Délmagyarország, 2004. március (94. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-03 / 53. szám

6 MEGYEI TŰKOR­SZERDA, 2004. MÁRCIUS 3. Uniós tányérmosók leszünk, diplomások nélkül Kellenek a tudományok Szembcmcnnek a fejlett világ főáramával azok, akik szerint túl sok diplomást képeznek Ma­gyarországon, s általában a köz­oktatásban túl nagy szerepet kapnak a természettudomá­nyok. Olyan emberek kerülhet­nek döntési helyzetbe, akik nem tudják, hogy miről van szó - hallottuk szegediektől egy bu­dapesti konferencián. Szabó Gábor, a Szegedi Tudo­mányegyetem rektora, a fizikai tudomány doktora tartotta a Budapesti Szkeptikus Konfe­rencia nyitóelőadását, a téma: természettudományok helye a közoktatásban. Egyre terjed a nézet, hogy túltermelés van diplomásokból Magyarorszá­gon - hívta fel a figyelmet az egyetemi tanár a tudomány-ál­tudomány viszonnyal foglalko­zó rendezvényen. Holott az unióhoz csatlakozó országok közt a középmezőnybe tarto­zunk, az EU-s országokhoz ké­pest pedig nagyon le vagyunk maradva. Az évente kiadott műszaki-ter­mészettudományos diplomák száma minden csatlakozó or­szágban nő, a kivétel Ciprus és Magyarország, ahol csökken, „így csak tányérmosók lehetünk az unióban." A vád, miszerint csak a diplomás munkanélküli­ek táborát gyarapítja a felsőokta­tás, nem igaz: a felsőfokú vég­zettségűek közül az átlagnépes­Szabó Gábor rektor szerint nagy baj, hogy nálunk csökken az évente kiadott műszaki-természettudományos diplomák szá­m a Fotó: Schmidt Andrea séghez képest negyedakkora a munkanélküliség. A közoktatás egészére is na­gyobb gondot kellene fordítani, mert különben érdekes folyama­tok indulhatnak be. Tetten érhe­tő például a „humán" és a „reál" területek szembeállításának kí­sérlete: a PISA 2000 jelentés ada­tait - hogy tudniillik a 15 éves magyar gyerekeknek nemzetközi mércével mérve rossz az olvasási készségük - némelyek a termé­szettudományos tantárgyak túl­súlyára vezetik vissza. Ámde ­mutat rá Szabó Gábor - az emlí­tett korosztály matematikából, és általában természettudo­mányokból sem sokkal jobb, és ez súlyos gond, hisz természettu­dományos ismeretek nélkül ma az emberek nem értik meg a vilá­got, bedőlnek a terjedő áltudo­mányoknak. Ha képzetlen nem­zedékek nőnek föl, olyan embe­rek kerülnek döntéshozó hely­zetbe politikusként, a gazdasági élet meghatározó szereplőiként, akiknek fogalmuk sincs arról, mi miért van. Nem attól kell tartani, a szak­tudósok nem lesznek eléggé kép­zettek, hanem attól, hogy példá­ul olyan ügyvédek kezdenek praktizálni, akiknek - mert az is­kolában nem sajátították el a leg­alapvetőbb természettudomá­nyos alapokat - sejtelmük sincs például a környezetvédelem je­lentőségéről, és e szellemben fog­nak képviselni várhatóan egyre szaporodó ügyeket - hívja fel a fi­gyelmet az egyetemi tanár. Pedig már az Egyesült Államok is rá­döbbent, a legfelső szinten: a környezetszennyezés globális probléma, ezzel foglalkozni kell, és jelentős lépéseket tesz a ter­mészettudományos képzés javí­tásáért. F.CS. Az már érdekes, hogy miért oldódik föl a fog egy üveg kólában Kémikusnak csábít az egyetem Egyre kevesebb diák jelentkezik vegyész­nek, ezért az egyetem különböző akciókkal szeretné a kémia tudományát megszeret­tetni a gimnazistákkal. Ha kémiai számításokról van szó, a diákok többsége nem kapja föl izgatottan a fejét. Ha viszont valaki elmagyarázza, miért oldódik föl például egy emberi fog két hét alatt egy üveg kólában, arra már többen odafigyelnek. A vegyészek is tudják ezt, és keresik, hogyan lehetne a tudományt közelebb vinni a közép­iskolásokhoz. Az egyetemekre ugyanis egyre kevesebben jelentkeznek vegyésznek. Ráadá­sul az országos tendencia a természettudo­mányi kar egyre több szakjára jellemző: azaz egyre kevesebb és egyre rosszabb átlagered­ményű diák választja a fizika, kémia, mate­matika világát. Az utóbbi években ráadásul több szakra már fölvételizni sem kell, így már nem a bekerülés, hanem sokkal inkább a bennmaradás a nagy kihívás a hallgatók szá­mára. Atomok és színek Szinte elölről, a kémia alapjaitól kell kezde­ni az oktatást az egyetemen. Az általános és középiskolában ugyanis egyrészt háttérbe szorult a tárgy, másrészt az egyetem előtti utolsó két évben nincs is kémia a gimnázi­umban. - Az iskolákban nem a mindennapok ké­miájával foglalkoznak, hanem olyan elvont dolgokkal, mint a kvantummechanika - véli Sipos Pál docens. - Ezért fordulhat elő, amint azt nemrég egy nemzetközi felmérés kimu­tatta, hogy a magyar tanulók jelentős része például nem tudta, mitől színes egy anyag. Állást találnak - Aki vegyésznek tanul, elsajátítja, hogyan kell bánni az anyagokkal, nem sodorja magát veszélybe, mint sokan hiszik - hangsúlyozta Halász János docens. A kémiai tanszékcso­port oktatási felelőse kiemeli, hogy a termé­szettudományi karon végzett vegyészeknek a legjobbak az elhelyezkedési esélyeik. Különö­sen sikeres karriert futhatnak be jó szakpáro­sítással, mint a vegyész-közgaszdász. Kül­földön ma már nem ismeretlen a vegyész-jo­gász párosítás sem, ilyen diploma birtokában például vállalatok szabványügyeit intézik a végzettek. Hasonló gondolkodásmód nyo­mán indították el Szegeden a klinikai kémi­kus szakot. A határterületet jól ismerő szak­emberek keresettek a munkaerőpiacon, hi­szen szót értenek az orvosokkal és a vegyé­szekkel is. Ahhoz, hogy a megnövelt fölvételi keret­számokat betölthessék, népszerűsíteni kell a szakot. A középiskolás célközönséget több módon cserkészi be a Szegedi Tudomány­egyetem. Egyrészt vegyésztornán mozgatják meg az agyakat. A középiskolások számára kiírt országos kémiai feladatmegoldó verseny 25 ezer forintos fődíjáért százan versengenek ebben a tanévben. Vegyülnek az egyetemen Másrészt vegyi egyveleget kínálnak az is­koláknak. „Vegyülj velünk" a neve a kezde­ményezésnek, amelynek keretében a diá­kok egy, az iskolainál látványosabb labora­tóriumban az egyetemistákkal és oktatóik­kal közösen végezhetnek el érdekes kísér­leteket. Az egyetemen pedig már tudják, mi az, ami a közönséget biztosan elkáp­ráztatja. Sipos Pál szerint a legunottabb diákot is felrázza, ha valódi kristályokat kap a kezébe. MOLNÁR BALÁZS Rézsű Megint egy csőtörésről harsog a rádió. Mintha az egész fővárost alá­aknázták volna, annyi van már belőle. Ez a mostani azonban egé­szen új vágányra állt, ha hinni lehet a szakértőknek. Nem a vascsö­vet ette meg a rozsda, itt állítólag már rugalmas volt a vezeték. Ellopták a rézsűt! Ha akárhányszor ismerős állt az utcán a kecskeláb mögött, bele­kukucskálva a műszerbe, meg nem állhattam, hogy ne hergeljem: talán lopják az utat, hogy megint meg kell mérnetek1 Most ez is bekövetkezett. Nem az utat, csak a mellékét. A megtámasztóját. Állami cégé volt a katasztrófa melletti kertecske, de magánkezű használatba szállt át, és annyira dolgozott valakiben a földéhség, nem tudta elnézni, hogy egy nagy darab csak gazt teremjen a végé­ben. Elhordta a rézsűt, és ott maradt a nagy forgalmú út a maga gyá­molatlanságában. Egy darabig csak tűrte, mint Lacika ürgéje a kiön­tést, egyszer aztán úgy megcsúszott, tengert látott, aki kitekintett. Alámosta az utat, és összerogyott. Biztos vagyok benne, följelentéssel zárul az ügy, és a bíróság mondja ki rá az áment. Az én fejemet azonban féreg kezdi rágni. Ha nagy az út forgalma, elképzelhetetlen, hogy útellenőrök ne jár­janak arra. Akik éppen nem az autósokat ellenőrzik, hanem a mű­szaki állapotot vigyázzák. Meg nem értem, hogyan fordulhatott elő, hogy kismilhószor elmenvén, és ugyanannyiszor vissza, még csak föl se tűnt senkinek, hogy hoppá! Itt rézsűnek kéne lenni, ahogy mindenütt van, de nincsen. Folytonossági hiány ütötte föl a fejét. Mert ha föltűnt volna egynek is, lefogadom, azonnal kirendelnek egy csomó böhöm nagy gépet, dömbölővel és nyomtatókkal kiegé­szítve, és visszatöltötték volna. Legföljebb nem büntették volna meg a földre éhes új tulajdonost, mert ha netán a mi kutyánk köl­ke, akkor, ugye, ne bántsuk szegényt, mert ma nekem, holnap ne­ked, de nem hagyták volna annyiban. Rendnek muszáj lenni. Hogy most mi lesz ? H. D. Ingyen internet tíz szegedi könyvtárban eKönyvtárak lesznek városszerte Tíz eMagyarország-pontot alakítanak ki Szeged közkönyvtáraiban. A Somogyi-könyvtár Dóm téri központjában és kilenc fiókkönyv­tárban biztosítanak ingyenes internetes hozzáférést. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium pályázatán 13 millió fo­rint értékű internetes fejlesztést nyert a Somogyi-könyvtár. Az intéz­mény az eMagyarország program keretében megítélhető legtöbb tá­mogatást nyerte el, amelynek segítségével hamarosan tíz eMagyaror­szág-pontot létesítnek. Szőkefalvi-Nágy Erzsébet igazgatónő elmond­ta: könyvtáraikban a Dóm téren, Dorozsmán, Rókuson, Északi vá­rosban, Petőfitelepen, Tápén, Szóregen, Tarjánban, az Odessza város­részben és a Csillag téren alakítják ki az elektronikus közigazgatás hozzáférési pontjait. így nemcsak a Belváros, hanem a lakótelepek és a kertvárosok lakossága is elektronikus ügyintézési és tájékozódási lehetőséghez jut. Az eMagyarország programban 2004. május 1-jére 2004 közösségi végpont készül el. A szakminisztérium az információs társadalom­hoz kapcsolódást kiemelten támogatja, így az érdeklődők a könyvtá­rakban térítésmentesen használhatnak elektronikus adatbázisokat, multimédiás forrásokat. A fiókkönyvtárak közösségi internet-hozzá­férési helyként való működtetésével a szabad hozzáférést ki tudjuk terjeszteni az egész városra - emelte ki az igazgatónő. Az eMagyarország-pontokon előfizetnek majd olyan adatbázisokra, amelyek az EU-s jogszabályokat tartalmaznak vagy segítik a pályázat­írást. Később a távtanulást és a távmunkát segítő szolgáltatásokat vezet­nek be és oktatási tananyagokat tartalmazó CD-ROM-okat vesznek. M. B. I. Családi események HAZASSAGOT KOTOTT Budai Tibor és Papp Julianna, Horváth Péter és dr. Varga Edit Zsuzsanna, Füleky Zoltán és Dékány Dóra, Prievara János és dr. Tóth Ka­talin, Apreku Erasmus Kojo és Tóth Gabriella. SZÜLETETT Miklós Zoltánnak és Farkas Imola Ágnes­nek Emma és Imola, Lajos Zsoltnak és Sán­dor Mónikának Zsolt Richárd, Perneki Fe­renc Tibornak és Denucz Beatrix Rozáliának Cintia, Kiss Gábornak és Papp Andreának Anna, Kucska Lászlónak és Mayer Éva Szil­viának Lili Anna, Búza Zsoltnak és Felbás Erika Juliannának Evelin Petra, Kiss Gábor Imrének és Balassy Brigitta Zsanettnek Emese Aranka, Bánhidy Zoltán Gyulának és Fekete Andreának Kamilla Boróka, Köve­si-Nagy Dánielnek és Lengyel Dominika An­nának Bertalan, Újházi Tibor Zsoltnak és Csada Orsolya Nórának Bendegúz Erik, Gu­lyás Józsefnek és Hortobágyi Editnek Péter Márk, Jómihály Attilának és Palotás Mónika Mártának Izabella, Tanács Zoltánnak és Dé­kány Csillának Dóra, Gillich Zsolt Péternek és Sill Reginának Dorka Regina, Berkó Ist­vánnak és Tóth Ágnesnek Ferenc István, Miklós Zsolt Istvánnak és Szabó Erzsébet­nek Dorina, Kmetykó Gábor Péternek és Gönczi Anikónak Réka Moira, Széchenyi Emilnek és Eötvös Mónikának Kitti, Oláh Endre Istvánnak és Bakos Boglárkának Lilla Boglárka, Engi Imrének és Török Gabriella Máriának Bernadett Mária, Kovács József­nek és Ördög Zsuzsanna Juditnak Richárd, Urbán Rezsőnek és Lukács Viktóriának Bog­lárka, Gibert Gábornak és Domonyi Eszter­nek Ádám, Mészáros Gábornak és Süveg Szilviának Máté, Ördögh Jánosnak és Kál­mán Juditnak Zalán, Dénes Istvánnak és Bakai Szilviának Domonkos, Bálint Attila Istvánnak és Ábrahám Mónika Katalinnak István Andor, Gera István Rolandnak és Stötzer Andrea Máriának Dorottya Kata, Lő­vinger Miklós Richárdnak és Pekárik Irén­nek Zsófia, Tisza Roland Józsefnek és Csá­nyi Tünde Veronikának Bálint utónevű gyer­meke. MEGHALT Juhász Péter Pálné Szűcs Anna, Bódis József, Czérna István Sándor, Marinkov Györgyné Szegedi Margit Piroska, Ungi Já­nos, Papp Antal István, Vincze Józsefné He­gyi Erzsébet, Dobroka János, Ézsiás Béla Lászlóné Rékasi-Nagy Erzsébet, Magyart Istvánná Tandari Rozália, Tornán Sándorné Göbölyös Erzsébet, Frank György, Sánta Mária, Fodor Jánosné Vékony Eszter, Rein­holcz András János, Nagy József Imre, Be­senyői Lajos Andrásné Móró Emma Ilona, Vörös Árpád, Gombos Andrásné Eábi Rozá­lia, Krizer József Gábor, Lakatos Józsefné Bozóki Piroska, Horváth Jár\os, Kerekes Jó­zsefné Varga Rozália, Tóth Tímea, Földi Fe­renc, Dombi István, Borossebesi Zoltán, dr. Bokor Ernő, Lippai Lajosné Fekete Margit, Kothencz Lajos, Lengyel Sándor, Godó Bélá­né Vidéki Ilona, Kotogány Ferenc, Bálint Fe­renc János, Papp Zsuzsanna Irén, Miklós Szilveszterné Szekeres Sarolta, Sárossi Jó­zsefné Fejes Ilona, Nagy Tiborné Korom Margit, Szalma László, Berkes Ákos, Gyukin Veszna, Naszradi Györgyné Megyesi Anna, Mészáros Ferenc Lajos, Lele István, Sebők Jánosné Kiss Etelka, Szemes József, Magyar Gyuláné Csiszár Piroska Anna, Árva-Nagy Józsefné Zsedényi Ilona Mária. A nagy múltú szegedi vegyészképzés iránt is csökkent az érdeklődés Fotó: Schmidt Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom