Délmagyarország, 2004. február (94. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-26 / 48. szám

CSÜTÖRTÖK, 2004. FEBRUÁR 26. • MEGYEI TÜKÖR* Kesselyák Gergely vezényel a Vaszy-bérletben Borogyin, Paganini és Csajkovszkij Tizennyolcadik szülinapján már munkát keresett Szomorú ajándék az élettől A Magyar Tfclevízió 1995-ös nemzetközi karmesterverse­nyének egyik győzteseként is­merte meg az ország Kesselyák Gergelyt, aki ma este a Szegcdi Szimfonikus Zenekart dirigálja a Filharmónia Kht. Vaszy-bérle­ti koncertjén a nagyszínház­ban. Több más tehetséges fiatal ma­gyar karmesterhez hasonlóan, Kesselyák Gergely is Lukács Er­vin növendékeként végzett a Ze­neakadémián. Egykori mestere évekig a szegedi szimfonikusok művészeti vezetője volt; a ma esti koncerten most a tanítvány is be­mutatkozik az együttes élén. ­Csajkovszkij Olasz capriccióját többször vezényeltem már, min­dig nagy kihívás számomra, mert olyan előadói hagyományai van­nak, amelyektől nagyon nehéz megszabadítani. Ritmikailag is meglehetősen nehéz eljátszani és elvezényelni, emiatt ragadt rá sok olyan előadói szokás, ami nem a zenéből fakad. Borogyin II. szim­fóniáját a Filharmónia Kht. veze­tője, Finta János választotta. Örültem neki, mert sohasem ját­szottam még, és épp azon gon­dolkodtam, hogy érdemes lenne az orosz komponisták, különö­sen Sosztakovics és Prokofjev felé nyitnom. A politikától, a hidegtől és a szegénységtől annyit szenve­dett az orosz nép, hogy talán en­nek köszönhetően érlelődtek ki azok a komoly kifejezési igények, amelyek az orosz darabokat jel­lemzik. A koncert középső darab­ja Paganini D-dúr hegedűverse­nye lesz Szalai Antal szólójával. Sokszínű, érdekes program állt össze - mondta keddi próbája után Kesselyák Gergely, akinek már zeneakadémiai diplomakon­certje után világkarriert jövendölt az egyik kritikus. A jóslat beváltására harminc­három évesen még bőven van ideje, és valószínűleg nem is a szimfonikus repertoár áll hozzá legközelebb, hiszen az utóbbi években sokkal többet vezényelt operát. Sőt: rendez is. A miskolci Rigoletto, Szerelmi bájital és A kékszakállú herceg vára után nemrégiben a Don Giovannit ál­Kesselyák Gergely az egyik ala­pítója volt az irigyelt miskolci operafesztiválnak DM-fotó lította színpadra az Operaház­ban - felvételről a televízió is su­gározta. Még a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatójaként az egyik ötletgazdája és alapítója volt a Bartók+nemzetközi ope­rafesztiválnak, amit a nagyobb operai hagyományokkal rendel­kező Szeged is megirigyelhetne a borsodi megyeszékhelytől. - Je­lenleg a négy, státusban lévő kar­mester egyike vagyok az Opera­házban, azonkívül Petrovics Emil főzeneigazgató assziszten­seként is dolgozom. Figyelem­mel kell kísérnem az összes elő­adást, és részt veszek a nemzet­közi kapcsolatépítésben is. Néha visszahúz a szívem a vidéki szín­házakhoz, ahol még igazi mű­helymunkára van lehetőség. Miskolcon kívül Szolnokon is dolgoztam, valamint Szegedre is sokat jártam, amikor Telihay Pé­ter nagyszerű Mágnás Mis­ka-produkcióját vezényeltem. Korábban különböző konstelláci­ókban többen is megkerestek, hogy pályázzak velük zeneigaz­gatóként Szegedre, de végül nem lett belőle semmi. Lassan el kell döntenem, hogy belekezdjek-e valahol vidéken valami önálló dologba, vagy az Operaházban próbáljak meg hathatósabban közreműködni abban az elkerül­hetetlen átalakításban, amit Szi­netár Miklós főigazgató szorgal­maz - árulta el dilemmáját Kes­selyák Gergely. HOLLÓSI ZSOLT A vásárhelyi Kovács Gyöngyi születésnapjára szomorú aján­dékot kapott az élettől: koráb­ban tanult, s most hirtelen munkát kell keresnie. Néhány hete már írtunk az álla­mi gondozott, hódmezővásárhe­lyi Kovács Gyöngyiről, akinek nehéz helyzetére egy ismert vá­sárhelyi alkotó hívta föl lapunk figyelmét. Ellátásáról maga gondoskodik Gyöngyi január 28-án betöltöt­te a tizennyolcadik évét. Utógon­dozási lehetőségben részesül, al­bérlet után nem kell tehát néz­nie, ellátásáról azonban magá­nak kell gondoskodnia. Az álta­lános iskola - amit Békéscsabán, Szegeden és Vásárhelyen végzett el, s egy évet magántanulóként Párizsban tanult - után két évet szakiskolába járt, ahol varrónői, porcelánfestői, keramikusi és fodrászi gyakorlaton vett részt; de utóbbi három tevékenységet bőrallergia miatt nem végezheti. Édesapja Franciaországban él és nem segíti, édesanyjáról nem tud semmit. Barátjának, akivel hosz­szú távú kapcsolatot terveznek, van ugyan munkája, ám abból két ember nem tud megélni. Gyöngyi napjai most munka­helykereséssel telnek. - Korábban ismerősöknél dol­goztam gyermekfelügyelőként és felszolgálóként is - mondja Gyön­gyi, aki már 18. születésnapján el­kezdte a munkahelykeresést. Úgy látja, az utóbb említett két feladat­kör lenne számára a leginkább megfelelő, és abban reménykedik, hátba lapunk segítségével sikerül munkához jutnia. De nem mon­dott le a tanulásról sem. Segítség az álláskeresésben S mit tanácsolhat számára - és más, munkát kereső, felnőtt se­gítség nélkül maradt fiataloknak - a szakember? Mindenképpen érdemes fölkeresnie a megyei munkaügyi központ helyi kiren­deltségét. - Hatékony segítséget nyúj­tunk a szakképzettség nélküli, hátrányos helyzetű fiatalok munkához jutásához - hívja föl a figyelmet Grossmann Zsuzsan­na, a központ tanácsadója. Rész­letezi: miután a fiatal regisztrál­tatta magát, máris jogosult a központ szolgáltatásainak igény­bevételére. Kovács Gyöngyinek ­mint nemrég nagykorúvá vált, szakképzetlen pályakezdőnek ­jelenleg betanított vagy segéd­munkát tud ajánlani a központ. De célszerű volna szakképzett­séget biztosító intenzív tanfolya­mon résztvennie a munkaügyi központ szervezésében. Az in­gyenes képzés ideje alatt napi 690 forint keresetpótló támoga­tást kap - halljuk a tanácsadótól. A munkaügyi közvetítő, ha látja a pályakezdő tanácstalanságát, felajánlja a pályaorientációs ta­nácsadást. Az orientáció fontos, hisz nemcsak egy tanfolyam el­végzéséről van szó, hanem arról, hogy ezáltal olyan tudásra tegyen szert a fiatal, amit aztán sikerrel hasznosíthat. Munkaerő-piaci tapasztalatok A szakképzettség megszerzése után a pályakezdő további segítsé­get vehet igénybe. Részt vehet pél­dául álláskeresési tanácsadáson, elsajátítva a hatékony munka­hely-keresési technikákat, meg­tudja, miként kell önéletrajzot ír­ni, felvételi elbeszélgetéskor ho­gyan célszerű tárgyalni, és így to­vább. Közhasznú munkát szintén felajánlhat számára a központ. Munkához jutását az is meg­könnyíti: amennyiben szakképe­sítése révén munkáltatóval kerül kapcsolatba, az - ha őt foglalkoz­tatja - munkatapasztalat-szerzést elősegítő támogatásban részesül a központtól, 360 napra - mondja végül Grossmann Zsuzsanna. Az egyesztendős munkavégzés akkor is sokat jelent a fiatalnak, ha munkaadója ennek letelte után esetleg már nem akarja alkalmaz­ni: ennyi idő alatt számtalan ta­pasztalatra tehet szert, mely ré­vén már könnyebben érvényesül a munkaerőpiacon. F.CS. Kilátástalanul? Kovács Gyöngyi legszívesebben gyermekfelügyelőként vagy felszolgálóként dolgoz­na, de a tanulást sem szeretné abbahagyni Fotó: Tésik Attila Krisztusi korban a Kincskereső A csongrádi Batsányi is „a holnap iskolája " Digitális tanórák Fénykorában több mint negy­venezres példányszámával az ország legnagyobb irodalmi fo­lyóirata volt a szegedi Kincske­reső. A gyermeklapot ma már nem itt szerkesztik, és három­ezer példányban jelenik meg. A Kincskeresőt 1971-ben a ta­nárképző irodalmi tanszékén Hegedűs András irodalomtörté­nész alapította. Minőségi iro­dalmat szeretett volna adni a még formálható 10-14 éves gye­rekeknek. A kísérleti lapszámok után harminc évvel ezelőtt, 1974-ben vált országos terjesz­tésűvé. Az alapító halála után Deme László vállalta a főszerkesztősé­get. A lap körül író-olvasó talál­kozókkal, klubokkal, nyaranta Kincskereső-táborokkal valósá­gos mozgalom szerveződött. Je­les költők lettek a meghatározó munkatársak, mint például Ba­ka István, Simái Mihály és Sze­pesi Attila. Többek között Illyés Gyula, Weöres Sándor, Nagy László, Csukás István jelentkez­tek rendszeresen írásaikkal. Ne­ves képzőművészek, Reich Kár­oly, Kass János, Schéner Mihály, Vinkler László, Würtz Ádám il­lusztrálták a folyóiratot, amely az Úttörőszövetség lapjaként je­lent meg. A tehetséggondozást is feladatának tekintette a szer­kesztőség, Baka István a nyári táborokban költőiskolát veze­tett. 1981-ben Grezsa Ferenc irodalomtörténész lett a főszer­kesztő, és a Kincskereső virágzá­sa egészen 1988-ig folytatódott. Akkor 44 ezres példányszám­mal vette át a lapot a Móra Ki­adó, amely nem fordított ele­gendő energiát a terjesztésre, árat kellett emelni, és rohamo­san csökkent a példányszám is. Az 1991-ben elhunyt Grezsa Ferenc helyett Simái Mihály lett a főszerkesztő, a példányszámot sikerült 17 ezer körül stabilizál­ni. 1994-ben a szaktárca nívódíj­ban részesítette a húszéves Kincskeresőt. Simái Mihály sze­rint - akit a következő év nyarán nyugdíjaztak - a folyóirat ered­ményességét ekkor ünnepelhet­ték utoljára. Az új főszerkesztő Rigó Béla lett, és a lapot ötven­ezer forintért megvette a Komá­romi Gabriella által alapított Szegedi Kincskereső Gyermek­irodalmi és Művészeti Magán­alapítvány. Simái Mihály szerint az addig bevált, bejáratott mód­szereket megváltoztatták, meg­próbálták átírni a korosztályt is: a lap a 10-16 évesekhez akart szólni. Ezzel nem sikerült Kincs­kereső-olvasókká tenni a gimna­zistákat, viszont sikerült elvadí­tani a törzsolvasókat, a 10-12 éveseket. Zuhant a példány­szám, nagy késésekkel jelent meg a lap, így bizonytalanná vált a terjesztés. Czenéné Vass Mária, a szegedi önkormányzat irodave­zető-helyettesének vezetésével 1997 őszén Mentsük meg a Kincskeresőt! akciót indítottak, amihez később a Bába és Társai Kiadó ügyvezetője, Majzik István nyomdai kapacitás fölajánlásá­val csatlakozott. Hiába körvona­lazódott több megoldási javaslat is, a kaposvári laptulajdonos, a budapesti főszerkesztő és az ak­ciót szervező szegedi csoport kö­zött éveken át tartó egyeztetések zátonyra futottak. - Legutóbb a tavaly novemberi és decemberi összevont lapszám jelent meg, de már nyomdában van a január-februári is. Tavaly általában háromezer példányban nyomtattuk a Kincskeresőt; még ma is a legtöbb előfizetővel ren­delkező irodalmi folyóiratok kö­zé tartozunk. A Nemzeti Kultu­rális Alapprogram erre az évre 4 millió forinttal járult hozzá a túl­éléshez - mondja Rigó Béla fő­szerkesztő, aki szerint a Kincske­reső az előző ciklusban nem kap­ta meg az elvárható támogatást a szegedi önkormányzattól, sőt a felszámolt bérleti díjak roppant nehéz helyzetbe hozták a lapot. Van jövője? Segíthetnek a most formálódó megoldási javaslatok? Visszakerülhet még Szegedre a Kincskereső? Ezekre a kérdések­re egy másik összeállításban ke­resünk majd választ. H. ZS. Harminc közoktatási intéz­mény alkotja a legmodernebb oktatási eszközöket használó innovatív iskolahálózatot, me­lyet az Oktatási Minisztérium tavaly hozott létre. Két tárca közösen biztosítja a technikai hátteret. Fábián György, a csongrádi Batsá­nyi János Gimnázium és Szakkö­zépiskola igazgatója úgy véli: az innovatív iskolahálózatba beke­rült intézményeknek az a felada­tuk, hogy az oktatásban napi rendszerességgel alkalmazzák a legkorszerűbb számítástechnikai eszközöket. - Azért vállakoztunk, hogy lé­pést tartsunk a kor követelmé­nyeivel - mondja az igazgató. - A számítógépek és a hozzájuk kap­csolódó más, korszerű eszközök nemcsak azért lesznek az iskola falai közt, hogy azok használatá­val megismertessük tanulóinkat, hanem ezek az oktatás egészét szolgálják, mely általuk korsze­rűbbé és hatékonyabbá, valamint vonzóbbá is válik. Áthidalja azt a digitális szakadékot is, mely ma a tanárok és diákok közt jelenleg még megvan. Jó irányba visz ben­nünket ez a fejlesztés, ugyanis ­hadd hivatkozzak a 2000-es PI­SA-felmérésre - a tanulói teljesít­mények és az iskola tárgyi-techni­kai felszereltsége közi szoros ösz­szefüggés mutatható ki. Az innovatív iskolahálózat tag­jaként a Batsányi tanárai és diák­jai egy nemzetközi weblapkészí­tő versenyben vesznek részt, amelyet hat témában és három korcsoportban hirdettek meg. A verseny tavaly októberben in­dult, és 2004. február 29-én zá­rul. Nyolc pedagógus - Blázsik Tünde, Domokos Katalin, Hatta­yer Róbert, Gilicze Tamás, Gili­czéné László Kókai Mária, Ko­vács Péter, Szabó László, Tábori Levente - vállalt szerepet kezdet­ben, ma pedig az említett pro­jektben csapatkapitányként vesznek részt. - Az elmúlt hónapokban egyre több tanár kapcsolódott be a ver­senyzőket segítő munkába - tájé­koztatott Giliczéné László Kókai Mária. - Teret, időt, szakmai se­gítséget adnak a diákoknak, hogy a témához szükséges képzőművé­szeti alkotások, videofelvételek, honlapok idegen nyelvű változatai elkészüljenek. Tizenegy csapat szerveződött a gimnázium vala­mennyi évfolyamából. A gimnázium három szaktan­termet tesz alkalmassá a digitális oktatásra. A fejlesztés tehát foly­tatódik, nagy sebességű, műhol­das internetkapcsolatot akarnak kiépíteni. A múlt év végén har­minc tanár jelentkezett arra a to­vábbképző tanfolyamra, mely ré­vén felfrissíthették informatikai ismereteiket. Tanul a tanár is. B. GY. GY.

Next

/
Oldalképek
Tartalom