Délmagyarország, 2004. május (94. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-19 / 116. szám

SZERDA, 2004. MÁJUS 19. • MEGYEI TŰKOR* 7 A közönség dönt a színház legjobbjairól A szegedi Dömötör-díj 2004-es jelöltjei Székhelyi József, Király Levente és Pataki Ferenc a Nemzeti drogériában Fotó: Miskolczi Róbert A közönség ezekben a napokban immár hatodik alkalommal voksolhat a Dömötör-díjról. A Szegedi Nemzeti Színházban folyó művészi munka elismerésére a Pálma Reklámstúdió hozta létre a kitüntetést. A 2004-es díjakat május 29-én adják át a művészeknek. A Pálma Reklámstúdió, a Szegedi Műsor programmagazin kiadója hat évvel ezelőtt alapította a Dömötör-díjat, amit 1999 óta minden évad végén, nagyszabású gálaesten adnak át a szegedi színház legtöbb közönségszavazatot kapott művészeinek. A hagyományoknak megfelelően ebben az esztendőben is egy társadalmi kuratórium döntött arról, tíz kategóriában ki az a három-három művész, akinek neve a Dömötör-díj szavazólapjára került. Összeállításunk kritikákból, recenziókból választott részletekkel igyekszik bemutatni a jelölteket. A LEGJOBB FÉRFI SZÍNÉSZI ALAKÍTÁS KATEGÓRIÁBAN: Megyeri Zoltán (Emigránsok) és Szerémi Zoltán (Emigránsok): „Mindketten nagyszerűen, karakteresen, már-már parodizálva keltettek életre egy-egy archetipikus figurát: Megyeri Zoltán a hazáját, családját az anyagi javak gyorsabb megszerzése érdekében ideiglenesen elhagyó, véglénynek tűnő haspókot; Szerémi Zoltán a jobb napokat látott, kissé nárcisztikusan filozofáló entellektüelt, aki politikai okok, elveihez való ragaszkodása miatt kényszerült távozni." Székhelyi József (Nemzeti drogéria): „futalomjáték Székhelyi József számára a főszerep. Önazonos Kardossal, aki szemünk láttára válik szakadatlan kenyérharcban megedződött, öntudatos, magabiztos kispolgárból mindent újrakezdeni kész földönfutóvá. Érzi ugyan, hogy a világ megváltozott körülötte, de elveivel, eszményeivel és öncsalásaival nem képes leszámolni. Székhelyi virtuózán pengeti a szívhúrokat; Kabost idéző, kacagtató karakterszínész és korszellemmel szembeszálló tragikus főhős egyszerre." LEGJOBB NŐI SZÍNÉSZI ALAKÍTÁS: Cseh Zsuzsa (Nemzeti drogéria): „A jobb partira váró Licit, az unatkozó úrilánynak álcázott vörös bestiát, aki mindig a Für Elise kezdő taktusaival csapja be munkából hazatérő apját, az izgalmas hangú, árnyalatokat is megmutatni képes Cseh Zsuzsa alakítja." Fekete Gizi (Nemzeti drogéria): „Fekete Gizi nagyszerű: Papp Janó szándékosan slampos, elnyűtt ruháiban új arcát ismerhetjük meg, amikor ostoba, szürke, főzelékszagú háziasszonynak mutatja Kardosnét." Müller Júlia (A mumus): „A szakmai alázattal rendelkező jó színészek közül is kivált Müller Júlia, aki mindkét szerepében, kardos emberasszonyként és érzelmes Hébehó mumusként egyaránt rendkívül fegyelmezetten és élvezettel játszott." A Cavaradossit éneklő Berkes János Angyal Máriával, az opera rendezőjével Fotó: Miskolczi Róbert LEGJOBB OPERAÉNEKES: Berkes János (Tosca): „A főszereplők közül egyértelműen a Cavaradossit csúcsformában éneklő Berkes János alakítása volt a legkomplexebb, legélvezetesebb. A levéláriát vastaps fogadta, a közönség láthatóan elégedett volt: végre hall egy vérbeli tenoristát." Gábor Géza (Don Carlos): „Gábor Géza nagy formátumú énekes. II. Fülöp nemcsak az ő öles termete miatt tűnt erős, királyi jelenségnek. Altorjay Tamás főinkvizítorral bemutatott kettőse az egész darab legerősebb, legnagyobb hatású jelenete lett. Vajon véletlen-e, ha egyéni képességek ilyen találkozása pontosan ott ragyogja be a darabot, pontosan ott lesz katartikus, ahol annak dramaturgiailag is annak kell lennie? Gábor Géza vállán viszi az előadást. Az, hogy kisebb-nagyobb negatívumok és buktatók ellenére a Don Carlos mint opera „működik", abban neki nem kis része van." Kóbor Tamás (Anyegin): „Az előadás legnagyobb meglepetése a fiatal, tehetséges Kóbor Tamás debütálása volt Lenszkij szerepében. Lemezről sem hallani ilyen élményszerűen, poétikusan, ihletetten énekelni a párbajt megelőző gyönyörű tenoráriát. Ráadásul intelligens, természetes, túlzásoktól mentes színpadi játék jellemezte alakítását. Bravózás és hosszú vastaps volt megérdemelt jutalma. Kóbor Tamás a hosszú évek óta tenorhiánnyal küzdő szegedi operatársulat számára főnyeremény." LEGJOBB OPERAÉNEKESNŐ: Szonda Éva (Don Carlos): „Szonda Éva hangja a magyar színpadokon nem mindennapos biztonsággal emelkedik föl Eboli hercegnő szólamának drámai szopránokat is próbára tévő magasságaiba; hogy a terjedelem alsó negyede nem izzik sötét-fémesen, mint igazi olasz drámai középszopránoké, azt talán kevésbé magyarázza adottság, illetve hiány, mint hangképzési-technikai elhatározás és célkitűzés: teltebb alsó regiszterrel súlyosbítva az orgánum biztosan nem hajlongana oly könnyed-virtuózán a közép- és magasabb tartományokban, ahogy az 1. felvonásbeli románc elragadó, arisztokratikus, játékos előadása mutatta. Vokálisán és morálisan a folytatás méltónak mutatkozott a nagyszerű kezdethez; a harmadik felvonásbeli szcénával Szonda Éva méltán aratta az est legnagyobb személyes sikerét." Tóth Judit (Don Carlos): „Eboli szerepében Szonda Éva helyett Tóth Judit énekel. Kevésbé árnyaltan és kevésbé átütően, de igen szép hangon. Feltűnő, hogy az előadás során ő is egyre kevésbé ideges, és egyenletesen javul. Mint megtudtam, ez a szombat esti fellépés volt az első komolyabb szerepe, úgyhogy van esélye még tovább javulni." Vajda Júha (Anyegin): „Vajda Júlia karrierje zenitjén énekli Tatjanát, összegezve a szerepben minden tudását, tapasztalatát. Bár nem olyan szlávos, sűrű szoprán hanggal rendelkezik, ami a legideálisabb a szólamhoz, mégis élmény volt hallani milyen sokféle színt, árnyalatot, fokozatot tud megmutatni. Nagyszerűen építette fel a levéláriát és magával ragadó drámai hévvel énekelt a záró kettősben is." LEGJOBB TÁNCOS: Barta Dóra (Carmen) és Finta Gábor (Carmen): „A technikás szólók, a monotóniát és a kitörő szabadság-extázist kifejező együttesek, a bonyolult érzelmeket közvetítő táncok koherenciája olyan erős, hogy a darab elrugaszkodik saját tematikus, helyi és időbeli kötöttségeitől. Időtlenül érvényes táncszínpadi (szabadság-) vágyszimfóniává változik. Barta Dóra egészen kiváló benne és Finta Gábor kelt feltűnést remek szólójával." Varga Fanni (Requiem): „A furonics-Requiem „meséjében" a kiválasztott gyermek a valóság tündére, gyönyörű szép homo ludens - és a végső, nagy fénybe vágyakozó szellem. Egy gyönyörű szép és ragyogóan tehetséges 15 esztendős lány, Varga Fanni táncolja. Magával ragadó." LEGJOBB RENDEZŐ: Angyal Mária (Anyegin): „Angyal Mária rendezése tizenegy évvel ezelőtt frissnek, poétikusnak hatott; most is működik." Bal József (Nemzeti drogéria): „Átgondolt, aprólékosan pontos, feszes, pergő előadást rendezett Bal József; a néző olykor még azt is elfelejti, hogy színházban ül." Horváth Péter (A mumus): „A gyerekeket nem lehet becsapni, mert nem tudják, mi a képmutatás. Tehát muszáj jó színházat csinálni nekik. Rákos Péter és Bornai Tibor A mumus című gyermekmusicaljének szegedi előadása: jó színház. Horváth Péter rendező biztosan tudja a fönti közhely igazságát, mert az előadásban nincs elnagyoltság, felületesség, félmegoldás, „majdnemség". Nincs becsapás. Szakmai precizitás és profizmus jellemzi." LEGJOBB DÍSZLETTERVEZŐ: Huszthy Edit (Nemzeti drogéria): „A színpadon emeletnyi magasságban függőfolyosó, újságoldalakkal tapétázott szürke házfalak, lent családi otthon fekete zongorával - falak nélkül. Huszthy Edit kissé szürreálisba hajló ötletes díszlete érzékletesen idézi fel a reménytelen kispolgári miliőt." Juhász Katalin (A mumus): „Ötletes és szellemes Juhász Katalin zökkenőmentesen funkcionáló, telitalálatos színpadi díszlete." Molnár Zsuzsa (Requiem): „Molnár Zsuzsa színpadán, annak minden változékonysága ellenére, mintegy bizonyosságaként a mozarti összetettség időtlenségének, a valóság és a képzelet játszik. A színpad: száraz, zörgő avarral borított sírhant. Vagy inkább: elsárgult-barnult, foszlásnak indult fotópapírözön borítja el az élet terét? Emléktörmelékbe ágyazottak a mindennapok? A kép egyszerre artisztikus, fantáziás, asszociatív, s fegyelmezetten formába szorított. Pontos, mint egy vers. Mint a Mozart-zene." LEGJOBB JELMEZTERVEZŐ: Molnár Zsuzsa (Requiem): „Hétköznapi tér, ismerős, megfogható anyagokból, egyszersmind lebegő szellemvilág, csupa elvontság, elemeltség. Ebben a térben otthonos az élet és otthonos a folytatása, a halál." Papp János (Don Carlos): „Papp Janó csodaszép jelmezeivel jellegzetes El Greco-i világ varázsolódott a színpadra. Különösen szembetűnő volt ez, amikor a Főinkvizítort alakító Altorjay Tamás által életre kelt az előadásban az a nevezetes Greco-festmény, amely a bíborruhás, fekete keretes szemüveget' viselő, székben ülő toledói főinkvizítort, Fernando Nino de Guevarát ábrázolja." Rátkai Erzsébet (A mumus): „Fergetegesek Rátkai Erzsébet jelmezei." LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ: Borovics Tamás (Nemzeti drogéria): „Borovics Tamás hideg racionalitással taktikázó, ördögi figuraként, afféle mai menedzserként jeleníti meg Torkost." Gömöri Krisztián (Hat szereplő szerzőt keres): „A népes gárdából különösen jó volt az egyetlen pillanatba sűrített humoros karakterformálásban mindig brillí-. rozó Gömöri Krisztián a színpadi munkás szerepében." Pataki Ferenc (Történetek a bécsi erdőből): „Pataki Ferenc mintha egy mai maffiafilmből került volna a színpadra." LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ: Hőgye Zsuzsanna (Hat szereplő szerzőt keres): „Hőgye Zsuzsanna néhány perc alatt képes volt megrajzolni Madam Pace karakteres portréját." Rácz Rita (A víg özvegy): „Ellenállhatatlan báj, sugárzó vonzerő, könnyed, elegáns humor és muzikalitás jellemzi Rácz Rita alakítását." Varga T. Zsuzsa (Nemzeti drogéria): „Varga T. Zsuzsa Marija igazi cserfes, pletykás, mindenes cselédlány." Mindegyik kategóriában az veheti át a Dömötör-díjat, akire a közönség a legtöbb szavazatot adja. A szavazólapot május 21-ig név és cím feltüntetésével a Szegedi Nemzeti Színházban és a Kelemen utcai jegyirodában felállított urnákba lehet bedobni. Interneten (www.domotordij.designer.hu) is lehet szavazni. A legjobb háttérmunkás díját a színház dolgozói, az évad művészének járó elismerést pedig a társulat művészei ítélik oda titkos szavazással. A díjazottak Beliczay Mária szobrászművész Dömötör-tornyot ábrázoló bronz körplasztikáját kapják ajándékba. Az életműért járó Dömötör-díjról már döntött a kuratórium. A fődíjjal járó ajándékot idén is Szeged önkormányzata biztosítja, és Botka László polgármester adja át a nagyszínházi gálaesten. A . műsort Megyeri Zoltán színművész rendezi. Müller Júlia és Varga T. Zsuzsa A mumusban Fotó: Miskolczi Róbert Barta Dóra a táncszínpadon Fotó: Schmidt Andrea