Délmagyarország, 2004. február (94. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-07 / 32. szám

NAPI MELLÉKLETEK SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. FEBRUÁR 7. Hétfő Kedd A PÉNZ BESZÉL, Szerda Csütörtök Péntek WWW.DELMAGYAR.HU MÉSZÁROS BALAZS MÁJUS ELSEJEN ZARJA A TISZAI CIANKATASZTROFAROL SZÓLÓ NAPLÓJÁT A csatlakozással Mészáros Balázs: Apám azt mondta, hogy el kell köszönni a természettől Bár a tiszai ciánszennyezés utóhatásaival foglalkozó, Az Örökség: egy halász története című dokumentumfilm nem került be a legjobb öt alkotásba az Oscar-díjért folyó versenyben, a film főszereplőjének minden elismerés kijár a halásztársadalom és a Tisza érdekében vívott elkeseredett küzdelméért. Mészáros Balázs algyői halász négy éveirja naplószerűen önéletrajzi könyvét. Az Örökségem című kötetbe rajtunk kívül eddig még soha senki nem tekinthetett bele. „2000. január 25-én végre megengedett a Tisza. Régi jó szokásom szerint vízre raktuk a ladikot és boldog új évet kívántam neki. Ez úgy történik, hogy viszek egy üveg pezsgőt. Volt, amikor aput is lehívtam. A pezsgöbontás után a felét megiszom, megisszuk, a többit belelocsolom a ladikba. Másnap megkezdtem a varsák széthordását a vízen." (Részlet Mészáros Balázs Örökségem című készülő könyvéből) A 80 kilós harcsa - Gyuri atya a ladikomat is megáldotta. Amikor 1999. május 16-án a Gyevi Kócsag közelében megfogtam életem legnagyobb halát, egy nyolcvankilós harcsát, a Tiszának adózva szobrot állíttattam az algyői templomban a halászok védőszentjének, Nepomuki Szent Jánosnak. Gyuri atya misét mondott a szoborért, amit egy ismerősöm csinált. Az egyméteres szobrot a vakablakba állították. A ciánszennyezéskor volt olyan hülye, aki azt mondta, azért történt az egész, mert a szobor háttal áll a Tiszának. Vannak olyan napok az életemben, amelyek egybeillenek. Ilyen május 16-a. 1983-ban ezen a napon szereltem le a katonaságtól és a nagy halat is ekkor emeltem ki a varsából. Nagyapám még ennél is nagyobb halat, egy százhárom kilósat fogott horoggal. „Nem értettem, miért eszik meg a halakat" „Emberemlékezet óta, és a visszaemlékezések szerint halászatból éltek a Mészáros család ősei. A nagyapám nagyapja már az 1800-as évek elején halászott a Tiszán." - Apám tizenhárom évesen kezdett el halászni. Én háromesztendős lehettem, amikor levitt a Tiszára és megismertetett a madarakkal, fákkal, bokrokkal és halakkal. Nagyon 2000. január 30-án a nagybányai Aurul bányaipari vállalat zagytározójából több mint 100 ezer köbméternyi ciánnal és nehézfémionokkal szennyezett víz került a Tiszába, aminek következtében 1241 tonna hal pusztult el és megsérült a folyó ökológiai rendszere. A magyar állam 28,6 milliárd forintra perli a román államot. A halászok még semmiféle kártérítést nem kaptak. Az erdélyi Verespatakon hasonló bánya építését tervezik, mint Nagybányán. A háromszáz tonna arany és ezerötszáz tonna ezüst kitermelésének lehetőségét rejtő kanadai-román vállalkozás ugyanolyan ciános technológiával működne, mint a nagybányai. A szakértők szerint gátszakadás esetén a hatalmas mennyiségű, ciános zaggyal teli víz kiszabadulása százszor nagyobb rombolást okozna a környezetben, mint a négy évvel ezelőtti tiszai ciánszennyezés pusztítása. szerettem a halakat, de kisgyermekként nem értettem, miért eszik meg őket. Sajnáltam a halakat. Az én ötvenkilós apám nem állt másból, mint tenyérből és szívből. Mindig azt mondta nekem: Fiam, a jóból keveset adnak. Apu sokat látott, átélte az ötvenes éveket, kilencszázhetvenben elvitte az árvíz a házunkat, egyszóval sok mindent megélt, de világéletében a halászatból tartotta el a családját, halászként ment nyugdíjba és halászként halt meg tavaly júniusban. Nekem 2000-ig összesen két munkahelyem volt, noha mindig halásznak tartottam magam, dolgoztam kábelszerelőként is. A ciánszennyezés óta voltam már favágó, vízőr, gépkocsivezető, segédmunkás, sírásó, éjjeliőr, anyagmozgató, segédgátőr, meg ki tudja még mi. Azóta tizennyolc munkahelyem volt. Jelenleg mezőőrként dolgozom. „Január 30-án átszakadt a nagybányai Aurul bányavállalat egyik gátja és éjjel 2 órakor elindult egy eddig soha nem látott környezeti katasztrófa én felém. Nem tudtam, hogy mit is kellene csinálnom. Pár napra rá megdöbbentő táviratot kaptam a halászati felügyelőtől. Abba kell hagyni a halászatot, ki kell pakolni a Tiszából az összes halászeszközt." - A cián február 3-án, a nevem napján ömlött a Szamosból a Tiszába Vásárosnaménynál. Február 10-én és 11-én éjszaka ladikból szedtem öszsze a döglött halakat Tápénál, nappal pedig homokzsákokat pakoltam a fokokra, a Tisza mélyebben fekvő részeire, hogy az árterekre ne kerüljün ki a méreg. Apám, aki utoljára az édesanyja 'temetésén sírt, állt a Tisza partján és folytak a könnyei. Amíg élek nem felejtem el azt, amit akkor mondott: Látod, így lehet elpusztítani az országot egy puskalövés, egy pofon elcsattanása nélkül. Figyeld meg, nem lesznek felelősök. Fiam, el kell köszönni a természettől. „Ittjárta bírósági végrehajtó, és nem tudtam fizetni. Nem tudom, mi fog történni, mi lesz velem. Nem azért nem fizettem, mert nem akartam, hanem mert nincs miből. Bár volna lehetőségem leróni a tartozásomat. Éreztem, hogy ez lesz a vége. De bíztam magamban és a Tiszában. A ciánszennyezés óta minden megváltozott." • Kikapcsolták az áramot - A cián előtt jól éltem. Mindent meg tudtam venni a családomnak, nyaranként üdülni jártunk, új felszereléseket vásároltam. Volt olyan, hogy naponta ötezer forintot kerestem FOTÓ: GVENES KÁLMÁN a halászattal, most meg húszezerből élek egy hónapig. Amikor új házat vettünk, úgy voltam vele, hogy 2000-ben könynyen kifizetem a hátralévő másfél millió forintos részletet. Ehelyett már hónapok óta nincs villanyunk. Kikapcsolták az áramot, mert tartoztunk pár ezer forinttal. Ahhoz, hogy visszakapcsolják, az új szabványoknak megfelelően kellene felszerelni a villanyórát és az érintésvédelmi rendszernek is meg kellene felelni, meg ki tudja még mi mindennek. Mindez kétszázezer forintba kerülne. Ha lenne ennyi pénzem, az biztos, hogy elsőként a tartozásaimat adnám meg. így aztán marad a gyertya, aminek szép a lángja, ha nem szükségből van. Állítom, hogy én már több gyertyát égettem el, mint amennyit az algyői templomban elégettek. Úgy járok-kelek itt esténként a házban a gyertyával, mint valami törpe a bányászlámpával. .Az utamat végigjártam, a pályámat végigfutottam, a hitemet megtartottam." - Ezzel a mondattal zárom majd a naplómat május elsején. Az uniós csatlakozással ugyanis gyakorlatilag meghal a tiszai halászat, mert akkortól nem vagy csak nagyon szigorú feltételek mellett kerülhet folyóvízi hal kereskedelmi forgalomba. SZABÓ C. SZILÁRD