Délmagyarország, 2004. október (94. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-11 / 238. szám

HÉTFŐ, 2004. OKTÓBER 11. •AKTUÁLIS* 3 A letartóztatott vállalkozó több millió forintot kapott a megbízójától Makóval versenyez A Remény nevet kapta az a tér­ségben nemesített, az idén elő­ször betakarított vöröshagyma­fajta, amelytől az várják, hogy ál­tala a jászsági termelők verseny­képesebbek lesznek az Európai Unióban - mondta fászladány polgármestere a jászsági hagy­manap megnyitóján. Ez a tájjel­legű fajta reményeink szerint jobban eláll majd télen a raktár­ban, nem sérül meg a gépi beta­karításkor és tisztításakor ­mondta Dankó István. Új tulaj­donságaival a Remény javíthat a jászsági hagyma eladási esélyein, hiszen akkor is piacra lehet majd dobni, amikor tavasszal már ál­talában hiány van belőle, míg gé­pi kezelésével a szüretelés magas élőmunka-költsége csökkenthe­tő - húzta alá a polgármester. Közlése szerint küszöbön áll a fajta bejegyzése, és a „kiváló ma­gyar áru" védjegy megszerzése. Folytatás az 1. oldalról A szakemberek nem találtak veszélyes hulla­dékot, mérgező anyagot a tartályokban, illet­ve a tó vizében. Ugyanakkor talaj- és talajvíz­mintát is vettek a telepről, amelynek ered­ményéről nem számoltunk be, mivel annak elemzése hosszabb időt vett igénybe. Gyapjas József, az Atiköfe igazgatója 2001 októberé­ben úgy nyilatkozott lapunknak, hogy a te­lephelyen található mintegy százötven ton­nányi, lejárt szavatosságú festékanyag és más hulladék laboratóriumi vizsgálata szük­ségtelen, mivel azokat a jogszabályi előírások szerint veszélyes hulladékként kell kezelni. Az ügyben megszólalt Bereczk Imre is. A Budalakk Titán Kft. tulajdonosa, a telephely akkori üzemeltetője hangsúlyozta: nem tá­rolnak semmiféle veszélyes hulladékot. Sze­rinte a környezetvédelmi hatóság által elvég­zett vizsgálatok is ezt bizonyítják. így nem veszélyeztetik a környezeti elemeket, a talajt, a talajvizet és a felszíni vizet. Bereczk 2001 októberében határozottan kijelentette: „a te­lepen csak és kizárólag lejárt szavatosságú diszperzitet tárolnak, ami nem minősül ve­szélyes hulladéknak". A Budalakk tulajdono­sa akkor úgy nyilatkozott lapunknak: szerin­te a névtelen bejelentő azért akarja elhitetni, hogy veszélyes hulladékok vannak a telepen, hogy olcsón jusson hozzá a több mint hat­hektáros területhez. Az ügy most azért lett aktuális, mert a tatai rendőrkapitányság nyomozói előző héten le­tartóztattak két férfit, akik a gyanú szerint Szegedről, a Budalakk egykori telephelyéről szállítottak veszélyes hulladékot Tatára és Tatabányára. Kerekes Győző, a tatai rendőr­kapitányság bűnügyi osztályvezetője - akit mi is szerettünk volna megszólaltatni, de nem értünk utol - azt nyilatkozta a távirati irodának, hogy a Budalakk szegedi telephe­lyén 915 hordót tároltak éveken keresztül. Kerekes elmondása szerint az egyenként 120-150 literes műanyag hordókban veszé­lyes hulladékot helyeztek el: festékiszapot, oldószereket és színezőanyagokat. Ezekből került a tatai honvédségi ingatlanra és egy ta­tabányai vállalkozás telephelyére. Kerekes az MTI-nek elmondta: elfogták és előzetes le­tartóztatásba helyezték a Szegedről Tatára, il­letve Tatabányára történt átszállítás lebonyo­lítóját, egy szegedi vállalkozót, aki több mil­lió forintot kapott megbízójától. A tatai kapi­tányság őrizetbe vett egy tatabányai férfit is. Megkérdeztük az ügyben Gyapjas Józsefet, az Atiköfe igazgatóját, aki közölte: nem nyi­latkozik a rendőrségi nyomozás lezárultáig. Bereczk Imrét is hívtuk, aki csupán annyit mondott lapunknak, hogy már eladta a szege­di telephelyet, nincs köze a területhez. Noha kérdeztük, nem árulta el, ki az új tulajdonos. A Szegedi Rendőrkapitányságon is érdeklód­tünk, de 71iczakov Szilvána sajtószóvivő nem kívánt nyilatkozni az ügyben, mondván, ab­ban a tatai rendőrök nyomoznak. Ismét bíróság elé áll a sorkatona Barátja anyjának megölése mi­att 12 év börtönbüntetésre ítél­te a bíróság a magyarcsanádi Mátó Árpádot. A sorkatona és ügyvédje fellebbezett, azt állít­ják, az ítélet megalapozatlan. Az újabb per szerdán kezdődik. MUNKATÁRSUNKTÓL 2002 január elsejére virradóra saját, magyarcsanádi házában meggyilkolták Bringye Jánosnét. A tettes, miután szilveszter éj­szaka végzett áldozatával, fel­gyújtotta a házat. A rendőrség néhány nappal később a koráb­ban tanúként már kihallgatott Mátó Árpádot gyanúsította meg a súlyos bűncselekménnyel, az akkor 20 éves sorkatonát letar­tóztatták. Mátó Árpád beismerő vallomást tett, amit később visz­szavont. Azt állította, kényszerí­tették, hogy magára vállalja a ha­tár menti települést egyébként rendkívül megrázó emberölést. A közelmúltban hozzánk eljutta­tott levelében is ezt hangoztatta, egyúttal egymás után négyszer is leírta: „Nem vagyok gyilkos." A fiú apja, Aíűfó Antal, Árpád őrizetbe vétele után nyomozni kezdett, minden lehetőséget megragadva hangsúlyozta, a fa­luban nem titok, ki a tettes, és addig nem nyugszik, amíg nem az igazi gyilkost állítják bíróság elé. Mátó Árpád és ügyvédje, Kraj­kó Zoltán, számos ellentmon­dást fedezett fel a nyomozás kö­rülményeiben. Azt állították, a rendőrség felületesen végezte munkáját, nincs perdöntő bizo­nyíték arra, hogy ki követte el a gyilkosságot. A Csongrád Megyei Bíróság Katonai Tanácsa ennek ellenére bizonyítottnak látta, hogy Mátó Árpád követte el a bűncselekményt, a sorkatonát 12 éves börtönbüntetésre ítélte. Krajkó Zoltán az ítélet megala­pozatlanságára hivatkozva fel­mentésért, illetve enyhítéséit fel­lebbezést nyújtott be. Az ügyvéd több mint hét oldalas beadvá­nyában részletesen leírta, hogy a rendőrség hol és miben hibázott, mire nem tért ki a nyomozás, egyúttal az ellentmondások fel­sorolása mellett felhívta a má­sodfokú bíróság figyelmét arra, hogy a vádlott milyen körülmé­nyek között tett beismerő vallo­mást. Mivel a szegedi táblabíróságon nincs katonai tanács, a másodfo­kú eljárás a Fővárosi ítélőtáblán lesz. A per szerdán kezdődik, s valószínűleg még azon a napon ítélet is születik. Greenpeace-aktivisták tüntettek A génmanipulált élelmiszerek ellen demonstrál­nak országszerte a magyar Greenpeace-aktivisták. Szombaton Szegeden hirdették: a génmódosított élelmiszer nem biztonságos. - A cél az, hogy a magyar gyártók és forgalmazók ga­rantálják, nem termelnek és árulnak módosított DNS-1 tartalmazó termékeket - mondta lapunknak Nemes Noémi. A Greenpeace sajtófelelöse szerint a génmódo­sítás kockázatos folyamat, előre nem látható veszélyek­kel jár a környezetre és a fogyasztóra nézve. Hangsúlyoz­ta: tavaly már találtak génmódosított összetevőt tartal­mazó, az Egyesült Államokból importált csokoládéön­tetet hazai áruházán. Országszerte eddig körülbelül harminc település - köztük Hódmezővásárhely - dön­tött úgy, hogy nem engedni be a módosított gcnállomá­nyú élelmiszereket. Nemes Noémi elmondta: szeret­nék, Szeged is csatlakozna ezen településekhez, ezért felveszik a kapcsolatot Botka László polgármesterrel. Szegedről került veszélyes hulladék a Dunántúlra A Városgazda-tó vizébe szerencsére nem került mérgező anyag Fotó: Karnok Csaba A szegedi professzor szerint a tudomány a jólét egyik forrása Bor Zsolt kapta a Bolyai-díjat A magyar tudományos élet legrangosabb civil alapítású elismerését, a Bolyai-díjat vehette át tegnap Budapesten Bor Zsolt lézerfizikus, akadémikus (képünkön). A Szegedi Tudományegyetem professzora lapunknak azt hangsúlyozta: a tudomány nem a tudósok ma­gánügye, hanem nemzeti ügy. A díjjal ötvenezer dollár jár. Budapesten, a Magyar Állami Operaházban ünnepélyes keretek között adta át tegnap Mádl Fe­renc köztársasági elnök a Bo­lyai-díjat Bor Zsolt lézerfizikus­nak, a Szegedi Tudományegye­tem professzorának. Az ünnepsé­gen beszédet mondott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is. A ma­gyar tudományos élet legrango­sabb civil alapítású elismerését harmadik alkalommal ítélték oda. A Bolyai-díj alapítványt 1998-ban hozta létre Somody Imre vállalkozó és felesége, vala­mint Karsai Béla, a Kársai Hol­ding Rt. elnök-vezérigazgatója és Lantos Csaba, az OTP Bank Rt. vezérigazgató-helyettese. Később csatlakozott az alapítványhoz Alexander Brody reklámszakem­ber és író, valamint Várkonyi At­tila, a Fast Venturas kockázati tő­kebefektető cég elnöke. A díjat ­amellyel ötvenezer dollár jár ­kétévente ítélik oda. Az alapítók által létrehozott díjalap célja, hogy elismerjenek egy, a tudo­mány területén kiemelkedő ered­ményt elérő személyt. Nem tu­dományterülethez kötött, az elis­merés olyan magyar állampolgár­ságú, illetve magyar származású személynek adományozható, aki nemzetközi mércével mérve is kimagasló eredményt ért el a tu­dományos kutatás, fejlesztés, utánpótlás-nevelés' területén. A Bolyai-díj nyerteséről egy függet­len bizottság dönt, amelynek ve­zetője a mindenkori köztársasági elnök, tagjai a magyar tudomá­nyos élet kiemelkedő, elismert személyei. A kitüntetést első al­kalommal 2000 áprilisában Fre­und Tamás agykutató, akadémi­kus vehette át. A második díja­zott 2002 márciusában az elekt­ronikával és információelmélet­tel foglalkozó Roska Tamás pro­fesszor, akadémikus volt. Har­madik alkalommal Bor Zsolt lé­zerfizikusnak, akadémikusnak ítélték oda a Bolyai-díjat. A Szegedi Tudományegyetem professzora lapunknak nyilat­kozva tegnap elmondta: „Mun­katársaimmal, tanítványaimmal és társaimmal osztozom a dicső­ségben. Bolyai-díjamnak ők is al­kotó részesei. Szerencsém van, hogy velük dolgozhattam. Kö­szönöm tehetségüket, lelkesedé­süket és munkájukat, amelynek eredményeképpen a Bolyai-díj­ban részesültem." - A tudomány a jólét egyik for­rása - mondta Bor Zsolt. Az aka­démikus szerint a tudomány nem a tudósok magánügye, ha­nem stratégiai nemzeti ügy. Az Európai Unió nem inkubátor, nem kisdedóvó és nem is szana­tórium - hangsúlyozta a profesz­szor -, hanem a formálódó új vi­lág új harcmezeje, ahol nem karddal és puskával hadakoznak, hanem a szellem erejével. - Ezért a jövőben nekünk nem tagbasza­kadt erősjánosokra, hanem agya­fúrt Bolyaiakra lesz szükségünk, akik majd a „semmiből ismét egy új világot teremtenek". Kívá­nom a fiatal tudós nemzedék­nek, hogy ismerje meg a tudo­mányos felfedezés örömét. Le­gyenek sikeresek, övezze őket el­ismerés, hogy boldogan tartoz­hassanak egy olyan néphez, amely a történelem során jelen­tősen hozzájárult a világ szellemi kultúrkincsének létrehozásához - fogalmazott Bor Zsolt. sz. c. sz. Utas­leckék A bliccelők nagy számára hivatkozva a troli- és villamosközleke­dést üzemeltető Szegedi Közlekedési Társaság is bevezeti járatain az elsőajtós felszállást. A cég szerint naponta 20-30 ezer forintos kár származik a jegy nélkül utazókból, s ezért a Tisza Volán által már bevezetett, az utasok számára a buszokon is kényelmetlen felszállási mód mellett döntött. Tegyük hozzá: különösen rossz időzítéssel. Megkezdődött a fel­sőoktatási és közoktatási szezon, a rossz idő miatt a kerékpárosok is a tömegközlekedést választják, s ráadásul a járműveken az uta­sok az elkövetkező hónapokban vastagabb öltözetben, később majd télikabátosan préselődnek majd át a hátulsó üresebb trak­tus felé az állófolyosón. A buszvezetők és a buszok utasai már is­merik a jelenséget: nem is kell csúcsidő ahhoz, hogy a második népesebb megálló után a jármű eleje beduguljon. Az utolsó fel­szállóknak már a bizonytalan zötykölődésben kell előre haladva fogást találniuk, s az összeszorult emberek mindent elmondhat­nak magukról, csak azt nem, hogy komfortosnak érzik a szegedi tömegközlekedést. Az utas kényelmét nyilvánvalóan másodrendűnek tekintő sza­bályautóbuszos tapasztalatait az SZKT-nak is ismernie kell, ami­kor vezetője azt nyilatkozza, hogy a buszokon „az utasok tudo­másul vették a rendet". Ez a hétköznapokon annyit jelent, hogy a jármúvezető türelme és kulturált viselkedése mértékében pró­bálja a továbbhaladásra ösztökélni az utasokat-, rosszabb esetben magában morogva, kivehető kárörömmel nyugtázza, hogy a né­pek nem tanulnak a nyilvánvaló helyzetből. Arra már a busztár­saság sem volt tekintettel, hogy nem minden utas mozog egyfor­mán fürgén. A megállóban az illemtudóbbak előreengedik az idős embereket, akik örülnek, hogy feljutottak és megkapaszkodtak valahol, mielőtt a jármű elindulna; és kész is a dugó. A ki nem mondott szolgáltatói álláspont az, hogy tanuljon meg az utas utazni. Az utas szerint viszont, érthető okból a szolgáltató dolga az, hogy szállítson, és nem az, hogy közlekedési szokásokból lec­kéztessen. Az elsőajtós felszállási rendszert egyébként sikeresen alkalmaz­zák másutt: Londonban például a piros buszra nem lehet másutt felszállni, csak elöl, s a sofőr nem is igen enged fel több utast, mint ahányan le tudnak ülni. A lemaradtaknak azonban nem kell aggódniuk: még azelőtt megérkezik a következő busz, hogy tömeg alakulna ki a megállóban. Vagyis a probléma nem a felszál­lási szokásokkal van, hanem a járatok számával. Esetünkben azonban nem a csúcsidős járatok száma az SZKT gondja, hanem a bliccelők által okozott veszteség. A kényelmet­len rendszer bevezetését az illetékes azzal is indokolja, hogy a bliccelők árát a jegyet vásárló utasoknak kellene megfizetniük. Más kérdés, hogy így is megfizetik: természetben; kényelmetlen­ség és stressz formájában. PANEK SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom