Délmagyarország, 2004. augusztus (94. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-26 / 199. szám
18 •KAPCSOLATOK* CSÜTÖRTÖK, 2004. AUGUSZTUS 26. ATHEN 2004 090 ATHEN 2004 09© ATHEN 2004 099 A kötöttfogású birkózó Majoros István újra megszerezte a negyedik magyar olimpiai aranyérmet Hatásos gyógyír a sajgó lelki sebekre Gyógyír a sebekre. Úgy hívják: Majoros István. Miközben a hazai és nemzetközi sajtó Fazekas szomorú ügyével foglalkozik, a 30 éves kötöttfogású birkózó megtalálta a legjobb orvosságot a történtekre. Nagyszerű, erőtől kicsattanó versenyzéssel olimpiai aranyérmet nyert az 55 kilós súlycsoportban. Ezzel Magyarország újra megszerezte negyedik athéni olimpiai arailyérmét, és ez a szám az elkövetkezendő napokban csak növekedhet. BIRKÓZÁS Edzőpartncrből lett olimpiai bajnok Farkas Péter és Repka Attila. Két olimpiai bajnok, két döbbenetes egyéniség. Nekik köszönhetően hazánkban a több kontinensen rendkívül népszerű küzdősport ismét a figyelem középpontjába került a kilencvenes évek elején - majd lassan, de biztosan ki is kopott onnan. Bárdosi Sándor sydneyi ezüstje (vagy inkább habitusa?| révén újra felkaptuk a fejünket, azóta viszont csönd, hosszú csönd. A renomé helyreállítását Athénban leginkább a kötöttfogású Deák Bárdos Mihálytó\ vártuk, azonban az „örök második" nehézsúlyú itt a dobogó közelébe sem jutott. A másik, korábban szegedi színekben versenyző magyar, az 55 kilós Majoros István viszont a Fazekas-ügy sötét árnyékában a döntőig menetelt, miközben valamennyi honfitársa kiesett a csoportmérkőzések során. A selejtezőkben a 30 éves, jelenleg kecskeméti színekben birkózó Majoros kihasználta szerencsés sorsolását, és japán, illetve dominikai ellenfelét legyőzve a negyeddöntőbe verekedte magát. Ott nagy falatot szorított le a torkán, majdnem szó szerint. Az előző olimpia ezüstérmesét, a kubai Rivast látványos leszorítással verte 6:1 -re. A tegnap délelőtti elődöntőben az ukrán Vakulenkóval szemben kevésbé szép, de annál fontosabb 3:l-es győzelmet aratott, így az aranyéremért léphetett szőnyegre. Riválisa az orosz Gejdar Mamedalijev volt, akinek pályafutása több szempontból hasonlít Majoroséhoz. Mindketten egy nagy tornát nyertek, ráadásul egyaránt Moszkvában. A magyar 2000-ben Európa-, az orosz 2002-ben világbajnokságot. Mindketten 1974-ben születtek, Majoros júliusban, Mamedalijev áprilisban. És mindketten olimpiai arannyal akarták megkoronázni karrierjüket. De csak Majorosnak sikerült! Pedig rosszul indult az aranycsata. A magyar indított akciót, de végül ót pörgették meg (0-1). A szünetig nem is változott az eredmény, ám Majoros jóval kezdeményezőbbnek tűnt. A folytatásban kétszer is leküldték a passzív Mamedalijevet térdelő helyzetbe, és Pista egyszer sem kegyelmezett, két pörgetéssel fordított (2:1). A birkózás szabályai szerint azonban három akeiópont kell az üdvösséghez, így hat perc után következett a hosszabbítás. Nem tartott sokáig. Az ilyenkor szokásos összeakaszkodás után Majoros nyolc másodperc alatt egy fordított csípőleszorítással szőnyegre vitte az oroszt (3:1), majd pillanatokon belül őt teperték le ketten is. Csakhogy Komáromi Tibor fogásnemi vezető és Bódi Jenő edző már olimpiai bajnokként fektette két vállra az Athénban kizárólag a túlerővel szemben alulmaradó magyar klasszist. Az örömünnep során hatalmas, mázsányi emberek könynyeztek egymás vállán. Ott sírt Hegedűs Csaba, szövetségi elnök, Gáspár Tamás főtitkár, Deák Bárdos Mihály versenyzőtárs és jó barát. A legnagyobb, a „kis" Majoros pedig izzadságcsöpp nélkül érkezve, rutinosan állta a kérdéseket. „Fizikálisan és szellemileg egyaránt erősebbnek, jobbnak éreztem magam az orosznál, sikerült őt ledarálnom. Hidatosan készültem az utolsó akcióra, de ha nem jön be, akkor is végig bírtam volna a kilenc percet. Pedig az oroszok azért küldték Mamedalijevet Athénba, Pálcatörés helyett Magánügy, de borzasztóan haragszom, mi több, fel vagyok háborodva. Itt, Athénban második napja Magyarországgal kapcsolatosan mindenkj a dopping szót emlegeti. A magyar sportban még sosem látott Ixitrányra, olimpiai aranyérem visszavonására eddig valóban nem akadt példa a játékok 108 éves történetében. Telefonon kerestek görög újságírók, kerestek a dpa-tól (honnan tudták a számomat. fogalmam nincs), mindenki arról érdeklődött, mi van Fazekassal és mit gondolok Annusról. Senki sem kérdezett Nagy Tímeáról vagy Igaly Diánáról. Kedd este a Fazekas-ügy miatt Gyurkovics Ferenc káprázatos ezüstérméről maradtam le, tegnap délelőtt Majoros István elődöntőjén nem szurkolhattam a magyar színekért, a magam szerény eszközeivel nem népszerűsíthettem ezeket a remek versenyzőket. És miközben az ország sportot kedvelő közvéleményének ezekben a napokban e két névvel illene ismerkednie, mindenki csak arra kíváncsi: miért nem pisilt Fazekas Róbert 'Az orvos szerint azért, mert olyan pszichotikus hatás érte. hogy elvesztette józan ítélőképességét. Nem szeretnék pálcát törni Fazekas fölött, ráadásul egykoron válogatott vivőként, sajna, az olimpiai arany közelébe sem jutottam soha. Egy biztos. Doppingvizsgálaton többször is részt vettem. Általában feszülten, rendkívül fáradtan, jelentős vízveszteséggel érkeztem, és órákig tartott, amíg vizsgálati anyagot produkáltam. Rettenetesen zavart, hogy nagyon fürkésztek közben, igaz, a fenekembe nem nyúlkáltak. De hülye lettem volna kirohanni, kockáztatva ezzel többéves munkám apró kis sikerét. (Hangsúlyozom, nem olimpiai aranyát!) Továbbmegyek. Ha kirohantam volna, ott állt volna az ajtóban a sportvezetőm, aki úgy zavart volna vissza a doppingszobába, hogy attól kódulok. De ha már így ^alakul, és mégis kirontok, áttörve orvoson, edzőn és vezetőn, akkor nem tűnök el másnap a föld színéről. Elrohanok egészen Schmitt Pálig, könyörögve, hadd pisiljek, mert már nem vagyok pszichotikus és néhány óra alatt nem változik meg a vizeletem. Sajtótájékoztatót hívok össze, hogy elpanaszoljam, milyen közelről néztek és milyen megalázó volt az egész procedúra. Hogy elmondjam, idén már tizenötször vizsgáltak, és mindent rendben találtak. Ezt teszem, ha valóban tiszta vagyok. , Fülesjárat. Majoros (balra) meggyőző fölénnyel verte ellenfelét MTl-fotó: Bruzák Noémi mert hazai riválisát legutóbb megvertem, vele viszont még nem találkoztam. Tizenegy kilót kellett fogyasztanom a verseny előtt, de megérte. Márciusban hunyt el az édesanyám, tudom, hogy föntről velem volt, neki ajánlom ezt a győzelmet" - nyilatkozta az aranyérmes. Egy másik bajnok, az egyik legnagyobb, a magyar sport történetének századik olimpiai győztese, Hegedűs Csaba percekkel később is könnyek között beszélt Majorosról. „A sydneyi játékok után Pisti gyakorlatilag abbahagyta a birkózást. Svájcba költözött, ahol edzőpartnerként kereste kenyerét. 2001-ben ültem levele, és javasoltam, hogy egy súlycsoporttal lejjebb, az 55 kilósok között folytassa a pályafutását. Másnap újra találkoztunk, és Pisti a kezembe csapott. Nem a szavak embere, csak annyit mondott: rendben, Csaba bácsi, megcsinálom. Én pedig megígértem neki, hogy ha végigdolgozza a három évet, akkor olimpiai bajnok lesz. Úgyhogy elmondhatatlanul boldog vagyok." Kár tagadni, a könnyezők sorába e sorok lepötyögője is beszállt. A magyar himnusz közben az futott át bennem: újra csodás érzés magyarnak lenni Athénban. Köszönet érte Majoros Istvánnak. £ ATLÉTIKA Fazekas nem kaphatja vissza aranyérmét Sokkal okosabbak nem lettünk. Miközben Fazekas hazafelé autózott, és bejelentette, megfellebbezi a döntést (tegyük hozzá, a NOB szabályai értelmében az aranyérmét semmiféleképpen sem kaphatja vissza), a MOB és az atlétika vezetői tájékoztatót tartottak az ügyéről. Okosabbak pedig azért nem lettünk, mert arra nehéz értelmes magyarázatot találni és adni, hogy az aranyérméért négy évet gürcölő sportoló miért rohan ki doppingvizsgálat közben, miközben tisztában van azzal, hogy cselekedetével elveszti első helyezését. Schmitt Pál, a MOB elnöke elhozta magával a hivatalos vizsgálati jegyzőkönyvet. Ebben nem szerepel, hogy a doppinganyag pozitív lett volna. Kifogásként annyi áll, hogy Fazekas nem vetette magát alá a mintavétel szabályainak. Távozása előtt írásban figyelmeztették, hogy nem hagyhatja el a termet. Felajánlották azt is, hogy menjenek közösen az olimpiai falu egészségügyi helyiségébe, és folytassák ott a vizsgálatot. „Róbert önszántából elment, ettől kezdve nincs apelláta, a NOB érvényesíti a mindenkire felállított szabályait, és a szankció az azonnali kizárás. Bízom benne, hogy tiszta, de akkor lett volna igazi bajnok, ha végig ott marad az ellenőrzésen" - nyilatkozta a sportdiplomata. Schmitt Pál kitért arra, hogy a szintén szombathelyi kalapácsvető bajnokot, Annus Adriánt athéni tartózkodása során négyszer ellenőrizték, egyszer vérvétellel is, ő mindenképpen olimpiai bajnok." Arra az kérdésre, mely szerint megtarthatja-e aranyérmét, ha a szabályok szerint augusztus 29-éig, a játékok zárásáig Annust újabb doppingvizsgálatra kérik, és annak eredménye pozitív, Aján Tamás, a MOB főtitkára, a nemzetközi doppingellenes küzdelem első embere azt válaszolta: akkor elvesztheti első helyezését a kalapácsvető. A sajtóértekezlet egyik főszereplője dr. Pikó Károly csapatorvos volt, az egyetlen magyar, aki a doppingellenőrzésen végig Fazekas mellett tartózkodott. „Hét alkalommal próbált meg Robi vizeletet adni. Mindannyiszor hárman hajoltak öt centiről fölé, miközben ő anyaszült meztelen volt. Ugyanennyiszer néztek bele a végbelébe. Egyszerűen nem tudott pisilni, az idő múlásával egyre feszültebbé vált. Valóban aláíratták velünk a papírt, hogy milyen következményekkel járhat a távozás, és vagy százszor próbáltam Robit maradásra bírni. Nem sikerült." Schmitt Pál szerint Fazekas tovább sorsa a sportdöntőbíróság és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség kezében van. O a döntés pillanatait követően személyesen tárgyalt a NOB jogi bizottságának igazgatójával, aki elmondta, az egyhangú, ll:0-s határozattal szemben olimpiai fórumon nincs mód a fellebbezésre. „A jegyzőkönyv is pontosan megírja: Fazekassal kapcsolatosan semmiféle gyanú nem igazolódott be. Ami történt: az atléta szándékosan visszautasította a vizsgálat végrehajtását. Ezért, és nem másért vesztette el az aranyérmét." Arra a hírre, mely szerint a szombathelyi MSZP-s polgármester Ipkovich György személyesen tőle várja a magyar színekért való határozott kiállást Fazekas ügyében, a Fidesz alelnöke keserűen így válaszolt: „Nem lep meg. Lesz olyan is, aki majd úgy véli, én magam doppingoltam". Az összejövetel már-már tragikomikus végszavaként Molnár Zoltán küldöttségvezető bejelentette: a 105 kg-os súlycsoportban helyezetlenül végzett súlyemelő, Kovács Zoltán doppingvizsgálata kísértetiesen hasonló módon zárult, mint Fazekasé. A sportoló megunva a hercehurcát, dolgavégezetlenül távozott, ezért természetesen kizárták. Hiába, a magyar históriában Zrínyi ideje óta már számos kirohanást érhettünk meg... Gyurkovics Ferencet nem érhette a súlytalanság vádja Menekülés a győzelembe V) SULYEMELES A szakbarbárokat leszámítva nem sokan hallottak 2004. augusztus 24. előtt Gyurkovics Ferencről (képünkön), a Tatai Honvéd súlyemelőjéről. Valahogy úgy robbant be a köztudatba a 25 éves, 105 kilós fiatalember, mint négy évvel ezelőtt az akkori kedvenc, Bárdosi Sándor birkózó. Ugyanolyan jó a „szövege" és ugyanakkora vagány, hiszen ahogy megszerezte kedden a Nikaia sportcsarnokban a 105 kilós kategória olimpiai ezüstérmét, az már-már a legendák birodalmába tartozik. Mindenesetre Dolovai Tamás, a szövetség elnöke úgy fogalmazott: hosszú pályafutása során ő még nem látott Gyurkovicséhoz fogható bravúrt. Mert mi is történt? A magyar előbb teljesítette a 187,5 kilót, majd 192,5-re emeltetett, de ezt elrontotta. Sebaj, maradt még egy kísérlete, s azt 2,5 kilóval feljebb, az obmpiai és magyar csúcsot jelentő 195 kilón hajtotta végre! Méghozzá remekül! Ezzel meg is nyerte a fogásnemet - milyen kár, hogy olimpiákon csak összetettben hirdetnek eredményt... Következett a lökés, amelyben a tatai fiú 220 kilóra jött ki. Gyorsan vissza is ment, mert elszúrta a gyakorlatot. Nem kedvetlenedett el, jó szokásához híven emeltetett, de a 222,5-öt is elvették tőle, jóllehet a gyakorlat megadhatónak tűnt - legalábbis annyira megadhatónak, mint Dmitrij Beresztov 230-on ttett kísérlete, amely végül az olimpiai bajnoki címet jelentette az orosz sportolónak. Ha lúd, legyen kövér: mert Gyurkovics tovább menekült - előre, kis híján a győzelembe. Ugyanis - hogy több ideje legyen a rákészülésre - 225-re emeltette a súlyt, ami lökésben és összetettben is magyar csúcsot jelentett. # • És ezt hibátlanul kilökte, megvolt az olimpiai ezüst, sőt, ha Beresztowal kicsit szőrösszívűbbek a bírók, abból az ezüstből arany is lehetett volna! • „Amikor kijöttem Athénba, legfeljebb a pontszerzésben reménykedtem, az érem csupán álmaimban fordult meg a fejemben" mondta Gyurkovics tegnap, már az athéni Elefteriosz Venizelosz repülőtéren, a hazautazásra készülődve. Kishitűségét azzal magyarázta, ho^y egyrészt, még a magyar csúcsot sem ő tartotta, másrészt több világbajnok is volt a mezőnyben, például az orosz Beresztov és Piszarevszkij, vagy az tikrán Razoronov. Ők papíron jobbnak tűntek. A verseny azonban a dobogón zajlott, és Gyurkovicsnak nem szokott inába szállni a bátorsága. „Eredményre törtem, dupla vagy semmit játszottam, már a szakításban is, amit olimpiai csúccsal nyertem meg. A lökésben pedig mindenképpen annyit akartam teljesíteni, ami elegendő a dobogóhoz. Ha úgy tetszik, előre menekültem - a győzelembe. Mert számomra az ezüstérem felér a győzelemmel." Igaz, egy kis szerencse is kellett a második helyhez, amit könnyebb testsúlyával érdemelt ki. Erről így nyilatkozott Gyurkovics. „Miközben utaztunk az autóbusszal a Nikaia sportcsarnokba, rettenetes hőség uralkodott a járműben. Ha lúd, legyen kövér gondoltam, és még a melegítő felsőm cipzárját is felhúztam. Izzadtam, mint a ló, és a mérlegelésnél 104,41 kilót mutatott a kijelző, míg az ukrán Razoronovnak 104,60-at. Ez a 19 dekás különbség elegendő volt ahhoz, hogy bronz- helyett ezüstérmet akasszanak a nyakamba."