Délmagyarország, 2004. november (94. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-15 / 266. szám

12 •KAPCSOLATOK« HÉTFŐ, 2004. NOVEMBER 15. MEGKERDEZTÜKAZOLVASOT Szeretne-e 100 évig élni í H0R0SZK0P QP KOS: Rosszalkodó egészsége miatt A!nagyon valószínű, hogy táppénzre kell mennie. Ne legyen lelkiismeret furdalá­sa! Kollégái elfogadják hiányzását. ^pi BIKA: Új kollégájával legyen ked­* íves, segítőkész! Vezesse be őt a munkahelyi életbe! Ne felejtse el, hogy ön is járt már ebben a cipőben! IKREK: Vásároljon lakberendezési 'tárgyakat! Változtassa meg. dobja fel otthonát! Jó ízlésével és képzelőerő se­gítségével egy délután alatt Is csodákat művelhet. ^¿J RÁK: Kellemetlen élmény, beszél­^^Igetés vár önre. Ha üzletfele visel­kedik undorítóan, nem hagyhatja faképnél. Leplezze undorát, és gyorsan fejezze be a tárgyalást! 0^ OROSZLÁN: Viselkedjen elnézően, *^iha mások Ingadozó hangulatban vannak! Különösen tolerálja családtagjai esetleges dühkitöréseit! Nézzen mélyen a, mielőtt kritizálna! SZÚZ: A pénzügyek kerülnek elő­térbe. Gondoljon anyagi helyzetére és cselekedjen aszerint a mindennapokban! Tervezzen előre! /y\ MÉRLEG:Napja tele lehet apró UWI szerencsétlenségekkel, sikertelen­ségekkel. A csillagok nem a Mérlegnek ked­veznek. Kénytelen elviselni, átvészelni a je­lenlegi helyzetet. W SKORPIÓ: Érdekes projektbe von­I hatják bele. Rengeteget tanulhat a nagyoktól, szakmai tudása rohamosan nő­het. Ne sajnálja hát az ide fordítandó időt és energiát! Jx • NYILAS: Kedve nem a legjobb, le­P* I vert, fáradt, érzi az Idő változását. Negatív hozzáállásával másokat is lehan­gol. Próbálja el ezt elkerülni, mert rontja a közhangulatot! fö BAK: Hódolójával több közös voná­'-Mk 1 suk van, mint gondolná! Ne írja le az Illetőt, mert éppen stresszes az élete! Adjon egy esélyt neki! VÍZÖNTŐ: Ne siessen el semmit! I Lendületével. vehemenségével könnyen bajba sodorhatja magát! Gondol­kodjon, mielőtt a tettek mezejére lép, vagy véleményt nyilvánít! HALAK: Az ellentétes nem képvi­i selőlvel hihetetlenül jó viszonyt ké­pes ma kialakítani. Addig üsse a vasat, míg meleg, kedves Halak! Estéje bizonyára el­foglalt lesz! TISZTELT OLVASÓINK! Szerkesztőségünk továbbra is fenntartja a jogot arra, hogy a beérkezett észrevételeket esetenként rövidítve, szerkesztett formában adja közre. Az Írások olvasóink nézeteit tük­rözik, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a szerkesztőség véleményével. A jövő­ben leveleiket csak teljes névvel, lakcím­melAelefonszámmal fogadjuk. A lapban ezentúl azon levelek, e-mail üzenetek jelen­nek meg, amelyeknek írói nem kérik anoni­mitásukat. Kéziratot továbbra sem őrzünk meg és nem adunk vissza. IMH­JHRp BENEANDREA iparművész: - Nagyon nehéz kérdés, még so­ha nem gondolkodtam róla. A 100 éves kor szépsége talán az, hogy az ember láthatja az ükuno­káit, a fájdalmas része pedig az, hogy meg kell élni, hogy az em­ber barátai, rokonai, szerettei el­mennek. KATONA ANGÉLA tanuló: - Nem szeretnék 100 évig élni. Most még, fiatalon úgy látom, nem lenne jó. Az időseknél az a baj, hogy nem igazán tudnak már mit csinálni, ha nagyon öre­gek. Ezért nem vágyom arra, hogy megérjem a 100. születés­napomat. DR. GEMES GÁBOR ügyvéd: - Igen, persze, szeretném meg­érni a századik születésnapo­mat, annál is inkább, mert na­gyon szüretem az életet. Termé­szetesen csak akkor lenne jó so­káig élni, ha egészséges az em­ber és ott vannak körülötte a szerettei is. BANFI ATTILA tanuló: - Attól függ, hogyan. Nélkülözé­sektől mentesen és nem feltétle­nül ágyban, tehetetlenül szeret­ném megélni a 100. születésna­pomat. Ha tevékeny tudok ma­radni, akkor szívesen élnék to­vább, mint a magyar átlagélet­kor. POSTABONTAS „Az ostort fel kellett volna emelnem Kedves kis barátnőm! Amikor utoljára beszélgettünk, szóba került, mi­lyen volt az élet az én fiatal koromban, ennek kap­csán kértél, beszéljek arról, hogyan éltem meg az 56-os népfelkelést. Igen, tudatosan nevezem így az akkor történteket, mert valóban felkelt a magyar nép, fegyvert fogott és megmutatta erejét elnyomóinak! Én sajnos, mint fiatal parasztasszony, nem sokat te­hettem, nem vettem részt sem a felkelésben, sem an­nak előkészítésében. így inkább arról beszélek, mi ve­zetett ahhoz, hogy ez a forradalom kitörjön. Amikor a szovjetek megszállták hazánkat 10 éves voltam. De ma is pontosan emlékszem a háború borzalmaira. Hogy mit tettek velünk a ránk törő szovjet katonák, ma sem tudok róla könnyek nélkül beszélni, csak azt mondhatom, teljesen kifosztva, megalázva, testileg, lelkileg összetörve maradtunk! De hát közismerten kitartó, konok nép a magyar. Túlélte az évszáza­dokon át rátörő ellenséges hadak támadásait, a tatár­dúlástól, a törükhódoltságon át a Habsburg-uralom megtorlásait a 48-as szabadságharc leverése után. Ki­heverte az első világháború borzalmait, átvészelte Trianon igazságtalan ítéletét, és megfogyva, ámde veszve nem, mindig talpra állt! így történt ez akkor is, amikor a szovjet elfoglalta hazánkat. A magyar nép volt az, amelyik a Rákosi-korszak zsarnoksága ellenére, romiaiból újjáépítette az országot. Nagyon nehéz évek voltak azok, hiszen nemcsak az újjáépítés terhe nyomott bennünket, de fizetni kellett az úgyne­vezett jóvátételt a szovjeteknek. Dolgoztunk éjt nap­pá téve, nélkülöztünk, sokszor bizony éheztünk! Az ötvenes években napokig nem volt kenyér az aszta­lon! Biztosan hallottál róla, ez volt az a padlássöprö­getős világ. De azok a városi, igazi magyar munká­sok, bányászok, hivatalnokok, akik nem lettek kom­munisták, nem tolták az elnyomók szekerét, szintén éhbérért dolgoztak. Közben a haza árulói fényűzés­ben éltek. Kevés olyan pártonkívüli fiatal tudott egye­temen vagy főiskolán tanulni, aki tehetséges volt. Csak az boldogult, aki sokszor meggyőződése ellené­re, a felemelkedés, a siker reményében párttag lett. A pedagógusok zöme is ehhez a módszerhez folyamo­dott. De szerencsére sokan voltunk, akik nem áll­tunk be a sorba, inkább vállaltuk a nélkülözést, a megaláztatást. Persze, lelkünk mélyén lázadoztunk, volt, aki nyíltan szembe helyezkedett az elnyomó ha­talommal, de