Délmagyarország, 2004. április (94. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-10 / 85. szám

Szombat, 2004. április 10. SZIESZTA 19 MALEK ANDREA KÜZDELMEIRŐL, BÉCSI ÉLETÉRŐL ÉS PRINCZ GÁBORRÓL Soha nem vágytam a gazdagságra Kint keményen meg kellett küzdeni a sikerért, ide meg jó hazajönni és melegedni a kö­zönség szeretetében - mondja Malek Andrea. A színésznő ugyanis az egykori Posta­bank-vezértől, Princz Gábortól való válása után Bécsben ren­dezte be gyermekeivel az éle­tét, s lett neves osztrák szín­padok népszerű musicaljeinek szereplője. A csodás hangú énekesnővel a Szegedi Tavaszi Fesztiválon való fellépésekor beszélgettünk. - Amikor a családdal Bécsbe költöztek, azt gondolta, két hétig maradnak majd. Eh­hez képest a válása óta, négy éve él kint. Mennyire volt küzdelmes ez az idő­szak? - Ott álltam külföldön, két pici gyerekkel, papa nélkül úgy, hogy a nyelvet sem be­széltem. Addig Ausztria sem érdekelt különösebben, a né­met nyelvet pedig kifejezet­ten nem szerettem. Amikor a második szülésem után el­döntöttem, hogy újrakezdem a karrierem építését, kemény munka következett. Kilenc­ven kiló voltam, először te­hát le kellett fogynom. Majd el kellett kezdenem ének­órákra járni és felvenni a kapcsolatot a legkülönbö­zőbb emberekkel. Magyaror­szágon a szüleim neve eleve jó belépőt jelentett bárhova, egy idő után az enyémet is el tudták azért helyezni, szóval el voltam kényeztetve ebből a szempontból. Külföldön vi­szont kénytelen voltam ügyeskedni, megkeresni azo­kat a személyeket, akikre az előrelépés szempontjából szükség volt. ciót a két kisfiam jelenti, min­den egyéb csak utánuk kö­vetkezik. - Nekik sem lehetett köny­nyü: az idegen ország, a vá­lás... - Mindent megteszünk, hogy a lehető legkevésbé érezzék, hogy elvált szülők gyermekei. Igaz, soha nem voltunk hagyo­mányos család, Gábor borzal­masan sokat dolgozott. Vi­szont máig mindent megtesz a fiaiért, nagyon jó apának és ér­tékes embernek tartom. - Bankár férje vagyonáról már-már tündérmeséket le­hetett hallani. Hogyan élte meg a szétválás után az eg­zisztenciájában bekövetkező változásokat? - Sosem volt bennem az a csillapíthatat­lan vágy, hogy milyen jó len­ne, ha egyszer „Meg lehet csinálni, hogy az ember több országban él, és egészen más gazdag lehet- városokban dolgozik." ai7a 1S' nek A hazassa- o hogy egy kozos Annyira sokat kaptam ezekből Gábor feleségeként. Van bő­ven belőle tapasztalatom és utálatosnak tartom az egészet. Egyébként máig tökéletesen Gábor mellett vagyok, ahogy mindig is támogattam őt. Sőt akkor is így tennék, ha esetleg nem lennék biztos az ő iga­zában. - Mit jelent magyar színész­nőként Bécsben dolgozni? - Mint egy idióta, azt csiná­lom. Állandóan résen és for­mában kell lennem. Kint ke­ményen meg kellett küzdeni a sikerért, mert nem ismert sen­ki, ide meg jó hazajönni és me­legedni a közönség szereteté­•ben. A bécsi Raimund Thea­terben nagy si­kerrel játszot­tuk a Weak Up című musicalt, de már sajnos befejeztük. Na­gyon büszke nék. A házassá gom előtt sem hiányzott sem­mi az életemből, nagyjából megvolt mindenem, amire szükségem volt. Ráadásul színházban dolgozom, ott meg bármi lehetséges: akár­mikor eljátszhatom, hogy én vagyok a kincsekben dúskáló, csodaszép királynő. - Hazánkban mostanában bank- és brókerbotrányoktól hangos a média. A volt fér­- Egyáltalán, mi motiválta, hogy kint maradjon? - Akkorra már tizenegyszer elköltöztem innen-onnan éle­temben, és azt mondtam: most nem fogok. Megpróbá­lom itt tovább. Ma azt látom: igenis meg lehet csinálni, hogy az ember több ország­ban él, és egészen más vá­rosokban dolgozik. Minden­esetre a legnagyobb motivá­„Annyit voltam színpadon, hogy szinte a testemmé vált" FOTÓ: GYENES KÁLMÁN jével történtek után más ér­zésekkel nézi a híradásokat, mint az átlagpolgár? - Inkább nem is követem. estet csinálha­tok Walter Lochmannal, aki Ausztriában hasonló figura, mint az édes­apám itthon: baromi jól zon­gorázik és komponál. Ezenkí­vül a felújított Elisabeth című musicalben is kaptam szere­pet. Annyit voltam színpadon, hogy szinte a testemmé vált. - Szüleivel és öccsével együtt valósággal zenészdinasztiát alkotnak. Van esély arra, hogy ez továbböröklődik? - Mindkét fiam nagyon mu­zikális, és állandóan színhá­zasdit játszanak. A nagyobbik, Gábor dobolni és zongorázni tanul. Peti meg imád szere­pelni, csak olyan érzékeny, hogy nem tudok otthon szo­morú dalt énekelni, mert kö­nyörög, hogy hagyjam abba. Azt hiszi, bánatos vagyok. Pe­dig dehogy... PATAKFALVI DÓRA FORTÉLYOS MÓDSZEREK FIDEL CASTRO MEGOLESERE lesz a végső Idén januárban a kommunista rendszer utolsó őskövülete, Fi­del Castro, Kuba diktátora az­zal vádolta meg Bush elnököt, hogy a Kubai Amerikai Alapít­vány fedőnevű maffia révén meg akarta öt gyilkoltatni. A majd fél évszázada hatal­mon lévő forradalmár elszán­tan kijelentette az újságírók­nak, hogy a végsőkig harcolni fog, s inkább fegyverrel a kéz­ben esik el, semmint hagyja az imperialisták karmaiba kerül­ni a karibi szigetet. Ellőtték a puskaporukat A hagyományos módszerek Fidel Castro likvidálási kísér­leteikor csak ritkán jöhettek szóba, mert a kubai diktátort agyonlőni vagy felrobbantani elég körülményesnek bizo­nyulna. Amikor 1961 őszén megszokott maratoni szó­noklatát tartotta egy havan­nai nagygyűlésen, azAvenida de las Misiones 29. szám alatti ház nyolcadik emele­tén a CIA ügynökei beélesí­tett páncélöklöt helyeztek készenlétbe. A végrehajtásra felbérelt hölgyet azonban már órákkal korábban lekap­csolták a biztonságiak. így járt az a derék fiatalember is, aki egy elegáns szivarosdo­bozt próbált eljuttatni a for­radalom vezéréhez. Az ame­rikai specialisták hiába dol­goztak éjt nappallá téve, hogy különleges miniatűr robbanószerkezettel lássák el a dohánytartót, mely a fedél felnyitóját azonnal cafatokra szaggatta volna. A CIA hatalmas összegeket ajánlott Fidel szakácsainak és felszolgálóinak, hogy némi ciánt keverjenek a kubai el­nök kedvenc koktéljába, a daiquiriba, ám a hű séfek és pincérek nem álltak kötél­nek. Ekkor a titkosszolgálat megkereste az ismert maffió­zót, Salvatore Giancanát, s botulizmustoxint rejtő piru­lákat adtak át neki, hogy azo­kat Castro ételébe helyezzék. A bűnszövetkezet által fel­kért bérgyilkos azonban idő­közben elveszítette bizalmi állását a népvezér környeze­tében, így nem nyílt módja az akció végrehajtására. Az amerikaiak másik ügynöke preparált töltőtollal akart a diktátor közelébe férkőzni, hogy az íróeszközben meg­búvó injekciós tűből mérget fecskendezzen a célpont tes­tébe. Ám vakmerő terve ku­darcba fulladt, mert nem en­gedték, hogy kezet rázhasson a karibi hőssel. Boszorkánykonyha A CIA boszorkánykonyhájá­ban főzték ki azt is, hogy Fidel kedvenc Cohiba szivarjait kü­lönleges hatóanyaggal itatják át, amely átmeneti személyi­ségzavart és memóriakiesést idéz elő, s ezzel nyilvánvalóan a porba sújtja majd a köz­vélemény előtt. A megvaló­sítást azonban elhalasztották. Más alkalommal utazásai alatt a cipőjébe akartak talliumsót csempészni, hogy kihulljon a testszőrzete és legendás sza­kálla. Az amerikaiak nem nyugod­hattak bele kudarcaikba, s a vegyi fegyverek arzenáljából is válogattak, hogy elsöpörjék Az amerikai titkosszolgálat és a kubai emigránsok egyes feljegyzések szerint hatszáznál is többször készítettek elő akciót Fidel Castro likvidálására, lejáratására és megbuktatására. Megmutatta, hogy nem könnyű vele elbánni FOTÓ: MTI/AP/VRISTOBAL HERRERA végre az útból a szenvedélyes kubai diktátort. Először hal­lucinogén vegyületet kívántak szétpermetezni egy stúdió­ban, amely élőben sugározta Havannában többórás rádió­beszédét. Abban bíztak, hogy a megzavarodott Castro ösz­szehord majd hetet-havat, s a nép végre rádöbben arra, nem ő az igazi. A hadművelet is­meretlen okokból elmaradt. Végül az is lekerült a napi­rendről, hogy egy érzéki női ügynököt küldjenek Kubába, aki behálózta volna a közis­merten szoknyabolond Fidelt, majd HIV-vírussal fertőzte volna meg a heves légyottok során. Ajándék az elnöknek A CIA vegyészei nagyszerű ajándékot készítettek a karibi elnöknek. Az értékes könnyű­búvár-felszerelést alaposan „felturbózták". A ruhát belül­ről gyógyíthatatlan betegséget hordozó vírussal, a maszkot és a lélegzőcsövet tuberkulózis­bacilussal oltották be. A ki­jelölt kézbesítő azonban nem volt hajlandó kockára tenni az életét. A preparátum talán az­óta is ott porosodik a titkos­szolgálat valamelyik raktárá­ban. HEGEDŰS PÉTER-SZABÓ ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom