Délmagyarország, 2004. szeptember (94. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-09 / 211. szám

CSÜTÖRTÖK, 2004. SZEPTEMBER 9. •AKTUÁLIS* 3 Fű, fa, beton MOLNÁR B. IMRE Szeged tiszta lappal indult, olyanná lett, amilyenné 1879 óta a mérnökök (és az őket utasító döntéshozók) rajzolták. Az például, hogy „középmagasnak" nevezett kisvárosi toronyházakat emel­hettek a legszűkebb belvárosban, az akkori tanács öröksége. Az elmúlt időszakban föllendülő társasház-építkezések Szeged nagykörúton kívüli részeit teljesen átalakították. Ez szintén a szakma és a politika felelőssége. Hiszen a közgyűlés mondott áment az építési szabályzatra, igaz, az országos szabályozás is en­gedékeny. Talán túl erős volt a mohó építtetők lobbiereje. Kedve­ző hitelek jöttek, a nagy lakásépítési boom beindult, engedélyez­ték a nagy házakat. Nem jött be, most visszább vesznek. A „köznek" kétféle magánérdeket kellene összeegyeztetnie. Az egyik az építtetőé, aki minél több lakást akar belenyomorítani az épületbe, a telken a lehető legnagyobb házat emeli, kert gyanánt odagombócoztat az építésszel valami falombokat a tervekre, az­tán a valóságban körbebetonozza a csemetét, az kiszárad, nem baj, jobban lehet tőle az udvarban parkolni. A másik a lakóé, aki csöndet akar és a saját utcáját legszívesebben lezáratná. Persze ennél bonyolultabb ez, lakóközösség sokféle van, lakó pláne. Az egyik például piros térkővel burkolja le a garázsa előtti közterületet, a másik sima betont önt ki, a harmadiknak elég a zúzott kő. Színesedik a város. Fogynak az árnyas fölsóvárosi ut­cák. Már nem lehet belesni a szobába az ablakon, a földszint az autóké, a gyalogos szemmagasságába a garázskapuk kerültek. Szép nagy, vaksi kirakatai az új társasházaknak. Aki mégis kertet akar a háza elé, az a sofőröket kis fényvissza­verővel figyelmezteti: ott még maradt zöld, óvatosan tolatni. Esetleg kis kőhányást emel védelmül, netán oszlopok közé időtál­ló műanyag szalagot húz ki. Védi az 6 zöldjét a köz területén. Az építész azt mondja, mindez hatósági ügy, ezeket a kis ma­gánparkolókat, bejárókat az egyén lopja a köztől. Meglehet bün­tetni, föl lehetne töretni, füvesíteni lehetne, aztán kiküldeni a le­velet a polgároknak, hogy gondozzák. Az építési szabályozást pe­dig lehet módosítani. Az észrevételeket figyelembe veszik. Csak közben átalakult a fél város. Nem a csomópontra Nem támogatja az Országgyűlés lási adatokra hivatkozik: naponta gazdasági bizottsága, hogy az négyezres gépjárműforgalom ese­M5-ös autópálya épülő szaka- tén javasolnának csomópontot, szán, Balástyánál alakítsanak ki amit az M5-ös autópálya ezen a csomópontot. A tegnapi bizottsá- szakaszon becslések szerint gi ülésen 12-en ugyan igennel 2015-2020-ban ér el. Ezért a Kis­szavaztak, de 8-an nemmel, 7-en kunfélegyháza-Szeged közötti pedig tartózkodtak. A csomópont szakaszon a majd később megépí­megépítését javasló módosító in- tendő balástyai csomópont köze­dítványt Géczi József MSZP-s lében gyorsító sávokat építenek, képviselő nyújtotta be és vala- A szaktárca azért sem tartja in­mennyi Csongrád megyei ország- dokoltnak a balástyai csomópon­gyűlési képviselő támogatta. tot, mert ez 800 millió forinttal A kormány a forgalomszámlá- emelné a kivitelezés költségeit. Az előjegyzéses rendszernek köszönhetően a szegedi járóbeteg-szakrendelések többsé­génél megszűnt a hosszú sorban állás. A be­tegek időpontra érkeznek, csak a sürgős ese­tek boríthatják fel az előre tervezett rendet. Az előjegyzési idő azonban néhány szakte­rületen megdöbbentően hosszú: szemvizs­gálatra például 3 hónapot kell várni. Járóbeteg- szakrendeléseken Magyarországon elsőként a Szeged Megyei Jogú Város Önkor­mányzat Szakorvosi Ellátás és Háziorvosi Szolgálatnál vezették be azt, hogy a betegek időpontra érkeznek orvosukhoz. Az intéz­mény vezetése egy évvel ezelőtt önszántából határozott így, azóta ez kötelezővé vált min­denhol. Az elmúlt hónapok tanulóidőszakot jelentettek a betegeknek és a rendelőintézet­nek egyaránt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendszer még mindig gyerekcipőben jár. Gaál István, a szolgálat igazgató főorvosa el­mondta: azért döntöttek az előjegyzés bevezeté­se mellett, mert a betegek bevett szokása volt, hogy reggel elözönlötték a rendelőket. A ház órákig zsúfolásig tele volt, mindenki idegeske­dett, ráadásul egymásra is rossz hatással voltak. Késő délelőtt viszont már kongtak az ürességtől a folyosók. Szerették volna tehát a rendelési idő teljes tartamára széthúzni a forgalmat. A szakrendelésekre nem sürgős panasszal érkező betegeknek be kell jelentkezniük. En­nek több módja van: háziorvosuk, vagy saját maguk kérnek időpontot telefonon vagy sze­mélyesen. így elkerülhetők a hosszas várako­zások, és a hirtelen beeső sürgős eseteket ­amelyeket soron kívül látnak el - beszámítva sem ücsörög senki a váróban fél óránál töb­bet. Ezt egyébként folyamatosan ellenőrzik. LEGFELJEBB NEHANYHET A csongrádi rendelőintézet egyetlen szak­rendelésén sem jellemző, hogy több hétre előre adjanak Időpontot a betegeknek, a leg­hosszabb várakozás legfeljebb egy-két hét A szemészeten és az ortopédián számíthat­nak ennél kicsit hosszabb előjegyzési időre a Tisza-parti betegek. Szentesről Csongrádra jár rendelni kardiológus és tüdőgyógyász, így a megosztott munkaidő miatt a Kurca-parti város szakrendelőiben is akad példa néhány hetes várakozási Időre. A két város között azonban Informatikai rendszer biztosítja a betegforgalom gyorsítását Makó rendelőintézetében tavaly július óta működik az előjegyzés, amit a legkritikusabb szakágak: a sebészet, a fül-orr-gégészet és a nőgyógyászat esetében nem vezettek be ­Itt mindennap érkezési sorrendben látják el a betegeket. Egy-két naposnál hosszabb vá­rakozási Időre az ortopédián és az endokri­nológián számíthatnak a betegek. A rendszert 1-2 hónap alatt elfogadták és megszokták a betegek és többnyire jól is mű­ködik. Kivételek azonban vannak. A főigazgató a rendszer hibáját azoknál a szakrendeléseknél látja, amelyekre beutaló nélkül, az „utcáról" is jöhetnek a betegek. Ilyen többek között a fül-orr-gége és a szemé­szet. A magyar ember leleményes: hamar ki­találták, hogy ha előre kell jelezni, mikor mennének orvoshoz, ám programjuk még bi­zonytalán, több időpontot is kémek, akár a hét minden napjára. Feleslegesen foglalják ezzel mások elől az időpontokat, és ezzel megnyújtják az előjegyzési időt is. A legtöbb szakrendelésen még így is vi­szonylag hamar