Délmagyarország, 2004. április (94. évfolyam, 77-101. szám)
2004-04-15 / 88. szám
CSÜTÖRTÖK, 2004. ÁPRILIS 15. • MEGYEI TÜKÖR« 7 Ödön von Horváth óta mintha mi sem történt volna A bécsi erdő rémes meséje Semmi sem változott, Közép-Európa anyagi és szellemi nyomora ugyanaz, mint hetven éve volt - véli a rendező. Történetek a bécsi erdőből címmel Ödön von Horváth darabját állítja a Szegedi Nemzeti Színház színpadára Almási-Tóth AndAz évad elején Pirandellót (Hat szerep szerzőt keresi rendezett a Szegedi Nemzeti Színházban Almási-Tóth András, s úgy volt,' hogy a Nemzeti drogéria lesz a következő itteni munkája, de közbejött - más elfoglaltsága. így hát úgyszólván rámaradt Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő címen ismert darabja, amit most új fordításban, Történetek a bécsi erdőből címmel mutatnak be április 16-án. - Egyáltalán nem bánom a cserét, hiszen ez az egyik kedvenc darabom - mondja. - Ráadásul a Pesti Színház-beli előadásának, amit Telihay Péter rendezett, a dramaturgja voltam. Ez a kegyetlen költészettel megírt mű ijesztő hasonlóságot mutat a mi mostani életünkkel. Eltelt több mint hetven év azóta, hogy egy harmincas éveiben járó fiatal ember, Ödön von Horváth leírta a maga körül látott kiábrándító, kicsinyes, széthullott, reménytelen, keserű nevetést kiváltó hétköznapokat. Annak a tarthatalanságnak a „megoldását" úgy hívAZ IDO SZORÍTÁSÁBAN Almási-Tóth András a Történetek a bécsi erdőből szereposztását telitalálatnak tartja. Szívesen dolgozik fiatal színészekkel. A lázadó Mariannát, aki szíve szerint merészel párt választani - ezért elbukik Verebes Lindára osztotta, Alfrédot, Marianne választottját a még egyetemi hallgató Czapkó Antal játssza. Valéria, Alfréd valamikori barátnője Fekete Gizi lesz, a Marianne után vágyakozó hentest, Oszkárt, Megyeri Zoltán adja. A próbakörülmények viszont megkeserítették a produkció létrehozóinak hétköznapjait. A Korzó moziban próbáltak, mindössze öt napot kaptak a színházi színpadon - és azt Is megfelezte a háromnapos ünnep. Hőgye Zsuzsanna (az előtérben) a próbán Fotó: Schmidt Andrea ták: Adolf Hitler. Ha ma körülnézünk, azt látjuk, hogy Közép-Európa anyagi és szellemi nyomora - ugyanaz. Mindent az érdek működtet, valamennyi emberi kapcsolatot, beleértve a szerelmi viszonyokat. Olyan a közeg, hogy aki az érzelmeit követi, az buta: nem veszi észre a közeg természetét. Menthetetlenül elbukik. Éljük tehát a látszatéletünket, fuldoklunk a mindennapok szorításában, kussolunk a munkahelyünkön, mindennap a túlélésre játszunk. Senki mással nem törődünk, csak saját magunkkal. A Bécs nyolcadik kerületében játszódó, kispolgári figurákat, egyre lejjebb csúszó egzisztenciákat felvonultató darabban semmi nagy dolog nem történik, mégis az elviselhetőség határán billeg minden pillanata. Szelid mondatok közvetítik a hétköznapok kegyetlenségét. - A szerző némi távolságtartással veszi górcső alá ezeket a viszonyokat, semmiképpen nem realista a stílusa - magyarázza a rendező. - A játékmód sem lesz az, hanem enyhén stilizált, elrajzolt, szélsőségesebb. Puritán színpadon dolgozunk: nem az erős látványingerek, hanem az ember és ember között teremtődő feszültségek hatnak. Remélem! S.E. A Don Pasqualét tűzte műsorra tegnap beavatószínházi változatban a szegedi operatársulat a Korzó moziban. A gyerekek vevők voltak a népszerű Donizetti-vígoperára. Hagyománnyá vált, hogy a szegedi operatagozat speciális beavatószínházi előadásokkal várja a műfajjal még csak ismerkedő kisdiákokat. A tavalyelőtti Figaro lakodalma és a tavalyi Traviata után most a Don Pasqualét tűzték műsorra az új játszóhelynek számító régi Korzó moziban. Változás a korábbiakhoz képest, hogy nem zongora-, hanem zenekari kísérettel játsszák a darabot - így fordulhatott elő, hogy tegnap délután körülbelül azonos lehetett a közreműködők és a nézőteret félig megtöltő gyerekek létszáma. Már a nyitány alatt halk kuncogásokat lehetett hallani, a zenés mókázást vették a kisdiákok. Akkor tört ki az első nevetés, amikor Malatesta doktor húga portréjaként Botticelli szemérmes Vénuszát mutatta meg Don Pasqualénak. Muris volt az előadás - Minden évben szervezek színházlátogatást a gyerekeknek, most is örülök, hogy elhoztam őket. Mivel nem zenei osztály, kicsit több időt fordítottunk a felkészülésre, videóról is megnéztünk részleteket az operából és a cselekményt is elmeséltem mondta a szünetben a Juhász Gyula Gyakorló Altalános Iskola 4/b osztályát elkísérő tanítónő, Keneseyné Eperjesi Jusztina, aki a szabadidejéből áldoz arra, hogy megszerettesse diákjaival az operát, a színházat. A