Délmagyarország, 2004. február (94. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-05 / 30. szám

CSÜTÖRTÖK, 2004. FEBRUÁR 5. • MEGYEI TÜKÖR» 7 PANNÓNIA Kóbor Tamást nem csak az opera érdekli, imád motorozni is, az old timer modellek a kedvencei. - Van egy negyvenéves Pannóniám, azzal szoktam Budapesten robogni. Szeretnék egy háborús időkben gyártott német DKW-t is venni. Az első járgányomat atomjaira esve egy kosárban kaptam meg, és segítség nélkül sikerült összeszerelnem. Azt mondták a szüleim: érdemes lett volna szerelőnek mennem. A féreg üzenete Emberre szoktam mondani, férög, azt jelenti most is. Hivatalosabban eddig vírusnak nevezték a számítógépek legnagyobb ellenségét, most kezdik féregnek titulálni. Lerajzolva is láttam, megvallom őszintén, emberi vonást nem fedeztem föl rajta. Mi jogon mondom akkor embernek 1 Aljas fickó alkotta a maga képére és hasonlatosságára. Kezdem ott, hogy föltalálta az emberiség a számítógépet. Egyik csúcsa az alkotó szellemnek, nagyobb, mint a Csomolungma. Szellemi kincseink nagyobbik felét már ez őrzi. Büszkék vagyunk rá, hogy Neumann János magyar embernek született, az ő fejében pattant ki a teremtő szikra. Áldást hoz ránk talán minden változata, kivéve azokat a halálos szerkezeteket, amelyek célzására is ezt az elvet használják. Az internet pedig? Az egyik csoda másik csodát termett. Megírok egy levelet, rápöttyintek, és mérni se tudom, hány másodperc alatt már olvasható akár Brazília őserdejének legközepén is. Visszafelé ugyanilyen gyorsvágtában jár. Szilágyi Örzsébet fekete hollója, de lemaradtál! A féreg is ilyen gyors. Ezt nyergelik meg a hígvelejű f¿rög-emberek. Az üzenetük?Ártani, ártani, ártani! Hetvenhétezer ketyerevírust eregetnek szét a földgolyón, az a csoda, hogy bumerángként visszatérve az ő gépüket nem rágja szét. Nincsen az a fertőzet, amelyik ilyen gyorsan pusztítani tudna bárhol. Hajszálra ilyen piti kis senkiházi vagy te is, te diszkóstrici, aki egyik szombaton a Radnóti gimnázium két ablakát vered be korlátrúddal, a másik szombaton a villanyrendőr két szemellenzőjét ütöd le, a harmadikon meg akkora kedved kerekedik az ártalomra, hogy a csupasz égőkig vetkőzteted ugyanazokat a lámpákat. Annyira rokongének dolgoznak benned is, biztosra veszem, atomrakétával is lőnéd embertársaidat, ha rakétád lenne hozzá. Tudsz te nyugodtan aludni? Csöppet nem zavar, hogy kezed nyomán autók futhatnak egymásba, emberek meg a temetőbe? Micsoda férög-vírust kergetnél te, ha eszed lenne hozzá! A husángot már megfogni képes majom szellemi színvonalára emelkedtél, sok ezer társaddal együtt. Ez a három mocsokság csak egy utcasarkon esett meg három hét alatt! Többet sorolni se merek. Minden példa minta lehet köztetek. Elborzadhattok, ha a tükörbe belenéztek. A lerajzolt féreg néz vissza rátok. HORVÁTH DEZSÓ A vásárhelyi musztánglegenda és a láthatatlan múzeum Ellopták a főügyész szánját Négylovas szán. A hatalmas kiterjedésű vásárhelyi határban nyáron lovas kocsin, télen lovas szánnal közlekedtek Archív fotó Kóbor Tamás énekli Lenszkij szerepét az Anyeginben Tenorista és motor rajongó Két múzeum is védettség alá helyezte a hódmezővásárhelyi lovaskocsi- és lovasszán-gyűjteményt. Kisebb része az ópusztaszeri skanzenben megtekinthető, ám nagyobb része egyelőre láthatatlan. A gyűjtemény létrehozója többek között Rózsa Sándort alakította az egykori filmforgatás legveszélyesebb lovas jeleneteiben mint kaszkadőr. Akik Petényi Jánossal, a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület ügyvezető elnökével EU-s ügyekről tárgyalnak, nem gondolják, hogy Rózsa Sándorral állnak szemben. Pedig a Rózsa Sándor című, 1970-ben készült, emlékezetes filmben kaszkadőrként ő helyettesítette a híres betyárt alakító, főszereplő Oszter Sándort az igazán veszélyes lovas jelenetekben. Lovagolt a Musztánglegenda, a Büntetőexpedíció, a Gyula vitéz télen-nyáron, a politikai okok miatt be nem mutatott Csillagbörtön című filmben is Perényi János. Elmeséli: még csikólopási ügybe is keveredett, szigorúan csak filmvásznon, a Rózsa Sándorban, ahol egyébként perzekutor is volt és gulyás is. Úgyhogy, régi magyar filmet látva, melyben lovak is vannak, jó eséllyel fölfedezhetjük a vásárhelyi gazdasági egyesület ügyvezetőjét, lóháton száguldva, fegyverropogás közepett. Akkoriban persze még semmi jel nem utalt arra, hogy Perényi János ügyvezető lesz, ő maga lovas katona volt, s a kiskunhalasi határőrség Dózsa Sportegyesületének egyik legkitűnőbb versenyzője. Leszerelése után elkezdett mindent gyűjteni, ami a lovakkal, lovasélettel kapcsolatos, így hozta össze évtizedek alatt az ország egyik legnagyobb kocsi- és szángyűjteményét, amit a néprajzi, illetve a mezőgazdasági múzeum egyaránt védelme alá helyezte. Egy része - a lovas szánoktól a lovas kocsin át a hatökrös szekérig - az ópusztaszeri skanzenben látható. A gyűjtemény nagy hányada Vásárhelyen Egy régi és míves szán található, részben szétszerelt állapotban - például a sóshalmi iskola padlásán -, az Árpád utcai tájházban, s így tovább. A 36 kocsi és 13 szán között még ezernyolcszázas években készültek is akadnak. Sokuk utóélete is kalandos volt, a „Csáki főügyész szánjaként" ismeretes parádés szánt, mely egy időben a vásárhelyi főiskolai karon volt kiállítArchív fotó va, el is lopták, csak három év múlva került elő. - Célunk az alföldi kocsimúzeum létrehozása Vásárhelyen, pénz- és helyhiány miatt még nem valósulhatott meg - mondja végül Perényi János. Keresik a lehetőségeket, hol tudnák a közönség számára bemutatni a láthatatlan gyűjteményt. F.CS. Nehéz Hillert táncba vinni A magyar kultúra igazi valutája Kóbor Tamást, a Szegedi Nemzfcti Színház ifjú tenoristáját, az old timer motorok rajongóját az elmúlt hónapokban a Víg özvegyben láthatta a közönség, pénteken este pedig Lenszkij szerepét énekli az Anyegin premierjén. Evekig nem volt a szegedi operatársulatnak tenoristája. Nemrégiben bukkant fel egy tehetséges fiatalember, aki enyhíteni látszik a tenorgondokat. - Énektagozatos gimnáziumba jártam, tagja voltam az iskola kórusának, tizenhat évesen tanárom, Emődi Györgyi biztatására határoztam el, hogy operaénekes leszek. Bokor futtánál, majd a konzervatórium magánének szakán Hormai fózsefnél tanultam, végül Lax Eva lett a mesterem, akihez ma is járok - mondja Kóbor Tamás, aki 1999-ben a Honvéd Férfikarban kezdte profi pályafutását, majd felvették a Zeneakadémia Kovahk Balázs vezetésével működő operastúdiójába. A korábbi zeneigazgató, Oberfrank Péter hívására jött Szegedre, ahol Kovalik Simon Boccanegra-előadásában Gabriele szerepeben mutatkozott be. Amikor felvették az Operaház stúdiójába, Oberfrank Géza tanácsára otthagyta a Honvédet. A szegedi társulathoz szerződött, a Traviata beavatószínházi változatában lépett fel, ebben az évadban pedig a Víg özvegyben Kóbor Tamás: Szerencsés vagyok, hogy Szegeden kezdhetem a pályám Fotó: Miskolczi Róbert aratott sikert. Ha épp nem énekel, Budapesten él a családjával, ikrei másfél évesek. - Bevallom, eleinte nem szerettem Lenszkijt, úgy éreztem, közelebb áll hozzám Anyegin. De ahogy próbálni kezdtünk Angyal Máriával, megérintett a figura költőisége, érzékenysége, mélysége. Sok operában akad hasonló művészfigura, azokhoz is jó alapozás Lenszkijt énekelni. Az operettet nem igazán szeretem, távol áll tőlem az a ripacskodás, ami gyakran jellemzi a műfajt. A Víg özvegy kivételnek számított, más színházak hasonló felkéréseit rendre visszautasítom, bár Molnár László vezetésével januárban Németországban is Strauss-gálával turnéztunk, és hatalmas sikerünk volt - meséli Kóbor Tamás a Csajkovszkij-darab próbájának szünetében. - Huszonnégy éves vagyok, úgy érzem, a szegedi színház a legjobb hely arra, hogy a gyakorlatban megtanuljam a szakmát. A társulatot nagyszerűnek tartom, szerencsés vagyok, hogy itt kezdhetem a pályám. A szegedi komoly, művelt, operakedvelő közönség, érezni a színpadról, hogy ez egy kultúrváros. H. ZS. Az értékéhez képest túl kevés állami támogatást-törődést kap a hazai táncművészet. Szövetségbe tömörült képviselőinek eddig még egy randevút sem sikerült összehozni a miniszterrel, de pénteken megtörhet a jég. A kormányváltás óta egyik kultuszminiszterrel sem sikerült találkozni a hazai táncművészek képviselőinek, hiába próbálkoztak. Elkeseredésükben február hatodikára sajtótájékoztatót hívtak össze, hátha közvetítők révén sikerül a kulturális irányítással megismertetni a problémáikat. Most az a hír járja, a Magyar Táncművészek Szövetségének pénteki budapesti tájékoztatójára Hiller István miniszter is elmegy. A táncművészek azt nehezményezik, hogy miközben a zenészekkel, az írókkal, a filmesekkel a jelek szerint szót ért a kulturális kormányzat, őket nem kezeli partnerként. Pedig ugyanúgy léteznek elképzeléseik saját gondjaik orvoslására, mint mondjuk a filmeseknek. Készíttetett a szövetség egy tanulmányt: szakemberek átvilágították a magyarországi hivatásos táncművészet helyzetét, amelynek alapján egyebek mellett azt javasolják, hogy készüljön tánctörvény, szabályozza a jelenlegi, sok szempontból kaotikus helyzetet. Javasolnak továbbá egy több év alatt végrehajtandó finanszírozási reformot, áttekinthető támogatási rendszert, mert a művészeti ág alulfinanszírozott, a támogatások esetlegesek. A magyar táncművészet minden jelentős ágazatának és ág képes a leginkább reprezentálni az ország kultúráját külföldön. Ebhez képest aránytalanul kevés pénzt fordítanak rá - fogalmaz Török Jolán, s példát is mond: az évenkénti pécsi színházi fesztivált 60 millióval támogatja az állam, a kétévenkénti győri táncfesztiválra - amelyen az idén, a magyar-angol év jegyében vendég lesz a világhírű Rambert Balett - 3, azaz hárommillió a támogatási előirányzat. * Pataki András, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója nemzetközi tapasztalatokra hivatkozik: Nyugat-Európában önálló művészeti ágnak és nem pusztán alkalmazott műfajnak tekintik a kortárs táncot. Franciaországban törvény szabályozza a működést, Hollandiában egy művészeti törvény keretei között történik a szabályozás. Ez utóbbi nálunk is megoldás lehetne, véli Pataki. A szegedi igazgató különösen fontosnak tartja a táncosok helyzetének javítását: a pályát kényszerűen korai életszakaszban befejező művészek gyakran kerülnek kilátástalan viszonyok közé, hátrányos számukra a nyugdíjrendszer és nem kapnak segítséget az életpálya módosításához. „Az a benyomásom, hogy a kortárs tánc csak addig fontos, amíg reprezentálni lehet vele; ha valaki fölmérné egyszer a táncművészet kultúrdiplomáciai missziójának értékét, a hazai és külföldi nézettségét és szembeállítaná vele a finanszírozásra szánt összeget, rögtön látná, hogy ez a pénz nevetségesen, megalázóan kevés." - mondja Pataki András. S.E. együttesének képviselőjét tömörítő szövetség ügyvezetője, a Nemzeti Táncszínház igazgatója, Török folán azt mondja, nem holmi követelőzésről, nagy pénzek iránti igényről van szó, pusztán azt szeretnék elérni, hogy értékén-rangján mérjék ezt a művészeti ágat. Mintegy segítségül a kulturális kormányzatnak fölépítettek egy 4-5 évre szóló pénzügyi reformtervet, mellyel orvosolni lehetne a legnagyobb bajokat. - Túlzás nélkül állíthatom, hogy a táncművészet a magyar kultúra valutája. Ez a művészeti A tragika,- jelenet a Szegedi Kortárs Balett legutóbbi bemutatójából, középen Markovics Ágnes, a címszereplő Fotó: Miskolczi Róbert