Délmagyarország, 2004. november (94. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-11 / 263. szám

CSÜTÖRTÖK, 2004. NOVEMBER 11. «KAPCSOLATOK« 15 A biztos kétszer csenget Jó gazdára váró értékek Még mindig nem dőlt el a szegvári volt megyeháza sorsa sem Fotó: Tésik Attila Őrületes blama az, amikor másodszorra kell elrugaszkodnia a realitások talajáról a Gyurcsány által kijelölt versenyzőnknek, hogy egy nem túl nehéz procedúrán megmérettesse „szakértelmét", és kedvező döntése esetén ne csak az „indultak még" kategóriában tartsák számon, hanem célba is érjen. A „büszke baloldal" jeles képviselőjét egy lebőgés nem tántoríthatja el! Ha már az Európai Bizottság gáz- és villanyóra-leolvasói státusától eltanácsolták, mert az amperek és voltok világában tudása kiverte a biztosítéOktóber 3-án kaptam meg az értesítést a december 5-i, úgynevezett népszavazásról a kettős állampolgársággal és az egészségügyi szervezetek elherdálásával kapcsolatban. Sajnos, mint korábban, most sem tudom elhinni, hogy olyan dologról népszavazzak, amelyben nem vagyok illetékes. Mert a kettős állampolgársággal kapcsolatban csak a trianoni határokkal elszakított egykori magyar területeken élő és kiszolgáltatott, hátrányos helyzetbe került magyar embereknek van természetes erkölcsi joguk dönteni, hogy akarkot, lendületben lévő pártja nem adta fel. Most újra haptákba vágta magát Barosso főbiztos előtt és jelentkezett végrehajtónak. A daliás időkből sokat tudhat e témából. Az egész tragikomédiából az tetszik legjobban, hogy végre megtudtuk a neves színész által alakított Illetékes elvtárs valódi személyét, aki minden tud, mindenhez ért. Hát persze, hogy a Mona Lisa mosolyú Kovács László ez a fenomén! Most biztos, ami biztos alapon európai biztos lesz. TERNAI LÁSZLÓ, CSONGRÁD nak-e a jelenlegi, nem önként vállalt állampolgárságuk mellett magyar állampolgárok is lenni? Döntésüket pedig 21. századi és az európai elvárásoknak megfelelően tiszteletben kell tartani és feltételek nélkül teljesíteni! Az egészségügy magánosításával kapcsolatban az a véleményem, hogy az egészségügyi ellátást végző és biztosító szervezeteket nem lehet magántulajdonba adni. A képviselők döntés előtt kérjék ki választóik véleményét. Ez sokkal olcsóbb, mint a népszavazás! ASZTALOS FERENC OLAJIPARI NYUGDÍJAS, SZEGED Mi, aggódó szentesiek továbbra is figyelemmel kísérjük városunk történéseit. Lám, nemrég megtisztult a Kurca is! A volt megyeháza sorsa már eldőlt, kezdődhet az újjáépítés! De nincs gazdája továbbra sem a Petőfinek, újra várni kell, mert bizonyos okok miatt újra elnapolták a tárgyalást a megyei bíróságon, október 25-ére. Ekkor talán eldőlt az épület sorsa, vagy maga az épület, ha hamarosan nem rendeződik a tulajdonviszony! Én mégis bízom a sok esetben kikezdett magyar igazságszolgáltatásban, mert már nagyon régen egyre csak potyog a szentesi Petőfi Szálló vakolata. Ha a rosszindulat munkálna bennem, kívánnám, hulljon az igazi bűnösök fejére az egész! Szeptember végén Szegváron a régebbi megyeháza nagytermében járhattunk egy kiállítás megnyitóján. Itt is az ablakok feletti repedések sejtetik, hogy szerencsés lenne, ha hamarosan jó gazdára találna ez az impozáns épület is Szegvár főterén, a Kossuth téren. Dr. Balázs György történész, volt kollégám nyitotta meg a kiállítást, amely Csergő Károlynak, a legendás utolsó megyei alispánnak állít emléket. Előtte nagyon sokan megtisztelték még Szentesről is a táblaavató ünnepséget, a szülőház falán elhelyezett emléktábla leleplezését, megkoszorúzását. Többéves adósságot teljesített ezzel a nagyközség, Szegvár, mondta beszédében a polgármester aszszony. Újra megnyílt tehát a szegvári vármegyeháza kapuja, nemcsak a már több kiállítást megtekintő látogatók előtt, hanem azok előtt először is, akik tenni akarnak érte! Reméljük, hisszük, hogy a segítőkészség időben érkezik. Ötlet van bőven, csak a jó gazda hiányzik éppen úgy, mint a szomszédban! Sokan az önkormányzatoknak szurkolunk, mert ők biztosan jól tudnák hasznosítani, s ez a boldogulásukat is szolgálná. Kívánjuk, minél hamarabb így legyen. S kezdődhet a tánc is a nagyteremben. A még mindig aggódok nevében MAGYAR JÁNOSNÉ, A SZEGVÁRI SZENTESI Decemberi szavazás A sorkatona emléke és a hivatásos honvéd Napok óta mint egy újabb „haditettet" zengik a hírszervek azt a tényt, hogy 2004. november 3-ával megszűnt a sorkatonai szolgálat. Olvasom - mint fából vaskarikát -, hogy a sorkatonák helyett hivatásos honvédek veszik át az előbbiek feladatát! Magam ugyan nem hiszek a más testben való újjászületésben (a reinkarnációban), de nálunk manapság már ez is elképzelhető. Ismereteim szerint az 1868. XLI. tcz. rendelettel bevezetett és 136 évig élt sorkatonai szolgálat megszüntetésével előfordulhat, hogy a hadseregben előbb-utóbb elhal a honvéd elnevezés is! Mikor is született meg a magyar ajkakon a honvéd szavunk? Pontosan nem lehet tudni, de Petőfi a szabadságharc idején már abban az értelemben használja, mint utána a mai napig valamennyien, az egész nemzet. Az irodalmi történet szerint a szó megalkotója Kisfaludy Károly volt. Ezek szerint a honvéd szó előbb keletkezett, mint a sorkatonai intézmény, de szorosan összefügg azzal! Petőfi tollán a honvéd szó úgy izzik, mint a zsarátnok. Nem egy szó a sok közül, hanem fogadalom. E szóban benne van az élet és halál, az egyének és a közösség sorsa. Honvéd: a seregben a legkisebb rangfokozat, de a nemzet életében a legnagyobb kitüntetés (volt). A honvéd megnevezés maga a győzelmes biztonságérzet. Azt jelentette, nincs mitől félni, a jövő nem hozhat végzetet, éppen úgy nem lehet elpusztítani, mint annak szülőanyját, magát a ncpet. Vagy mégis!? A költő egyik idevonatkozó versében így örökítette meg a honvéd nevet: „Isten után legszebb és legszentebb név /A honvéd nevezet! /Hogyne iparkodnám hát megérdemelni /Ezt a szép nevet? /Iparkodom teljes szívembűi, ó hazám, /Megvédeni téged. /Védeni, fölemelni téged, s lesújtani /A te ellenséged." így érezte ezt minden jó érzésű ember e hazában csaknem mindvégig. Mi, idősebbek még emlékezhetünk akár a magunk esetében is, az évenként ismétlődő sorozásokra. A sorra kerülő fiatalok készültek erre az alkalomra. Büszke volt, akit besoroztak, keserűség fogta el azt, aki nem felelt meg a követelményeknek. A szülők várakozással tekintettek a sorozottakra, a legnagyobb bizalommal telve fogadták a besorozott fiatalokat, a lányok szívesen kötöttek házasságot, mert tudat alatt érezték, hogy testben és lélekben megerősödött párjuk lesz egy életen át! Nem véletlenül örökítette meg a nép ajka népdalban is ezeket az eseményeket. Az egymást sorsszerűen követő rendszerváltoztatások ezt is, mint minden mást hazánkban, a sorkatona, a honvéd megnevezést is és az alatta értendő fogalmat is leértékelte. Az utolsó évtizedekben kezdett mind jobban teherré válni a haza szolgálatának ez a formája, aki tehette, igyekezett alóla kibújni. A sorkatonaság mind a szülők nézetében, mind a sorkötelesek szemléletében szükséges rossz lett. Az erre való nevelés hiánya a hazaszeretet elsődlegességét kezdte felváltani a személyekben és a mindenkori politikai szemléletben is. Kezdetét vette a letöltendő idő szeletelgetése, hónapokra történő szűkítése. Ez sem segített azon a valóságon, hogy mind több kedvezmény, nevezzem engedményen túl, a fegyelem nem szilárdult, ellenkezőleg, mind lazább lett! Most, mikor felemás módon sikerült mégis ezt az intézményi rendszert az enyészetnek adni, egyes politikusok, közéleti személyek nem átallották centivágásos propagandával elütni, a rendszert meghatározó intézmény elhalását. Meglátásom szerint arról kellene kampányolni és intézkedni, hogy szükség esetén honnan lesz kiképzett tartalékos utánpótlás, mert ezekről a „nagy mámor" közepette szó sem esik. Mivel a jelenlegi elképzelés szerinti 25-30 ezer fős hadsereg ezt a hazát biztosan nem tudja szükség esetén megvédeni, tehát ismét mint oly sokszor - más köpönyege alá bújtunk, bújunk. Kérdés a haza megvédése szempontjából jó megoldás-e és valóban olcsóbb-e? Mivel mégiscsak kell hadsereget fenntartani és emellett a közösbe is kell nem keveset évente befizetni. Az idő erre is választ ad egyszer, mint minden másra, csak ki kell várni! SOÓS JÁNOS, SZENTES Hallgattass ék mega másik fél isi i Itt szeretnék reflektálni a napilap október 28-án megjelent „Tömegközlekedés nélkül" - fémjelzett írásra, egyben a cikk szerzőjének véleményére. Tisztelt Lőrinc úr! Az ön által körülírt területet több mint 30 éve osztották ki lakóházak építésére. Az új osztásban építkezők, tulajdonosok már akkor azzal az ígérettel bírtak, hogy a közlekedés jobbá tételére az autóbusz-közlekedést biztosítják. Ez ideig ez csak ígéret maradt. Most végre elérhető közelségbe került, hogy az „új osztásban" lakók égető problémája megoldódjon. Égető a probléma azért is, mert az e térségben lakókon időközben az idő eljárt. 30 év eltelte után megöregedtünk, nyugdíjasok lettünk. Emellett egy város vagy városrész az infrastruktúra javulásával vonzóbbá válik, ezzel jelentós értéknövelő hatást fejt ki. írásából sugárzik, hogy ön egy fiatal, életerős és autóval rendelkező ember. A néhány, 6-10 percet gyalogolni nem akaró vagy nem tudó megnyilatkozása viszont vérforraló közömbösségre, lenézésre utal. A Jerney, Mester utcák végétől, vagy a Barátság utcai lakó övezetből az Eszes-malomig beérni annyi idő alatt nem lehetséges. Nap mint nap látom, hogy idős emberek csomaggal, botra támaszkodva, fiatal asszonyok két gyermekkel, csomagokkal próbálják megtenni az utat, de messze túl az ön által jelzett időn. A vázolt körforgalom pedig (Széchenyi-Dobos-Jerney u.) gazdasági okokból igen fontos. Az érkező-induló utasok egyidejűsége jobb kapacitás kihasználást eredményez, kevesebb járművel, több utas szállítását biztosítja. A buszközlekedéssel kapcsolatban már volt véleménykutatás, valamennyi lakos kéri és támogatja a buszforgalom beindítását. Ne akarjon ön 48 családot a jelentős többség akarata ellenére előnybe helyezni. Végezetül ne feledje, előbbutóbb egyszer ön is megöregszik, bár kívánom, hogy sokáig legyen életerős fiatal. BUGYI ZOLTÁN, SZEGED-KISKUNDOROZSMA P7 . , megmutatjuk mindenkinek! VÁRJUK[T I 06-30/30-30-443 mms9delma8yar.hu ? "" Kérjük, írja meg nevét és lakhelyét! 1 Ifg/ublmknl mt'syclciileljiik! m Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! Kedi« Olwó! 1 megielenesht! iMnMe tgretetttn tini • toa ladwte saaMr (kiskoráénál OanrwKi képráeISi hcaájárulása siúbsges. DÉLMAGYARORSZÁG DÉLVILÁG A DELMAGYARORSZAG és a DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T-Mobile Rt. T - »Mobile1 Partner Szeged Európában ? Október 4-én tizenkét vendégünk volt Csehországból, négy autóval érkeztek. Miután leparkoltunk a Széchenyi téren a Hotel Tisza előtt, 15 óra 28 perckor az éppen ott tartózkodó Selymes Nikoletta és Balla Miklós jegyárustól minden autóra parkolójegyet vásároltunk, amelyeket az előírt módon, 15 óra 30 perc kezdettel érvényesítettünk. Afölötti örömünk, hogy nem kellett parkolójegyet árusító helyet keresnünk, mindössze 1 percig tartott. Egyik cseh vendégem, aki az 1)06604 (CZ) rendszámú autóval érkezett, feldúltan szólt, hogy autója szélvédőjére „Fizetési felszólítást" (sorszáma 421653) helyeztek 15 óra 29 perckor, s az ott lévő parkoló őrök videóra vették, vagy lefényképezték autóját, s az általa bemutatott 15 óra 30 perctől érvényesített parkolási jegyeket is. Azonnal a parkoló őrökhöz siettem, akiknek elmondtam, hogy négy autóra képtelenség 1 perc alatt kitenni a parkolási jegyeket, ezért vonják vissza a fizetési felszólítást parkolási pótdíj megfizetésére. Ők közölték, ez nem áll módjukban, de fáradjunk el a Szepark Mérey u. 6/B alatti irodájukba, ahol törlik a fizetési felszólítást az érvényesített parkolási jegy felmutatása alapján. Mivel partnereim nem beszélnek magyarul, én siettem a megadott címre, ahol 15 óra 45 perckor az egyik ügyintézőnek bemutattam az érvényesített jegyeket és a fizetési felszólítást. Ó, miután megtekintette a fizetési felszólítást, közölte, hogy nem tud segíteni, „mivel külföldi rendszámú" autóról van szó. Ezután kértem, közölje nevét és vezessen a főnökéhez. A nevét nem volt hajlandó közölni, a főnöke pár perc után fogadott. A dokumentumok megtekintése után közölte, hogy a büntetést be kell fizetni, mivel Szegeden csak előre megváltott parkolási jeggyel lehet parkolni, s őt is megbüntetnék „!!! Szlovákiában!!!" tilos parkolásért. Miután közöltem vele, hogy vendégeim Csehországból érkeztek, s jegyük 15 óra 30 perctől érvényesítve volt, ami látható az alkalmazottaik által készített felvételen is, s tanű rá a két jegyárus is, közölte, hogy nem mondok igazat, s a büntetést ki kell fizetni. Miután próbáltam elmagyarázni, hogy nemcsak a külföldről, hanem Magyarország távoli tájairól érkező látogatók esetén is legalább 1 percig eltart, amíg jegyárust találnak, értelmezik, megértik és érvényesítik a jegyeket, ezért külföldi vendégek esetén is minimum 1 perc türelmi idő jár, közölte, hogy őt ez nem érdekli, fizessék be a büntetést. Vendégeimet természetesen lebeszéltem a parkolási pótdíj megfizetéséről, hiszen leparkolás előtt képtelenség mozgó autóból parkolójegyet vásárolni, s a leparkolást követő 1-2 percen belül az érvényesített parkolójeggyel kezükben már az autójuknál voltak. A parkoló mellett sétáló szegediek elmondása szerint az őrök kimondottan a külföldi rendszámú autókra „utaznak", mert ezek a látogatók nem tudnak azonnal reklamálni, így inkább fizetnek. Ezek a vendégeim már biztosan nem jönnek el családjukkal Szegedre pihenni, mert nekik nem a város nevezetességei maradtak emlékezetükben, hanem az abszolút mértékben elítélendő eljárás, amivel 1-2 perccel megérkezésük után „üdvözölte" őket a város. Ez lenne a kisebb veszteség, de ezek után az is lehetséges, hogy nem a szegedi gyár termékeit fogják forgalmazni Csehországban, ami áttételesen szintén veszteség a városnak. A legnagyobb veszteség az, hogy mind a tizenkét vendégem elmondhatja ismerőseinek, mennyire „vendégszerető" város Szeged. Ez lehet hogy túlzó általánosítás, mert csak néhány túlbuzgó alkalmazott minősíthetetlen eljárásáról van szó, de a végeredmény ettől független, az így „fogadott" külföldiek véleménye a várost, s nem néhány alkalmatlan alkalmazottját fogja minősíteni. Ebben az esetben elvárnám, hogy a Szepark vezetője írásban kérjen elnézést a megalapozatlan zaklatásért vendégemtől, mert ez Európában így szokás. Nem ingyen parkolást, hanem normális emberi hozzáállást vár el minden Szegedre érkező látogató. Lehet, hogy álmodozó vagyok, de én úgy járnék el, hogy ha a tanácstalan külföldi jegy nélkül jönne vissza az autójához, kézen fogva vezetném el oda, ahol jegyet vásárolhat, s segítenék neki a jegyet érvényesíteni is. Erre mondaná a szegcdi parkolási előírásokat nem ismerő hazai vagy külföldi látogató, „igen, ez már Európa"! Azt hiszem, ez mindnyájunk közös érdeke! KURTÁN GÉZA KÉPVISELET-IGAZGATÓ LENTIMEX-H MAGYARORSZÁGI KERESKEDELMI KÉPVISELET, PÁSZTÓ