tanító néni türelmesen hallgatta végig a negyedikesek élménybeszámolóit: Érdekes a darab, tetszenek a szereplők is. Sohasem láttam még operaelőadást, de ezt nagyon élveztem - mondta Bitó Dorottya. - Tök jó, ahogyan Malatesta doktor és a fiatalok átvágják Don Pasqualét - szólt közbe Mariann, aki azt is elmesélte: korábban a Dzsungel könyvét látta a színházban, és az is tetszett neki. A Kardos Gábor vezényletével a színpad mellett játszó zenekarra is figyelt Gyulai Gábor, akinek leginkább a dob tetszett, amit maga is szívesen kipróbált volna. - A szolgálólány frankón szidta Norinát, hogy milyen kígyó, meg boszorkány. Érdekesek voltak a zenekarban hátul lévő trombitások is. Belegondoltam, milyen nehéz lehet azokat a nagy hangszereket mozgatni. A zene egészen más, mint amilyet otthon hallgatni szoktunk, de elsőre is tetszett. Érdemes megnézni ezt az előadást, mert nagyon muris állította Csató Győző. Gyermekélmények A Szegedi Kisopera atyamestere, Bárdi Sándor főiskolai docens is ott ült a közönség soraiban: - Fontos lenne, hogy a tanárok felvállalják a színházlátogatások megszervezését. Egy ilyen előadásra fel lehet készülni a diákokkal az énekórán, majd utána meg is lehet beszélni velük a látottakat. A művészeti oktatás egyik célja, hogy élményeket adjon a gyerekeknek. Óriási dolog, hogy vannak még ilyen értékes, gyerekeknek szóló produkciói a színháznak. Ezt a lehetőséget ki kellene használniuk a szegedi pedagógusoknak. Színház testközelből A beavató előadások motorja, és állandó rendezője, Toronykőy Attila szerint a színház fiatal művészeinek is jól jön, hogy közönség előtt, de még különösebb tét nélkül kipróbálhatják magukat, és színpadi rutint szerezhetnek. A kórus és a zenekar számára pedig felkészülés ez a következő évadra, amikor a nagyszínházban is műsorra tűzik az operát. Ez a produkció is bizonyítja: a testközelből megfigyelhető élő színház és zene semmihez sem hasonlítható élményforrás a gyerekeknek. H. ZS. A gyerekek vevők voltak a Don Pasqualéra a szegedi Korzó moziban Beavatószínház diákoknak Gyülekeznek a gyerekek a Korzó előcsarnokában Fotó: Gyenes Kálmán Nagy László fotóművész kiállítása az egyetem aulájában Fényérzékeny álom Dlusztus Imre újságíró köszöntője után Eifert János fotóművész nyitotta meg tegnap a Szegedi Tudományegyetem Dugonics téri aulájában lapunk volt - és a Szegedi Egyetem jelenlegi - fotóriporterének, a Magyar Fotóművészek Szövetsége tagjának, Nagy Lászlónak Fényérzékeny álom című kiállítását. A fotóművész az április 24-ig látható tárlatán nemcsak a Szegedi Kortárs Balettről készített nevezetes munkáit mutatja be, hanem újabb szociofotóit, riportképeit is Fotó: Frank Yvette A mindennapok robotosa Makói házakat vitt a szentesi Péter Pál Polgárház Múzeum pincéjébe Karsai Ildikó. A makói grafikus tárlatát a műemléki hónap alkalmából láthatja a közönség. A múlt és a jelen értékeit örökíti meg grafikáin Karsai Ildikó, akit szülővárosa épített környezete ihlet alkotómunkája során. A szentesi Péter-pincében rendezett Makói házak című kiállításán ott sorakoznak kulturális örökségünk építészeti remekei, amelyekre méltán büszkék a Maros-parti település lakói. A tárlatlátogató meg némi irigységgel gyönyörködik a makói régi városháza erkélyében, a református ótemplomban vagy éppen a Kálvária-kápolnában, mert eszébe jut a lepusztult szentesi Petőfi Szálló és az idő vasfogától előbb-utóbb megmenekülő volt vármegyeháza épülete. Karsai Ildikó művészetével nemcsak önmaga lelki békéjét teremti meg, hanem lakóhelye szellemiségét is erősíti általa. Nóvák István makói főépítész a mindennapok robotosának nevezte Karsai Ildikót, aki mind grafikusként, mind kiállításszervezőként egyedülállót alkotott. A műemlékvédelmi munkásságáért többször kitüntetett, a tárlatot rendező Rózsa Gábor mérnök-muzeológus e kiállításnál méltóbban nem is emlékezhetett volna meg a műemléki hónapról. Karsai képein ugyanis együtt jelennek meg a régi épületek, szobrok és festmények, egységet alkotva. O a grafika eszközeivel teremtette meg a saját építészeti világát, amelynek gyökerei a szülővárosában vannak. De a képeit „minden sallangtól megtisztítja, és saját színeivel tárja" a közönség elé. A főépítész szerint egyfajta posztmodern purizmus Karsai Ildikó művészete, amely visszavezet az eredethez. Csak hát a közvetlen környezetünk szemünk láttára pusztul, veszélyben vannak a természeti és építészeti értékeink egyaránt. A pusztulásnak azonban megálljt kell parancsolni. Ezt tette meg Karsai Ildikó az alkotásaival. B. I. A múltat és a jelent őrzik Karsai Ildikó grafikái Fotó: Vidovics Ferenc