Délmagyarország, 2004. július (94. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-03 / 154. szám

KULTURALIS MELLEKLET MINDEN SZOMBATON NAPI MELLÉKLETEK SZIESZTA Hétfő Kedd A PÉNZ BESZÉL, GYÓGY-ÍR Szerda LÉGYOTT Csütörtök Péntek SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. JÚLIUS 3. WWW.DELMAGYAR.HU JÁKSÓ LÁSZLÓ A SZEGEDI KAMASZÉVEKRŐL, KÜLSEJÉRŐL ÉS A HAVAS-AFFÉRRÓL Elfogadom a bohóc státust zéppontja" típus, akiről mindenki azt állította, hogy remek lenne ezen a pályán, az rendszerint becsődöl a stúdióban. Ő az az ember, akinek addig elég volt, ha csak a kisujját mozgatta meg néhányszor, és a haverok már fetrengtek is a röhögéstől. Ez a tudatosságot nélkülöző jópofaság azonban valószínűleg nem működik egy mesterséges környezetben. Magamra úgy emlékszem, hogy egy csendes, visszahúzódó fiú voltam. Bár az osztálytársak ma már állítják: bírtam én akkoriban is dumálni. „Majd mi kézbe vesszük Lacit!" - Nemcsak mások, ön is sokat viccelődik saját maga esztétikai megjelenésén. Ez mindig így ment? - Már kamaszként is egy szerencsétlen, pattanásos, ropiszerű, nyurga figura voltam. Az a típus, aki retteg attól, hogy táncolós osztálybuli lesz, mert akkor megint be fogják a tánctérre rángatni, pedig nem tud és nem is szeret táncolni. És hiába menekültem, mindig jöttek a küldetéstudatos lányok: majd mi kézbe veszszük Lacit! - És ennyi év távlatából: hatékonyak voltak az osztálytársnők instrukciói? -A lányokkal való ismerkedés máig nehezen megy, így harmincon túl sem ismerem a játékszabályokat: ki lép oda először a másikhoz, ki-kit választ. Végül általában úgy oldom meg a helyzetet, hogy elmesélem ezt a hendikepes gyermekkort a hölgynek, és ha sikoltozva elrohan, akkor valószínűleg nem nekem teremtette a jó isten. - Egykori szegediként mi vonzza ma a városban? - Itt lakik az édesanyám, ide jár a gyermekem iskolába. Rengeteg élmény köt a városhoz. Csak mondjuk már nincs meg a Stefánián az a pad, ahol először csókolóztam egy lánynyal. Mellesleg majdnem megfulladtunk mind a ketten, mert neki is az volt az első. PATAKFALVI DÓRA Már kamaszként is egy szerencsétlen, pattanásos, ropiszerű, nyurga figura voltam - állítja magáról Jáksó László, akinek megjelenése máig poénok tucatjait szüli. A Heti Hetes és a Jáksó Hot 20 Szegedről elszármazott műsorvezetőjét nemrég egy internetes portál főszerkesztésével is megbízták. És amikor Havas Henrik ezt viccesnek találta, akkor elmagyarázta: ki bohóckodik. - Miközben folytatja a rádiós és televíziós műsorvezetést és marad a Danubius kreatív igazgatói székében, egy internetes portál, a Stop.hu főszerkesztője is lesz. Az egyre szaporodó on-line oldalak között ez milyen jellegű lesz? - Magyarországon létezik az alja bulvár, ahol nincs határa a pofátlanságnak és létezik a „közepes" bulvár, amiben már elemző anyagok is megszülethetnek. Innen szeretnénk mi még előrébb lépni. Továbbra is lehetne foglalkozni magamfajta bohócokkal, vagy akár politikusokkal, de tisztességesen, nem magánéletekben turkálva. Olyan jellegű mondvacsinált eseményekről pedig nem szívesen írnánk, mint hogy „Györgyusz kis híján átment az úttesten, de végül mégsem." Elemző módon, minden oldalt bemutatva közelítenénk meg a témát, még ha arról is lenne szó, hogy Stohl Andris keresetlen szavakkal, finoman a hátsófertályba küldte el bulvárlapok fotósait a W3 záróbuliján. Fotó az első csókról - Azért önnek is akadt már néhány „izgalmas" sztorija különböző színes lapokban, ahol nem kímélték a magánéletét. - Én ennek minden bugyrát megjártam. Már csak azért is, mert két évig volt a barátnőm egy bulvárújságíró. Vele például az első csókunk alkalmával pofánvillantott bennünket a hölgy fotós kollégája, aki természetesen barátilag lett volna jelen a szórakozóhelyen. - A közelmúltban volt egy afférja Havas Henrik „tanár úrral", aki miután viccesnek nevezte a főszerkesztői kinevezését, ön úgy reagált: Havast nem lehet igazi újságírónak tekinteni az Antall Józseffel készített interjúja óta. Ön nem vágyik ilyen Antali-típusú, komolyabb munkákra? - Nagyon régen dolgoztam riporterként a Kossuth rádióban, és eléggé belefásultam. Azt sem szeretném, hogy csupán a műsorvezetésről szóljon az életem, nagyon élvezem a kreatív háttérmunkát is. Meggyőződésem, hogy a szórakoztató műfajokat is lehet igényesen művelni. Eszembe sem jutott volna az ő munkáját kritizálni mindaddig, amíg nem provokált engem. Arról sincs szó, hogy úgy gondolnám: Havas rosszabb szakember, mint én. Ha azonban éppen „bohóckodunk" a műsorban, ahhoz én jobban értek. Közlési vágy - A szegedi Ságvári gimnazista Jáksó László hogyan képzelte akkoriban a jövőjét? - Az alapproblémám az volt, hogy nem tudtam eldönteni, reál, vagy humán beállítottságú vagyok-e. Egy ideig állatorvos akartam lenni, később majdnem bölcsész lettem, ugyanis francia szakra jártam néhány évet az akkori JATE-n. Azt már abban az időben éreztem, hogy például elméleti témában kutató szobatudós nem szívesen lennék, mert abba valószínűleg „megkattannék". Olyan szakmát kerestem tehát, amely határozottan egyik területhez sem kapcsolódik. Jáksó László: Meggyőződésem, hogy a szórakoztató műfajokat is lehet igényesen művelni FOTÓ: FRANK YVETTE - Egyáltalán, milyen képességek szükségesek ahhoz a műfajhoz, amit többek között ön képvisel? - Nyilván nem árt némi közlési vágy és bizonyos fokú kommunikációs készség. Viszont azt vettem észre, hogy aki amolyan „társaság köA GYULAI VÁRSZÍNHÁZ ES A FELÚJITASRA VÁRÓ MARGITSZIGETI SZABADTÉRI A DÓM TÉR IGAZI RIVÁLISA Fesztiválország júniustól szeptemberig Több száz kulturális programsorozat zajlik június közepétől szeptember elejéig Magyarországon. A fesztivál kifejezés jelentősen leértékelődött az elmúlt másfél évtizedben, hiszen ma már minden kisebb-nagyobb helyi fiesztát annak neveznek a szervezők. A rendezvények dzsungelében nem könnyű eligazodni, összeállításunkban a legnépszerűbb szabadtéri színházak idei kínálatát mutatjuk be. A Szegedi Szabadtéri Játékokat megálmodói azért hozták létre, hogy Magyarországnak is legyen egy Salzburghoz, Veronához hasonló nyári színházi fesztiválja. A Dóm téri rendezvénysorozat évtizedeken át vitathatatla' nul az ország legrangosabb csillagtetős játszóhelye volt és egyelőre az is maradt. Bár mind több város száll be a kulturális piacon egyre élesedő versenybe. Nem mindegyiknek sikerül persze talpon maradnia. Jó példa erre Esztergom, ahol az elmúlt években Szörényi-darabokat és klasszikus operákat is játszottak, de nem tudták hagyománnyá tenni a szabadtéri játékokat: pénz hiányában idén már nem is szervezték meg a programsorozatot. Tegnap nyílt meg a szegedi fesztivál legnagyobb hagyományokkal rendelkező riválisának, a Gyulai Várszínháznak a 41. évadja. A téglavár körüli nyári szezon a Körös-völgyi sokadalommal indult, az első várszínházi bemutató július 8-án Örkény István tragikomédiája, a Tóték lesz Vidnyánszky Attila rendezésében, Trill Zsolt, Szűcs Nelli, Varga József és Tóth László főszereplésével. Gazdag a gyulaiak idei kínálata: augusztus 7-én például a szegedi szabadtérin már három évvel ezelőtt nagy sikerrel vendégszereplő sztártenorista, Jósé Cura ad koncertet Kocsis Zoltánnal és a Nemzeti Filharmonikusokkal. A gálaesten - amelynek legdrágább belépőjegyei 12 ezer forintba kerülnek - népszerű operaáriákat, Kodály Galántai táncok című darabját és Rachmaninov II. zongoraversenyét hallgathatja meg a vájt fülű közönség. A gyulai kínálatban szerepel még Presser Gábor és Adamis Anna örökzöld darabja, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról a Ruttkai Éva Színház vendégjátékában Nagy Miklóssal és Brunner Mártával a főszerepben. A Dóm tér törzsközönsége erre is mondhatja: láthattuk mi is néhány éve Kovalik Balázs rendezésében Kamarás Ivánnal és Schell Judittal. Érdekes lehet a Vadászat - a Hobo Blues Band dramatikus koncertje a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház közreműködésével, Erkel Ferenc operája, a Dózsa György a kolozsváriakkal, valamint az ősbemutatóként színre kerülő Fráter Zoltán-darab, a Krúdy- keringő Mihályi Győzővel, Hernádi Judittal, Ruttkay Laurával, Bőrcsök Enikővel és Gregor Bernadettel Csiszár Imre rendezésében. Végül augusztus 10-én mutatják be a Várszínpadon Shakespeare örökzöldjét, a Szentivánéji álmot Eperjes Károly, Bubik István, Schneider Zoltán, Tordai Teri, Györgyi Anna, Takács Katalin és Kecskés Karina szereplésével Szergej .Maszlobojscsikov rendezésében. FOLYTATÁS A 15. OLDALON