sorra kerülnek a betegek. Ki­vétel volt a nyáron a röntgen: egy hónapot kel­lett várni egy felvétel elkészítésére. Valamint a szemészet. Ez utóbbi az előjegyzéses rendszer „fekete báránya", de ez sem a szisztéma hibá­ja. Egy nem sürgős szemvizsgálatra jelenleg három hónappal későbbre tudnak csak idő­pontot adni. Az ok egyszerű: nincs orvos. Tíz szakemberre lenne szüksége a rendelőintézet­nek, hogy az igényeket el tudják látni, de csak négy és fél státust tudtak betölteni. - Hogy ezt a problémát hogyan tudjuk meg­oldani, arról elképzelésem sincs - tárta szét a kezét a főigazgató. - Hiányszakma lett a sze­mész, jelenleg pedig az egész országban nincs egyetlen szakvizsgára jelentkező jelölt sem. TÍMÁR KRISZTA A legtöbb szakrendelésen megszűnt a hosszú sor Szemvizsgálat 3 hónapra Várakozó betegek a szegedi szakorvosi rendelő intézet folyosóján Fotó: Káinok Csaba Generációkon át ÜŰ VHLÍARORSZÁL PH Vit V, Nem ugyanaz a Pick Folytatás az 1. oldalról Debrecenbe szállít Juhász László, a Csanádpalota Sertés Kit. vezetője, akinek javaslatá­ra pártoltak el a Picktől a Dél-magyarországi Sertés Bész tagjai is. A beszerzési és érté­kesítési szövetkezetnek ugyan­is ő az elnöke. Ugyancsak Haj­dú-Bihar megye fővárosához és az ottani céghez húz Kiss Lász­ló vásárhelyi sertéstartó. „Ez a Pick már nem az a Pick" - in­dokolta lépését az évi 1700 da­rabot hizlaló gazdálkodó, aki két hónapja bontott szerződést a legnagyobb hazai húsfeldol­gozóval. Ennek közvetlen oka az volt, hogy az átvett disznó­kat akkor már nem Szegeden, hanem Kiskunfélegyházán vágták le |ma már csak heti egy alkalommal indítják el a vágóhidat Szegeden, többek között ez az oka 450 ember tervezett elbocsátásának). On­nan pedig nem ugyanazt a súlyt és minőséget igazolták számára vissza, mint amiben megállapodtak. Azóta Gorzsá­ra szállítja a sertéseket. Huszár Gábor vállalkozó sze­rint nem tesz jót a sertéshús mi­nőségének, ha több száz kilomé­tert utaztatják az állatokat, mert „törődik" a sertés. A vásárhelyi gazdálkodó jelezte, nem öröm Debrecenbe szállítani, jobb lett volna, ha a Picknél minden ma­rad a régiben. Jó ismerőse, Ma­czelka Tibor - akinek fő profilja az építőanyag-kereskedés - vi­szont maradt a szegedi központú nagyvállalatnál, mivel még nem érte csalódás. O a felvásárlási ár­ral nincs kibékülve, mivel nem képződik nyeresége. Megkérdeztük Molnár István­nét, a Pick Szeged Rt. élőállat for­galmi vezetőjét, valóban sok ter­melő fordított-e hátat a cégnek. A vezető elmondta, a régióban 5-6 ezer kistermelővel és mint­egy 200 nagybeszállítóval állnak kapcsolatban, számuk állandó „mozgásban van". A cég tartja magát a szerződésekben foglal­takhoz. • A kormány segítséget kíván nyújtani mindazoknak, akiket érint majd a Pick Szeged Rt. által tervezett létszámleépítés - közöl­te Burány Sándor munkaügyi mi­niszter. A kormány ott, ahol ezt a piaci folyamatok lehetővé teszik, közreműködik a munkahelyte­remtésben, továbbá a munkahe­lyek megőrzésében. F.K. KÜLFÖLDI MUNKA HENTESEKNEK Szeged polgármestere, Botka László tegnap találkozott Golho­vics Gáborral, a Pick Szeged Rt. szakszervezeti bizottságának el­nökével a tervezett 450 fős lét­számcsökkentés ügyében. A sze­gedi önkormányzat felajánlotta segítségét az utcára kerülő embe­reknek. A polgármesterrel ugyan­csak tegnap vette fel a kapcsolatot Horváth László hódmezővásárhe­lyi ügyvéd, aki egy német cég szá­mára húsipari szakmunkásokat közvetít külföldi munkára. Jelezte, hogy megbízója novembertől 100 munkásra számít, akiknek több mint kétezer eurós fizetést ígér. Domaszéki előfizetőnk régi álma teljesült Hegedűsné Margitka zenét hallgat Nyugdíjas előfizetőinknek meghirdetett játé­kunkban a domaszéki Hegedűs Ferencnének kedvezett a szerencse, szerdán őt vittük el be­vásárolni: CD-lejátszót vett. MUNKATÁRSUNKTÓL E heti nyertesünket, a nyugdíjas Hegedűs Fe­rencnét Domaszékről hozta bevásárolni la­punk autója. Margitka két éve előfizetőnk. Jókor jött ne­ki a húszezer forintos vásárlási utalvány, mert már nagyon régóta szeretett volna egy CD-lejátszós magnót. Margitica először megszemlélte a különbö­ző márkájú készülékeket, majd a műszaki osztály munkatársát hívtuk segítségül. Margitka örömmel fogadta az áruház mun­katársának javaslatát: egy kazettát és CD-t egyaránt lejátszó berendezést választott, amelyben rádió és beépített ébresztő­óra-funkció is van. Szerencsés előfizetőnk felkészült: otthon lemérte a tévéállványt ­ide kerül majd az új szerzemény -, s egy mé­rőszalag segítségével hamar kiderült: a kivá­lasztott áru pontosan beilleszthető lesz az állványba. Közben elmesélte: nagyon régóta szeretett volna már egy lejátszót, de annak külön örül, hogy a kiválasztott terméknek kazettás része is van, hiszen neki rengeteg hangkazettája vár le­játszásra otthon. Hab a tortán, hogy a készülék­hez távirányító is tartozik. Margitka az utal­vány nélkül nem tudta volna megvenni a be­rendezést. Azt mondja, cserébe, zenehallgatás közben gondol majd lapunkra is. Az asszony eladóként ment nyugdíjba, néhány Margitka elfogadta az áruház munkatársának javaslatát Fotó: Schmidt Andrea éve él Domaszéken. Két fia, Csaba és Gyuri már családot alapítottak. Margitkának három unoká­ja van, sok időt tölt együtt a szintén Domaszéken élő legkisebbel, a hároméves Zsaklmával. Időseb­bik fia, Gyuri Vásárhelyen él, itt az unokák már nagyobbak, Gyurika 12, Nellike 9 éves. Havonta meglátogatják a nagymamát. A kérdésre, nyert-e már máskor is, Margit­ka elneveti magát: még soha. A fiatalabb fia, Csaba mondta is neki: ugyan, anya, minek csinálod, úgysem nyersz! De ő csak azért is kitöltötte és beküldte a szelvényt. Amikor munkatársunk felhívta telefonon a jó hírrel, hogy övé a húszezer forintos utalvány, elő­ször el sem akarta hinni, nagyon boldog volt. A nyugdíjas asszony a Délmagyarország­ban mindent elolvas - a sportot kivéve. Sza­badidejében, ha éppen nem az unokákkal foglalkozik, akkor a kiskertben munkálko­dik. Most, mint mondja, nagyon szép karfiol terem a kertjében, ahol egyébként mindenfé­le, főzéshez szükséges zöldségből termeszt egy keveset. Margitkának tehát egyik álma vált valóra utalványunk segítségével. Ne feledjék, ked­ves olvasók, hamarosan újra sorsolunk, s jö­vő héten újabb nyugdíjas előfizetőnket visz­szük el bevásárolni. Juttassák el szerkesztő­ségünkbe a kitöltött szelvényt, és kezdjenek azon gondolkodni: mire költenének húszezer forintot. A többi már csak a szerencsén mú­lik!

Next

/
Oldalképek
Tartalom