Délmagyarország, 2004. szeptember (94. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-28 / 227. szám

KEDD, 2004. SZEPTEMBER 28. •AKTUÁLIS«' 3 Szükség esetén Szegeden elbontják a balesetveszélyessé vált nyughelyet Síremlék és örökkévalóság A szegedi köztemetőkben csak az kaphat munkát, aki garantálja, hogy biztonságosan rögzíti a sírköveket Fotó: Schmidt Andrea Csongrád megyei temetőben körülbelül húsz éve történt halálos kimenetelű baleset a meglazult sírkő miatt. A szegedi köz­temetőkben elbontják a balesetveszélyessé vált sírhelyet, ha nem találják meg a hoz­zátartozót. A szakemberek szerint elke­rülhetőek lennének a tragédiák, ha csa­polással, nem pedig ragasztással készítenék a síremlékeket. - A hozzátartozó ugyanúgy felel a sírhe­lyért, mint ahogy a házáért. Ha jelzi, hogy balesetveszélyessé vált a síremlék, azonnal intézkedünk. Ha nem találjuk meg a hozzá­tartozót, elbontjuk a nyughelyet. Ilyenre azonban még nem volt példa az utóbbi évti­zedekben - mondta érdeklődésünkre Hódi Lajos, a Szegedi Testamentum Temetkezési Kft. igazgatója. Az önkormányzati tulajdo­nú cég négy köztemetőt (belvárosi, tápai, gyálaréti és dorozsmai) működtet a megye­székhelyen. - Azt ugye senki sem gondolja komolyan - hangsúlyozta Hódi -, hogy a munkatársaimmal naponta végigjárjuk a több mint százezer sírhelyet, hogy ellen­őrizzük állapotukat. A temetőkről szóló kegyeleti törvény ren­delkezik arról, hogy a nyughelyeket a hozzá­tartozóknak vagy azok megbízottjainak kell gondozniuk, sokan azonban elmulasztják a 4-6 évente szükséges karbantartást. - A temetőgondnokok nem rángathatják a sírköveket ellenőrzésképpen, mert ha ledől, az rongálásnak számít. így aztán bármikor érhet bennünket meglepetés. Ugyanakkor ha a sírkő szemmel láthatóan balesetveszélyes, megrogyott, akkor a mi dolgunk, hogy azon­. nal intézkedjünk - magyarázta az igazgató. Szegeden csak a két méternél magasabb síremlék, kripta, obeliszk építéséhez kell en­gedély. A kisebbek esetében a műköveseknek nyilatkozniuk kell arról, hogy „az élet- és va­gyonbiztonságnak megfelelő síremléket ké­szítenek." - Az a vállalkozó, aki ezt nem teszi meg, nem dolgozhat a köztemetőkben - hangsú­lyozta Hódi Lajos. Az igazgató emlékei sze­rint közel húsz évvel ezelőtt a csongrádi te­metőben zuhant rá egy meglazult sírkő egy ötéves kislányra, aki a helyszínen életét vesz­tette. Azóta nem történt ilyen tragédia a me­gye sírkertjeiben. Ami kisebb csodának szá­mít, ugyanis a műkövesek többsége ma már nem a régi módon, csapolással, hanem ra­gasztással készíti el a síremléket. - Mint ahogy minden más, ez a szakma is felhígult, így sok a kontár - mondta 71isjak Tibor. Noha a szegedi sírköves a ragasztásos technikát alkalmazza, a biztonság kedvéért összefogatja egy vascsappal a síremlék alsó és felső részét. Szerinte egyébként a csak ragasz­tott fejrésznek sem szabadna ledőlnie, de a vandálok kilazítják, tönkreteszik ezeket. A makói Gajdos Dezső - aki több mint har­minc évig dolgozott sírkövesként - ezzel szemben azt állította, hogy a síremléknek ki­zárólag a csapok adnak biztonságot. Úgy véli, hogy a cementhabarcsos ragasztást az évek során tönkreteszi a fagy és a hőség. Az idős mester szerint a szolnoki és tiszabői temető­ben történt tragédiáért egyértelműen a sírké­szítők a felelősek. A teljesen biztonságos sír­emlékhez mindössze két-két tíz centiméte­res lyukat kellene fúrni az alapkőbe és a fej­részbe - hangsúlyozta Gajdos -, amiket kő­vagy vascsap fog össze. Szerinte egy magára valamit is adó iparos csak ezzel a módszerrel készít síremléket. sz. c. sz. A VAROS IS SEGÍT MARON Makón két református, egy-egy római katolikus és görög katolikus temető található; a város ha­tárában lévő zsidó sírkertbe már nem temetkez­nek. A római katolikus temetőről Gordos Ferdi­nánd, a belvárosi egyházközség plébánosa el­mondta, igyekeznek rendben tartani, egy állandó alkalmazott és több kisegítő foglalkozik vele rendszeresen. Az önkormányzat a tisztán tartá­son kívül időről időre beruházásokkal is segíti a sírkert szebbé tételét - tudtuk meg Kotormán István lelkésztől. Az újvárosi református temető­ben két alkalmazott tevékenységét segíti a sze­métszállításban, a fűnyírásban és más munkála­tokban a város. Nyitott kérdések az MDF országos gyűlése után Balogh nem írt alá hűségnyilatkozatot Központoso­dó, az eltérő állásponto­kat nem tűrő pártnak látja a Magyar Demokrata Fórumot a szombati or­szágos gyűlést követően Balogh László (képünkön), a párt megyei elnöke. A Dávid Ibolyát ismét pártelnökké választó testület ülé­sén Csongrád megyét közel húsz küldött és vendég képviselte. MUNKATÁRSUNKTÓL - Nem mondhatott véleményt senki, nem kaphattak szót még a megyei elnökök sem, csak a beszámolóra fölkért személyek szólhattak az országos gyűlé­sen, s ilyenre még nem volt pél­da az MDF történetében - je­lentette ki Balogh László, a párt Csongrád megyei elnöke, szege­di országgyűlési képviselője a szombati elnökválasztó rendez­vényt értékelve. - De azért is szomorú vagyok, mert a küldöt­tek közül soha ennyien nem maradtak távol. Az is figyel­meztető jel, hogy bár nem volt másik elnökjelölt, mégis Dávid Ibolya ellen szavazott a megje­lentek egynegyede. „Nem lehet indulatból politi­zálni!" - mondta volna Balogh az országos gyűlésen, ha szót kapott volna - válaszolt kérdésünkre a megyei elnök. Véleménye szerint az MDF-ben most mindent egyetlen célnak, a 2006-os válasz­tásoknak kell alárendelni. Éppen ezért visszautasította volna a laki­teleki munkacsoportot ért alapta­lan vádakat is - ha teheti. Aggasztónak nevezte a szegedi politikus, hogy a tisztújítás elle­nére alig változott az MDF vezér­kara, ugyanakkor a mostantól életbe lépő alapszabály tovább centralizálja a pártot. Például a helyi szervezetek még arról sem dönthetnek, kit javasolnak ön­kormányzati képviselőjelöltnek. A kollektív bűnösség elve alapján, az országos vezérkar akaratából két szervezetet már föloszlattak, de Balogh számára nyitott kérdés, az elnökválasztó gyűlés után foly­tatódik-e a Fórumon belüli, őt is érintő leszámolássorozat. - Nem írtam alá hűségnyilatko­zatot - jelentette ki Balogh László -, ellenben - a fölszólításnak en­gedve - tízoldalas levélben fejtet­tem ki álláspontomat, melyet az Alkotmánybíróság állásfoglalását idézve erősítettem meg. Ezután derül ki, mindezt hogyan fogadja a párt országos vezetése. Kritikus, az MDF-en belüli ki­sebbséget jelentő lakiteleki mun­kacsoporthoz való tartozása ­Balogh szerint - nem veszélyez­teti a Csongrád megyei szerveze­tek és fórumosok párton belüli megítélését. Ledőlt kövek NYILAS PETER Egészen mindegy már, miért lazult ki az a sírkő. Hogy a kőfaragó csapta-e össze a munkát, vagy a pusztító idő tette a dolgát közöm­bösen, amíg végül engedett a kötőanyag, elroppant az összeillesz­tő elem, s megingott az irdatlan kőtömeg. Újabb kisgyerekre dőlt