ezek az emberek hamarosan a börtön­be, vagy az internáló táborban találták magukat. De hát ezt gondolom, Te is tudod, kedves kis barátnőm, hiszen a Te családodban is voltak áldozatok! Ezek a tarthatatlan körülmények váltották ki, hogy szinte az egész ország összefogjon és az utcára vonulva kö­vetelje az oroszok kivonulását és az ország független­ségét! Nem mentegetni akarom magam, amiért én sajnos nem vettem rész a felkelésben, hiszen 22 éves parasztasszony voltam, két pici gyermekkel és a fér­jemmel egy határ menti kis tanyán éltem. Csak egy kis fülhallgatős rádión hallgattuk a híreket, ami hol szólt, hol nem, attól függően, volt-e pénzünk elemet venni. Ha vásárolni mentünk a faluba, akkor vettünk egy újságot, de abban is csak Rákosi dicsőségéről esett szó, meg arról, mennyi kárt tesznek a népi de­mokráciának a „kulákok", meg az iparosok, akik sza­botálják a munkát! Én is csak az asztalfióknak írtam egy-egy elkeseredett hangú verset, ezeknek elenyésző része maradt meg, amit ismersz a három éve kiadott verseimből. Most mégis megírom Neked, kedves kis barátnőm, hogyan éltem meg az 56-os forradalmat. 1956. október 22-én reggel a férjem cukorrépát vitt Mezőhegyesre, a cukorgyárba: Hazafelé tartva, vett egy újságot, azt hiszem Hétfői Hírlap volt a címe. Ab­ból olvastunk arról, hogy a fővárosi újság megmozdu­lást szervez, a vasút sztrájkot hirdet. Este próbáltuk hallgatni a rádiót, de szinte semmit nem értettünk a zavaró adók miatt. Másnap délután, átjött a tanya­szomszédunk, mondta a férjemnek, este fáklyás fel­vonulást terveznek a faluban, mert kitört az ország­ban a forradalom. Hívott minket is, menjünk be mi is a felvonulásra. Mondtam a páromnak, menjen, de azt mondta, nem hagy egyedül a két picivel, meg hát úgy beszél­ték meg édesapámmal, hogy vetni megyünk. Még aznap délután átmentünk a szüleimhez. Édes­apám, azt mondta: „Gyerekeim, ne menjetek, amíg a ruszki az országban van, semmi esélyünk nincs, az pedig itt nem hagyja a terített asztalt! Kevesen vagyunk ahhoz, hogy győzni tudjunk, külső segít­séget meg nincs kitől várni." Mi megfogadtuk a ta­nácsát és másnap reggel a gyerekeket édesanyámra hagytuk és elindultunk a falu túloldalán fekvő föl­dünkre vetni. Olyan 10 óra lehetett, amikor a köz­ségházánál összegyűlt tömeg megállított minket. Én rögtön leugrottam a kocsiról, úgy ahogy voltam, gumicsizmásán, elnyűtt ruhában, kezemben a ló­hajtó ostorral befurakodtam az egybegyűltek közé. Az erkélyen éppen egy régi osztálytársam szavalta Petőfi versét. Él a magyarok istene, hangzott csen­gő hangja az őszi napsütésben. Meghatottan, bol­dogan tapsoltam a vers végén. Végre, mégis győzni fog a forradalom, nem lesz igaza apámnak, gondol­tam, és örömkönnyek hulltak a szememből! A tapsvihar közepette körülnéztem, baráti arcokat keresve. Akkor láttam, hogy azok az emberek áll­nak ott és tapsolnak legjobban, akik eddig Rákosi­nak verték a tenyerüket, közöttük az a tanítóm is aki egykor osztályidegennek, kulákcsemetének hí­vott. Az első gondolatom az volt, szétverek köztük az ostorommal, megkérdezve, mit keresnek ott? Aztán eszembe jutott édesapám intő szava. A csa­ládomra gondolva, talán gyáván, megfordultam, fe­lültem a szekérre és elindultam vetni. Estig sírva mentem a vetőgép után. Úgy éreztem, ez a felkelés nem lehet az enyém, nem győzhet az a nép, aki megtűri maga mellett az árulókat! Később, amikor már megtudtam, hogy hány ember adta az életét ebben a felkelésben, hány fiatal került akasztófára a megtorlás éveiben, sokszor elöntött a szégyen, úgy éreztem, legalább azt az ostort fel kellett volna emelnem! Hát ennyit tudtam írni azokról az időkről, kedves kis barátnőm! így történt, semmit nem hallgattam el. Próbálj engem megérteni, és gondolj arra, az a forradalom még ma sem győzött, most is köztünk élnek a Rákosinak tapsolók, és bár megfordították a köpönyegüket, sokat nem változtak! Én már megfáradt öregasszonyként csak annyit tudtam tenni, hogy őszintén leírtam élményeimet. Most rajtatok, fiatalokon a felelősség. Remélem, bátrab­bak vagytok nálam! Ölel, öreg barátnőd: NÉMETINÉ K. ERZSÉBET, CSANÁDPALOTÁRÓL Földönfutás, vagyröptiben ropit ropogtatni Gyakran lehet látni Szeged köz­útjain egy különös autót, mely­nek a hátsó részén egy közis­mert, angyalcsináló (szárnyakat ad!) energiaital óriási méretű do­boza látható. Tudom, ez nem mérvadó, de ezt a járművet én meg soha sem láttam az anya­földtől eltávolodni. Ennyit a rek­lámok szavahihetőségéről! Pedig nem sokon múlott, hogy ezt a terméket én is kipróbáljam, mert valljuk be, ki ne szeretne röpti­ben ropit ropogtatni? MÉHES JÁNOS, SZEGED CSÖRÖG A TELEFON Kedves Olvasóink! Közérdekű problémáikat, tapasz­talataikat N. Rácz Judit újságíróval, a Kapcsolatok oldal szerkesztőjével oszthatják meg, aki - hétfőtől péntekig - 9 és 12 óra között hívható a 30/218-111 l-es mobiltelefonszámon, amelyen SMS-üzeneteiket is fogadjuk. E-mailt á kapcsola­tok@delmagyar.hu címre küldhetnek. EGESZSEGUGY A 30/915-8624-es telefonról sze­gedi olvasónk úgy véli: ha az egészségügyiek sztrájkja nem ve­zet eredményre, össze kellene fogni a lakosságnak és aláírás­gyűjtéssel felhívni a figyelmet a betegellátás gondjaira. KETTŐS ÁLLAMPOLGÁRSÁGRÓL Ábrahám Bertalan '56-os szegedi elítélt egyetért Gyurcsány Fe­renccel abban, hogy a kettős ál­lampolgárság kérdése lényegé­ben politikai csapda. CSALÁDI PÓTLÉK Papp Éva szegedi kisgyermekes anyuka nem érti, hogy ha a Fi­desz-kormány ideje alatt meg­kaphatták minden hónap 4-éig a családi pótlékot, akkor most mi­ért nem érkezik az meg még 12-én sem? DÓM TÉRI VÁSÁR A 30/517-9291-ről küldött SMS írója egyetért dr. Sipka Róbert vé­leményével, hogy semmiképpen sem kellene megszüntetni a Dóm téri karácsonyi vásárt. TÁPÉ Tóth Gáborné panaszolta, hogy Tápén a Kikötő és Berettyó utca járhatatlan. A 73-as busz vona­lán pedig nincs kiírva, hogy az útjavítás miatt hol áll meg a busz, ezért lemaradtak róla. NÉPSZAVAZÁS Szalay Irén szegcdi olvasónk úgy véli, a kettős állampolgárság megszavazásával segíthetnénk a határon kívül élő magyarokon. A SPORTRÓL Radics Lajos szegedi sportember véleménye