Délmagyarország, 2004. május (94. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-12 / 110. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR" SZERDA, 2004. MÁJUS 12. Családi események Egykor Kajárí Gyula modellje is volt a vásárhelyi Asztalos Zsuzsanna Kitörölték a társadalomból Zsuzsa néni versekbe öntötte fájdalmát Fotó: Korom András Háromszor tartóztatták le, árammal kínozták, puskatussal verték az 50-es évek végén a vásárhelyi Asztalos Zsuzsan­nát, akit egyszerűen „kitöröl­tek" a társadalomból. Munkát alig kapott, így még Kajári Gyu­la festőművész modellje is volt. A keserves évek megrázkódta­tásait Zsuzsa néni versekbe ön­tötte. MUNKATÁRSUNKTÓL Nem mindennapi életutat tud­hat maga mögött a vásárhelyi Asztalos Zsuzsanna. A 75 éves asszony, akinek nemrégiben ver­seskötete jelent meg, jelenleg a szociális otthonban tölti min­dennapjait, ám ez a nyugalom nem mindig adatott meg neki. A keramikus végzettségű Zsuzsika néni az 1950-es évek elején a majolikagyárban dolgozott. - Már akkor kacérkodtam az írással - emlékszik vissza Aszta­los Zsuzsanna -, de miután min­dig csak az igazat szerettem írni, a gyár igazgatójának nem tet­szett az egyik cikkem, így kiadta az utamat. Aztán jött az 1956-os forradalom, amikor visszakerül­tem a majolikába, s megválasz­tottak a munkástanács elnöké­nek, a Nagy Imre-kormány ide­jén pedig a fővárosi munkásta­nács összekötője lettem. Mond­hatnám: fordult a kocka, ugyanis az egyik nap arra mentem be a gyárba, hogy a dolgozók a fel­mondólevelemet kiadó igazgatót be akarták dobni a kemencébe. Végül aztán addig kérleltem a feldühödött tömeget, hogy a ve­zető megmenekült - idézte fel a történteket az idős néni. A forradalom után ellehetetle­nült Zsuzsika néni élete. Nem elég, hogy Vásárhelyen hosszú évekig nem kaphatott munkát, 1957-ben egyik éjjel pufajkások törtek rá és elhurcolták. - Háromszor tartóztattak le, egy-egy hétig raboskodtam az ak­kori rendőrségi fogdában, ahol Szabó Évával, az egykori ismert rádióriporterrel voltam egy cellá­ban. Először nem bántottak, ám másodjára már árammal kínoz­tak, s puskatussal verték a há­tam. Nagyon nehéz volt - mesél­te maga elé meredve a szociális otthon lakója, aki a raboskodását a Homályos múlt című versében is megörökítette. Zsuzsa néni egyébként meg­érezte a bajt, mert a letartóztatá­sa előtt menekülni akart az or­szágból, ám végül csak az osztrák határig jutott, s visszafordult. - Nem tudtam itt hagyni a ha­zámat, s a családomat sem ­magyarázta -, inkább vállaltam, hogy az akkori társadalomból, mint nem kívánatos személyt, kitöröltek. Nehéz évek követ­keztek, egy szegedi téeszben kaptam állást. A munkám ellen nem volt kifogás, így még a me­gyei újságba is bekerültem, mint gölöncsérasszony, azaz fa­zekas - jegyzete meg csillogó szemmel Zsuzsika néni, s büsz­kén mutogatta a már megsár­gult lapot. - A cikkben Szűcs Imréné névvel szerepelek, mert rólam tudni se akartak, igaz, a fényképen én vagyok. Asztalos Zsuzsanna azért nem adta fel, s titokban elvégezte az iparművészeti főiskolát. Igaz, munkája ezután sem nagyon akadt, így volt, hogy Kajári Gyula festőművésznek modellkedett. Az idős asszony két éve kénysze­rült szociális otthonba, miután többször betörtek a házába. Mint mondta, nagyon félt, ezért dön­tött a költözés mellett, ám az it­teni nyugalom nem tett jót a lel­ki világának. Hiányzott az életé­ből a pezsgés, ezért kezdett el új­ra írni, s így született meg a Ho­mályos múlt című kötet. Zsuzsa néni egyébként már a következő könyvén dolgozik, s egy füzetbe írogatja a verseit. Csóka tanya a körúti víztorony Míg köztereinken szívesen lá­tott vendégek a madarak, addig akadnak olyan városrészek, ahol a lakókat zavarják ezek az élőlények. A Rókusi körúti víz­torony alsó tányérjában évek óta csókák tanyáznak. Egy ott lakó attól tart, a madarak meg­fertőzik az ivóvizet. - Négy évvel ezelőtt telepedtek meg a víztoronyban ezek az un­dorító, vérmes jószágok - mu­tat a szürke betonmonstrumra a közelben lakó Boldizsár Ist­ván. <- Szanaszét hordják a sze­metet, piszkolnak, a feleségem ma is kétszer mosta le az abla­kot. Betegséget terjesztenek. Nem igaz, hogy ez senkinek sem tűnik fel! A csókák - Boldizsár István szerint - a rókusi körúti vízto­rony alsó tányérját foglalták el, de már a felső, meredek részen is próbálkoznak. A betonlapok közötti hézagokban raknak fészket, s már hajnali háromkor rikácsolnak. Szerinte rossz be­legondolni, mi lesz, ha kikelnek a fiókák. A férfi attól is tart, hogy a ma­darak megfertőzik a torony 3 ezer köbméternyi vízkészletét, s ezzel veszélybe kerül a környék ivóvízellátása. A tornyot működtető Szegedi Vízmű Rt. víz- és csatornaháló­zati üzemvezetője, Maróti Tibor olvasónk panaszára reagálva el­mondta: a víztorony tejesen zárt rendszerű, a madarak a díszbur­kolat mögé fészkeltek be. A bur­kolat a több tíz centiméternyi be­tongyűrűt fedi, így kizárt, hogy bármi bekerüljön a vízbe a külvi­lágból. Tehát a csókák jelenléte a vízre nem jelent veszélyt. Maróti Tibor azt is hozzátette, a mada­rak előszeretettel telepednek meg a magas épületeken, a temp­lom- és víztornyokon, de féle­lemre nincs ok: a rókusi torony­nál a hívatlan lakók nem érint­keznek az ivóvízzel. NYEMCSOKÉVA HÁZASSÁGOT KÖTÖTT Szabó Csaba és Dobó Anita, Bocskai Ákos és Tóth Andrea, Farkas Imre Lóránt és Török Ka­talin, Alexin Tamás és Seb­jan-Farkas Tünde Olga, Péter Róbert és Bihari Beáta Karolina, Kolarevic Ratko és Borbély Éva, dr. Zádori Szabolcs és Pepó Patrí­cia, Sándor Tamás és Brányik Heléna, Gyuris Attila és Imbeah Alexa, Miklós Andor és Hernádi Szilvia Katalin, Szőke János And­rás és Kacsik Mária, Zelenák Gyula' és Piti Gabriella Borbála, Somogyvári Szabolcs és Balogh Krisztina, Erdőhelyi Balázs és Horváth Nóra, Szabó Zsolt és Kertész Bernadett Tímea, Lux András és Fodor Szilvia, Kardos Csaba és Földesi Tímea, Molnár Róbert és Masir Erika, Mészáros Zoltán Attila és dr. Beck Nóra, Purgel Zsolt és Födi Márta. SZÜLETETT Tóth Jánosnak és Tombácz Gab­riella Erzsébetnek Péter András, Mihályi Attila Lászlónak és Lan­tos Erikának Attila, és László, dr. Mucsi Lászlónak és Fodor Ani­kónak Benedek László, Simon Zsoltnak és Domokos Gyöngyi­nek Zsófia, Savanya Ferencnek és Losonczi Csillának Csilla Emília, Kertész Norbert István­nak és Ótott Edinának Máté, Ba­ki Imrének és Simon Orsolyának Benedek és Domonkos, Kucsora Sándor Ferencnek és Sargarovsz­kaja Rodika Ilnyignának Anna, Móra Csabának és Nagy Kriszti­nának Alexandra Krisztina, Be­csei Jánosnak és Ráti Zsuzsan­nának Anett Tia, Hűvös Gábor Bendegúznak és Tóth Judit Györgyinek Gábor Bendegúz, Eke Istvánnak és Leitó Angélá­nak Diána, Ugrai Attilának és Hász Andreának Andrea, Nagy Zoltánnak és Vámos Anita Ilo­nának Enikő, dr. Szabadkai Gá­bor Péternek és Dulicsek Ritá­nak Attila, Tanács István János­nak és Markolt Ágnesnek Ábel, Muhi Zsoltnak és Dukai Diáná­nak Petra, Juhász Péter László­nak és Kovács Kornéliának