Délmagyarország, 2004. március (94. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-26 / 72. szám
Gáborral hétköznap 14.00-17.00 IMWJ&J&MMM SZÓRAKOZTATÁS, HUMOR, SZATÍRA MINDEN PÉNTEKEN DELMADAR SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, FÁBIÁN GYÖRGY • 2004. MÁRCIUS 26. VENDÉGTOLL - LITKAI GERGELY A DÉLMADÁR HETI MONDÁSA Nem tetszik a vezetési stílusom? Akkor tűnés a járdáról! Kínos (2) De a kínosság mintaképe minden évben a Miss Universe-választás. Ott aztán van minden, ami a kínos kategóriát kimeríti, de az egész csúcsa a díjátadás. A szerencsés győztesre ráaggatnak mindent, ami csak belefér, a disznósajtból készült koszorútól a háromezer forint értékű lábgombaölő krémig, majd a legvégén ráültetik egy trónra, ami kigyullad. Na, ettől az egész olyan, mintha valami beteg Dózsa György-emlékműsorról lenne szó, és ehhez még mint fűszer, Fásy Ádám énekel play backről. A vágástechnikáról csak annyit, hogy a „ponzorok" olyan sűrű sorokban követik egymást a színpadon, mint az orkok A Gyűrűk urában, csak mindegyiknél van egy vásárlási utalvány. De maradjunk csak a ponzoroknál, Baumgartner Zsolt-ügyben megmozdult a nemzet, miután a ponzorok kihátráltak. Én mondjuk megértem őket, mivel annak vajmi kevés értelmét látom, hogy maximum akkor látszik a Mol-felirat, amikor kigyullad a kocsi a tizedik körben és éppen oltják, vagy esetleg a rajtnál a helikopteres kameráról az avatottak kiszúrhatják a spoileren megbúvó Magyar Állam feliratot egyes betűtípussal. Én egyébként abszolút a civil kezdeményezés pártján álltam, már el is képzeltem, hogy például a mikepércsi dögkút felajánl egy baráti összeget, mire fel majd Zsolti barterban csinál egy reklámfilmet. Füstölgő kerekekkel fékez a dögkútnál, majd kiszól: „Mikepércsi dögkút, gyors, mint a halál." Aztán már utalják Is neki a pénzt. Azért kínosban szokás szerint ott volt hazánk két oszlopa is, Megyó és Viki is, akik megint elmondták, hogy mit tettünk tavaly nyáron. Én attól vagyok kikészülve, hogy teljesen hülyének néznek, és elmondják, hogy mi történt. Mert nem az történt ám, amit láttunk, hanem hogy jött egy király vagy egy útelágazódás. Például a költségvetési hiány tök félresaccolása nem extra kínos momentum, hanem az egy útelágazódás. Én csak egytől félek, hogy mind a ketten el Is hiszik, amit mondanak, mert onnantól az már nem politika, hanem betegség. Egyébként én már a közös listánál kezdtem gyanakodni, hogy itt valami komolyabb probléma van, Hajós András műsorában hangzott el, hogy ez olyan, mintha a Fradi-Újpest meccset egy kapura játszanák és a végén megfeleznék a gólokat. Ennyi erővel lehetne rögtön két miniszterelnök is, és a választásokon csak azt döntenénk el, hogy melyik járhat a fekete Mercivel és melyiknek jut az Audi. Nagy-Bandó András mesélte, hogy amikor mostanság kórházban volt, ágyszomszédja épp azt olvasta az újságban, hogy Nagy-Bandó András kórházban van, viszont az élő kiadásra rá se bagózott. Kicsit olyan ez, mint az időjárás-jelentés, velem is többször előfordult már, hogy elhittem Pártái Luciának, hogy ragyogó napsütés van, miközben ha kinéztem volna az ablakon, könnyűszerrel megállapíthattam volna, hogy zuhog. Azt hisszük, hogy az történik, amit megírnak az újságok, pedig egyértelmű, hogy ha valóban csak az történne meg, a világon kihalna az emberiség, és a pandák vennék át az uralmat, mivel csak ők szaporodnak, ha mesterségesen is, a hírek szerint. Javaslom, hogy nézzenek körül otthon, a valóság ott van. A természetes energia Kíváncsi kismalac A kutyafáját neki! - Ki beszél itt sertésválságról? Majd az EU-ban megmutatjuk, hogy úgy túrjuk az - Kutyául érzem magam. Rámbízták a csecsemőt, vigyázzak orrunkkal a földet, hogy az olcsó dán disznók a poros nyomába nem lépnek rá. Én meg elszundítottam, és fogalmam sincs, hová lett... FOTÓ: SCHMIDT ANDREA FOTÓ: TÉSIK ATTILA Embererős villamos A Szegedi Közlekedési Társaság élen jár az újításokban. Bár az elektromos közelekedés eleve környezetkímélő, úgy gondolták a cégnél, még szerencsésebb, ha elektromos lóerő helyett az embererőt alkalmazzák. Az ötlet iránt sokan érdeklődnek, főként Kínából FOTÓ: SCHMIDT ANDREA, SZÖVEGEK: V.F.S. Ezen jót nevettünk egykoron... Tanárnő az '50-es években: - Gyerekek, holnapra hozzatok be száz forintot, mert Urundi-Burundiban támogatnunk kell a pártszervezetet. Másnap mindenki hozza a pénzt, csak Móricka nem. - Hát te miért nem hoztad a pénzt? kérdezi a tanárnő. - Az apukám azt üzeni, hogy Urundi-Burundiban nincs is pártszervezet. Egy hét múlva jön az újabb felszólítás: - Gyerekek, holnapra hozzatok be száz forintot, mert Urundi-Burundiban támogatni kell a szakszervezetet. Másnap mindenki hozza a pénzt, csak Móricka nem. Most már kérdés nélkül mondja: - Az apukám azt üzeni, hogy Urundi-Burundiban szakszervezet sincs. Megint egy hét telik el: - Gyerekek, hozzatok be holnapra száz forintot, mert Urundi-Burundiban egymillió kisgyerek éhezik. Másnap mindenki hozza a pénzt, csak Móricka perkál le háromszáz forintot. - Apukám azt üzeni, belátja, hogy tévedett. Mert ahol egymillió kisgyerek éhezik, ott biztos van pártszervezet is, meg szakszervezet is. A meglepetés ereje Bandi úgy gondolja, hogy mire hazaérkeznek a szülei, meglepetésül megfürdeti a kisöccsét. - Ugye, Jancsika, nem csinálom rosszabbul, mint a mama? - Nem, nem, csak a mama mindig leveszi a cipőmet. A bosszú - Egyszer 50 km-t gyalogoltam, hogy megverjek valakit. - És hogyan kerültél haza? - Mentőautón. Lehetőség Kövér nő az eladónak: - Mondja kérem, van itt valami, amibe beleférek? Az eladó: - A folyosó végén található egy teherlift, abba talán... Fő a nyugalom Egy balesetet szenvedett férfi kérdi a hordágyon az ápolótól: - Hova visznek? - A hullaházba. - De még nem haltam meg! - Igen, de még nem értünk oda. Egy falábú ember panaszkodik a barátjának: - A falábam sok fájdalmat okoz. - Hogyhogy? - Mikor a feleségem feldühödik, fejbe vág vele.