talános iskolájában ugyanis meg­tapasztalta: sok osztálytársának az édesapja „kilépett" a házasság­ból a világtalan gyermekük okoz­ta nehézségek miatt. Ternai (ózsef sohasem lázado­zott a sorsa ellen. Úgy lehetett ve­le: amit elvett tőle a jóisten, azt többszörösen visszaadta. Nappali tagozaton érettségizett nála fiata­labb diáktársaival a szentesi Hor­váth Mihály Gimnáziumban. Nem volt könnyű, annyi bizo­nyos. Diktafonra vette a tanárok magyarázatát, a könyvekből a lec­két pedig az édesanyja olvasta fel neki. Azt mondja Józsi: akár az anyukája is leérettségizhetett vol­na. Ám a fiatalember nem érte be ennyivel, továbbtanult. Azt szok­ta emlegetni: „Vak vagyok, de nem hülye." Mindig is érdekelte a teo­lógia, megszerezte hát négy év alatt a római katolikus hitoktató általános iskolai tanári diplomát. - A főiskola kellett a személyi­ségem fejlődéséhez - állítja. Az­tán jött az újabb kurzus a kántori oklevélért. A szegedi dómban volt a vizsgája, ami a tanárnője szerint nem kis dolog. Most a szegvári templom kántora Ternai József, s mellette még vezeti a község Rozmaring népdalkörét. Az viszont kicsit rosszulesik ne­ki, hogy ott a hitoktatói diplomá­ja, amelyet nem hasznosíthat, mert nem kap állást. A vakoknak járó személyi jára­dék a minimálbér körüli összeg, amelyet szüleinek ad a háztartási kiadásokra. Azt mondja a fiatal­ember: a megszerzett tudását a szülő- és lakóhelyén szeretné ka­matoztatni. Úgy érzi, amit lehe­tett, kihozott magából, hiszen ke­vés vak embernek van diplomája, szakmája, amelyet tapasztalata szerint a hívek megelégedésére gyakorol. Azt mondja Józsi, hogy hiába van az esélyegyenlőségi tör­vény, az alapján sem tudnak lá­tást adni neki. Szükség lenne el­lenben egyes emberek fejében a „szellemi akadálymentesítésre". Ám addig nincs baj a fiatalember szerint, amíg vannak Károlyfalvi Krisztinák és Nagy Jánosok. BALÁZSI IRÉN Ternai József a szegedi dómban is vizsgázott Megbékélt sorsával a szegvári vak énekes Témái József két éve tanul a szentesi zeneiskolában Károlyfalvi Krisztina énekművésztől Fotó: Vidovics Ferenc Újra Szegeden a színház korábbi zeneigazgatója Rost Andreával készített lemezt Pál Tamás Szeged zenei életének meghatározó egyénisége volt éveken át a kiváló kar­mester, Pál Tamás, aki hosszú szünet után a hét végén újra itt dirigál. Két Pillangókisasszony-előadást hallhat irányításával a közönség pénteken este és szombaton délután a nagyszínház­ban. — Nagy sikert aratott a Bánk bán-film karmestereként, a napokban pedig a Rost Andreával készített Mozart-leme­ze jelent meg. Mit árul el róla 1 - Ez egy egészen rendkívüli vállalko­zás: Andreával a Figaróból és a Don Giovanniből nyolc szereplő összesen tizennégy áriáját vettük fel. Nemcsak énekesnőként közelített a feladathoz, hanem a szerepek karakterét, drámai­ságát is visszaadta. Élete egyik legiz­galmasabb munkájának mondta, bol­dog vagyok, hogy részt vehettem eb­ben. Az áriák díszítéseitől a tartalmi kérdésekig mindent alaposan megbe­széltünk. A közreműködő együttes, a kiváló Liszt Ferenc Kamarazenekar önállóan is nagyszerűen játszik Mo­zartot, tisztelem a felfogásukat, ám né­ha tengelyt kellett akasztanom velük, hogy úgy szólaljon meg a zenei alap, ahogyan én szeretném. Remélem, a végeredmény azt igazolja: nem volt hi­ábavaló a szakmai vitánk. - Melyik együtteshez kötődik most leginkább l - Állandó vezető karmestere vagyok a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar­nak, és a városban is lakom. Ez szép kar­mesteri feladat, mert egy nagy múltú szimfonikus együttesről van szó. Szeret­ném az operát is meghonosítani Szom­bathelyen, ami nem könnyű dolog. A koncertjeink közé időnkét becsempé­szünk egy-egy operát is, például tavaly Miehael Haydn Andromcda e Perseo cí­mű darabját játszottuk kitűnő fiatal énekesekkel, akikkel a világ első lemez­felvételét is elkészítettük belőle. De­cemberben jelenik meg. A Kőszegi Vár­színházban nyáron színre is vittük. Jövő nyáron a Rigolettóra készülünk. Én irá­nyítom ugyan a produkciót, de a kon­certmesterre hagyom a zenekar vezeté­sét, a darab értelmezésében és a színész­vezetésben próbálunk közelebb jutni a korabeli operajátszáshoz. - Miért jár ilyen ritkán Szegedre I - Sok az elfoglaltságom, külföldre is rendszeresen járok, és az operaházban is dirigálok. Mindig szívesen jövök Sze­gedre, bár elsősorban operaprodukciók­ra hívnak, ami nagyon időigényes fel­adat. Azt mondják, a karmesterek hat­van év fölött érnek be igazán,- én natvan­hét múltam, most kezdek közelíteni ah­hoz, amit egy karmesternek tudnia kell. - Ásotthalmi bázisa megmaradt ? - A tanyánk pótolhatatlan része az életünknek, most is ott lakunk majd a feleségemmel néhány napig. Bár több mint négyszáz kilométert kell utaznunk Szombathelyről, mégis mindig eljö­vünk, ha tehetjük. - Mit gondol a színházi zenekar és szimfonikusok tervezett összevonásá­ról1 - Ezt a kérdést a távolból nem lehet megítélni. Pontosan ismerni kellene a két zenekar mai kvalitásait. Kérdés: tud-e egyetlen nagy együttes úgy dolgoz­ni majd, hogy a megsokasodó feladato­kat hisztéria nélkül ellássa. Két önálló zenekarnak akkor van értelme, ha hasz­nos és nemes rivalizálás tud kialakulni közöttük. Annak idején mindkét együt­tes be akarta bizonyítani, hogy ó a jobb. ' Ha ilyen versengés már nincs, akkor ta­lán nem érdemes széttagolva hagyni a muzsikusokat. Szombathelyen a szim­fonikus zenekarnak hetvenkét tagja van, ők két kamarazenekart és további kisebb együtteseket is alakítottak kül­tagok bevonásával. Ezt nagyon támoga­tom, mert ismeretanyaggal, élmények­kel gazdagodnak, és mindenki megelé­gedésére színesítik a zenekari munkát is. HOLLÓSI ZSOLT Pál Tamás két Pillangókisasszonyt vezényel a nagyszínházban Fotó: Miskolczi Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom