Délmagyarország, 2004. október (94. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-01 / 230. szám

8 •KAPCSOLATOK« PÉNTEK, 2004. OKTÓBER 1. Cirkuszt, kenyeret Múltba veszett történelmi tudásom már nem elég ahhoz, hogy tudjam, kinek a szájából hangzott el ez a máig fennmaradt mondás, de hogy most is aktuális, azt bizonyítja a politikában lejátszott cirkuszi előadás! Mert hát csak a bolond nem tudja, hogy ez a kormányváltás fő attrakciója egy népbolondító, jól megrendezett előadásnak! Tapsolni támad kedvem, amikor látom „választott" miniszterelnökünk bánatos képét, mintha valaki a fejére borította volna a festékes vödröt, mint egykor Peti bohócnak. Aztán jön a zenebohóc, „van másik" és egy újabb zeneszerszámot húz elő a belső zsebéből, és rögtön tovább muzsikál! A közönség pedig megelégedetten kacag, mert ha van másik, az ugye, jó? Én csak attól félek, hogy hamarosan a „bunkócska, te drága" dallamát halljuk muzsikálni! Nem hiába járt bús képű lovagunk a nagytestvér cirkuszába tapasztalatot gyűjteni! Ennyit a cirkuszról! De mi van a kenyérrel? Lesz még jövőre is? Vagy azt is az uniótól kapjuk kegyelemkenyér gyanánt, mert a mi jó, búzatermő, gazdag földünk sem lesz már magyar? Majd áthozzuk mint csempészárut a keleti határon? Öreg vagyok már ahhoz, hogy jóslatokba bocsátkozzam, csak annyit szeretnék még mondani, lépjünk már ki végre a cirkuszi sátorból, szívjunk egy kis friss levegőt, ne a rivaldafényt lássuk, hanem az éltető napot! NÉMETINÉ K. ERZSÉBET, CSANÁDPALOTA Van még remény A közelmúltban volt Horgoson, a határtól 3 percnyire a szüreti fesztivál. A szerb pópa és a magyar katolikus plébános váll váll mellett áldotta meg a színpadon a kalácsot, a bort, a szőlőt és az almát. A pravoszláv áldás szokás szerint egy kicsit hosszabbra sikeredett, de a közepe táján a magyar pap a pópa háta mögül diszkréten intett a hűségesen álldogáló közönségnek. Az áldás véget ért, most már le lehet csücsülni, „csupán" a szerbek és magyarok békés együttéléséről, közös gyarapodásáról szóló prédikáció volt hátra. A szabadkai bunycvác zenekar és tánckar szépen eltáncolta a bunyevác néptáncot, a szerb incselgő kólót, és a magyar csujjogatót. Egyébként szép sikert arattak a mórahalmi gyerekek is. A kulturális műsort színezte, tucatnyi csillogó szemű szakadt ruhás romagyerek, akik a tanító nénijük vezényletével képviselték a vaidasag harmadik nemzetét. A vacsoránál vajdasági módra, egy percnyi szünet nélkül játszott a szerbes magyar zenekar, (ól elbeszélgettünk az egymással viaskodó magyarokkal, hiszen akkor épp egy hét volt még hátra az önkormányzati választások második fordulójáig. A Bata Ferenc öttömösi, és Magyari László röszkei polgármester gyűrűjében találkoztam Körmöczi Károllyal, aki valószínűleg meg fogja nyerni Kanizsán a választást, és akit a magyar sajtó szerbnek titulált. Pedig csupán nem VMSZ-es, hasonlóképpen az Adán majd győztes magyar polgármesterhez. Ebből is következik, hogy sem Magyarországról, sem onnan helyből nem lehet eldönteni, hogy ki a magyar. Horgoson egyébként jelentős szerb kisebbség él, de a helyi testület tiszta magyar lett. Nincsenek a falakon nacionalista graffitik, most is a főtéren az albán pék árulja a magyar és szerb búzából készült kenyeret. A határnál könnyen átkeveredtünk, a szerb határőrök vígan voltak, a magyar oldalon már érződött a schengeni morcosság. Szeged felé haladva, száguldva kerülgettük a magyar rendőröktől rettegve, lassan haladó, szerb rendszámú autókat. Este kilenc óra felé sírósan hívott fel édesanyám; mi van már veletek ott Szerbiában? Kérdezte. Nem csoda, hiszen az ó 1944-es emlékei és a mostani sajtóhírek alapján joggal vélhette, hogy „kisfia" nem kerül épp bőrrel haza. Zárjuk a végét egy nagypolitikai mondattal: '90 óta a Jugoszlávia széttsését követő többszörös polgárháborúban a környéken egyedül a magyarok és a szerbek nem ugrottak egymásnak. Nagy kár lenne, ha itt a nehéz időknek majdnem a végén rontanák el szerb szomszédaink a dolgot. Legfontosabb lenne, hogy felvilágosítsák Horvátországból, Szlovéniából és Boszniából menekült szerb testvéreiket; itt, a Vajdaságban, Szegedtől délre néhány kilométerre, és le egészen Belgrádig mások a szokások. DR. GÉCZI (ÓZSEF ALAJOS ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ Tegyük szebbé Szegedeti i Csodálatos, hogy az emberek többsége szereti a rendet és tisztaságot. Sajnos ez a város egyes részein csak óhaj. Megítélésem szerint a realitás, hogy a város sok helyen szemetes és rendetlen. Miért? - mert a polgárok egy része szemetel, csak szemetel..., padokat, szeméttartókat tör, és a házak előtt nem takarítanak (tisztelet a kivételnek). Nem elég csak nagyképűen kijelenteni, hogy a nyugati országokban a városok milyen tiszták. Az elfogult polgár hajlamos szóvá tenni, hogy a polgármester nem takaríttat. Többször látjuk a közhasznú munkásokat takarítani, azt viszont nem tudjuk, hogy ellenőrzik-e őket. A polgármesteri beszámolóban is hallottuk, hogy duplájára emelték a takarítási összeget. A napokban megszólítottam egy fiatal vendéglőst az üzlete előtt, hogy miért csak a bicikliút felezővonaláig söpri a járdán a szemetet. Azt válaszolta: az már közterület. Tehát a vonalon túl lehet bármilyen bűzt árasztó szemét, azt nem söpri fel? A hentesüzlet előtt is a vásárlók, kiszállva a gépkocsiból többször szemetelnek... a tulaj soha fel nem takarítja, hisz az közterület. Nem tudom, hogy az iskolák és egyes közintézmény vezetői cllenőrzik-e az épületek környékét, vagy a közlekedési társaságok illetékesei hányszor ellenőrzik a megállók környékét. Beszéljünk magunkról, az átlagpolgárokról: óvodásokról, iskolásokról, a középkorúakról és az idősekről. Nap mint nap - mi nem szemetelünk?... Kérdem én, vajon hol a hiba, és mi a baj? Szerintem nem érezzük, hogy miénk ez a város, az a körzet (lakóterület, Felsőváros, Alsóváros stb.), ahol lakunk. Mitől miénk egyetlen szelete is? Hát attól, hogy közünk van hozzá, saját tulajdonunk. Ez a mi városunk! Ha ez így van, akkor felelőséggel tartozunk iránta mindenestől. Ez egyértelmű! Csak azzal tudom befejezni, hogy tegyük szebbé, tisztábbá városunkat közösen, és ne szemeteljünk! SIKULA SZABOLCS NYUGDÍJAS, SZEGED Csipetnyi francia életszemlélet A sors úgy hozta, hogy éveket élhettem külföldön, Párizs... Róma... csodálatos helyek! Már akkoriban gondoltam, hogy élményeimet megoszthatnám másokkal is, mégsem tettem. Most, hogy a munkám révén újból egy fantasztikus városban élhetek - Aix-En-Provence -, közlöm hát, ami úgy érzem, érdekes lehet... Az útikönyvek úgy említik a helyet mint Franciaország legarisztokratikusabb megyéje. Onnan megismerhetik a nevezetességeket, én az átélt, megtapasztalt, látott dolgokat írom le. (Paul Cézanne ecsettel alkotott maradandót e tájról.) Egyik vasárnap este sétálgattam az óváros sikátoraiban, amikor fülbemászó dallamokra lettem figyelmes. Mentem a hang irányába. Egy kis térre értem, ahol szökőkút, öreg platánok, kisvendéglők látványa fogadott. A tér közepén táncoló párok. Sikerült helyet találnom, leültem. Először mosolyogva figyeltem az eseményeket. Éjjel 11 óra. Divatjamúlt cipők, őszülő halántékok, idősebb dámák. De fiatal srácok és csinos, modern lányok is ropták együtt a táncot. Láttam a párok arcán a határtalan boldogságot. Egy idősebb férfit figyelek, párja feszengve köszöni meg a táncot, s botorkál leülni. A férfi pásztáz a szemével, meglát egy nála 30 évvel fiatalabb leányzót, kéri is, a lány ugrik, megy vele. Táncuk ezután fantasztikus volt! A két fej néha összesimult, szemük ragyogott, a férfi szemlátomást megfiatalodott. Kíváncsi lettem a lány partnerére, figyelni kezdtem őt. Nézte egy darabig a lányék táncát, majd felállt, felkért egy nála jócskán éltesebb korú nőt, hasonló összeszokottságot tapasztaltam az ő táncukban is. Mivel láttam, együtt éltem az élménnyel, elmondhatom, hogy ilyenkor az élet mégis szép. HORVÁTH VIKTOR, A SZEGEDI FÉRFI VÍZILABDACSAPAT VOLT EDZŐJE, EIX-EN-PROVENCE L OL Cégünk Európa egyik legdinamikusabban fejlődő diszkont élelmiszer-üzletlánca. Sikerünk titka magasan képzett munkatársainkban rejlik. Csongrádon, Hódmezővásárhelyen, Szegeden megnyíló üzleteinkbe keresünk munkatársakat az alábbi munkakörökbe: Eladó/pénztáros Hivatkozási szám: LAP-FMA Feladatai: • vásárlók udvarias, pontos és segítőkész kiszolgálása • gyors, precíz pénztármunka • árukészlet feltöltés, áru rendezés, üzlet takarftás Elvárások: • rendkívüli munkabírás • nagyfokú fizikai és szellemi terhelhetőség • stressztűrő képesség • munkaidá-beosztásbeli rugalmasság • precizitás, pontosság • középfokú szakirányú végzettség és élelmiszerkereskedelmi gyakorlat előny Amit kínálunk: • versenyképes jövedelem • stabil háttér Boltvezető, Boltvezető-helyettes Hivatkozási szám: LAP-FL Feladatai: • egy áruház zavartalan működésének biztosítása a vásárlók legnagyobb megelégedésének érdekében • az áruház dolgozói csapatának vevőorientált vezetése, motiválása, betanítása • napi ügymenet felelősségteljes biztosftása (munkaterv, elszámolások, árurendelés stb.) Elvárások: • rendkívüli munkabírás • nagyfokú szellemi és fizikai terhelhetőség • közép vagy felsőfokú (lehetőleg szakirányú) végzettség • stressztűrő képesség • jó kapcsolattartó képesség • vevőközpontú gondolkodásmód • precizitás, pontosság • kereskedelemi érzék Amit kínálunk: • versenyképes jövedelem • stabil háttér • karrierlehetőség Felkeltettük érdeklődését? Ha igen, küldje el postai úton fényképes pályázatát a hivatkozási szám/munkakör és a munkavégzés helyének megjelölésével magyar nyelvű önéletrajzával együtt október 8-ig a következő címre: LIDL Magyarország, 8002 Székesfehérvár, Pf.: 190 Vélemények és hallgatások Nemrégiben a Professzorok Batthyány Köre aggodalmát fejezte ki lapban Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki jelölése miatt. Konkrétumon ugyan „elfelejtettek" közölni, de azt sejteni engedték némi homályos utalással, hogy Gyurcsány Ferenc meggazdagodásával valami nincs rendjén: minimum erkölcstelen, ha már bizonyíthatóan nem is törvénytelen. A professzor urak állásfoglalásai mindig annyira pártatlanok és objektívek, hogy szinte lehetetlen megkülönböztetni őket a Fidesz álláspontjától... Nos, akkor arra kérném a professzor urakat, hogy nagy-nagy tudásukkal próbálják már elmagyarázni nekünk, egyszerű, tudatlan halandóknak, hogy hogyan lehetséges az, hogy Gyurcsány Ferenc, még miniszterelnök sem volt, tehát még nem is volt a végrehajtó hatalom feje, máris erkölcsileg méltatlan erre a posztra, pedig törvényesen gazdagodott meg. Orbán Viktor viszont - akinek a miniszterelnöksége alatt több tízmilliós támogatást ítéltek meg a miniszterelnök felesége által is tulajdonolt cégnek, tehát magának a miniszterelnök családjának - erkölcsileg makulátlan ? A professzor urak is úgy gondolják, hogy Orbán Viktorra vagy a Fidesz politikusaira más erkölcsi szabályok vonatkoznak, mint Wekler Ferencre? A két Magyarország netán kétféle erkölcsi mércét jelent? A liberálisok elítélték Wekler - egyébként - törvényes, de jó erkölcsbe ütköző tettét. A profeszszor urak szerint Orbán Viktornak vagy a Fidesz politikusainak mindent szabad, amit a törvények nem tiltanak, az erkölcsi megfontolások csak a más pártokoz tartozó politikusokat kössék? Nem gondolják-e a professzorok, hogy saját erkölcsi tekintélyüket, hitelességüket ássák alá azzal, hogy csak az általuk nem kedvel politikusokról nyilvánítanak - olykor nem is teljesen megalapozottan - véleményt, míg az általuk favorizált politikai oldal vezetőjének erkölcsileg nyilvánvalóan tarthatatlan helyzetével kapcsolatban mélyen hallgatnak? Ha Gyurcsány Ferenc kormánya több tízmilliót ítélne oda Gyurcsány Ferencné cégének, akkor is hallgatna a jobboldal, a Magyar Nemzet, Szíjjártó, Rogán, Répássy, Áder, vagy a Professzorok Batthyány Köre? Aligha... Mostani hallgatásuk Orbán Viktor és felesége ügyében azonban nagyon is beszédes... KOVÁGS ATTILA, SZEGED A Tisza várost csúnyító hordaléka apadás után Fotó: Miskolczi Róbert