Délmagyarország, 2004. május (94. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-15 / 113. szám

Az Országgyűlési Könyvta* állományából törölva NAPI MELLEKLETEK Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZEL S/l lik! S/TI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. MÁJUS 15. Szerda Csütörtök Péntek WWW.DELMAGYAR.HU KOSSUTH LAJOS, BACH SÁNDOR, GÖMBÖS GYULA, RÁKOSI MÁTYÁS - DÍSZPOLGÁROK DACBÓL, TISZTELETBŐL, VAGY KÉNYSZERBŐL hazafiak Jövő héten újabb névvel gyarapodik a szegedi díszpolgárok listája. Zsigmond Vilmos operatőr neve kerül annak a sornak a végére, melyet Széchenyi István neve nyit. Minden politikai rendszer lenyomatát őrzi ez a lajstrom. Az osztrák elnyomó gépezet vezetője, Bach Sándor ugyanúgy szerepel rajta, mint a vitatott történelmi szerepű Teleki Pál miniszterelnök, vagy éppen Rákosi Mátyás. Rákosi Mátyás Szeged díszpolgára. Ez elsőre fölháborítónak tűnhet, főleg annak fényében, hogy a közelmúltban nagy visszhangot kapott: Budapest eltörölte Sztálin díszpolgárságát. Rákosi Mátyás kinevezését azonban még 1945. március 11-én rendkívüli közgyűlésen szavazták meg, azután, hogy 1944. decemberében a Korzó moziban tartott népgyűlésen Szeged ideiglenes nemzetgyűlési képviselőjévé választották. Rögzítették is, hogy ezzel szeretné kárpótolni Szeged város közönsége Rákosi Mátyást azért a sok szenvedéssel teli napért, amit ő „Szeged falai között" (azaz a Csillagban) töltött. Politikai befolyás - De kezdjük elölről, hiszen Szeged első díszpolgárát 1833-ban választották meg. A legnagyobb magyar akkoriban érkezett vissza Angliából. Széchenyi Istvánt elsősorban a gőzhajózás és a folyamszabályozás előmozdítójaként tisztelték. - Akkoriban azonban nem „díszpolgárrá", hanem egyszerűen polgárává fogadta a város Széchenyit - figyelmeztet Ruszoly József. A jogtörténész professzor emlékeztet arra is, gyakran elfelejtjük, hogy a reformkorban még polgárrá fogadták a városok az ezt kérelmező személyeket. Erről a városi tanács döntött, és a cím elnyeréséhez egy bizonyos pénzösszeget is le kellett tenni. A polgárság birtokhoz, Szent-Györgyi Albert és Lechner Lajos azon kevesek közé tartozik, akik 1945 előtt nem politikusként érdemelték ki a címet. Bach Sándort kényszerből választották díszpolgárrá 1857-ben FOTÓK: SOMOGYI-KÖNYVTÁR városi házhoz, foglalkozáshoz kapcsolódóan elnyerhető jog volt. Tiszteletből megpolgárosítottak nemcsak olyan személyeket, akik a városért sokat tettek, hanem olyanokat is, akiktől a város várt valamit. De hazafias buzgalomból sokszor a politika jeleseinek is ilyen tiszteletbeli kinevezést adományoztak. A politika erősen befolyásolta a díszpolgári kinevezéseket már a reformkorban is. Példa erre az 1846-os huzavona a szűkebb városi tanács és a nagyobb létszámú, reformer szellemű városi község között. - 1846-ban a városi tanács kimondottan konzervatív személyiségeket javasolt díszpolgárnak. Bene József Csongrád megye királyi adminisztrátora, a viharos 1843-44-es országgyűlés után a király által kinevezett főispáni helynök volt. Babarczy Antalt pedig díszpolgárságának elnyerése után egy évvel királyi biztosként küldik Szegedre - meséli a professzor. (Babarczytól egyébként 1861-ben megvonták a címet.) A városi tanács által javasolt konzervatívokkal szemben a városi választott község tagjai a haladást szorgalmazó »•«#»*, t*«s m*m.*t a. wmM > mmér DtLMßGYAÄORSZAG A frtpfi y pr Hm m m*s 11 * ti « ?j e * « e ** * * ** l froftl ft. A «M * S&ewittí y^irwiriff WnlWrb W WWvflV Rákosi Szegeclen 40.000> «mfom vomt» fel, hogy ünnepei)» márcíwt 15-ét és »»ah ' «*«*» Réfeo*» MMyM - (.«ca'toM a ttogmyvtgérré avat*» ünnöpsdgs Egyórás beszédbe*» ismertette Rákod Mátyás az úf, korcos magyar demokrácia pofHHiáJát A Délmagyarország beszámolója Rákosi Mátyás díszpolgárrá választásáról Deákot és Wesselényit is jelölték. A városi tanács azonban ezt azzal utasította el, hogy Deákot sértené, ha a konzervatívok ellenében pusztán „dac-eszközül használtatnának". Ez a „javallott honfiak lealacsonyítása" lenne. Két évre rá, az 1848-as forradalmi fölbuzdulás hevében Deákot és Wesselényit végül tiszteletbeli polgárjoggal ruházta föl a város. Sőt nemcsak őket, hanem gyakorlatilag az egész kormányt is. A pozsonyi és bécsi hírek 1833. Széchenyi István; 1837. Würtler István, a nádor udvari orvosa; 1839. Sina György szegedi iparos, báró; 1840. Dercsényi János, a szőregi uradalom bérlője, báró; 1846. Babarczy Antal, a megye főispáni elnöke; Bene József helyhatósági tanácsnok; Szentiványi Vince, a Tisza-szabályozásl Bizottság alelnöke; 1848. Klauzál Gábor miniszter, képviselő; Kossuth Lajos; Wesselényi Miklós; Deák Ferenc; 1849. Földváry Sándor, a szerbek elleni szenttamási diadal hőse, 1857. Kempen János rendőrfőnök; Bach Sándor osztrák belügyminiszter; Grüner Károly cs. és klr. altábornagy; Hauner István osztrák belügyi osztályfőnök; 1860. Oltványi István Csanádi nagyprépost; 1861. Bartakovlcs Béla egri érsek; Bonnaz Sándor csanádi püspök; Deák Ferenc; Horváth Mihály történetíró; Kárász Géza földbirtokos, régiséggyűjtő; Károlyi Sándor honvéd százados; Klapka György honvéd tábornok; Kossuth Lajos; Lonovics József kalocsai érsek; Perczel Mór honvéd tábornok; Szemere Bertalan; Szcitovszky János esztergomi érsek; Teleki László, a radikális Határozati Párt elnöke; Tomcsányl József megyei főispán; Vukovics Sebő igazságügyi miniszter; Klauzál Gábor; 1868. Zichy Jenő Iparosítási tevékenységéért; 1875. Ghyczy Kálmán volt pénzügyminiszter; 1884. Lechner Lajos építész; 1893. Jókai Mór; 1894. Wekerle Sándor miniszterelnök; 1899. Magyar Gábor főgimnázium igazgató; 1905. Kállay Albert, Szeged főispánja; 1906. Thaly Kálmán országgyűlési képviselő; 1909. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter; 1914. Kossuth Ferenc közlekedési miniszter; 1923. Apponyl Albert, a trianoni delegáció vezetője; 1929. Andrássy Gyula miniszter; 1930. Klebelsbeg Kunó kultuszminiszter; 1935. Glattfelder Gyula püspök; Gömbös Gyula miniszterelnök; 1937. Szent-Györgyi Albert vegyész; 1939. Teleki Pál miniszterelnök; Zadravecz István tábori püspök; Károlyi Gyula miniszterelnök; 1942. Varga József kereskedelmi és iparügyi miniszter; 1945. Rákosi Mátyás, Szeged ideiglenes nemzetgyűlési képviselője; Tildy Zoltán kisgazda pártelnök; 1990. Buday György képzőművész; Straub F Brúnó, az SZBK alapítója; Varga Mátyás díszlettervező; 1991. Szőkefalvi-Nagy Béla matematikus; 1992. Péter László irodalomtörténész; 1993. Ilia Mihály irodalomtörténész; 1994. Kass János képzőművész; 1995. Boda Domokos gyermekgyógyász; 1996. Simon Miklós bőrgyógyász; 1997. Kopasz Márta grafikus; 1998. Kristó Gyula történész; 1999. Solymossy Frigyes kémikus; 2000. Gyulay Endre püspök; 2001. Kovács Gábor szívgyógyász; 2002. Mészáros Rezső geográfus; 2003. Gregor József operaénekes; 2004. Zsigmond Vilmos operatőr (A lista az önkormányzatnál nyilvántartott adatokon alapul. A díszpolgárságról Péter László, Vinczi Károlyné és Perneki Mihály írt tanulmányt a Somogyi-könyvtári Műhely 71/4 és 74/3-as számában, mélyet forrásul használtunk.) nyomán, március 18-án, a városháza előtti népgyűlésen Kossuthot is tiszteletbeli polgárrá kiáltották ki. Indoklásul kimondták, hogy „az országgyűlés szerencsés folyamatát az országszerte tisztelt Pest megyei követ Kossuth Lajosnak lehetvén köszönni"? A forradalmat követő elnyomás idején a német „Ehrenbürger" cím mintára tiszteletbeli polgárokat választottak a városok. A Szeged nyakára ültetett, Bécshez hű tanács és képviselő-testület politikai kinevezéseket hagyott jóvá. A város önérzetének megtiprására 1857-ben magát Bach Sándort, az önkényuralom legfőbb figuráját kellett Szegednek díszpolgárrá fogadnia. A cím viszszavonása sohasem merült fel. Az enyhülés jelei Az 1861-es enyhülés jeleként, a 48-49-es események és a reformkor szereplői tiszteletbeli képviselői lettek az ekkor már alkotmányosan létrejött képviselő-testületnek. - Az 1848-ban megszülető városi törvény már nem szól a polgárság intézményéről. Megszűnt a polgári jogállás is, az önkényuralom időszaka után. 1861-től tiszteletbeli képviselővé fogadták a megbecsült személyeket a városok - magyarázza Ruszoly professzor. A tiszteletbeli képviselők persze valójában soha nem vettek részt a közgyűlés munkájában. Egy-egy kiemelkedő személyiséget szinte az ország összes városában tiszteletbeli képviselővé választottak. Már csak dacból is. így az emigráció tagjai jelen voltak több tucat helyhatóságban. A díszpolgár szót 1875-től használták. A kiegyezés után többek között a várost újjáépítő Lechner Lajos, vagy a komoly szegedi kapcsolatokkal rendelkező Jókai Mór lett Szeged díszpolgárává. A következő évtizedekben alkalmanként, néhány év szünettel osztogatta ezt a címet a város. 1930-ban a fogadalmi templom fölszentelése alkalmából kapta Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, Szeged országgyűlési képviselője a díszpolgári címet. De díszpolgárrá választotta a város 1935-ben Gömbös Gyulát is, aki miniszterelnök és nem mellékesen szegedi képviselő volt. A hivatalos indoklás szerint Gömbös „a revízió nagy ügyét hivatalos kormányzati programmá merte és tudta tenni, s a szegedi szellem hitvalló letéteményese" volt. Ugyanazon a napon, szinte ellensúlyozásul, Glattfelder Gyula csanádi püspök is megkapta a címet. Glattfelder, a Temesváron székelő megyés püspök, akit 1923-ban egyszerűen kiutasították Romániából.. A hivatalos indoklás szerint „a csanádi püspökök székhelyét visszahelyezte ez ősi városba, s a fogadalmi templom befejezéséről gondoskodott." 45 évig senki sem kapott díszpolgári címet A Horthy-korszak egyetlen kakukktojása Szent-Györgyi Albert, aki 1937-ben tudományos munkáért részesült az elismerésben. 1939-ben „három nagyszerű férfiút a szegedi gondolat elindulásáért, a vörös katonák lefegyverzésének aktusában bátor kiállással való részvételért" választottak meg díszpolgárnak. Egyikük Teleki Pál, miniszterelnök, másikuk Károlyi Gyula miniszterelnök, a harmadik férfiú pedig Zadravecz István alsóvárosi ferences rendházfőnök, későbbi tábori püspök. Utánuk, szinte ellenpontként, 1945-ben Rákosi következik. Néhány hónap múlva, 1945 júniusában, ugyanúgy, mint Rákosit, a Szegedi Nemzeti Bizottság indítványára Tildy Zoltánt, a Független Kisgazda Földműves és Polgári Párt elnökét, későbbi köztársasági elnököt választották díszpolgárrá. Ezután negyvenöt év szünet következik. A helyi közigazgatás történetét kutató Szilágyi Gyötgy megemlíti, hogy 1974-ben született egy tanácsi rendelet, amely rendelkezik a díszpolgárságról, de ezt a címet senki sem kapta meg. - Szintén tanácsrendelet, az egyik utolsóként született szabályozza a város jelképeinek használatát - teszi hozzá a helytörténész. Ezzel 1990-ben újra bevezették a díszpolgárság intézményét, de innentől kezdve már tudósok, művészek kapták évről évre ezt az elismerést. A jogtörténész professzor úgy véli, az egykori díszpolgárságot már nem élő személyektől visszavonni értelmeden. Ruszoly József szerint ráadásul az is kérdés, meddig kell visszamenni időben. Hiszen Bach Sándor 1857-ben az elnyomó hatalom vezetőjeként kapta az elismerést, ehhez képest Rákosi 1945-ben még „csak" Szeged nemzetgyűlési képviselője volt. A professzor úgy véli, előre kell tekinteni inkább, hiszen a díszpolgárok névsora valójában a magyar történelmet tükrözi vissza. MOLNÁR B. IMRE