Délmagyarország, 2004. április (94. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-30 / 101. szám

10 •KAPCSOLATOK" PÉNTEK, 2004. ÁPRILIS 30. Postabontás plusz Tisztelt Olvasóink! Örömünkre nagyon megnőtt a szerkesztőségünkbe küldött olvasói levelek száma. Ezért a jövőben - alkalmanként - a Kapcsolatok hasábjain kívül, lapunk más oldalán is olvashatják a hozzánk eljuttatott írásokat. (Aszerk.) Zűrzavar a fogalmak körül A. Whitehead angol gondolkodó és matematikus szerint Szent Ágoston egyik legmaradandóbb cselekedete, s egyben érdeme, hogy ellátta a nyugati világot egy fél tucat nagyon is hasznos, világos definícióval (megfogalmazással) a legfontosabb kérdésekkel kapcsolatban. S mindezt a Római Birodalom bukásakor, az úgynevezett „sötét középkor" kezdetén. Napjainkban szintén hasonló helyzet áll fenn, fogalmakban ugyan nincs hiány, csakhogy akkora a körülöttük és a használatukkal adódó zűrzavar, hogy nincs ember, aki kiigazodjon rajtuk. Wittgenstein szerint ilyenkor ki kellene vonnunk a legzavarosabb fogalmakat egy időre a használatból, míg lehiggadnak a kedélyek. Kertész Imre is hasonló véleményen van. „Nő az igény, újradefiniálni, ki a köztolvaj, az ország- és népáruló/a demagóg, a szó-diarás... Ki az inter-, s ki a sovén- és (infra) nacionalista... S kik-mik ők, akik vádként süvöltik?" (Illyés Gyula) Pl. jobb-bal, fasiszta, nacionalista-antiszemita, ellenforradalmár stb. csupa cinikusan manipulált fogalmak (s ráadásul állandóan változik az értelmük, tartalmuk) Egy-két kérdés: Németország rögtön a háború után bevallotta bűnösségét, vállalta felelősségét, és fizette a milliárdokra rúgó elégtételt Auschwitz áldozatainak. Magyarország, azaz az akkori komány(ok) 40 éven át nem tett(ck) semmit ennek érdekében. Kertész Imre kereken kimondja, nem egy könyvében, hogy az akkori 40 év alatt még említeni se volt szabad Auschwitzot! Később aztán a párt megtanulta manipulálni azt. Akkor már ő is kiadhatta könyvét (Sorstalanság), de csak 500 példányban, s azt is magának kellett árulnia. Azt persze itthon nem volt szabad tudni, hogy Sztálin antiszemita volt. Ma pedig az antiszemita jelző a legmanipuláltabb fogalom a politikában. Auschwitz a Nyugat (és Magyarország) legnagyobb szégyene, amire nincs mentség. Legfeljebb a mi esetünkben: Magyarország az utolsókig ellene volt a zsidók kiadásának |még Franciaország is átadta a francia zsidókat a náciknak, kérés nélkül). Csak mikor a németek megszállták az országot (Horthyt elfogták, Teleki Pál már halott volt) és Eichmann maga vette kézbe a zsidók ügyét a nyilasok segítségével. De ki nevezi azokat a magyar népnek? Ahogy az utánuk következő urakat és pribékeiket se a magyar nép választotta... A nyilasok nagy része kivonult az országból, az itthon maradottak egy része pedig felszívódott a pártban. Ezeket azonban semmiképpen nem lehet a magyar néppel azonosítani. Tény: az Auschwitzba vezető egyvágányú vasútvonal lebombázása akadályozta, vagy lehetetlenné tehette volna a zsidók odaszállítását. De erre se az angolok, se az amerikaiak nem voltak hajlandók, hiába kérték a londoni zsidók és más csoportok. Hogy nem tudtak Auschwitzról? Nem voltak képesek bombázni? Ki hiszi ezt el? Tény az is, hogy a náci haláltáborokban legalább annyi nem zsidó is elpusztult. Miért nem lehet ezekről beszélni, miért nem fizet ezekért senki kárpótlást? (Nem beszélek most a „gulágokban" eltűnt tízmilliókról szerte a világon.) Ez a néhány példa is mutatja, milyen nagy a zűrzavar bizonyos fogalmak és tények világában. A legszomorúbb mégis az, hogy manipulálják lelkiismeretlenül egyesek és csoportok mindezt (a médiában is). Nem szakmám a történelem, de már vagy 40 éve ezzel foglalkozom. Szívügyem |azt hiszem, másoknak is), hogy tiszta fogalmakkal és tárgyilagos ismeretekkel menjük be az Európai Unióba. Különben se egymást, se a többi tagállam nyelvét nem fogjuk megérteni. BÉKY GELLÉRT NYUGDÍJAS EGYETEMI TANÁR, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY A tavasz virága a szemét! Nem értem az emberek viselkedését a természettel szemben. Ez a különös adottságokkal rendelkező Föld, melynek tavaszi zsengéje a zöld, kénytelen elviselni a sok felelőtlen embert. Elszomorító látvány fogad városokon belül és kívül, ahogy a szeméthalmazokat szétdobálják, pedig már az utak mellett is helyeztek el szemetestartályokat, mégis az úgynevezett tisztelt állampolgárnak jobb, ha mellé, és nem bele dobja a szemetet. Azért, mert az ország helyzete instabil, még nem jelenti azt, hogy környezetünket tönkre kell tenni. Sőt: tisztaságunkkal növelhetnénk és növelni is kellene kicsi hazánk tekintélyét. Az ország népe miért a társadalomtól várja el a tisztaságot! A természet szépségének megtartása a mi kezünkben van, és ha már egyszer embernek születtünk, akkor legyünk tisztában, mit hogyan cselekedjünk. Utazásom során sajnos rossz tapasztalatokat szereztem, pedig az autók attól még nem veszítenek értékükből, ha az út közben elfogyasztott csemegét, italok tasakját és palackját nem hajítják ki az ablakon. Ha egy álom valósággá válna és a Földnek keze, szája és szeme lenne, akkor a három nem létező Az útszéli szemét elcsúfítja környezetünket tulajdonsággal figyelmeztetné a szemetelőket. Kezével kezükre csapna, szájával intő szavakat mondana, s szemével megszeppent szemek fényébe helyes utat plántálna. A természet, a Föld már sebektől vérzik, bár még zöldül, s torkán virágzik, ám belül a nedvek fáján lüktetve érzik, jövőjüket az emberi kéz már nem óvja, nem védi. Hová tűnt az akarás, a Fotó: Gyenes Kálmán szépség iránti vágy? Nem csak az emberi küllem a fontos! Az ember léte és jövője függ a környezetünk tisztaságától. SZŐKE SÁNDORNÉ, CSONGRÁD Egy út az ismeretlenbe 2002. december 20-án adták hírül az országos tudósítások, hogy hazánk 2004. május l-jétől tagja lehet az Európai Uniónak. Ugyanis az Európai Unió államés kormányfői (az Eu Tanács) 2002. december 12-13-án Koppenhágában tartották esedékes csúcstalálkozóikat, amelyen több országgal, köztük hazánkkal is lezárták a csatlakozási tárgyalásokat. Ezt követően került sor 2003. április 12-én az Európai Unióhoz való csatlakozás tárgyában megtartott országos ügydöntő népszavazás megtartására. A népszavazás országos eredménye is azt mutatta, hogy a lakosság, félve az ismeretlentől vagy el sem ment jogát gyakorolni, vagy ha el is ment, igen nagy számban nemmel szavazott a feltett kérdésre! Példa erre Szentes választóinak voksokban leadott reagálása is. Mert a választásra jogosult 24 ezer 613 főből elment szavazni 10 ezer 459 fő, a jogosultak kevesebb mint 50%-a. A korábbi elégtelen tájékoztatásban mára sem sokat léptünk előre, mivel az átlag állampolgár ma is csak általánosságokat, hogy ne mondjam lózungokat - ismer. Mert például az nem lényegi tájékoztatás, hogy a csatlakozás után milyen igazolvány felmutatásával léphet ki hazánk területéről, vagy, hogy megkötés nélkül utazhat a tagországokba. De az, hogy 2004. május 1. után a magyar mezőgazdaságban dolgozóknak mivel lesz érdemes foglalkozni, mit termeszthet, milyen állatokat érdemes tartani, többen vagy kevesebben lesznek foglalkoztatva ebben az ágazatban, erről szó sem esik! A megtermelt, előállított anyagoknak lesz-e piaca és milyen? A jelenlegi ifjúságnak, és a meglévő munkanélkülieknek hogy alakul a sorsa, lesz-e munkájuk, el tudnak-e helyezkedni vagy továbbra is szüleiknek kell nagyrészt eltartani őket? Lesz-e több munkalehetőség? A keresetekből, hogy lehet az állandóan növekvő kiadásokat fedezni? 99 Lesz-e több munkalehetőség? Soós János A jövőben érdemes lesz-e több gyermeket nevelni, mert ennek meg lesznek a gazdasági alapjai, vagy továbbra is több lesz az elhunytak mint a születettek száma? És még sok ilyen az állampolgárt közvetlenül érintő kérdésekről nem esik szó vagy azért, mert vezetőink sincsenek ezek birtokában, vagy nem érdemes róla beszélni, mert úgysincs más lehetőség. A napokban kaptuk meg az értesítőt a kitűzött választás idejéről és arról, hogy a választópolgár szavazhat valamelyik pártra. Véleményem szerint ez a procedúra a demokrácia örve alatt ismét csupán a milliók elköltéséről szól, mely összeget hasznosabb dolgokra is lehetne fordítani. Ezt a szavazást látszatdemokratikusnak tartom, mivel a pártok által jelölt személyek kijelölésük esetén mindenképpen az adott országgyűlés és a mindenkori hatalmon lévő kormány elhatározásainak érdekérvényesítői kell, hogy legyenek, mert különben miért legyenek ott! A csatlakozás után is mint állampolgárnak jogos elvárásom lehet, hogy a mindenkori kormány törekvése állampolgárainak életlehetőségét megteremtse, megélhetési gondjain, pénzügyi-gazdasági intézkedéseivel, az ország teherbíró képességeinek megfelelően állandóan javítsa! SOÓS JÁNOS, SZENTES Emberi szándékok „Megdöbbenve olvastam a lap április 27-i számában Németiné levelét, aki azzal büszkélkedett, hogy „egyszerű, falusi öregaszszony létemre én úgy tudom, hogy (...) népirtást jelent (ti. a holokauszt)". Még most sem tudom, mire gondoljak, mert a megfogalmazásból (a későbbiekben is) kitűnik, hogy nem biztos az ismeretben, de mégis axiómaként használva, erre hivatkozik a későbbiekben. így mindaz, amit e levélben olvashattunk, kiegészítésre szorul. A probléma már a holokauszt definiálásával van. A holokauszt ugyanis a népirtásnál többet jelent. A holokauszt egy olyan eszme (és megvalósítása), amely célul tűzi ki egy csoport teljes megsemmisítését. Ezzel szemben a népirtás „csupán" egy csoport részleges megsemmisítését foglalja magában. A megkülönböztetés azért fontos, hogy látható legyen: a leggonoszabb szándékot (népirtás) is képes fokozni az ember. Szerencsére erre „csak" egy példa van eddigi történelmünkben, és mindent el kell követni, hogy sohase legyen újra. A témában egyébként alapmű Jehuda Bauer rövid írása: Definiálható-e a Holocaust? (Valóság, 1987/11,70-81.0.) FÜLÖP ANDRÁS, SZEGED Újjá kellene építeni a Bertalan-emlékművet Tavaly lett volna 100 éves a Bertalan-emlékmű, az a 25 méter magas obeliszk, mely az új híd felépítése' előtt annak nyomvonalában az újszegedi töltésen állt. Az emlékművet Bertalan Lajosnak, a Tisza-szabályozás utolsó fázisát irányító vezető főmérnöknek az emlékére, 1903-'ban állították kortársai és tisztelői. A Szegedi Híradó az emlékmű ünnepélyes keretek között megtartott avatóünncpélyéról szóló cikkében azt írta, hogy „... a legmagyarabb folyó mentén hirdeti az obeliszk Bertalan Lajos maradandó érdemeit, melyet a vízszabályozás terén szerzett." Bertalan Lajos érdemei minden bizonnyal maradandóak, de az emlékére állított emlékmű sajnos nem lett ilyen maradandó, mert mindössze 3/4 évszázadnyi állása után elpusztították, nem háborúban, hanem békeidőben, az új híd építése miatt. Sajnos Bertalan Lajos kortársai és tisztelői, meg az engedélyezők, nem voltak elég előrelátók, hisz a folyó másik oldalán ott volt már akkor a nagy árvíz után újjáépült Szeged nagyobbik körútja, arra várva, hogy a folyón átívelő hidon folytatódva valaha egyszer tényleg körút legyen - mert így csak „félkör"-út lehetett -, s pont ennek nyomvonalába állították fel sének, kérdés, miért nem helyezték át. Ez különösen akkor vetődött fel bennem, amikor megismertem a mintegy 3500 éve készült egyiptomi Luxor templom bejárata előtt álló két obeliszk egyikének a sorsát. Ezt a 22,5 méter magas 227 t tömegű obeliszket 1831-ben az egyiptomi szultán nekiajándékozta Franciaországnak, s a franciák - 150 évvel a Bertalan-emlékmű elpusztítása előtt - fogták és elszállították Párizsba, ahol 1836-tól a Concord tér ékessége. Akik a mi obeliszkünk elpusztítását választották — a legfeljebb 20 m-re történő áthelyezése helyett - úgy tűnik, nem fogadták meg Széchenyi István azon intelmét, hogy a jelent csak a múlt megbecsülésén lehet felépíteni. Kétségtelen, hogy amit akkor építettek - a szocializmust - nem is sikerült felépíteni. Örömmel olvastam a napokban Szabó Lászlónak, Újszeged önkormányzati képviselőjének arra vonatkozó javaslatát, hogy építsük fel a Bertalan-emlékművet az eredeti tervek szerint, az eredeti helyétől kissé fentebb az árvízi emlékhely mellé, szintén a Tisza-töltésre. Bizonyára sokak örömére szolgál, ha ez az ötlet megvalósul. FEJES SÁNDOR, ÚJSZEGED ezt az igazán grandiózus emlékművet. (Itt most csak mellékesen említem meg, hogy ez a városrendezői előrelátás hiánya, úgy tűnik, később is előfordult városunkban, mert az áqvízi emlékművet pedig a Tisza Lajos körút déli végének a nyomvonalába helyezték, mindössze 25 évvel ezelőtt. Sajnos annak a veszélye egyelőre nem áll fenn, hogy az emlékmű útját állja egy építendő új hídnak, de talán majd egyszer unokáink építenek oda is egyet.) A kérdés persze az, hogy miért kellett ennek a, szerkezeti kialakítását tekintve is figyelemreméltó vasbeton építménynek elpusztulni, mely - a Szent István téri víztorony tervezője - Zielinszky Szilárd alkotása, aki Magyarország első műszaki doktoraként a vasbeton építészet igen jeles úttörője volt, s alkotása nagyobb megbecsülést érdemelt volna. Ha az emlékmű útjában volt a híd építéJelenleg egy tábla jelzi az emlékmű régi helyét Fotó: Schmidt Andrea