rá a sírkő pár napja, legutóbb egy szolno­ki temetőben. A gyerek meghalt. Ilyen hír hallatán csak hallgatni lehet, mert a nyelv kincstára szegény a szülők fájdalmának meg­nevezésére: de még családot nem ismerő, távol lakó emberben is bennszakad a szó. Tanulságos viszont, mit mondanak azok, akiknek dolga lenne tudni, hogy a régen porladó déd- vagy ükszülők sírja körül sza­bad-e téblábolni a gyerekeknek, akik - amíg anya és apa az ár­vácskákat ülteti - talán még kergetőznek is egy kicsit a hozzájuk képest toronymagas keresztek, obeliszkek és márványlapok kö­rül, s a lendülettől néha megkapaszkodnak a mohával benőtt kö­vekben. Azt mondják, nem mozgathatnak meg minden egyes síremlé­ket, mozdul-e vagy sem. A hozzátartozó jó, ha évente egyszer gyertyát gyújt a fejfánál, s rokonára gondol, akinek már a hangjá­ra sem emlékszik. így hát felelős nincs, csak lezuhant kő van, és halott gyermek. A legutolsó Csongrád megyei áldozat ötéves kis­lány volt. Húsz éve halt meg. Ma talán gyönyörű, fiatal asszony lenne. És édesanya. „Nézd meg a temetőt, s megtudod, kik lakják a várost." Szé­gyenszemre nem tudom, kitől való a bölcsesség, amelyre a szege­di temetők ügyeit mára tanácsi rendszerben is intéző, régen nyu­galmazott hivatalnok tanított. A gondolat nem szorul magyará­zatra. Az élők lelkiismerete legjobban talán az őket számon már nem kérő holtak emlékének méltó megőrzésért tett gesztusaik­ban - vagy azok hiányában - mutatkozik meg. Temetőink, hoz­zátartozóink sírjai olyanok, mint mi magunk. Épülnek vagy ledől­nek, mint lelkünk építőkövei. Még van egy hónap halottak napjáig. Három pályázó közül választanak főjegyzőt Csütörtökön eldől, ki lesz Huber utóda A Magyar Államkincstár terü­leti igazgatóságának vezetője is pályázik a főjegyzői posztra, amelyről csütörtökön döntenek a megyei képviselők. A jelenlegi aljegyző, aki Huber Bertalan nyugdíjba vonulása óta a főjegy­zői feladatokat is ellátta, úgy döntött: nem pályázik. A megyei főjegyző posztja hiva­talosan július elsején üresedett meg, amikor Huber Bertalan nyugdíjba vonult. A pályázati ki­írás a Belügyi Közlöny július 15-i számában jelent meg. A közgyű­lés háromtagú bizottságot vá­lasztott, Piri Józsefnek, Simicz Józsefnek és Baláspiri Csabának az volt a feladata, hogy a közösen összeállított szempontrendszer szerint rangsorolja a pályázókat. A végzettségek és a szakmai gya­korlat mellett számított a nyelv­vizsga is. Eredetileg heten jelent­keztek az állásra, majd egy pályá­zó visszalépett, egy pedig úgy zárta ki magát a versenyből, hogy nem ment el a meghallgatásra. A háromtagú bizottság végül az öt­ből három pályázót terjesztett elő a csütörtöki közgyűlésre. Az első helyre rangsorolt Siket Judit jelenleg a Magyar Államkincstár Csongrád Megyei Területi Igaz­gatóságának igazgatója. Aki nyo­mon követi a megyei önkor­mányzattal kapcsolatos ügyeket, nyilván érdeklődve olvassa Siket Judit szakmai programjában, hogy nagyon fontosnak tartaná a pénzügyi ellenőrzést, s az üveg­zsebprogramból a megyei önkor­mányzatra háruló feladatok el­végzését. Vörös Béla, a tihanyi önkormányzat jegyzője egy euró­pai uniós normáknak megfelelő közigazgatás kiépítését tartja fontosnak, s a világos és egyértel­mű viszonyok közötti munka­végzést. Vas Márton Attila ügy­véd, okleveles pályázatíró az ön­kormányzat által fönntartott in­tézményeknél feladatarányos fi­nanszírozást vezetne be, s ki­emelt figyelmet szánna a pályá­zatfigyelő-író teamnek. Miután az új főjegyző megvá­lasztásához ötven százalék plusz egy fő szükséges, az MSZP-SZDSZ-frakció vezetője, Simicz József szerint szinte biz­tosra vehető, hogy csütörtökön döntés születik. Sokakban felme­rült a kérdés, vajon miért nem adta be pályázatát Bobvos Pálné aljegyző, aki július óta a főjegyzői feladatokat is ellátta. A tisztvise­lő lapunk kérdésére azt mondta: nagyon egyszerű oka van annak, hogy nem pályázott. Egyrészt szereti jelenlegi beosztását, amely lehetőséget ad arra, hogy szakmai munkát végezzen, más­részt megeshet, hogy a következő választás utáni új közgyűlés tag­jai új vezetési stílust szeretnének, s nem szeretne főjegyzőként ilyen szituációba kerülni. B.A. Lehet, hogy a tervezett 450 dolgozónak csak a felét küldi el a Pick Kétszázan továbbra is Szegeden maradhatnak A Pick Szeged Rt. vezetése és a szak­szervezeti bizottság közötti tárgyalá­sok tegnap újabb fordulóhoz érkeztek. Jó hír, hogy 200 dolgozónak más sze­gedi munkahelyet ajánlanak fel. A hét közepén kiderül, kinek a neve kerül fel az elbocsátandók listájára. Szeptember elején még a 450 fős lét­számleépítésről szóló információ sok­kolta a Pick Szeged Rt. dolgozóit, vala­mint a város közvéleményét, hiszen a 90-es évek eleje óta nem kerültek volna ekkora tömegben egyszerre utcára em­berek. Azóta szerencsére változtak a kö­rülmények. A vállalat vezetői, valamint a cég szakszervezeti bizottságának teg­napi tárgyalását követően pedig úgy tű­nik, a Picken belüli átcsoportosítással akár 200 fő is találhat munkát, ha az érintettek az új feltételekről egyezségre jutnak egymással. Golhovics Gábor, a szakszervezeti bi­zottság elnöke lapunknak elmondta, az elbocsátandók végleges listája szeptem­ber 30-ára vagy október 1-jére áll össze. A Pick vezetése levélben értesíti azokat a­dolgozókat, akiknek menniük kell. Je­lenleg is tartanak a már a múlt héten el­kezdődött egyeztetések: az emberekkel azt beszélik meg, vállalják-e a cégen be­lüli átcsoportosítást, az új munkakörök más feltételeit, vagyis a felkínált bére­ket, az esteleges két-három műszakos beosztást, a szerződésmódosítások kö­vetkezményeit. Ha valaki inkább az el­bocsátást választja, akkor a helyébe egy másik dolgozó léphet - a listán szereplő nevek tehát most még napról napra vál­toznak. Ezért azt sem lehet tudni, ki az, aki az elbocsátandók közül elérte a nyugdíjkorhatárt. A szakszervezeti vezető szerint kizáró­lag szegedi munkahelyeket ajánlottak fel a dolgozóknak. Ismeretes, a sertésvá­gás megszüntetése miatt a bélüzem megszűnik, onnan a szeletelőbe, a szalá­migyártásba, a nyárspecsenyeüzembe lehet „átkerülni". A vágóüzem helyén kialakított alapanyagüzemben pedig to­vábbra is vágják, szeletelik a beérkező sertéseket. Nem sikerült viszont pluszjuttatáso­kat kiharcolnia a szakszervezetnek a tegnapi tárgyalási napon: az érdekképvi­selet plusz egyhavi bértömeget kívánt differenciáltan elosztani a távozó dolgo­zók között, de ezt a felvetést a vezetés nem fogadta el. Nincs megállapodás ar­ról sem, hogy a munkaügyi központ munkatársai „kitelepülhetnek-e" a Pickhez, ott helyben segíthetik-e az ut­cára kerülőket akár állásajánlattal, akár tanácsadással. A Pick Szeged Rt. vezetésének a kiala­kult helyzetről szóló értékelését nem si­került megtudnunk, Kovács Károly ve­zérigazgató azt ígérte, ma válaszol kér­déseinkre. FEKETE KLÁRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom