Délmagyarország, 2004. március (94. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-13 / 62. szám

Szombat, 2004. március 13. SZIESZTA 15 A Szegedért Alapítvány idei kitüntetettjei A tizenötödik gálaest Immár tizenötödik alakalommal osztja ki díjait a Szegedért Alapítvány azoknak, akikre méltán lehet büszke a Tisza-parti város. Idén a civil szervezet fődíját dr. Molnár József mikrobiológus, rákkutató professzor kapja, a tudományos kuratórium díjazottja dr. Csillik Bertalan anatómus professzor, a művészeti kuratórium Meszlényi László karnagynak, zenetudósnak ítélte oda az elismerést, míg a társadalmi-állampolgári kuratórium díjazottjaként Vágás István vízépítő mérnök, hidrológus örülhet az elismerésnek. A dijakat az alapítvány mai gálaestjén adják át 19 órától a Szegedi Nemzeti Színházban. A falak nélküli labor lelke A MŰVÉSZETI DÍJAZOTT: MESZLÉNYI LÁSZLÓ szerelmese Meszlényi László, a Música A jellegzetes szegedi utcaképek közé tartozik a következő jelenet is: ketten beszélgetnek, az egyikük dr. Molnár József rákkutató professzor. Mindenki ismeri. -Aki belép ebbe a laborba, együtt látja a modernitást és a hagyományt. Fontosak ezek a régi fotók? - Hogyne lennének azok, hiszen nem akárkiket öcökítenek meg. A Mikrobiológiai Intézet egykori professzorát, Ivanovics Györgyöt, akinek tanítványa lehettem. A másik képen Szent-Györgyi Albert, Bay Zoltán és mások röplabdáznak az udvaron... Nem akármilyen tradíciót ápolunk! -A Szent-Györgyi-tradíció jegyében ön egy hatalmas, falak nélküli labor munkáját hangolja össze. Hol tartanak a rákkutatásban? - Több mint két évtizede kezdtük. Ma huszonnégy ország kutatóinak részvételével ötödik éve tart az együttműködés, amelyet koordinálok: ez egy európai program, de Ausztráliától Japánig sok más, nem európai kutatóhellyel is együttműködünk. Mint ismert, a tumoros sejtek bizonyos esetekben érzéketlenné válnak a kemoterápiás szerekre. Ezekben a nemzetközi együttműködésekben azt vizsgáljuk, hogyan lehet visszaállítani a daganatos sejtek gyógyszerérzékenységét azután, hogy érzéketlenné váltak a kemoterápiára. Természetesen a mi laborunk is aktívan részt vesz mind az európai, mind a tengerentúli kooperációs kutatásokban. Vizsgáljuk vastagbél-, emlő-, tüdő-, méhés petefészekrák-sejtek reakcióit különféle vegyületekre, hiszen mindegyik rákos sejt másképpen viselkedik. Az együttműködés különösen előnyös azoknak a fiatal kutatóknak, akik ennek révén építhetik külföldi tudományos kapcsolataikat, hiszen a programban közreműködő kutatóhelyek között bevett gyakorlat a szakemberek cseréje is. - Professzor úrnak nagyon beválhatott ez a koordinátorszerep, mert nemrégiben hasonló, de még nagyobb feladatot vállalt. Az új téma: az élelmiszerek és a rák. - Még nem tudjuk, sikerül-e a pályázatunk. Az európai hatos keretprogramban pályázunk, három évre szóló, mintegy 21 millió eurós kutatásra. Úgy tudom, ennek az évnek a második feMolnár József: A tüdőrák tekintetében a kétes értékű első helyet foglaljuk el a világ országainak listáján FOTÓ: GYENES KÁLMÁN lében lesz döntés. 18-20 ország körülbelül 300 kutatójának együttműködését kell majd összehangolni. - Magyarországon 33 ezer embert visz el a rák évente - ebben az is benne van, hogy megesszük az élelemmel a permetezőszert? - A rák nem születik velünk, a környezeti hatások felelősek a kialakulásáért. A vegyszereket tartalmazó táplálék is a betegség előidézői között van - és persze sok más, úgynevezett civilizációs hatás. A daganatos megbetegedések száma világszerte évről évre emelkedik. Nálunk az utóbbi években stagnálást tapasztalhatunk, de persze az évi 33 ezer beteg borzasztóan sok. Egy kisvárosnyi népesség! Ha hozzávesszük, hogy a tüdőrák tekintetében a kétes értékű első helyet foglaljuk el a világ országainak listáján, be kell látnunk, számunkra a kutatások minden apró előrehaladása valóban létfontosságú. - Úgy értesültem, ön a saját kertjében biotermesztést valósít meg. Tudatosan, vagy idő hiányában nem vegyszerezi a gyümölcsöt? - Abba a kevés időbe, amikor szívesen kertészkedem családommal együtt, nem nagyon fér bele a permetezés. - És a másik hobbija? A történelem? - Talán azért fordulok különös figyelemmel a közelebbi és a régmúlt idők történelme felé, mert az édesapám Móra Ferencnél dolgozott... - Milyen gondolatokkal veszi át a fődíjat? - Általában a saját hazájában ismerik el utoljára az ember érdemeit, úgyhogy ez a kitüntetés számomra nagyon becses. Nem várt, meglepetésszerű. Örülök neki. S. E. Pariante Kamarazenekar alapító karnagya, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Főiskolai Karának nyugalmazott docense kapta a Szegedért Alapítvány művészeti kuratóriumának díját. Kaposváron született, Pécsett nőtt fel, de már évtizedek óta szegedinek vallja magát Meszlényi László, akinek sajátos humorral fűszerezett, lebilincselő kiselőadásain koncertlátogatók nemzedékei nőttek fel. Az ismeretterjesztéshez és a zenetanításhoz gyakorló muzsikusi „aranyfedezettel" rendelkezett, hiszen mielőtt a konzervatórium tanára lett, oboa- és kürtművészként huszonöt éven át játszott Vaszy Viktor zenekarában. Annak is több mint negyedszázada már, hogy növendékeiből megalapította a Musica Pariante Kamarazenekart, amellyel nemcsak idehaza, hanem Európa-szerte is sikereket aratott. Nyugállományú docensként ma is az együttes karnagya. Imádja a barokk zenét, ezért olyan rezidenciális karakterű kamaraegyüttest álmodott meg, mint amilyenek valaha az Esterházyak és a Festeticsek zenekarai voltak. „A historizmust kompromisszumokkal próbáljuk megvalósítani, hiszen csak modern hangszerek állnak rendelkezésünkre. Nevetséges és eleve halálra ítélt próbálkozás lenne, ha arra törekednénk, hogy utánozzuk a világhírű Giardino Armonicót, vagy a bécsi Concentus Musicust. Inkább az Meszlényi László a törekvésem, hogy sajátos szelídített és átmentett historizmust csináljunk, amit a tánckaraktereknél, a tempóknál, a ritmizálásnál, a retorikus karakterek kiemelésénél lehet megvalósítani. Nem szabadna, de pipit mégis büszke vagyok rá, hogy olyan Telemanri-műveket mutattunk be, amiket Szegeden sohasem adtak elő korábban. Carissimi Jephte oratóriumát is műsorra tűztük, és nem tudom, Händel János-passióját előttünk bemutatták-e valaha is Szegeden." Meszlényi László hisz a gerontológia egyik alaptételében: az sorvad el legkésőbb, amit legjobban használnak. Ezért ma is folyamatos szellemi tréningben van, az elmúlt két évtizedben tucatnyi nemzetközi régizenei kurzuson vett részt. Negyvenévnyi muzsikusi és zenetanári munkásságát ismerte el a szegedi önkormányzat, amikor néhány éve a Szeged Kultúrájáért aranygyűrűvel kitüntette. A TARSADALMI-ALLAMPOLGARI KURATÓRIUM DÍJAZOTTJA: VAGAS ISTVÁN A Tisza kutatója A Szegedért Alapítvány társadalmi-állampolgári kuratóriumi diját ebben az évben dr. Vágás István vízépítő mérnök, hidrológus, neves Tisza-kutató kapta. Vágás István a Szlovákiához csatolt Losoncon született. Tizenöt esztendős korában, 1945-ben, családját Szegedre telepítették. Budapesten szerzett mérnöki diplomát, s előbb a műegyetem vízépítéstani tanszékén, majd a vízgazdálkodási kutatóintézetben végzett tudományos munkát. Ez idő tájt mélyültek el ismeretei, s keltette föl érdeklődését a hidrológia. Szinte minden jelentős árvíznél részt vett a védőmunkában: 1954-ben és 1956-ban a Csepel-szigetnél, Baján és Hercegszántón, 1965-ben a Rába mentén dolgozott. Közben igazi árvízvédelmi tudóssá és szakemberré vált, s ebben az időszakban mélyült el a Kárpát-medence árvízvédelmi nehézségeinek megismerésében. Szegedre 1964-ben tért viszsza. Előbb az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője, majd főosztályvezetője. Folyamatos publikációi mellett tanulmányokat és könyvéket is írt. A műszaki tudományok kandidátusa és doktora, címzetes egyetemi tanár. Tudásával, szakértelmével, megalkuvást nem ismerő véleménymondásával évtizedeken át segítette a város árvízvédelmi nehézségeinek megoldását. Az 1966 februárjában, majd 1970-ben ránk törő árvíz idején a védekezők első vonalában tette a dolgát a település és környéke megmentéséért. Dolgozott a makói buzgár megfékezésén, a kitelepítés előkészítéVágás István sén, folyamatosan vizsgálta és elemezte az árvíz hatását és annak várható következményeit. Mérnöki tudásával hozzájárult a hetvenes árvíz után a védvonalak megerősítéséhez, amelynek köszönhetően a várost nem öntötte el az áradó víz. A TUDOMÁNYOS DÍJAZOTT: CSILLIK BERTALAN Az érdekes élet A tudományos kuratórium díját dr. Csillik Bertalan anatómus, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Centrum emeritus professzora kapta. A szegedi lokálpatriótákat tömörítő, nagy múltú civil szervezetnek, a Dugonics Társaságnak 1991 óta, az újjáalakulástól ő az elnöke, s ugyanezt a posztot tölti be az orvosegyetem baráti körében is. Szülei Kolozsvárról menekültek a palotás városba, ő már itt született. A piaristáknál tanult, ahol kedvenc helye volt a fizikaszertár laborja. Elsőéves medikus kora óta az anatómiai intézet a második otthona: végigjárt minden lépcsőfokot, demonstrátorként kezdte, intézetvezető egyetemi tanár volt negyedszázadig, jelenleg emeritus professzor. Iskolateremtő tudós. Egyetemi anatómiai előadásaira mindig megtelik a terem, ő indította el az egyetemen a német nyelvű anatómiai oktatást is. Nemzetközileg elismert agykutató. Tudományos munkásságának főbb területei: az idegingerület áttevődéCsillik Bertalan Vd sének molekuláris szintű feltárása, a gerincvelői fájdalomközpont szabályozó mechanizmusai, az Alzheimer-kór immuncitokémiai alapjai. Vendégprofesszorként dolgozott a müncheni Max Planc Intézetben, a bostoni Harvard Egyetemen, a Yalé-en, Philadelphiában, Svájcban. Tagja a több évszázados múltú Leopoldinának, a Német Természettudományi Akadémiának, valamint a belga Királyi Orvostudományi Akadémiának. Kitüntették a Köztársasági Középkereszttel. A tudós tanár passziója évtizedek óta - ahogyan ő mondja - a játék a laborban. Azt vallja, a kutató indítékai a következők: a gyermeki kíváncsiságra kalandvágy, a játékösztön. Az unalomtól való viszolygás. Az eredménye: az érdekes élet teszi hozzá a tősgyökeres szegedi professzor.