szerint Kővárinak nincs szüksége karrierépítésre, már bizonyított azzal, amit tett Szeged sportjáért. A város vi­szont anyagi támogatásával job­ban segíthetné a sportsikerek el­érését. TÁBLA Szaulik Ágota szegedi olvasónk szerint jó lenne, ha a Moszkvai körúton tábla jelezné a kamiono­soknak, hogy merre található a vámudvar. BANKAUTOMATA A 30/976-9577-ről hiányolta a telefonáló, hogy a Bartók tér kö­zelében nincs OTP bankautoma­ta. Lestárné Szikszai Julianna, az OTP Szegedi Igazgatóságának megbízott igazgatója elmondta: a Skála Áruházon belül lehet kár­tyával pénzt felvenni, ha valaki nem akar a Mars térig elmenni. Egyébként Szegeden 25 működő automata van, de továbbiak tele­pítését is tervezik. SZENTES Szabó István panaszolta, hogy Szentesen a Pipacs utcában négy hónapja a csatornázok felásták az utcát, majd betemették, utána ismét felbontották. A nagy köve­ken felakadnak az autók, az árokpart meg van süllyedve. Ezt már soknak tartják az ott lakók. Jó lenne, ha hozzáértőkkel végez­tetnék a munkát. MAKÓ A 30/333-6396-os telefonról ér­kezett SMS küldője szerint nagy­szerű, hogy Makó kapott pénzt játszótér-felújításra. így talán jut valamennyi a Csipkesor mögötti játszótér rendbetételére is, mert 11 éve senki sem törődik vele. Mára kérdeztük; Szeretne-e 100 évig élni? Következő kérdésünk: Vált-e kőtelező felelősségbiztositót? 50 Küldje el válaszát jj|: •• a kérdés napján 17 óráig, m ilj£,JN ™ Nm SMS-ben! (IGEN vagy NEM) ! Az SMS számlázása normál tarja szerint tőrtérik. 06-30/30-30-921 Vagy szavazhat az interneten is: www.delmagyar.hu ORVOSI ÜGYELETEK BALESETI, SEBESZETI ÉS UROLÓGIAI FELVÉTEL Ma a balesetet szenvedett személyeket Szegeden az SZTE Traumatológiai Klinika (az új klinikai tömbben, Semmelweis u. 6. szám) veszi fel és látja el, sebészeti (nem baleseti!!) és urológiai felvételi ügyeletet a II. kórház (Kálvária sgt. 57.) tart. A gyer­meksérültek és gyermeksebészeti betegek ellátása a gyermekklinika gyermeksebészeti osztályán történik. FELNŐTT KÖZPONTI SÜRGŐSSÉGI ORVOSI ÜGYELET Rendelési idő: hétköznap 16 órától másnap reggel 7.30 óráig, szombaton, vasárnap és munkaszüneti napokon reggel 7.30 órától másnap reggel 7.30 óráig. Helye: Szeged, Kossuth L. sgt. 15-17. (a Szilágyi utca fe­lől). Telefonszám: 62/474-374, vagy 104. GYERMEKGYÓGYÁSZATI ÜGYELET Hétköznap 16 órától másnap reggel 7.30 óráig, szombaton, vasárnap és munkaszü­neti napokon pedig reggel 7.30 órától más­nap reggel 7.30 óráig. Helye: Szeged, Kos­suth L. sgt. 15-17. (a Szilágyi utca felől). Telefonszám: 62/474-374. vagy 104. S. 0. s. LELKISEGÉLY­SZOLGÁLAT A telefonszám díjmentesen hívható a megye egész területéről: 06-80-820-111 és (nem díjmentes) 62/548-294. LELKISEGÉLY-SZOLGÁLAT VÁSÁRHELYEN A telefonszám díjmentesen hívható 16 órá­tól 02 óráig: 62/249-529. LELKISEGÉLY-SZOLGÁLAT MAKÓN A telefonszám díjmentesen hívható 16 órá­tól 02 óráig: 62/212-515. GYÓGYSZERTÁR Kígyó gyógyszertár, Szeged, Klauzál tér 3., este 10 órától reggel 7 óráig. Csak sürgős esetben! Tel.: 62/547-174.

Next

/
Oldalképek
Tartalom