Délmagyarország, 2004. július (94. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-03 / 154. szám

KULTURALIS MELLEKLET MINDEN SZOMBATON NAPI MELLÉKLETEK SZIESZTA Hétfő Kedd A PÉNZ BESZÉL, GYÓGY-ÍR Szerda LÉGYOTT Csütörtök Péntek SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. JÚLIUS 3. WWW.DELMAGYAR.HU JÁKSÓ LÁSZLÓ A SZEGEDI KAMASZÉVEKRŐL, KÜLSEJÉRŐL ÉS A HAVAS-AFFÉRRÓL Elfogadom a bohóc státust zéppontja" típus, akiről mindenki azt állította, hogy remek lenne ezen a pályán, az rendszerint becsődöl a stúdióban. Ő az az ember, akinek ad­dig elég volt, ha csak a kisujját moz­gatta meg néhányszor, és a haverok már fetrengtek is a röhögéstől. Ez a tudatosságot nélkülöző jópofaság azonban valószínűleg nem működik egy mesterséges környezetben. Ma­gamra úgy emlékszem, hogy egy csendes, visszahúzódó fiú voltam. Bár az osztálytársak ma már állítják: bírtam én akkoriban is dumálni. „Majd mi kézbe vesszük Lacit!" - Nemcsak mások, ön is sokat viccelődik saját maga esztétikai megjelenésén. Ez mindig így ment? - Már kamaszként is egy szeren­csétlen, pattanásos, ropiszerű, nyur­ga figura voltam. Az a típus, aki retteg attól, hogy táncolós osztálybuli lesz, mert akkor megint be fogják a tánc­térre rángatni, pedig nem tud és nem is szeret táncolni. És hiába mene­kültem, mindig jöttek a küldetés­tudatos lányok: majd mi kézbe vesz­szük Lacit! - És ennyi év távlatából: haté­konyak voltak az osztálytársnők instrukciói? -A lányokkal való ismerkedés máig nehezen megy, így harmincon túl sem ismerem a játékszabályokat: ki lép oda először a másikhoz, ki-kit választ. Végül általában úgy oldom meg a helyzetet, hogy elmesélem ezt a hendikepes gyermekkort a hölgy­nek, és ha sikoltozva elrohan, akkor valószínűleg nem nekem teremtette a jó isten. - Egykori szegediként mi vonzza ma a városban? - Itt lakik az édesanyám, ide jár a gyermekem iskolába. Rengeteg él­mény köt a városhoz. Csak mondjuk már nincs meg a Stefánián az a pad, ahol először csókolóztam egy lány­nyal. Mellesleg majdnem megfullad­tunk mind a ketten, mert neki is az volt az első. PATAKFALVI DÓRA Már kamaszként is egy szerencsétlen, pattanásos, ropiszerű, nyur­ga figura voltam - állítja magáról Jáksó László, akinek megjelenése máig poénok tucatjait szüli. A Heti Hetes és a Jáksó Hot 20 Szeged­ről elszármazott műsorvezetőjét nemrég egy internetes portál fő­szerkesztésével is megbízták. És amikor Havas Henrik ezt viccesnek találta, akkor elmagyarázta: ki bohóckodik. - Miközben folytatja a rádiós és televíziós műsorvezetést és marad a Danubius kreatív igazgatói széké­ben, egy internetes portál, a Stop.hu főszerkesztője is lesz. Az egyre sza­porodó on-line oldalak között ez milyen jellegű lesz? - Magyarországon létezik az alja bulvár, ahol nincs határa a pofát­lanságnak és létezik a „közepes" bulvár, amiben már elemző anya­gok is megszülethetnek. Innen sze­retnénk mi még előrébb lépni. To­vábbra is lehetne foglalkozni ma­gamfajta bohócokkal, vagy akár po­litikusokkal, de tisztességesen, nem magánéletekben turkálva. Olyan jellegű mondvacsinált események­ről pedig nem szívesen írnánk, mint hogy „Györgyusz kis híján át­ment az úttesten, de végül még­sem." Elemző módon, minden ol­dalt bemutatva közelítenénk meg a témát, még ha arról is lenne szó, hogy Stohl Andris keresetlen sza­vakkal, finoman a hátsófertályba küldte el bulvárlapok fotósait a W3 záróbuliján. Fotó az első csókról - Azért önnek is akadt már néhány „izgalmas" sztorija különböző szí­nes lapokban, ahol nem kímélték a magánéletét. - Én ennek minden bugyrát meg­jártam. Már csak azért is, mert két évig volt a barátnőm egy bulvár­újságíró. Vele például az első csó­kunk alkalmával pofánvillantott bennünket a hölgy fotós kollégája, aki természetesen barátilag lett volna jelen a szórakozóhelyen. - A közelmúltban volt egy afférja Havas Henrik „tanár úrral", aki mi­után viccesnek nevezte a főszerkesz­tői kinevezését, ön úgy reagált: Ha­vast nem lehet igazi újságírónak tekinteni az Antall Józseffel készített interjúja óta. Ön nem vágyik ilyen Antali-típusú, komolyabb munkák­ra? - Nagyon régen dolgoztam ripor­terként a Kossuth rádióban, és eléggé belefásultam. Azt sem sze­retném, hogy csupán a műsorveze­tésről szóljon az életem, nagyon él­vezem a kreatív háttérmunkát is. Meggyőződésem, hogy a szórakoz­tató műfajokat is lehet igényesen művelni. Eszembe sem jutott volna az ő munkáját kritizálni mindad­dig, amíg nem provokált engem. Arról sincs szó, hogy úgy gondol­nám: Havas rosszabb szakember, mint én. Ha azonban éppen „bo­hóckodunk" a műsorban, ahhoz én jobban értek. Közlési vágy - A szegedi Ságvári gimnazista Jáksó László hogyan képzelte ak­koriban a jövőjét? - Az alapproblémám az volt, hogy nem tudtam eldönteni, reál, vagy humán beállítottságú vagyok-e. Egy ideig állatorvos akartam lenni, ké­sőbb majdnem bölcsész lettem, ugyanis francia szakra jártam né­hány évet az akkori JATE-n. Azt már abban az időben éreztem, hogy pél­dául elméleti témában kutató szo­batudós nem szívesen lennék, mert abba valószínűleg „megkattannék". Olyan szakmát kerestem tehát, amely határozottan egyik területhez sem kapcsolódik. Jáksó László: Meggyőződésem, hogy a szórakoztató műfajokat is lehet igényesen művelni FOTÓ: FRANK YVETTE - Egyáltalán, milyen képessé­gek szükségesek ahhoz a műfaj­hoz, amit többek között ön képvi­sel? - Nyilván nem árt némi közlési vágy és bizonyos fokú kommuniká­ciós készség. Viszont azt vettem ész­re, hogy aki amolyan „társaság kö­A GYULAI VÁRSZÍNHÁZ ES A FELÚJITASRA VÁRÓ MARGITSZIGETI SZABADTÉRI A DÓM TÉR IGAZI RIVÁLISA Fesztiválország júniustól szeptemberig Több száz kulturális programsorozat zajlik június kö­zepétől szeptember elejéig Magyarországon. A fesztivál kifejezés jelentősen leértékelődött az elmúlt másfél év­tizedben, hiszen ma már minden kisebb-nagyobb helyi fiesztát annak neveznek a szervezők. A rendezvények dzsungelében nem könnyű eligazodni, összeállításunkban a legnépszerűbb szabadtéri színházak idei kínálatát mu­tatjuk be. A Szegedi Szabadtéri Játéko­kat megálmodói azért hoz­ták létre, hogy Magyaror­szágnak is legyen egy Salz­burghoz, Veronához hasonló nyári színházi fesztiválja. A Dóm téri rendezvénysorozat évtizedeken át vitathatatla­' nul az ország legrangosabb csillagtetős játszóhelye volt ­és egyelőre az is maradt. Bár mind több város száll be a kulturális piacon egyre éle­sedő versenybe. Nem mind­egyiknek sikerül persze tal­pon maradnia. Jó példa erre Esztergom, ahol az elmúlt években Szörényi-darabokat és klasszikus operákat is ját­szottak, de nem tudták ha­gyománnyá tenni a szabad­téri játékokat: pénz hiányá­ban idén már nem is szer­vezték meg a programsoro­zatot. Tegnap nyílt meg a szegedi fesztivál legnagyobb hagyo­mányokkal rendelkező riváli­sának, a Gyulai Várszínház­nak a 41. évadja. A téglavár körüli nyári szezon a Kö­rös-völgyi sokadalommal in­dult, az első várszínházi be­mutató július 8-án Örkény István tragikomédiája, a Tót­ék lesz Vidnyánszky Attila rendezésében, Trill Zsolt, Szűcs Nelli, Varga József és Tóth László főszereplésével. Gazdag a gyulaiak idei kíná­lata: augusztus 7-én például a szegedi szabadtérin már három évvel ezelőtt nagy si­kerrel vendégszereplő sztár­tenorista, Jósé Cura ad kon­certet Kocsis Zoltánnal és a Nemzeti Filharmonikusok­kal. A gálaesten - amelynek legdrágább belépőjegyei 12 ezer forintba kerülnek - nép­szerű operaáriákat, Kodály Galántai táncok című darab­ját és Rachmaninov II. zon­goraversenyét hallgathatja meg a vájt fülű közönség. A gyulai kínálatban szerepel még Presser Gábor és Adamis Anna örökzöld darabja, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról a Ruttkai Éva Színház vendégjátékában Nagy Miklóssal és Brunner Mártával a főszerepben. A Dóm tér törzsközönsége erre is mondhatja: láthattuk mi is né­hány éve Kovalik Balázs rende­zésében Kamarás Ivánnal és Schell Judittal. Érdekes lehet a Vadászat - a Hobo Blues Band dramatikus koncertje a Bereg­szászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház közreműkö­désével, Erkel Ferenc operája, a Dózsa György a kolozsváriak­kal, valamint az ősbemutató­ként színre kerülő Fráter Zol­tán-darab, a Krúdy- keringő Mihályi Győzővel, Hernádi Ju­dittal, Ruttkay Laurával, Bőr­csök Enikővel és Gregor Berna­dettel Csiszár Imre rendezésé­ben. Végül augusztus 10-én mutatják be a Várszínpadon Shakespeare örökzöldjét, a Szentivánéji álmot Eperjes Kár­oly, Bubik István, Schneider Zoltán, Tordai Teri, Györgyi An­na, Takács Katalin és Kecskés Karina szereplésével Szergej .Maszlobojscsikov rendezésé­ben. FOLYTATÁS A 15. OLDALON

Next

/
Oldalképek
Tartalom