Délmagyarország, 2004. október (94. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-06 / 234. szám

• MEGYEI TŰKOR" SZERDA, 2004. OKTÓBER 6. Amit gyártunk és megeszünk A tésztakészítésben használha­tó enzimektől a magyar barom­fiipar helyzetén át a táplálé­kaink kívánatos zsírtartalmáig sok, a hétköznapjainkat is meg­határozó témáról lesz szó egy szegedi élelmiszer-tudományi konferencián. MUNKATÁRSUNKTÓL Általában Budapesten tartja tu­dományos előadásait és az új eredményekről szóló vitáit a Központi Élelmiszertudományi Kutatóintézet - tájékoztatott Ha­jós Gyöngyi tudományos osz­tályvezető -, de tekintettel a sze­gedi kutatások sokrétűségére ez­úttal az Alföld tudásközpontjá­ban szervezik meg a soros konfe­renciát. Az október 7-én a Szegc­di Tudományegyetem (SZTE) Dugonics téri központi épületé­ben tervezett fórumon ennek megfelelően több szegcdi kutató is szerepel. Elsőként éppen az SZTE rekto­ra, Szabó Gábor, akinek egy spe­ciális szárítási technikáról szóló előadása az élelmiszerek kiálakí­tásával és vizsgálatával kapcsola­tos új technikákat ismertető blokkba illeszkedik. Az SZTE Élelmiszeripari Főiskolai Karán oktat és kutat Lendvai Edina, aki a baromfiipar helyzetének országos áttekintésérc vállalkozott. A hazai gabonanemesítés egyik fellegvára, az ugyancsak szegedi Gabonater­mesztési Kutató Kht. munkatár­sai egy génkezelt búzafajtát mu­tatnak be élelmiszer-biztonsági szempontból. Az élelmiszerek, a táplálkozás és az orvostudomány összefüggé­seinek a fölmutatására is kiváló példa a konferencia ugyancsak szegcdi kutatók által prezentált záró előadása: néhai Farkas Ti­bor akadémikusnak, a Szegedi Biológiai Központ kiváló tudósá­nak kutatásait is folytatja Penke Botond akadémikus (SZTE, Or­vosi Kémiai Intézet), amikor arra keresi a választ, milyen szerepe van a táplálkozás minőségének ­a telítetlen zsírsavaknak - az idegsejt-megbetegedések meg­akadályozásában. Saját költségükön tovább keresik a búvárok a római kori oltárköveket a Tiszában Pengeváltás dereglyeügyben Félretájékoztatta a közvéle­ményt a Szegednél 1723-ban el­süllyedt sószállító dereglye ron­csai után kutató Octopus egye­sület - állítja lapunkhoz eljut­tatott levelében a feltárás ré­gészeti vezetője, Tóth J. Attila. Az egyesület elnöke, az expe­díció vezetője, Szalóky K. Attila szerint Tóth valótlanságokat ál­lít. Lapunkban folyamatosan nyo­mon követtük azt az expedíci­ót, amelyet még tavasszal indí­tottak azzal a céllal, hogy fel­tárják a Szegednél 1723-ban el­süllyedt, római kori oltárköve­ket szállító sószállító dereglye roncsait. Az eredmény ismere­tes: a kutatást végző Octopus Tengeri Régészeti Kutató Egye­sület tagjai májusban a Berta­lan híd lábától mintegy kétszáz méterre egy feje tetején fekvő dereglyére bukkantak. - A vizsgálatok azt mutatják, hogy a roncs egy úgynevezett bőgőshajó volt. A 18 méter hosszú és a mindössze két és fél méter széles dereglyéről felho­zott leletek alapján feltételezhe­tő, hogy a hajó valamikor az 1770-es évek környékén készül­hetett. Noha nem az 1723-ban elsüllyedt dereglyére bukkan­tunk, a hajózás története szem­pontjából komoly és egyedülálló régészeti anyagot fedeztünk fel ­nyilatkozta lapunknak július­ban Szalóky K. Attila expedíció­vezető, az Octopus egyesület el­nöke. Ebben a cikkben szerepelt, Speciális eszközökkel keresik a dereglyét Fotó: Schmidt Andrea hogy a kutatást 2005 végén egy Szegeden megrendezett nemzet­közi víz alatti régészeti kiállítás­sal és konferenciával zárnák le. Ezen nem csupán az elsüllyedt tiszai dereglye replikáját (koráb­ban úgy volt, hogy kiemelik, ké­sőbb azonban úgy határoztak, in­kább eredeti méretben megépítik a hajót), de a Titanicon talált tár­gyakat is megtekinthetnék a lá­togatók. A konferenciára pedig meghívnák Róbert Ballardot, aki 1985-ben felfedezte az óceán mélyén, több mint három kilo­méteres mélységben nyugvó Ti­tanic roncsát. Minderről Kása Zsigmond, a Tisza Volán Rt. fe­lügyelőbizottságának elnöke, az expedíció védnöke tájékoztatta lapunkat. „A kutatást a Kulturális Örök­ségvédelmi Hivatal (KÖH) és az Octopus egyesület végezte, egy együttműködési megállapodás alapján. A régészeti kutatás veze­tője én voltam (KÖH). Minden hatósági engedély Tóth J. Attila és a KÖH nevére szól" - írta egyebek mellett a szerkesztősé­günknek nemrégiben eljuttatott levelében az örökségvédelmi hi­vatal főosztályvezetője. Tóth J. Attila egyebek mellett azt állítot­ta, hogy a kérdéses hajó nem 1 770-es évek környékén készült. „A Magyar Dendrokronológiai Laboratórium évgyűrű alapú kel­tezése szerint legkorábban 1848-ban vágták ki a fát, amiből az egyik borda készült. Ettől még fontos forrás a hajóépítészethez, de nem 18. századi! A jó állapot­ban fennmaradt hajó nem bőgős­hajó, mivel azok oldalpalánkja magasabb, a test pedig széle­sebb" - olvasható a levélben. A főosztályvezető biztos abban, hogy Szeged határában több más, esetleg korábbi roncs nyugszik a Interneten is elérhetők a megyei tervek Száz javaslat a területrendezésről MUNKATÁRSUNKTÓL Március óta várja a véleményeket a VÁTI Kht. a megye területrendezési tervének egyez­tetési anyagához, amely az interneten is elér­hető a www.csongrad-megye.hu oldalon. A téma az önkormányzatok, közüzemi szolgál­tatók, civil és szakmai érdekképviseleti szer­vek mellett érdekes lehet a beruházásokat ter­vező vállalkozások számára is. Eddig össze­sen nyolcvankét írásos vélemény érkezett be, ezek több száz javaslatot tartalmaznak. A leveleket a Csongrád Megyei Önkor­mányzat továbbította a tervezőnek. Most ­annak érdekében, hogy a majdan elkészülő terv a lehető legtöbb beépíthető szempontot tartalmazza - közzéteszik a megye webolda­lán az összes beérkezett írásos véleményt, s az ezekre adott tervezői válaszokat is. A la­pon ez az információ a tartalom - területren­dezés - megyei területrendezési terv útvona­lon érhető el. Ugyanitt megtekinthető még a tervezet, valamint az Országos Területrende­zési Tervről szóló törvény is. Bálint László uszályon született -ma a Mathias Rexet kormányozza A hajóvezető szívderítő magánya Három ha jővezető dolgozik a Ti­szán, egyikük Bálint László, aki a Mathias Rcxct kormányozza. Uszályon született, éjjel-nappal a kapitányi tülkében tartózko­dik, hajótörésről nem tud beszá­molni, de egyszer majdnem megfeneklett a járműve az ala­csony vízállás miatt. Csongrádról indul a százötven személyes kirándulóhajó egy ve­rőfényes szeptemberi napon. A vízi közlekedés szabályai szerint szól a kürt, a hajóvezető felelős­sége teljes tudatában kormá­nyoz, egész Szegedig. Nem olyan kalandos feladat a Tiszán hajót vezetni, a figyelem mégis elen­gedhetetlen. Az elhárításra váró akadálytik között szerepelnek az uszadékok, ezeket ugyanis a ha­jócsavar nem igazán szereti -. magyarázza a vezető, Bálint László. A közlekedés szabályai szerint minden beláthatatlan ka­nyar előtt illik megszólalnia a kürtnek, mert baleset lehet, ha szembejön egy másik hajó. A mindszenti komp előtt pedig rá­dión fel kell venni a kapcsolatot a révésszel, aki leengedi a komp­kötelet, hadd menjen a Mathias Rex. A százötven személyes kirán­dulóhajó orosz vizeken kezdett - meséli Bálint László -, s leg­alább huszonötévcs. Előbb Bu­dapestnél, a Dunán állomáso­zott, a honosítás után kapott magyar folyókhoz illő nevet. Bá­Rex, mióta Szegeden elérhető. Több évtizede sokkal többet le­hetett a Tiszán hajózni - meséli -, ma már elég drágák a jegyek. A hajót most már bérelni lehet egy-egy alkalomra, s ha a meg­rendelő óhajtja, Szolnokig is utazhat. Am ebben az esetben Kiskörénél meg kell nyitni a zsi­lipeket a megfelelő vízállás bizto­sítása érdekében. Amíg Csong­rádnál nem épül duzzasztó, ad­dig csak így nyílik erre lehetőség, ennek pedig ára van. A Mathias Rex legénysége mindössze két fő: Balázs Csaba másodgéptiszt a motorok műkö­désére ügyel. A sétahajózás a Ti­szán teljesen veszélytelennek látszik. Hajótörésről a kapitány nem tud beszámolni, bár egyszer Csanyteleknél majdnem megfe­neklett. Nagyon alacsony volt a vízál­lás, a hajófenék megakadt, de szerencsésen tovasiklott. Ez volt az utóbbi tíz évben az egyetlen számottevő eset. B. G. Bálint László mindig hajós akart lenni Fotó: Blahó Gabriella lint Lászlónak mindössze két kollégája van: Kerekes Albert Tiszaesegén és Kónya Béla To­kajban, utóbbi vízibuszt vezet, mert arrafelé a Bodrogon is ha­józnak. A Tisza a hajós szavai szerint leírhatatlanul szép, olyannyira, hogy nem érti, hogyan is lehet ezt megkérdezni. Számára a fo­lyó olyan közeg, mint bárki más számára a város. Tavasztól őszig a hajón tartózkodik, a kapitányi fülkében alszik, el ne lopják a járgányt. Ez lehet az oka annak, hogy nem házasodott még meg. Nem talált ugyanis olyan asz­szonyra, aki az ő folytonos távol­létét tolerálná. Tíz éve vezet, de ő is matrózként kezdett. Termé­szetes, hogy hajózni akart, mert élete példaképe a nagyapja, aki uszálykormányos volt, s ő maga is egy uszályon született. Nem tervezi, hogy változtasson a pá­lyáján, s nagyon örül annak, hogy egyre népszerűbb a Mathias TEMPÓ Folyásiránnyal szemben órán­ként 16-18 kilométert tesz meg a hajó, lefelé pedig húsz­szal halad. Séta közben tehát az utazó eltelhet a látvánnyal, mely valóban semmihez sem hasonlítható. folyóban. „A Titanic „kutatása" erkölcsileg nem biztos, hogy tá­mogatható. Ballard szerepe pedig mindebben kissé kétes" - írta a 2005-re tervezett kiállítás kap­csán. - A levelet én is megkaptam. Kisebb gondnak tartom, hogy Tóth (. Attila inkorrekt volt ve­lünk szemben, a nagyobb problé­ma az, hogy az általa mondottak nem fedik a valóságot - nyilat­kozta tegnap lapunknak a román fővárosban tartózkodó Szalóky K. Attila. Az Octopus elnöke el­mondta: azért utazott Bukarest­be, hogy aláírja azt a szerződést, ami alapján a Fekete-tengeren kutatnak majd három, tengerbe süllyedt görög-római település után. Szalóky közölte, hazauta­zása után hajlandó hosszabban is cáfolni a Tóth által mondotta­kat. Megjegyezte, a római kori oltárköveket saját költségükön keresik tovább a Tiszában. SZ. C. SZ. SZABÁLYOZOTT KINCSKERESES Magyarországon jelenleg csak a jogszabályban megjelölt intézmé­nyeknek, illetve megfelelő végzett­séggel rendelkező régészeknek van joguk régészeti kutatásra. Ezt a szabályozást a kulturális örök­ség védelme, a kincskeresés meg­akadályozása indokolja. Tóth J. At­tila tudomása szerint az Octopus Tengeri Régészeti Kutató Egyesü­letnek nincs régész tagja. Szerinte Szalóky K. Attila is csak a feltárás technikai vezetője volt a szegedi expedícióban. // Őrölnek a múzeum malmai A szélmalmok mellett a Tiszán nagy számban használt hajó­malmokat is bemutat legújabb kiállításán a szegedi Móra Fe­renc Múzeum. A látogatók ma­guk is őrölhetnek a várban ren­dezett tárlaton. Kipróbálhatják a molnárok mes­terségét a szegedi vár új kiállításá­nak látogatói: egy malomszerke­zetben valóban maguk is őrölhet­nek gabonát. A Móra Ferenc Mú­zeum tárlatán szél- és hajómal­mokkal, a hajdani molnárok mun­kájával ismerkedhetnek meg az ér­deklődők. A kiállítás a Szegedet 1879-ben elpusztító nagy árvíz 125. évfordulójára rendezett prog­ramsorozathoz kapcsolódik. A malomkövek, helyszínrajz­ok, térképek és légi felvételek mellett bemutatnak egy török időkből maradt malomalkatrészt is, valamint azt a szerkezetet, amelyet a múzeum korábbi igaz­gatója, Móra Ferenc vásárolt Horgoson - tudtuk meg Ozsváth Gábor néprajzkutatótól, a kiállí­tás rendezőjétől. A gépezetet egy ottani férfi ásta ki a homokbá­nyából, s némi ügyességgel mű­ködésbe is hozta, sőt: jó pénzért még őrlést is vállalt. Valamikor a Dél-Alföldön mű­ködött a magyarországi malmok háromnegyede, s az ország ma­lomipari nagyhatalomnak szá­mított. Ma Csongrád megyében tizenöt malmot tartanak szá­mon, közülük tizenhárom jó ál­lapotban maradt fönt. A kiállítá­son a hajómalmok működését is megismerhetjük: a szerkezet a hajómalmon dolgozott, annak köves őrlőszékét a szomszédos tombáchajóhoz rögzített vízke­rék forgatta meg. A Hagyományos malmok a Dél-Alföldön című kiállítás ok­tóber 6-án, 18 óra 30 perckor nyílik. A tárlatot Selmeczi-Ko­vács Attila, a Néprajzi Múzeum főtanácsosa, a néprajztudomány doktora nyitja meg. NY. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom