Délmagyarország, 2004. március (94. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-06 / 56. szám

KULTURAUS MELLEKLET MINDEN SZOMBATON SZIESZTA SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS • 2004. MÁRCIUS 6. NAPI MELLEKLETEK Hétfő A DÓ. SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZÉL, GYOGY-IR Szerda RANDEVÚ Csütörtök BIZALMASAN Péntek DÉLMADÁR • WWW.DELMAGYAR.HU // // PRESSER GÁBOR A SZTÁRSÁGRÓL, A FIATAL ZENESZERZŐKRŐL ES KESZULO LEMEZEROL A magyar dal kivégzőosztag előtt áll Presser Gábor legutóbb egy koncertalbummal jelentkezett, de már írja következő lemezére a dalokat. Mindeközben nagy sikerrel futnak előadói estjei a Vígszínházban, ám mostanában a legtöbben mégis a Megasztárral kapcsolatban emlegetik a nevét. - Nem zavarja, hogy mostanában az emberek elsősorban a Megasztár című műsorról, és nem zenei munkásságával kapcsolatban kérdezik önt? - Nem. Tudomásul veszem, sőt örülök neki, hogy az embereket ez érdekli. 15 perces sztárok - Kellett bármiféle meghasonlottság ahhoz, hogy egy kereskedelmi csatorna műsorában vállaljon szereplést? - A kereskedelmi televíziózással nincs bajom. Természetesen van olyan csatorna és vannak olyan műsorok, amelyekben nem szerepelnék, de ami vállalható, az elől nem zárkózom el. A Megasztár zsűrizését örömmel csinálom, és jól is érzem magam ebben a műsorban. - Bevallom, nekem például furcsa, hogy - nyilvánvalóan a műsor fiatalos stílusa miatt - több versenyző egyszerűen csak Gábornak szólítja az adásban. - Nagyon helyes, végül is ez a nevem. Egyébként a műsor elején a szereplőkkel megbeszéltük, hogy tegeződünk, de más esetben sem jelent számomra semmit, ha művész úrnak hív valaki. Én olyan vagyok, mint a kutyák: az ismerős hang, hangsúly számít, nem a megszólítás. - Nemrégiben egy szegedi zenész, Németh Miklós több kritikát is megfogalmazott lapunkban a Megasztárról. Például hogy Magyarországon nincsenek sztárok. Ön egyetért ezzel? - Én Andy Warhollal értek egyet, aki azt mondta, mindenki lehet sztár 15 percig. Nálunk mindenki sztár, aki sokat szerepel a tévében, így akár egy bűnöző is, vagy egy sültbunkó. Úgy gondolom, hogy Európában az egy főre jutó sztárok száma nálunk a legnagyobb. - Ön szerint a műsorban szereplő énekesekből lehetnek sztárok? - Igen. Úgy gondolom, a döntősök közül bárkiből. Kaptafadalok - Pedig a hasonló műsorok tapasztalatai szerint a felfedezett fiatalok hamar eltűnnek a süllyesztőben. Lehet ennek az az oka, hogy a szakma nem fogadta el őket? - Ez csacsiság. Nem a szakma, hanem a közönség tesz sztárrá egy énekest. Egyébként ennek a műsornak az én olvasatomban nem is az a fő célja, hogy minden szereplőnek eldőljön a további szakmai sorsa, hanem az, hogy végre legyen a zenei élet állóvizében egy kis mozgás. A legnagyobb reményem az, hogy ezek a tehetséges fiatalok egyszer majd rendelnek fiatal zeneszerzőktől dalokat. - Ön írna valamelyiküknek számokat? - Amíg tart a műsor, biztosan nem, de utána is jobban örülnék, ha fiatal zeneszerzőket keresnének. - Ha már a fiatal zeneszerzőket említette: ön szerint van értéke a mai zenei életben annak, ha valaki saját dalokat ír? - Sajnos a magyar dal a kivégzőosztag előtt áll. A közönséghez nem jutnak el a dalok, a szerzőknek esélyük sincs arra, hogy dalaikat megismerje a nagyközönség. A kereskedelmi rádiók (tisztelet a kivételnek - vagy ahogy ezt mondani szokták) csak az úgynevezett „zenei arculatukba" illő dalokat válogatják ki a hazai termésből. így a magyar dalok 95 százalékát már születése előtt halálra ítélték. Ezen a vidéken a dal mindig nagyon sokat jelentett az embereknek, néha politikai ereje nagyobb volt, mint bármi másnak. A mai generáció nem kapja meg a saját dalait, hacsak nem elégszik meg a kereskedelmi kaptafadalokkal. Tudom, hogy ezekkel a mondatokkal elég sok ellenséget szerzek magamnak, de nem hagyom abba. - Az ön életébe hozott változást a Megasztár? - Nem hiszem. Amúgy éppen az ellentétét csinálom annak, ami ennek a műsornak a lényege. Az egy hónapja a Vígszínházban futó szerzői estemen egy kis teremben, egyedül ülök egy szál zongorával, és zenélek. - Miért választotta ezt a műfajt? - Már sokszor felmerült, hogy csináljak szerzői estet, de egy sokszereplős, monumentális produkció színpadra állításába biztos belehaltam volna. Egyrészt nem tudtam volna kiválasztani, hogy melyik dalokat hagyjam ki, másrészt gondban lettem volna a vendégszereplőkkel. Hiszen ha valakit nem hívok meg, biztosan megbántom. Ezért elhatároztam, hogy ilyet biztosan nem csinálok. Aztán a Pécsi Országos Színházi Találkozóra egyszer egy ehhez nagyon hasonló produkciót vittem, és akkor már tudtam, hogy a Vígszínház „padlásán" is megcsinálom. Készül az új album - Ez azért teljesen más világ, mint egy nagy koncert, amelyből a legutóbbi lemeze, a Dalok régről és nemrégről is készült. - Természetesen. A vígszínházi esteken például a nézők olyan közel ülnek hozzám, hogy ha valaki tüsszentene, leesne a szemüvegem. - Kedveli a koncertalbumokat? - Nagyon szeretem, mert többnyire az igazságot tükrözik. - Készül már a következő Presser-album? - Igen, írok egy lemezt. Már 30-40 dal vázlata készült el. De nagyon nehéz ezekből választani egy lemezrevalót. - Nem kéri ki mások véleményét ezzel kapcsolatban? - Mindig egyedül válogatok. Egyrészt mert nagyon személyesnek érzem, másrészt pedig mert ez az én ügyem, nekem kell elvinnem a balhét. Soha nem szerettem azokat a rendezőket, akik hatszor vágják át a filmet, mert hat különböző ember véleményét kérik ki. Egyébként is, nagyon szeretek a lemezeimen bíbelődni. Addig jó, amíg lehet variálni. Amikor kiadtam a kezemből, onnantól kezdve már nem is az enyém. - És mi lesz azokkal a dalokkal, amik nem kerülnek fel a lemezre? - Azok a fiókban maradnak, mert „gyengének bizonyultak". TÍMÁR KRISZTA Presser Gábor: Én olyan vagyok, mint a kutyák: az ismerős hang, hangsúly számít, nem a megszólítás FOTÓ: KARNOK CSABA