Délmagyarország, 2004. június (94. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-21 / 143. szám

6 «MEGYEI TÜKÖR« PÉNTEK, 2004. JÚNIUS 18. A Nobel-díjas Günter Grass köszöntötte Darvasi Brücke Berlin-díjat kapott Folytatás az 1. oldalról A nagyszabású regény 1999-ben jelent meg Magyarországon, Né­metországban két évvel később adták ki, és nagy sikert aratott. A díjjal 20 ezer euró is jár, amin az író és a fordító osztozik. A kitüntetéssel ugyan elsősor­ban A könnymutatványosok le­gendáját jutalmazták, de Darvasi többi kötetét is - A lojangi kutya­vadászok, A világ legszomorúbb zenekara, Szerezni egy nőt - is­meri és becsüli a német olvasó­közönség. A Brücke Berlint két­évenként osztja ki a BHF Bank Alapítvány az ösztöndíjakat fel­ajánló, irodalmi programokat, fordítói szemináriumokat szer­vező berlini Literarisches Collo­quiummal és a Porosz Kulturális Örökség Alapítvánnyal közösen. Az elnevezéssel az alapítók a né­met főváros kultúraközvetítő, híd szerepét kívánták hangsú­lyozni. A díjat pénteken este ad­ták át a patinás Altes Museum kupolacsarnokában, ahol a véd­nök, Günter Grass Nobel-díjas író mondott köszöntőt. A zsűri méltatása szerint A könnymutatványosok legendája a háború által szétszaggatott Kö­zép-Európáról fest barokk körké­pet. A török hódoltság idején ját­szódó, több síkon értelmezhető regény úgy mutatja be az erősza­kot, a pusztítást, a szerelmet, hogy az időtlenül, bárhol és bár­mikor értelmezhetővé válik. A díjalapítók az elismeréssel fel kí­vánják hívni a figyelmet Közép­és Kelet-Európa irodalmára, mint az európai egységesülés fo­lyamatának formálójára. Darva­si László regényében számos ná­ció képviselteti magát, így éppen ideális arra, amire a Brücke Ber­lin-díjat kitalálták: a népek kö­zötti „hidak" bemutatására. Elképesztően impozáns, ugyanakkor megható, kedves és barátian szeretetteljes ünnepsé­get rendeztek, ahol Berlin „nagy­ágyúi" is jelen voltak - mondta Darvasi tegnap, amikor Berlin­ben sikerült telefonon utolér­nünk. - Günter Grass köszöntő­jében elsősorban a fordítás ne­hézségeiről beszélt. Ez a regé­nyem öt évvel ezelőtt született, azóta már rengeteg mást írtam, ezért kicsit távolinak tűnik. Fur­csa, hogy az ünnepségen olyan érzésem volt: az az ember, aki a díjat átveszi, nem ugyanaz, mint aki a regényt írta. Fontosnak tar­tom, hogy a németek folyamato­san respektálják a kortárs ma­gyar irodalmat, így erős magyar jelenlét érezhető a német kultu­rális életben. Azt mondták, ezzel a díjjal engem is felzárkóztatnak a már elismert, nagy magyar írók mellé. Jó dolognak tartom, hogy mindig találnak valakit, akit sze­repeltetni lehet, akinek a kötete­it kiadhatják. • Darvasi László szerdán délután fél 6-tól a szegedi Somo­gyi-könyvtárban találkozik az olvasóival. A bibliotéka első emeleti folyóirat-olvasójában Bombicz Attila irodalomtörté­nész beszélget vele a díjról, vala­mint az idén megjelenő új köte­teiről. HOLLÓSI ZSOLT A rózsaünnepre több mint tízezren látogattak el Sziromeső hullott a hétvégén Szőregre * % r 'Jt^JÉlCj^íM - >< ^psvv^ * V. , 1 i r ». , HM ÍÍK » 4 * 1 » ¡§ * ; V J^t* « ¡f?$r!5 •ír Hp i í k . .4 * i .hp ' i .tjkjj " V ' tó w v4 ű^l •*• p t 13 Felvonulók, nézők, szirmok Fotó: Katnok Csaba Folytatás az 1. oldalról Amerre haladt a menet, rózsa­szirmok ezrei borították az utcá­kat. - Kell egy nap, amikor a tér­ség rózsásai ünnepelhetnek, hi­szen egész évben azon fáradoz­tak, hogy mind a hazai, mind a külföldi piacot ellássák növénye­ikkel - nyilatkozta Újhelyi Ist­ván szegedi szocialista ország­A LEGSZEBB ELŐKERT H A szokásokhoz híven az idén is dí­jazták Szöreg legszebb előkertjét. • A zsűri nem csupán a szépséget és a rózsákat nézte, hanem azt is, hogy a tulajdonos mennyire gon­dozza kertjét, illetve ügyei-e por­tája rendbetételére is. Szombaton késő este - a koncertek szüneté­ben - kihirdették az eredményt. A szigorú zsűri szerint Szöregen Kardos Istvánnak van a legszebb előkertje. Szerkesztőségünk kü­löndíjat ajánlott fel a nyertesnek. A szerencsés egy féléves Délma­gyarország Vasárnap Reggel-előfi­zetést és egy kétszemélyes görög­országi utat nyert a Gold Sun Tra­vel jóvoltából. A dijat Pap Klára, lapunk kiadóigazgatója adta át. gyűlési képviselő, a rendezvény házigazdája. A környék rózsásai több tízezer szál virágot vágnak le a tavaszi munkák végén, de nekik csak a töve kell. A gyönyörű rózsák per­sze nem mentek kárba, hiszen nem csupán a járműveket díszí­tették fel a virágokkal, de szét is osztották a rózsákat a bámészko­dók között. - Virágot a virágnak! - hajolt ki az egyik szekérről egy mosolygós, bajuszos férfi és egy mélyen dekoltált lányka kezébe nyomott egy szál rózsát. Az Ikon sori szabadidőparkban ezalatt javában szorgoskodtak a lacikonyhások és a büfések. Vár­ták, Hogy a felvonulás után szomjas és éhes seregek rohan­ják meg őket. Nem kellett csa­lódniuk, hiszen az este kezdődő Szuperbulin több ezren rúgták a homokot a nagyszínpad előtt. ­Figyusz! Jól áll a hajam? - kér­dezte egy vörös szépség barátnő­jétől, miközben fél szemével azt nézte, merre fordul a kamera. Hiszen tökéletesen kell kinéz­nie, ha a koncert közönségét pásztázó operatőr úgy dönt, vá­góképnek jó lesz a vörös. K.T. Közel tizenötezren hallgatták a Plaza parkolójában a legendás együttest Omega-koncert tűzijátékkal Ketten az omegások közül. Foci Eb ide, foci Eb oda, ezen az estén sokan a koncertet választották Fotó: Frank Yvette Nem túlzás azt állítani: a fél város ott volt a szombat esti Omega-koncerten. A Sláger rá­dió Megaparty zárásaként fel­lépő legendás együttes talán ed­dig soha nem látott tömeget vonzott a Szeged Plaza parko­lójába. Este kilenc órára zsúfolásig telt a Szeged Plaza előtti tér. Közel ti­zenötezren várták, hogy színpad­ra lépjen a legendás csapat. A környékbeli parkolóhelyek már órákkal a koncert előtt megtel­tek, így az autóval érkezők mind­járt kisebb idegrohammal kezd­ték az estét: vajon hol tegyék le autójukat. A következő problé­mát ezután a helyezkedés jelen­tette, hiszen a téren ekkorra már egy gombostűt sem lehetett leej­teni. Foci Eb ide, foci Eb oda, ezen az estén a szegediek az Omegát választották. Negyed tízkor kialudtak a fé­nyek, és elkezdődött az egyórás MENT0S0K KESZENLETBEN A Megapartyt magas szintű mentőegységek is biztosították. Kérdésünkre, mit tudnak tenni a parkoló egyik végében állomásozó orvosok, ha a tömeg­ben valaki rosszul lesz, Cseszkó Ferenc mentőtiszt azt válaszolta: annyi eszközt visznek, amennyit csak tudnak, és megpróbálják gyalogosan átve­rekedni magukat a tömegen. Szerencsére a mentősöknek nem akadt ko­molyabb dolguk a megabulin. élőkoncert. A magasra emelt színpad hátterében óriás kivetí­tőről is követhetők voltak az ese­mények, így azok számára is lát­ható volt a buli, akik csak hátul kaptak helyet. „De megörege­dett!" - jött az első reakció Kóbor János színpadra lépése után. Ám ahogy elkezdett énekelni, ez már nem is számított. Egy fiatal társaság láthatóan nagy örömmel hallgatta Kóboré­kat. Elmondták, bár az ő korosz­tályuk már nem az Omegán ne­velkedett, bakeliten rendszere­sen hallgatták az együttes szá­mait. Szerintük ahhoz kétség sem fér, hogy az Omega profi ze­nészekből áll. - És nem ismerik a playbacket! - tette hozzá egyi­kük. Arrébb egy fiatal lány nagy beleéléssel táncolt. A 16 éves Cserpán Dorottya elmondta, no­ha nem igazán ismerte, ismeri a zenekart, kíváncsi volt a muzsi­kájukra, és nem bánta meg, hogy kijött a koncertre. A színpad előtt időközben va­lódi koncerthangulat alakult ki: kezek ringtak ide-oda a slágerek ritmusára. Hátrébb is akadtak azonban lelkes rajongók. Teleki Ottó például minden számukat kívülről fújta. Kiderült, hogy a férfi családjával együtt utazott a fővárosból Szegedre, csak hogy meghallgathassa a koncertet. Tíz óra előtt egy-két perccel olyan taktusok csendültek fel, amelyeket kortól függetlenül mindenki azonnal felismert. A zenekar a Petróleumlámpa cí­mű dalt játszotta. A refrént ter­mészetesen a tömeg együtt éne­kelte az együttessel. Majd kö­vetkezett a Gyöngyhajú lány, amely közben öngyújtók, gyer­tyák és csillagszórók gyúltak. Az utolsó taktusok alatt a nézőket elborító színes papírfelhővel mindez hatásos