Bar­nabás, Szeri Lajos Csabának és Garamszegi Alexandrának Adél Réka, Vass Zoltánnak és Samu Ildikónak Nóra, Lee Hee Bóknak és Szakács Anita Andreának Ta­más Hyobin, Tielesch Istvánnak és Szabó Beátának Lili, Király Pé­ternek és Bálint Évának Liliána, Szabó Attilának és Poliak Emese Erzsébetnek Zoltán Attila, Bíró Zoltánnak és Nagy Renátának Dániel, Horváth Károlynak és Lévai Tünde Piroskának Domi­nik Ákos, Dobó Szilveszternek és Sisák Mártának Dénes Szil­veszter, dr. Bálint Csabának és dr. Kovalcsik Andreának Áron, Márton Sándornak és Paragi Juli­annának Vanda, Berta Jánosnak és Kovács Evelin Máriának Luca Evelin, Sipos Endrének és Kiss Angélának Tamás, Bárdos End­rének és Varga Katalinnak Kata­lin, Szél Gábornak és Takács Anitának Bence, dr. Szepes Attila Zoltánnak és dr. Maráz Anikó Csillának Luca Marianna, Köte­les Józsefnek és Lédeczi Anikó­nak Alexandra, Füleki Tamás Lászlónak és Németh Eszternek Ábel, Béleczki Krisztiánnak és Pásztor Katalinnak Martin, Ró­zsa Zsolt Sándornak és Botos Ri­tának Luca Zita, Dobos Attilá­nak és Kernya Anitának Ákos, Szabó Tibornak és Bizzer Haj­nalkának Márton, Vér Zsolt Lászlónak és Budai Brigittának Adrián Gergő, Rea Zoltánnak és Török Csillának Katalinnak Leszaggatták a cseréphullásra figyelmeztető kordont a Mary cipőgyárnál. Szerencsére senki sem sérült meg. Hetekkel ezelőtt kordon figyel­meztette az arra járókat a Szilléri sugárút és a Római körút sarkán, hogy az épület tetejéről hullik a cserép, a járdán veszélyes közle­kedni. A kordonokat leszaggat­Alex, Dorka Péternek és Tőke Anitának Dalma Anita, Túri Zoltánnak és Huszka Móniká­nak Nikolett, Huszár Péternek és Baranyai Editnek Eszter, Csa­nádi Ákosnak és Vida Gabriellá­nak Dávid, Schamer Józsefnek és Tóth Andreának Lili Boglárka, Becsy András Domonkosnak és dr. Gion Katalinnak Zsombor András, Németh Tibornak és Fe­kete Henriettnek Lilla, Kiss Fe­rencnek és Sztupann Nórának Alexandra, Nappáti Zsolt Györgynek és Braczkó Katalin Máriának Rómeó Zsolt, Ro­zsinszky Lászlónak és Apró Ág­nes Orsolyának László, Sós Kál­mánnak és Hegedús Zsuzsanná­nak Bertalan, Rácz-Szabó László­nak és Hecko Elizabetnek Tama­ra, Géczi Ottó Józsefnek és Kas­ler Erzsébetnek Eszter, Lajkó Ist­vánnak és Varga Edit Andreának Lóránt, Szél Péternek és Veszel­ka Anitának Kevin, Avar Gábor­nak és Pósta Andriennek Zsófi Kata nevű gyermeke. MEGHALT Nagy Árpád István, Szögi János Lajos, Törteli Lászlóné Patyi Juli­anna, Losoncz István, Fazekas Ist­ván, Jakab Sándorné Koblecz Zsu­zsanna, Nagy József István, Orosz Tibor András, Horváth Gyula, Be­lovai József, Karsai János, Paragi István, Petri Jánosné Légler Mária, Kovács László, Kéri Péterné Szél Amália, Csikós János, Dömötör János, Bogány Rozália Bognár Ro­zália, Szilágyi Mihályné Sárközi Ilona, Kertai Ferencné Bokor Juli­anna, Csöke Sándor, Szigethy Kál­mánné Csermojevic Veronika, Zsarkó Sándor, Péter Ferencné Nyári Irma Margit, Bodor Mihály­né Gábor Erzsébet, Ferenczi Já­nos, Nagylaki Istvánná Csibrai Mária, Nagy Sándorné Nagy Teré­zia, Krizsán Pálné Sisák Valéria Anna, Frányó József, Vass Mihály Sándor, Sinkó György, Szél Antal, dr. Szabó Pál János, Bor Pál Gyula, Dohány István, Szomjas Lajos Pál, Márta János, Hegedús Imréné Váradi Julianna, Atesán József, Bárkányi Imréné Lajkó Mária Magdolna, Szabó Gyuláné Varjasi Mária, Hajka Sándorné Kiss Zsu­zsanna, Őze Antal, Boros Endre, Patai Imréné Füleki Margit, Do­monkos András József, dr. Gyetvai Andor József, Karsai Ferenc And­rásné Lember Erzsébet, Szekeres Ferenc, Makra Sándor, Ferenczi Jenő István, Csernai Mihály, Vö­rös Sándorné Kostyál Mária, Zá­dori-Fekete József Máténé Kucso­ra Mária, Papp Istvánné Engi Etel­ka, Farkas Mihályné Makra Mag­dolna, Kis Pál, Tóth Lászlóné Ter­hes Rozália Zsuzsanna, Gyökér Istvánné Tóth Etel, Kispéter Ist­ván Károly, Ábrahám József, Sza­bó Gáborné Tóth Terézia, Sza­niszló Lajos, Domány Istvánné Kocsis Rozália, Turcsik István Mi­hályné Ország Valéria, Mucsi Sán­dor Zoltán, Hegedús Ernőné Bo­ros Erzsébet, Bakos Ferencné Mi­hály Anna, Böjté Péterné Somogyi Terézia, Császár Sándorné Zsóri Mária, Nagy Jánosné Kenéz Má­ria, Borsik Józsefné Varga Erzsé­bet, Tanács Vince, Papp István Andrásné, Kollár József, Dunai Antal Lászlóné Locsán Piroska, Bcnde Béla, Benkő Lászlóné Vaj­ner Rozália, Takács Pálné Varga Magdolna, Gaál Mónika Andrea, Németh Jánosné Szakala Margit Katalin, Nagy Endre, Eiler Imre, Radócz Gyula, Bóka Klára, Bagi Tibor, Szénási László, Kolozsy Kálniáriné Hegedűs Mária, Tóth Mihály, Bálint Lajos, Frányó De­zső Tamás. ták, s csak a szerencsének kö­szönhető, hogy a cserepek nem hullanak a gyalogosokra. Szabó István felszámolóbiztos elmondta, anyagiak hiányában nehéz volt intézkedni, de az el­múlt napokban az ácsok elvégez­ték a munkát az épület tetején. A cserepeket megigazították, így megszűnt a balesetveszély. NY. É. Több mint 80 éves vetőgéppel vállal bérmunkát a rúzsai férfi Igáslovakkal dolgozik a traktorok világában A 67 esztendős Szűcs József a mai napig két lovával vállal bérfuvarozást és mezőgazdasági munkát. A rúzsai férfit most elsősorban vetni hívják. A munkát egy több mint 80 éves ve­tőgéppel végzi, amit állatai húznak. Két izmos lő húzza a vetőgépet a rúzsai határban. Az állatokat egy idős férfi hajtja. A 67 esztendős Szűcs József ugyanúgy végzi a munkáját, mint le­génykorában. - A modern, nagy gépek csak a többhektárnyi parcellákon jók. A néhány holdnyin vagy ennél is kisebben viszont csak lóval érdemes dolgozni ­árulta el. Ezért a rúzsai bácsinak a mai napig bőven akad megrendelése. Két hűséges állatán kívül a nagyon öreg, de annál megbízhatóbb vetőgépére is büszke. - Évekkel ezelőtt vettem. Pontosan nem tudom, hány éves, de túl van már a nyolcvanon - mutatta meg az öreg masinát. Ha kell, maga bütyköli a ne­héz vasszerkezetet. Szerencsére egykoron ügyes ke­zek rakták össze, mivel alig kellett azóta hozzá­nyúlni. így néhány kisebbet leszámítva szinte min­den alkatrész eredeti. Azért Józsi bácsi is halad a korral. A megrendelők már mobiltelefonján érhetik el a fuvarost. Ha sikerül megegyezni, akkor befog a szekérbe, amire egy csörlő segítségével húzza föl a vetőgépét. A mezőgazdasági munkák mellett fuvarozást is vállal. - A nagy kocsimra egy egész osztály felfér, így akár szerenádozni is vihetem a végzősöket - foly­tatta. Az egyre népszerűbb falusi turizmus kereté­ben pedig magyar és külföldi vendégeket szállít a pusztamérgesi borospincékbe. Az idős fuvaros egy nap akár két-három földecs­kével is végez. A munka után így marad idő az uno­kákra is. - A gyermekek már városiak, de nem félnek az ál­latoktól. A lovaimra szívesen fel is ülnek - mesélte. K.T. 88*4 ° J&& " *•- * »^35 ffHB —- ' -.'Jtf A * •» ..... S'fF^JSfr*-- H m'-JTí".. wgEKk- : -¿V' - -rHéi v Szűcs József két lóval könnyebben boldogul a környékre jellemző kisebb földeken, mint egy motoros vetőgéppel Fotó: Gyenes Kálmán A Mary cserepei

Next

/
Oldalképek
Tartalom