Délmagyarország, 2004. október (94. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-27 / 251. szám

SZERDA, 2004. OKTÓBER 27. • MEGYEI TÜKÖR" 7 A partnerek nem készítették el időre a dokumentációt Csúszik a szabadtérik tervezett összefogása A Szegedi Szabadtéri Játékok és öt nyugat-európai fesztivál kö­zösen nyújtott volna be pályá­zatot az unióhoz a szabadtéri színházak európai hálózatának megalakítására. A pályázati do­kumentáció a francia és a német partner késlekedése miatt nem készült el időben, így egy évet csúszhat a program megvaló­sítása. MUNKATÁRSUNKTÓL A szegedi önkormányzat, a Sze­gedi Nemzeti Színház és Sza­badtéri Játékok, valamint öt nyugat-európai partnerintéz­mény közösen szeretett volna pályázni az Európai Unió Kul­túra 2000 elnevezésű program­jának 2005-re vonatkozó felhí­vására, hogy Szeged lehessen a központja a szabadtéri színhá­zak létrehozandó európai háló­zatának. Október 29-éig kellett volna elkészíteniük és benyúj­taniuk a pályázati anyagot, amit jövő áprilisban bírált vol­na el a kiíró szervezet. A három évre szóló projekt lényege: 900 ezer eurós uniós támogatással létrehoznának egy olyan szerve­zetet, amely biztosítaná az eu­rópai szabadtéri színházak kö­zötti jobb, naprakész informá­cióáramlást, segítené közös produkciók létrehozását és már elkészült előadások cseréjét. így megoszlanának a produkciós költségek is. Hat együttműködő európai intézmény csak közö­sen nyújthatja be pályázatát, ezért szeptemberben Szegeden tanácskoztak a kiszemelt part­nerek, a Classic Open Air Ber­lin, a Sommerfestspiele Xan­ten, a bolzanói Teatro Comu­nale, a Maceratai Fesztivál és a franciaországi Choregies d'Orange Fesztivál képviselője. Pászti Ágnes humánpolitikai tanácsnok elmondta: tegnap kel­lett volna aláírniuk a végleges megállapodást, ám a német és a francia partner nem küldte meg időben a szükséges dokumentá­ciót, ami nélkül nem tudják be­adni az egyébként teljesen kész pályázatot. Ugyanezekkel a part­nerekkel - plusz kiegészülve egy norvég fesztivállal - szeretnének indulni a következő, januári pá­lyázaton, hiszen a tervezet elké­szült, csak a szükséges doku­mentumokat kell „összefésülni". Előszerződésekkel kívánják ga­rantálni, hogy a partnerek idő­ben megküldjék a szükséges ira­tokat. A fesztiválhálózat kiépíté­se így egy évet késhet, csak 2006-ra valósulhat meg. Nyolcvannyolc művész Temesvárról A fény - fizikai jelenség, művészi motívum és jelkép címmel a Ro­mán Képzőművészek Szövetsége (RKSZ) temesvári szervezetének kiállítását rendezte meg a szegedi Szög-Art Művészeti Egyesület az SZTE JGYTFK Rajz és Művé­szettörténet Tanszékének galé­riájában (Brüsszeli krt. 37.). A november 11 -éig nyitva tartó, na­ponta 8 és 18 óra között látogat­ható tárlatot Szekernyés János művészeti író, az RKSZ temesvá­ri szervezetének elnöke ajánlotta a közönség figyelmébe. A kiállítá­son 88 alkotó festményei, grafi­kái, szobrai, textiljei szerepelnek. A Szög-Art 1992 óta működik együtt a temesvári művészekkel, az egyre erősödő kapcsolatot bi­zonyítják a kölcsönös kiállítások is. A bemutatkozó alkotók nagy része a Temesvári Nyugat Egye­tem Művészeti Karának tanára. Testvérvárosi művészek festményei, grafikái, szobrai láthatók a rajz tanszék galériájában Fotó: Aranyi Sándor Ki miben lesz tudós ? A magyar nyelv az egységesülő Európában Az élet segít az iskolának Az ember a világot a nyelv közvetítésével tudja birtokba venni. Ha ehhez a világhoz angol szavak segítségével tudunk hozzáférni, akkor angol szavakkal kell hozzáférni, ám a nyelvhasználók széles rétegének magyarul még teljesebb lehet a birtokbavétel. Békési Imre főiskolai tanárt, a Magyar Nyelvtudományi Társaság szegedi csoportjának elnökét arról kérdeztük, miként látja a magyar nyelv jövőjét. A kérdés az európai egységesülés kapcsán sokakat fog­lalkoztat. A nyelv a valóság megértésére, megragadására szolgál. Amíg a magyar nyelv alkalmas a valóság pontos kifejezésére, addig hasz­nálják. Itt az iskola, és az iskola mögött álló szakemberek, a nyel­vészek felelőssége, vigyázni kell, hogy magyar nyelven is minél „hozzáférhetőbb", otthonosabb maradjon a változó világ az új nemzedékek számára - mutat rá Békési Imre pedagógusként. Oly­kor - talán meglepő módon - az élet is segít az iskolának. Új magyar szavak keletkeznek Az új technikai eszközök hasz­nálói például egyre több, újon­nan létrejött magyar szót hasz­nálnak idegen kifejezések he­lyett. Ez sokszor maguknak a gyártó cégeknek a segítségével történik. A magyar piac ugyan kicsi, de nem annyira, hogy a cé­geknek ne érné meg itt terméke­ket elhelyezni, csak épp annyira kicsi, fokozni kelljen az eladást. Eladást fokozni azonban - jöttek rá - úgy lehet, hogy az illető or­szág nyelvén nevezik meg a ter­méket, s mellékelik a magyar nyelvű „használati utasítást", így aztán már sok számítógépes program magyarul „szól" a hasz­nálóhoz, s a billentyűzet magától értetődően tartalmazza a hosszú magyar magánhangzókat. A jelenség hátterében összetett folyamat húzódik meg. Amikor valamit idegen szóval nevezünk meg, nem magát az idegen szót akarjuk birtokolni, hanem a va­lóságnak azt a darabját, amit je­löl: az „eredeti" elnevezéssel köz­vetlenebbnek tűnik a birtoklás. Amikor azonban már elég erősen „jelen van" e valóságdarab a vilá­gunkban, akkor az eredeti, ide­gen szó már inkább akadályozza, hogy valóban magáénak érezze a nyelvhasználó az adott eszközt, ekkor lép helyébe a létrejövő ma­gyar kifejezés. Angol lett a latin - De ha egy valóságdarab kife­jezésére az angol a legmegfele­lőbb, ha ez teszi lehetővé a mara­déktalan birtoklást, akkor legyen az angol szó, amellyel jelölik ­folytatja a nyelvtudós. Egyébként - jegyzi meg - az angol nyelv ugyanazt a nemzeti nyelveken túli szerepet tölti be az egysége­sülő Európában, mint amit be­töltött valaha a latin. Amint az­tán az „egységes világ"-ból egy­más mellett élő „világok" váltak, úgy lett az egységes nyelvből több nyelv. A szétágazás is eléri azon­ban a maga kritikus pontját, és onnantól következik az újraegy­ségesülés - másképp, mint egy­kor -, ezt kínálja föl most az an­gol. Nem azért, mert ez lenne a legalkalmasabb, hanem a mögöt­te álló gazdasági erő alakítja a va­lóságot, s a valóság kifejezését. Ez természetesen - teszi hozzá Békési Imre, ismét pedagógusi szemszögből - nem jelenti azt, hogy a nyelvművelésre nincs szükség. Veszélyes fordítások A hevenyészett, gyorsan ké­Békési Imre óva int a tükörfordításoktól Fotó: Gyenes Kálmán szült, angolból magyarra fordí­tott gyerekkönyvek nagy ve­szélyt jelentenek a nyelvre, hemzsegnek a tükörfordítások­tól, a magyartalan mondatszer­kezetektől, elvész a nyelv ere­deti dallama, ritmusa. Az an­gol nyelvnek nem a magyar nyelv elangolosodásával kell terjednie, hanem azzal, hogy minél többen megtanulnak an­golul. Nem csak az élet segít az iskolának - az iskola is az élet­nek. F.CS. AZ „ír-ZES JÖVŐJE A nyelvjárásoknak, így például az „ö"-ző szegedi nyelvjárásnak milyen jövője lehet? A jövő ez esetben is at­tól függ, hogy hány beszélő számára jelent nyelvi otthonosságot Még ter­jedhet is egy-egy nyelvjárási jelleg­zetesség, ezt épp a mai, „pesti nyelvként" ismert „e"-ző beszéd bi­zonyítja, mely eredetileg északkeleti nyelvjárásból vált köznyelvvé. A nyelvjárások léte sokszínűsíti a nyel­vet a lét pedig sokszínű. Két szobrászművész és egy író disputája A Tóth atyafiak Csongrádon jártak Két szobrászművészt és egy írót hívott meg a TIT városi szer­vezete és a művelődési központ nyilvános beszélgetésre a Csongrád Galériába, s ennek adta címéül az irodalmi em­lékeket ébresztő címet: Tóth atyafiak. Élvezetes 90 perc volt. Tóth Béla József Attila-díjas író, aki sajátos humoráról közismert, kellő komolysággal adta elő, hogy a tóthok (vagyis az ő) ősei Attilával egy időben ér­keztek a Kárpát-medencébe, ők itt is maradtak, s amikor vagy ötszáz év múltán jött Ár­pád az ő magyarjaival, őseik fogadták, akikkel szót tudtak érteni. Szeren a vérszerződés­kor a korábban érkezett tóth-magyarok vörösborával ittak áldomást. Az ős-őskutatásban járatlan csongrádi Tóth Béla, a szob­rász szinte itta névrokonától hallott új ismereteket, majd gyorsan áttértek a lovakra, a lószobrokra, mivel széles e ha­zában alig van nálánál jobb ló­szoborkészítő. Ezt Tóth Sándor is igazolta, de mivel Csongrá­don él, az egykori ősmagyar Tóthok fellegvárában, keveset beszélnek róla. A harmadik Tóth, a Szegeden élő Sándor pedig úgy illeszkedik a törté­netbe, hogy segített a csongrá­di Tóthnak annak idején beke­rülni a főiskolára. Sándor sze­rényen szólt erről, Béla viszont váltig állítja, ha névrokona nem áll mellé, akkor őbelőle vagy lovasedző, vagy jobbik esetben mérnök lett volna. A három Tóth, mint kiderült, nemcsak névrokon, hanem ab­ban is hasonlítanak, hogy mun­kásságuk során sok akadályt kel­lett leküzdeniük a mai napig. Sándor, aki Nyíregyházára me­nekült, az őt megfigyelő titkos háromperhármas ügynököktől mégsem tudott megszabadulni. S amikor a megfigyelésének iro­mányát olvasta, akkor jött rá, hogy miért is nem kapott ő mű­termes lakást Szegeden, ösztön­díjat, s lehetőséget köztéri szobor készítésére. Ötvenhat miatt, ezért figyelték és „őrizték" oly sokáig. B. GY. GY. Akiben van spiritusz, kis szerencsével kiemelkedhet A tömegben elveszhetnek a te­hetségek - ez az egyik, aggo­dalmas álláspont. A tömeges felsőoktatási képzés velejárója a színvonalcsökkenés, ezért ­elemi érdekük szerint - ép­penhogy árgus szemekkel fi­gyelik az oktatók a hallgató­kat és választják ki, segítik a tehetségeseket - így az opti­mista vélemény. - Rendszerszinten, valamilyen összefogott, intézményesített formában nincs tehetséggon­dozás az egyetemen, legalábbis nekem nincs erről tudomásom - mondja Pukánszky Béla. Az SZTE oktatási rektorhelyette­se szerint könnyen elképzelhe­tő, hogy manapság elkallód­nak tehetséges fiatalok is, de ennek legfőbb oka nem a kép­zés eltömegesedése, vagy szisztémája, hanem - a sze­génység. Pedagógiai hevület és érdek - Pintér Lajos kollégám kezd­te, vagy negyedszázada, a ma­tematikusokkal - emlékeztet Klukovits Lajos egyetemi do­cens, az SZTE Doktori Intézet igazgatója. - Jelenleg a mate­matikusok mellett a fizikusok és a kémikusok is tartanak központi szakköröket tehetsé­ges középiskolásoknak. Az is­kolateremtő kutatók, a legjobb oktatók minden intézményes kényszer nélkül is elsőrangú feladatuknak tartják a tehetsé­gek kiválasztását és igenis szánnak rájuk időt és energiát, ha kell - kísérletes tárgyak ese­tén - pénzt is. Laborokba, di­ákkörökbe invitálják azokat, akikre az első néhány vizsgaal­kalommal felfigyelnek. A felsőoktatási intézményt a doktori képzés teszi egyetemmé. Ha tetszik, ez a tehetséggondo­zás legmagasabb szintje. A tu­dósképzésb.en résztvevőket szi­gorú, magas követelményszintű procedúrában választják ki. Nem elég tehetségesnek lenni, tudni kell keményen dolgozni is: a ki­választás szempontjai között a legnagyobb súllyal esik latba az egyetemi évek alatt, hallgatóként végzett tudományos kutatás. Az SZTE-n jelenleg 17 doktori isko­la működik. A legmagasabb szint - Az törvényszerű, hogy minél nagyobb a tömeg, annál gyen­gébb a színvonal - magyarázza Klukovits Lajos. - De egyáltalán nem törvényszerű, hogy a mai tömegképzésben eltünedezze­nek a kiemelkedő tehetségek. Azt tapasztalom, hogy a legjobb oktatók árgus szemekkel pász­tázzák a tömeget, hogy kivá­laszthassák az elitet. Más kér­dés, hogy elszipkázzák előlünk a tehetségeket. A közgazdászok, jogászok, informatikusok az egyetem után azonnal el tudnak helyezkedni jól fizető állások­ban - miért jönnének a tudós­képzésre? Bár amint az informa­tikusok iránti kereslet csökkent - telítődött a szakma -, azonnal észrevettük, hogy megnőtt az érdeklődésük a PhD ösztöndíjas helyek iránt. A minőségi mun­kahelyeken egyre szívesebben veszik, ha tudományos fokozat­tal rendelkezik a munkavállaló, úgyhogy az előrelátó tehetsége­sek nem spórolják meg a PhD három évét - véli az SZTE Dok­tori Intézet igazgatója. A bioló­gusokkal Szegeden kiemelten foglalkoznak - nem véletlenül. Az SZBK-ban működik a Straub Örökség Alapítvány, amely nya­ranta az élettudományokban te­hetséges középiskolások számá­ra szervez táborokat. A biológusoké a legtöbb esély - Itt nem egyszerűen a szakma kiválóságaival ismerkednek meg a gyerekek, hanem életpéldák­kal, sugárzó személyiségekkel: érzékelni tudják, hogy nem hol­mi pluszpontokért kell tanulni, hanem azért, mert a világ, az élő szervezet olyan szép és érdekes, hogy érdemes megismerni, rá­adásul látják, hogy meg is lehet élni ebből - mondja Vigh László akadémikus. Az SZBK biokémi­kus kutatója azért is büszke a nyári táborokra, mert tapasztala­ta szerint a középiskola egyre ke­vesebbet képes segíteni a diákok­nak abban, hogy a nekik való, a képességcinek megfelelő terüle­tet, szakirányt időben megtalál­ják, hogy olyan életpályát vá­laszthassanak, amelyen aztán boldogulnak. Egy magánkezdeményezés ugyancsak a biológus tehetségek kiválasztásában segít: Sófi /ózsef alapítványa nemrégiben tudomá­nyos börzét szervezett. Ezen kuta­tók és egyetemisták személyesen találkozhattak, a hallgatók igen széles kínálatból választhattak tu­dományos témát. Megpróbálták kiiktatni a folyamatból a véletlen­szerűséget: vagy meglátja valaki, melyik diák miben jó-vagy nem. S. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom