Délmagyarország, 2004. augusztus (94. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-03 / 180. szám

KEDD, 2004. AUGUSZTUS 3. • AKTUÁLIS" 5 Az úszóházon lévők mentették meg az életét A hídról a Tiszába vetette magát a nő Két nap alatt hárman próbáltak behozni vámmentes mennyiségű cukrot Négy óra a húsz kiló ára Fotó: Schmidt Andrea nem fordulok Romániába. Az eset pikantériája, hogy én nem is ehetek belőle, mert cukorbe­teg vagyok - fogalmazott kime­rülten a karcagi pedagógus, aki a várakozás gyümölcseképp egy úgynevezett VPID-kódot kapott a hivataltól, ami vámokmány­nak minősül az egész Európai Unióban. Múzeumi relikviák az utcán Folytatás az 1. oldalról Azt olvashatni a hirdetményen, hogy a Hungária Szállóban mű­ködik az Aurora, a Maros utca 1. szám alatt, az első emelet 104-ben. Partnert közvetít, min­den korosztálynak. A szegediek persze tudják, hogy a közlekedési cég neve megváltozott, buszokat nem működtet, villamosokat és tro­likat pedig nem ott, ahol a tér­kép mutatja. Nincsenek már ötjegyű telefonszámok. Hogy Szikitours van-e a Dóm téren, nem jártam utána, de hogy „ta­lálttárgy kezelés" már a világon sincs, az biztos. Nincs Hungá­ria Szálló se és a Novotel első emeleti lakója bizonnyal na­gyot nézne, ha valaki odasétál­na hozzá társkeresni. A többi stimmel - mint a jere­váni rádióban. A Széchenyi térihez a megté­vesztésig hasonlító tábla találha­tó a megszépült fürdő előtt, az Anna-kútnál is. A Városkép Kft. ügyvezető igazgatója, Szélpál Gábor szerint ezek a táblák valami régi szerző­dés értelmében a Szegedi Közle­kedési Társaság (SZKT) kezelé­sében vannak, de a Városkép jo­gilag amúgy sem felel a hirdető­táblák tartalmáért. A közlekedési társaság mar­keting osztályvezetője, Török Mónika tegnap óta a szabadsá­gát tölti; kollégája, Nagy Zol­tánná ügyintéző nem tudott semmit a táblákról, de azt meg­ígérte, hogy munkaidő után megnézi ezeket. Aktuális SZKT vonalhálózati térképeket most nyilván nehéz gyártani - gondoljunk a kiskör­úti átépítés miatti viszontagsá­gokra, a megváltozott közleke­désre. De a 10-20 évvel ezelőtti „információknál" - a semmi is jobb lenne. S.E. Az Attila és a Mikszáth Kálmán utcában is dolgoznak-Az utasok egy része hiányolja a kellő tájékoztatást Az autó- és trolibusz-terelés a hét végéig tart Folytatás az 1. oldalról - Mi történt, hogy került a vízbe? - kérdezem a barna hajú, még mindig remegő asszonytól. - Leugrottam a hídról - eme­li a kezét a Bertalan híd irá­nyába. Felhúzza ajkát, előbb alul, majd felül mutatja: bru­tálisan megverték. Alul és felül kiverték több fogát. Szája vérzik. A plédet is félrehúzza, a lábára mutat, combja, alsó­lábszára véraláfutásos, tenyér­nyi nagyságú lilás foltok borít­ják. Karját is. A fején is szám­talan ütés érte. Elkezd sírni. A körülötte állók szinte vissza­hőkölnek a látottaktól. Elsza­badulnak az indulatok. „Ki volt az az állat? Az ilyet jól meg kellene verni!" - hangzik innen is, onnan is. - Miért ugrott a Tiszába? - kér­dezem hitetlenkedve. A kimentett nő megmondja a nevét, elmeséli, hogy a Kereszt­töltés utcában lakik, összeve­szett a bátyjával, a testvére kö­vekkel ütötte-verte, sérüléseit ő okozta. Előle menekült, amikor a híd korlátján átvetette magát. Kisfiát egyedül neveli, őt a brutá­lis testvér elvitte magához. - A táskám, benne az igazolvá­nyommal a vízben van, a papu­csom is elveszett - kesereg. Töb­ben kérjük, most ne ezzel törőd­jön, meg amikor arról beszél, jó lett volna meghalnia, hozzátesz­szük, az öngyilkossággal nem old meg semmit. - Jön Maca, ő orvos, majd ő se­gít - kiállt fel egy férfi egy felénk tartó csónakra mutatva. De az ismert sportorvost megelőzik a mentők. Alig három perc alatt értek ide. Az orvosnő futva jön, mögötte az ápoló is gyorsan kap­kodja lábait. Néhány mondattal elmondjuk, amit tudunk. A doki az ápolóhoz fordulva kér guruló­széket, közben leül a nő mellé. És elkezd vele beszélgetni. Türel­mesen, érdeklődően, empátiá­val. A kis híján vízbe fúló asz­szony megismétli, amit nekünk mondott. A mentők beültetik a székbe és a rohamkocsi elindul vele a klinikára. Az úszóház élete visszazökken a megszokott kerékvágásba. Mindenki beszélget, Maca taná­csokat osztogat, Jancsika pedig kér Endre bácsitól két sört és egy kólát. Magának, Szilárdnak és nekem. Közben teljesen besötétedik. Már senki nem beszél a történ­tekről. Pedig életet mentettek. Ok, mi, mindannyian. o.z. Szilvia megelégelte A Tiszából kimenekített G. Szilviát a szegedi új klinika traumatoló­giai osztályára szállították, jelenleg is ott ápolják. A 34 éves nővel teg­nap pszichiáter is foglalkozott. Az asszony elmesélte, mi történt va­sárnap este. - Lementünk a fiammal a Tiszára. Összeismerkedtem egy férfival, szórakoztunk, jól éreztük magunkat. Egyszer csak megjelent a bá­tyám. Csitt-csatt, már ütött is - mesélte G. Szilvia, miközben a klini­ka hátsó bejáratánál dohányoztunk. - Megfenyegetett, ne menjek a lakás közelébe. Nem volt hova men­nem. Gondoltam egyet és elhatároztam, hogy leugrom a hídról - foly­tatta a történetet. Köveket gyűjtött, megtömte velük a táskáját. Fel­ment a híd közepére, a táskát a nyakába akasztotta és levetette magát a mélybe. - Nem gondoltam arra, hogy feldob a víz, meg úszni is tu­dok - tette hozzá. Az asszonyról rokonai semmit sem tudnak. Senki nem kereste a klinikán. Hétfő délelőtt mezítláb, a kincstári hátulgombolós köpeny­ben sétált a folyosón. - Nem tudom, mi lesz velem, ha kiengednek innen. Talán elme­gyek hajléktalannak - tárta szét karját. Szilviának ez volt az első öngyilkossági kísérlete. Úgy érezte, elég volt. Elmesélte, hogy a férje meghalt, gyermekét elvették tőle, nincs már kedve semmihez. G. Szilvia nem tett feljelentést bátyja ellen. - Megbeszéltük a rendőrrel, hogy jobb a békesség, de azért gondol­kodom rajta - tette hozzá. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese, M. To­ronykóy Márta elmondta: a rendőrség adatai szerint a 34 esztendős nő öngyilkossági szándékkal a kora esti órákban a szegedi Bertalan hídról a Tiszába ugrott. - A nő családi szóváltást és az őt ért tettlegességet követően hatá­rozta el magát tettére - fogalmazott a sajtóreferens. G. Szilvia nyolc napon belül gyógyuló könnyű sérüléseket, zúzódást szenvedett. Az öngyilkossági kísérlet ügyét a Szegedi Rendőrkapitányság államigaz­gatási eljárás keretében vizsgálja. A.T. J. gálnak. Újszegeden keresnek maguknak szállást, és egy idős úr útmutatása alapján találták meg a megállót, csak nem értik, miért jönnek olyan buszok, amelyek­nek a száma ki sincs írva. Végül kézzel-lábbal térképpel sikerül őket a várakozóknak útba igazí­tani. A Tisza Lajos körutat keresztező utcákat azért zárták le, mert ott most hosszirányban is vezetékeket cserélnek. Patócs Péter, a Hódút építésvezetője elmondta: az Attila utcában a csatornát építik a meglé­vő út tengelyében, és gázvezetéket is fektetnek. A Mikszáth Kálmán utcában vízvezetékgerincet építe­nek ki. Mindez minimum nyolc napig tart, előre tervezték a lezá­rást, hiszen amíg a körúton a mos­tani munkagödrökre keresztirá­nyú közműveket fektették, addig a hosszirányúakat nem lehetett cse­rélni a két utcában. Egy taxis öt forintért árulná a címeket ? A személyes adat értéke Egy biztosító társaságnál dolgozó szegedi asszony azzal kereste meg lapunkat, hogy egy taxisofőr címlistát ajánlott neki pénz ellenében. A társaság ügyvezetője elmondta, utasaik adatait titkosan kezelik, ilyen náluk nem fordulhat elő. MUNKATÁRSUNKTÓL A Szegeden biztosítási ügynökként dolgozó Tóth Éva a múlt hét közepén a Hősök kapujánál szállt be egy taxiba. Rendszeresen jár bérautóval, ezért lepő­dött meg a taxis ajánlatán. - A kocsiban beszélgetni kezdtünk a sofőrrel ­idézte föl a történteket az asszony. - Meséltem ne­ki, hogy manapság sok a biztosítás a piacon, és a nagyobb cégek megbízhatóbbak. A férfi erre azzal állt elő, hogy darabonként öt forintért tud nekem címlistát adni, keressem, ha erre szükségem lenne, még a nevét is megmondta. A történettel felkerestük a taxis társaság irodáját. Az ügyvezető elmondta: az adatok titkosak, az uta­sok listájához még ő sem fér hozzá, a nyilvántar­tást szigorúan kezelik, a sorsolás is közjegyző előtt történik, ha az utasok között hirdetnek játékot. „Az utasok adatainak kiadása szóba sem jöhet a társaságnál" - hangsúlyozta az ügyvezető. Törzs­utaskártyát is úgy ad ki a cég, hogy megkérdezi az utast, ehhez adja-e nevét és címét, vagy csak a kár­tya száma alapján akar regisztrálni. Hozzátette, be­szélt az asszony által megnevezett sofőrrel, aki azt állítja, nem tett ilyen ajánlatot, sőt olyan utasa sem volt, akivel biztosításokról beszélgettek volna. „A taxisoknak nincs arra felhatalmazásuk, hogy értékesítsék a kuncsaftok címét" - hangsúlyozta Si­mon Judit, az Adatvédelmi Biztos Irodájának mun­katársa. A taxisofőrök nem vezethetnek listát az utasok címéről, és ezeket az adatokat nincs joguk gyűjteni, illetve továbbadni. Az utaslistát a diszpé­cserközpontoknak meghatározott ideig kell tárolni­uk, úgy, hogy azzal ne történhessen visszaélés. Ugyanakkor az adatvédelem elvei nem tiltó szabá­lyok, hanem felsorolják azokat a feltételeket, ame­lyek az adatkezelésre vonatkoznak. A fenti esetben az adatvédelmi hivatal annyit tehet, hogy megálla­pítja: ez a felajánlás jogszerűtlen. Az utas viszont fel­jelentést tehet, az ügyet a rendőrség vizsgálhatja ki. Folytatás az 1. oldalról - Miért nem tudnak egy nagyobb táblát idetenni? Miért kell az utasokat állandóan bolondítani? - kérdi még Szemes Sándorné. A trolik menetrendjéről jóval nagyobb betűs tájékoztatót rak­tak ki, közlik az összes változást, mégis sokan várják a postánál a 9-est. Az 5-7 dupla trolipótló so­főrje ezredszer is elmondja, hogy csak a Bartók térig jön el a 9-es a troli. A Stefánián a buszmegálló­ban viszont csak a 2-es járat me­netrendje van kitéve, az emberek egymást kérdezgetik, hogy most tényleg innen.megy-e a 60-as. Legrosszabbul két francia srác járt. Hátizsákkal barangolnak _ Magyarországon és Romániá­ban. Dávid Josien és barátja Lille-ben lakik, és a Routard útikönyvsorozat „Hongrie, Rou­A Bartók téren szokatlan most a trolik forgalma. Itt fordulnak meg a járatok Fotó: Schmidt Andrea manie, Bulgarie" kötetéből navi­Folytatás az 1. oldalról Luczó József hozzátette: az eljá­rás nemcsak időigényes, hanem költséges is, a bejelentőlap há­romszáz forint, de az ív kitöltése - amely szakértelem nélkül igen­csak körülményes - további há­romezer forintba kerül a helyi IBUSZ-irodában. Petrov István reggel fél 8-kor érkezett a nagylaki határátkelő­höz, akkor még úgy gondolta, 8-ra már Tótkomlósra, rokonai­hoz érkezhet. Autójának cso­magtartójában húsz kilogramm­nyi cukrot hozott át a határon. Déli 12 előtt néhány perccel gör­dült ki a vámvizsgálat számára elkülönített területről. - Nem is a cukorért mentem át a romániai Nagylakra, tankolni és vásárolni szerettem volna. A feleségem azonban azt mondta: ha már úgyis ott vagyok, hozhat­nék ezt is, hiszen befőzni készül. BEHOZATALI NEHÉZSÉGEK A vámparancsnok-helyettes azt mondta: az új informatikai rend­szer országos hálózaton működik, és ezért is ennyire lassú. Egyéb­ként minden átlépő saját kezűleg is kitöltheti az árubejelentöt. ám ehhez csak egy - összesen közel százoldalas - kitöltési útmutatót adhat segítségül a hivatal. A pénz­ügyi tárca állásfoglalása alapján behozható húsz kilogrammnál is nagyobb mennyiség, ám ebben az esetben büntetőjogi nyilatkozatot kell tennie az átlépőnek arról, hogy a cukrot kizárólag családi fo­gyasztásra használják. Petrov István egyhamar nem tér vissza Romániába cukorért... Nem hittem volna, hogy az egész délelőttöm rámegy erre a bevá­sárlásra, ami végül is elég sokba került, bár a cukor kilójáért alig fizettem többet száz forintnál ­fogalmazott az egyébként karcagi lakhelyű férfi, aki még elmondta: az IBUSZ-irodában töltette ki a vámáru-nyilatkozatot, amiért háromezer forintot kértek. A vámtisztek az adatok bevitelét egy új számítógépes rendszerben rögzítették, ami azonban borzal­masan lassú, Petrov úr ezért kényszerült a közel négyórás kényszerpihenőre. - Legközelebb meggondolom, hogy hozok-e át cukrot a hatá­ron. Bár többen is biztattak, úgy gondoltam, hogy vissza már

Next

/
Oldalképek
Tartalom