Délmagyarország, 2004. május (94. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-20 / 117. szám

CSÜTÖRTÖK, 2004. MÁJUS 20. «MEGYEI TÜKÖR** 7 Tiszatáj-díjas a Pozsonyban élő Grendel Lajos író Abszurdisztán a vérünkben van Grendel Lajosnak ítélte oda a Tiszatáj Alapítvány kuratóriuma a folyóirat idei díját. A Pozsonyban élő Kossuth-díjas író két évtizede állandó szerzője a Tiszatájnak; humorral, iróniával átszőtt regényeit, elbeszéléseit idehaza is sokan szeretik. - Nem örül neki, ha szlovákiai magyar írónak nevezik. Miért 1 - Mert érdektelen, hogy valaki Pozsonyban, Budapesten vagy Székesfehérváron magyar író. Mostanra annyira légiessé, jelképessé váltak a határok, annyira betagolódott a szlovákiai is az egyetemes magyar irodalomba, hogy nem érzek különbséget egy itteni és egy ottani magyar író státusa között. Lehetőségem van bármelyik magyar folyóiratba publikálni, bármelyik magyarországi könyvkiadónál megjelentethetem a könyveimet. A szlovákiaiságnak lassan a földrajzi jelentése sem lesz érdekes. A Tiszatáj-díjat is egyszerűen magyar íróként kaptam. - Hogyan látja, mennyit változott a szegedi folyóirat 1984 óta, amióta rendszeresen publikál benne 1 - A korábban elsősorban a népi írókra támaszkodó Tiszatáj a hetvenes-nyolcvanas évek óta sokat változott, de úgy újított és vált nyitottabbá, hogy közben megőrizte eredeti karakterét is. A változások nagyon jót tettek a lapnak, amely véleményem szerint egyike a legszínvonalasabb magyar irodalmi folyóiratoknak. Ez nagy szó, mert ma már hatalmas a konkurencia. - Találó egyik kötetének a címe: Hazám, Abszurdisztán. Mit gondol, az uniós csatlakozás után mennyi időnek kell eltelnie, hogy ne lehessen ezt a régiót Abszurdisztánnak nevezni ? * - Magam ellen beszélek, de a lelkem mélyén én lennék a legboldogabb, ha az abszurdisztáni témájú írásaimat néhány évtized múlva már nem értenék errefelé. Attól tartok, nem lesz ez könynyű, mert Abszurdisztán a vérünkben, a génjeinkben van, csak sokára válunk mi is Svájccá vagy Hollandiává. - Vannak máris érzékelhető, közvetlen hozadékai a szlovákiai magyarok számára a csatlakozásnak1 - A nagyobb mozgásszabadNEVJEGY Grendel Lajos a szlovákiai Léván született 1948-ban. A pozsonyi Komensky Egyetem magyar-angol szakán diplomázott. 1973-tól a Madách Könyvkiadó szerkesztője, helyettes irodalmi vezetője. 1990—92-ben a pozsonyi Irodalmi Szemle főszerkesztője, 1992—94-ben a Kalligram Kiadó és az azonos című folyóirat főszerkesztője. 1994-től szabadfoglalkozású író. 1997-től a Szlovákiai PEN-Centrum elnöke. 1998-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Madách Imre-, Artisjus-, József Attila-, Füst Milán- és Kossuth-díjas. Főbb művei: Hűtlenek, Éleslövészet, Galeri, Áttételek, Szakítások, Einstein harangjai, Vezéráldozat, Tömegsír, Áttételek, Nálunk, New Hontban. ság máris érzékelhető. A határok szerepe tényleg szimbolikussá vált, ezáltal lassan összenő, ami ezer éven át összetartozott. A Szigetköz, a Csallóköz és a Gömör magyarországi és szlovákiai fele valaha természetes régiót alkotott, és hamarosan újra összeforr. Számunkra, kisebbségi magyarok számára nagyobb védettséget nyújt az uniós polgárság. Talán kicsit furcsán hangzik, de a csatlakozásnak köszönhetően Szlovákiában is hivatalos nyelv lett a magyar, hiszen az Európai Unióban is azzá vált. A szlovákiai magyarság önbecsülését ez is erősíti. A rengeteg kisebbrendűségi érzést, ami a szlovákiai magyarok többségében nyolcvan év alatt kialakult, talán sikerül leépíteni. - A májusi Tiszatájban is olvasható egy részlet a Mátyás király New Hontban címmel készülő új regényéből. Mikor jelenik meg kötetben is 1 - A jövő tavaszi nemzetközi könyvfesztiválra adják ki, remélem, szórakoztató könyv lesz. Fontosnak tartom a humort, az iróniát az irodalomban, amíg funkciója van. Az öncélú szócsavarásokat, nyelvficamításokat nem kedvelem, ha viszont funkciója van a szövegben, nagyot dobhat a színvonalán. HOLLÓSI ZSOLT Grendel Lajos: A szlovákiai magyarok számára nagyobb védettséget nyújt az uniós polgárság Fotó: Káinok Csaba Zenei ősbemutató Az alsóvárosi ferences templomban ma 19 órától a szegedi Victoria Kamarakórus ad koncertet, amelynek keretében ősbemutatóként megszólaltatják Vajda János Kossuth-díjas zeneszerző Két motetta című darabját. A tizenegy évvel ezelőtt indított szegcdi egyházzenei rendezvénysorozatnak minden évben kiemelt jelentőségű eseménye az a hangverseny, amelyen az önkormányzat felkérésére írt új kórusművet mutatják be. Vajda János darabját Cser Ádám vezényletével szólaltatja meg a Victoria Kamarakórus. A komponista 1973-ban Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán karvezetés, 1975-ben pedig zeneszerzés szakon szerzett diplomát. 1979-80-ban Hollandiában, az amszterdami Bach Konzervatórium ösztöndíjasa volt. 1981-től a zeneakadémia tanára, zeneszerzőként saját műveivel négy lemeze jelent meg. Nagy sikereket ért el kamarazenei, oratórium és kórusműveivel, Mario és a varázsló, valamint Leonce és Lena című operájával. A műveltség nem születik velünk és nem kapjuk ingyen A közösségi házak sorsa A százmilliós nagyságrendű beruházással megűjult-bővült tápéi Heller Ödön Művelődési Házat pünkösdkor adják át Fotó: Schmidt Andrea Garabonciás átalakítások zajlottak számos településen, de a szegedi önkormányzat egyetlen saját fönntartású közművelődési intézményét sem zárta be az elmúlt 15 évben. Tavaly és az idén példátlan méretű, összesen 240 milliós beruházási és felújítási dömping indult. A város ellátottsága mégsem teljes. A rendszerváltozás óta elképesztő cikcakkokon evickéltek át a művelődési házak. Volt amikor a létükért kellett harcolni, mert a kommunizmusból itt maradt, megszüntetendő „csökevénynek" számítottak. Máskor, éppen ellenkezőleg, tervek születtek arról, hogyan lehetne az ilyen szempontból máig ellátatlan lakótelepeken segíteni. Megint máskor vállalkozókkal akarták működtetni az intézményeket, s ha új ötlet éppen nem volt, akkor jöttek a kényszeres átszervezési felbuzdulások, egyszer szervezeti összevonást, máskor meg szétválasztást fontolgattak. A kulturális alaptörvény Mígnem 1997-ben megszületett a szakmában a kulturális alaptörvénynek is titulált jogszabály, amely a rendszerváltás óta először rendezte a közgyűjtemények, azaz a múzeumok, könyvtárak mellett a művelődési házak ügyét is. Addig az önkormányzati törvény volt a mérvadó, amely szerint az önkormányzatok „közösségi tereket" voltak kötelesek biztosítani. A gyakorló népművelők egybehangzó véleménye, hogy a '97-es törvényben - az önkormányzati jogszabály „satnya" meghatározása helyett - komoly művelődési intézményrendszert sikerült definiálni. Mindazonáltal a mai napig ádáz küzdelmek dúlnak - például a finanszírozásról. A '97-es „alaptörvény" évente meghatározott mértékben automatikusan emelkedő normatívát írt elő, amit azonban három éve módosítottak. Azóta évente az országgyűlés szabja meg a költségvetési támogatás mértékét. - Az összes költségeink mintegy 30 százalékát fedezi az állami normatíva, a többit az önkormányzati támogatás és a saját bevétel - magyarázza Kiss Ernő, az újszegedi Bálint Sándor Művelődési Ház igazgatója. - A mi esetünkben 20 százaléknál többet sehogyan sem tudunk kitermelni, de hallottam olyan intézményekről, ahol ennél nagyobb arányban képesek saját bevétellel hozzájárulni a költségekhez. Ki fizet és mit? A művelődési házak sorsa tehát a fenntartás-működtetés finanszírozásából legnagyobb részt vállaló önkormányzaton múlik. Sokat vagy keveset fordít erre a célra Szeged? A költségvetés kiadási főösszegéből 1,6 százalék megy a közművelődésre, de ez a központi normatívát is tartalmazza. Becslések szerint a 40 milliárdos városi büdzséből a vadaspark, a múzeumok, a könyvtárak és a művelődési házak együtt mintegy 400 milliót kapnak. Némelyek úgy vélik, ez túl sok. Az intézmények szakemberei pedig általában azt mondják: ennyi a minimum a működéshez. A saját szervezésű rendezvények mellett mindegyik - szegedi és a városhoz tartozó településeken működő - művelődési ház külső szervezetek számára is rendelkezésre bocsátja helyiségeit. Ez a fő bevételi forrásuk, másrészt ezek az alkalmak is közösségi jellegűek - bár tarka színkép. Ezekkel együtt szinte nincs kihasználatlan idő és hely a házakban. Igény szerint, de általában egész nap, reggeltől késő estig nyitva vannak és igenis látogatottak - állítják nemcsak a népművelők, hanem a statisztikák is. A piramis széles alapja És mi lenne, ha nem működnének? Az önkormányzati illetékes iroda helyettes vezetője •T\ BERUHÁZÁSI, FELÚJÍTÁSI ÖSSZEGEK ^ •J A SZEGEDI KÖLTSÉGVETÉSBEN (forint) Művelődési ház 2003. (tény) 2004. (terv) Tápé 57 549 000 24 141 000 Szőreg 5 500 000 Kiskundorozsma 595 000 72 500 000 Gyálarét 250 000 20 000 000 Petőfitelep 580 000 59 150 000 Összesen 58 974 000 181 291 000 1 Forrás: Önkormányzat DM-grafika aki maga is képzett közművelődési szakember, illetve, ahogyan ma nevezik ezt a szakmát: kulturális menedzser Czenéné Vass Mária a Klebelsberg Kunótól származtatható elméletre hivatkozik. Az egykori kultuszminiszter, akinek Szeged különösen sokat köszönhet, alighanem nagyon helyesen látta: nincs nagyobb értéke a nemzetnek, mint európai kultúrája, de ez csak modern intézményrendszerrel és képzett népművelő-tanító személyiségekkel őrizhető és fejleszthető. A modernitásnak már Klebelsberg gondolkodásában is az volt az egyik jelentése: sokak számára hozzáférhető. Ki ne írná alá, hogy ma ugyanaz az igényünk-érdekiink, mint a klebelsbergi korban? - Nem jó az a kérdés, hogy a művelődési intézményhálózat fenntartása-működtetése meny1 RENDEZVÉNYEK ÉS LÁTOGATÓK Í2Q03. évi statisztikai adatok) Ssrs» m> Wmtödén Kűte&ít SSmt Und« ' meMmmt I Kesxést mőwtödfc-í hár Uwga» . a. . í. .. a. i. Alkotó közösségek 236 224 81 41 IS 13 Ismeretterjesztés 45 1511 66 2714 3 60 Klubok, szakkörök 247 228 52 111 72 94 Kiállítások, műsoros rendezvények 92 23 968 86 14 403 36 5600 Külső szervezetek rendezvényei 547 25 840 75 8167 217 6100 Fesztiválok 1 6800 ---Oktatás, képzés 722 13 080 --Nemzetközi programok 5 548 -- • Összesen 1895 72 199 360 25436 343 11867 BMgrafíka nyibe kerül és megéri-e annak függvényében, hogy hányan használják ki a lehetőségeket mondja Czénéné Vass Mária. Ha arra gondolunk, hogy az elmúlt években kényszerűségből hány település kultúrházából lett kocsma, és azután mi történt ott az általános kulturáltság színvonalával - érteni véljük a szakembert. Önkormányzati felelősség Szegeden egyetlen önkormányzati intézményt sem zártak be az elmúlt 15 évben - és szinte mindegyik korábbi vállalati vagy egyéb fönntartású művelődési ház, klub megszűnt (lásd Tantusz, üzemi klubok, vagy a most eladósorba került Juhász Gyula művelődési központ]. A városháza a közelmúltban újra megkötötte az együttműködési szerződéseket az egyéb, például az egyházi fönntartású intézményekkel is. Évtizedek óta nem fordítottak ennyi pénzt az épületek felújítására, mint az idén tervezik. Pünkösdkor átadják a százmilliós nagyságrendű beruházással megújult-bővült tápéi Heller Ödön Művelődési Házat, vadonatúj épül Szőregen, majdnem teljesen új Dorozsmán, felújítják a gyálaréti és a petőfitelepi házat. A város fehér foltjait mindez nem szünteti meg. Ellátatlanokmindig is azok voltak - a lakótelepek, más szóval ott nyoma sincs se az önkormányzati törvény által emlegetett közösségi tereknek, még kevésbé művelődési intézményeknek, s így a legkevésbé a klebelsbergi elmélet javallott követésének. SULYOK ERZSÉBET