befejezés lett volna, de a közönség ráadást akart. Következett tehát a finá­lé, ahol a záró szám mellett tű­zijátékkal búcsúzott az Omega Szegedtől. TÍMÁR KRISZTA Szeged halála és feltámadása Tárlatvezetés a Somogyi-könyvtárban A nyári könyvtárszünet előtt tárlatveze­téssel mutatják be a Somogyi-könyvtár leg­újabb kiállítását, amely a város 1879-es pusztulásáról és újjáépítéséről szól. MUNKATÁRSUNKTÓL Szeged halála és feltámadása címmel, ritkán látható dokumentumok fölhasználásával ren­deztek kiállítást a város 1879-es pusztulásáról és újjáépítéséről a Somogyi-könyvtár magas­földszinti galériájában. Lovászi Józsefné, a helytörténeti gyűjtemény vezetője féltve őrzött fotókat és kéziratokat mutatott a tárlókban és a fali üvegszekrényekben. így például látható a helyreállítás költségeinek összesítésére veze­tett „főkimutatás", valamint két Kossuth-le­vél, amelyet a szabadságharc vezetője emigrá­ciójából küldött Bakay Nándor kötélgyáros­nak, helytállásra biztatva a szegedieket. Külön érdekessége a leveleknek, hogy az újjáépítést a távolból figyelemmel kísérő Kossuth óva intett a Tisza szennyezésétől. A Somogyi-könyvtár e hét végén bezár. Az árvízi kiállítást június 22-én, kedden délután 4 órától tárlatvezetéssel nézhetik meg a hely­történet különlegességei iránt érdeklődők. Pataki Ferencék Tóth Menyhért emlékének is adóznak a kezdeményezéssel Művésztelep nyílt Nagyszéksóson Pataki Ferenc festőművész szakmai irányításával vasárnap nyitott Nagyszéksóson a Ho­mokhátsági Művésztelep, ahol két héten át a tizenkét alapító alkotó dolgozik. Nógrádi Zoltán Mórahalom pol­gármestere, a Homokháti Kistér­ségi Társulás elnöke kezdemé­nyezte, hogy Pataki Ferenc szer­vezzen művésztelepet barátaival a helyreállított nagyszéksósi egy­kori Klebelsberg-iskolában és az ökoházban. A neves szegedi fes­tőművész a generációs párbeszéd jegyében tizenegy fiatal, közép­generációs alkotót és idősebb mestert hívott meg: Balikó And­rás szobrászt Szentendréről, Be­szabó András festőművészt Kis­újszállásról, Gáli Ádám festőmű­vészt és Kovács Imre grafikust Budapestről, Szécsi Katalin fes­tőművészt Mogyoródról, Szé­kelyhídi Attila festőművészt Gyuláról, valamint Szegedről Darázs József, Henn László And­rás, Sejten Lajos és Szögi András festőművészeket és Mihály And­rás szobrászt. Pataki Ferenccel együtt így ti­zenkét képzőművész vett részt alapító tagként a művésztelep létrehozásában. A megnyitót vasárnap tartották a nagyszék­sósi ökoházban. A kezdemé­nyezéssel a száz éve Mórahal­AZ ALFÖLD FESTŐJE Tóth Menyhért Mórahalmon született 1904-ben. A budapesti Képzőművé­szeti Iskolán Vaszary János tanítványa volt, majd visszatért vidéki otthoná­ba. Első kiállítását 1941-ben rendezték meg a fővárosban, képeit az exp­resszionizmus jegyei, álomszerű képzettársítások jellemezték, amit az öt­venes évektől szimbolikus, tömörítő ábrázolás váltott fel. Későbbi fehér korszakában élénk színnel alapozott, azután fehérrel festette meg képeit. Művészete egyedülálló, egyetlen iskolához sem tartozott. Munkásságát a naiv festők teljességigényű kozmikus világkép-érzékelése, természetlátá­sa, ugyanakkor egyéni, gazdag fantázia, modern, olykor groteszk látásmód jellemezte. Első gyűjteményes kiállítását 1964-ben Hódmezővásárhelyen rendezték meg. Országszerte, valamint Lengyelországban és Franciaor­szágban is voltak egyéni kiállításai. 1980-ban hunyt el. mon született Tóth Menyhért festőművész munkássága előtt is tisztelegni kívánnak, aki az Alföld különös világát nem műteremben dolgozó, hanem a természettel közvetlen kapcso­latban lévő alkotóként mutatta be. A művésztelep tevékenységé­nek figyelemmel kísérését és ér­tékelését Nagy Imre művészet­történész vállalta. A terv szegedi magánvállalkozások, nagy cégek támogatásával valósulhatott meg - mondta el Pataki Noémi, az alkotótábor művészeti mene­dzsere, akinek Mórahalomról Magyar Istvánná népművelő a legnagyobb segítsége a szervezés­ben. A művésztelep július 5-én a frissen készült munkákból nyíló kiállítással zárul. H.ZS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom