Délmagyarország, 2004. február (94. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-21 / 44. szám

Szombat, 2004. február 21. SZIESZTA 15 Amerika - választás előtt G SZEMKÖZT .Z^.. Rasszista hallgatók a szegedi egyetemen? Minden héten szerdán este látható a Szegedi Városi Televízió és a Délmagyarország közös tévéműsora, a Szemközt, amelyben a meghívott stúdióvendéget egy tévériporter és egy újságíró kér­dezi aktuális témákról. Az e heti adásban Berta Árpád tan­székvezető egyetemi tanárt, az SZTE Bölcsészettudományi Ka­rának dékánját faggatta Márok Tamás és Sulyok Erzsébet elsősorban arról, hogy rasszisták-e a történészhallgatók? Az Élet és Irodalom február 13-i számában publikálta Vásárhelyi Mária szociológus a Tani-tani - de hogyan? című elemzést, amely egy országos felmérés alapján készült. A 2003-ban lefolytatott kutatásban különböző típusú egyetemek törté­nelem szakos hallgatóinak szakmai ismereteiről, néhány fontos történelmi eseménnyel kapcsolatos véleményéről, ideológiai és értékorientációiról, beállítódásáról, valamint választott hiva­tásukkal kapcsolatos ars poeticájáról próbáltak képet alkotni. A kérdezőbiztosok körülbelül másfél órás kérdőíves interjúkat készítettek - a szegedi egyetem 51 hallgatójával is. Az ösz­szefoglaló elemzés a legkevésbé hízelgő megállapításokat ép­pen a szegedi egyetemistákra - továbbá a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre - vonatkozóan tartalmazta. A megkér­dezettek százalékos aránya szerint a Szegedi Tudományegye­temen van a legtöbb antiszemita és nyíltan rasszista történelem szakos. Berta Árpád dékán az adásban elmondta, hogy az egyetemen nagy megdöbbenést okozott a hetilap cikke. Véleménye szerint hiba lenne hitelesnek elfogadni a publikált összegzés kö­vetkeztetéseit mindaddig, amíg be nem bizonyosodik, hogy reprezentatív minta alapján felvett mérésről van-e szó, vagy másfajta mintavételről. Ez a publikáció alapján nem ítélhető meg. Ezért is fordult levélben Vásárhelyi Máriához, kérve a felmérés anyagát, tájékoztatást a mintavétel módjáról. Ma­tematikai-statisztikai értelemben akkor tekinthető reprezen­tatívnak egy minta, ha a megismerni kívánt alapsokaság min­den tagjának azonos esélye van a bekerülésre. Ez leginkább egy névsor szerinti listáról vett, úgynevezett véletlen mintavétellel érhető el. Az egyetemi vezetőnek nincs tudomása arról, hogy a mintegy 800 történészhallgató nevét tartalmazó listáról vá­lasztották volna az alanyokat, de arról sem tud, hogy egyáltalán bármilyen felmérés lett volna, hiszen erre nem kért engedélyt az egyetemtől senki. A hetilap közleményének valóságtartalmáról szóló kételyeit a dékán megírta az Élet és Irodalom szerkesztőségének is. Le­szögezte, amíg a felmérésről nincsenek megbízható infor­mációk, addig egyéb lépést nem terveznek az egyetemen. Kérdésre válaszolva Berta Árpád elmondta, hogy a nagy hallgatói létszám miatt az oktatók valóban nehezen tudnak személyes kapcsolatokat tartani a diákokkal, következésképpen nehéz képet alkotni beállítódásukról. De a zsidókkal és a cigányokkal kapcsolatos előítéletességről, netán nyíltan vállalt rasszizmusról még sohasem hallott, vagy szerzett tudomást a dékán. Kijelentette, hogy a szóban forgó publikáció sokat árthat az egyetem presztízsének, ezért elemi érdek utánajárni a megállapítások valóságtartalmának. Az elemzés fő következ­tetésével, amely szerint az ismeretek szintje összefüggést mutat a kisebbségekkel kapcsolatos attitűdökkel - minél szélesebb körű a tudás, annál demokratikusabb a beállítódás, és fordítva ­a professzor teljes mértékben egyetért. E. S. m. M. m-M. M. — sww y -vw ­az első világháborút Bush elnök megbotlik egy lépcsőfokban a kereskedelmi minisztérium egyik rendezvényén. Elemzők szerint külpolitikai lépéseibe nem bukhat bele, de a borotvaélen táncoló amerikai gazdaság okozhat neki kellemetlen pillanatokat a kampányban FOTÓ: MTI/EPA/SHAWN THEW John Kerry felesége (képünkön), egyben legfőbb támogatója szókimondó természetéről messze földön híres, ezzel szemben Howard Dean hitvese azt nyilatkozta, hogy nem szándékozik részt venni a kampányban, mondván, orvosi hivatása sokkal fontosabb számára. Ráadásul az időközben a választási kampányból kiszállt Dean felesége akkor is folytatta volna munkáját, ha férjéből elnök lett volna, amire még nem volt példa az amerikai történelemben. Annak idején még Hillary Clinton is feladta jogi pályafutását, pedig őt az utóbbi évtizedek legaktívabb First Ladyjének tartották, szöges ellentétben az általában csendesen meghúzódó Laura Bushsal. Winston Churchill megjósolta az első világháború bekövet­keztét, két évvel a háború ki­törése előtt - derül ki a néhai brit miniszterelnök nemrégi­ben előkerült leveleiből, ame­lyekre véletlenül bukkantak rá az amerikai Kongresszusi Könyvtár kutatói. WASHINGTON (MTI) Winston Churchillnek unoka­testvéréhez, Marlborough hercegéhez írott levelei hollé­téről évtizedekig semmit sem tudtak a kutatók. A híres brit politikus, az Admiralitás első lordja a dokumentumokban Törökország és a balkáni álla­mok közötti konfliktus állásá­ról tájékoztatta unokatestvé­rét. „Az európai helyzet ko­rántsem stabil, bármi megtör­ténhet. Elég egy kis rosszaka­rat vagy rosszhiszeműség va­lamelyik nagyhatalom részé­ről, hogy egy sokkal átfogóbb konfliktus robbanjon ki" - írta unokatestvérének Churchill. Két évvel később Ferenc Fer­dinánd főherceg meggyilkolá­sa jelentette azt a szikrát, amit a brit politikus előre jelzett. Churchill ma 63 éves unoká­ja, Winston Churchill III. el­mondta, hogy családja, isme­rősei körében közismert volt nagyapja jövőbe látó képessé­ge. „Talán a hadseregbe jelent­kezem, de mindenesetre meg­mentem Londont. Lesz egy nagy válság, ennek részleteit pontosan nem látom előre, de én majd megmentem Angliát és a birodalmat" - idézte Churchillt az unoka a II. világ­háború majdani hőse egykori középiskolai osztálytársának elbeszélése alapján, akinek a tizenéves ifjú annak idején az angliai elitiskolában jövőbeni sikereivel dicsekedett. Az Egyesült Államokban kilenc hónappal a sorsdöntő elnök­választás előtt felgördült a függöny, s viharos rajtot vett a világ legnagyobb politikai kampányhadjárata. A hagyo­mányoknak megfelelően idén novemberben is a két nagy párt, a republikánus és a de­mokrata jelöltje méri össze az erejét a Fehér Ház kulcsáért. A köztársaságpártiaknál George W. Bush személye száz száza­lék, míg a demokraták háza tá­ján még senki sem érezheti ma­gát biztos kihívó pozícióban. A lapok jelenlegi leosztása szerint • az erőviszonyok szintén a tradí­ciókat követik, a két óriásszer­vezet bizonyos társadalmi réte­gek szavazótáborát bizton ma­ga mögött tudhatja. Kék és piros sarok A konzervatív Dél és a sza­badelvű Észak örök harcát megtestesítő párviadal definí­ciója felett ugyan kissé eljárt az idő, a szemben álló feleket sokkal inkább példázza két, sarokba induló nehézsúlyú bokszoló. A szakértők szerint tudniillik ez a választás az ún. „kék" (liberális/demokrata) és „piros" (konzervatív/republi­kánus) területek összecsapása lesz. A 2000-es elnökválasztás ugyanis jól mutatta, hogy az eredmények „vízpartfüggők" lettek. A kék zónák az óce­ánok, illetve a nagy folyók mellett csoportosulnak, míg a piros körzetek a New York-i liberális sznobok által egysze­rűen „senkik földjének" titu­lált belső országrészeket fedik le. Az idei elnökválasztási kam­pány pikantériája a magyar szár­mazású, sikeres amerikai üzlet­ember, Soros György (képün­kön) szerepvállalása. Soros ed­dig 12 és fél millió dollárt ado­mányozott elkötelezett demokra­ta párti, Bush megbuktatásán dolgozó szervezeteknek, továb­bá egész oldalas hirdetéseket jelentetett meg a legnagyobb tengerentúli napilapokban, bí­rálván a republikánus politikát. Emellett botrányt kavart a tavaly decemberben Az amerikai erőfö­lény buborékja címmel kiadott könyvével is, melyben az Egye­sült Államok felsőbbrendűségét a terrorellenes háború ürügyén szorgalmazó keményvonalas po­litikusokat támadta. A jelenlegi vezetőket pedig a George Orwell Állatfarmjában szereplő, a hatal­mat „minden állat egyenlő, de egyesek még egyenlőbbek" jel­szóval megragadó disznókhoz hasonlította. A politikai helyzet nyilván­valóan azért ennél sokkal árnyaltabb, ellentétpárokat hosszú oldalakon át lehetne írni. Kezdve a Bush-kormány­zat politikájával szimpatizáló felső-középosztálybeli, jómó­dú fehérek és a munkanél­küliséget leginkább megszen­vedő, elégedetlen, szegény fe­keték között, vagy a mostani hatalmi elittel ezer szállal ösz­szefonódó, a Wall Street kör­nyékén székelő, a gazdasági szféra és a klasszikus amerikai álom szabadságát harcosan, ám egyre inkább talán naivan képviselő művészkörök közt. A küzdelem következéskép­pen azon dőlhet el, hogy ki tud majd maga mellé állítani több, most még hezitáló hétköznapi embert a mélyen megosztott ország polgárai közül. Éppen ezért a két párt szociológus megbízottjai e nagy, még sza­bad prédának számító cso­portot vették célkeresztbe a közelmúltban, s nemes egy­szerűséggel az államok mos­tanság leglátogatottabb sport­eseménye után „Nascar-apu­káknak" nevezték el őket. Az átlagos „Nascar-papa" - amel­lett természetesen, hogy sza­badidejében autóversenyt néz - a közvélemény-kutatások szerint alapvetően utálja a po­litikusokat és a pénzügyi élet dúsgazdag szereplőit, ráadá­sul korrupciógyanúsnak is íté­li a regnáló vezetők és a felső tízezer kapcsolatát, csakhogy legalább ilyen határozottan tart egy újabb szeptember ti­zenegyedikétől. Bush a terro­rizmus elleni harc elhanya­golásával nem vádolható. Kennedy emléke Tanácsadói köre ügyesen próbálja is kihasználni a szi­tuációban rejlő lehetőségeket, ezért törekszenek az embe­rekben vitathatatlanul mo­toszkáló félelemérzetet folya­matosan kis lángon tartani, miközben Bush már most igyekszik minél hatékonyab­ban magyarázni bizonyítvá­nyát. Elemzők szerint az Irak elleni háborúhoz a támogatást hazájától megszerző elnök külpolitikai lépéseibe nem bukhat bele, viszont a jéghegy szélén gyakorta táncoló ame­rikai gazdaság, illetőleg a mé­regdrága egészségügyi szol­gáltatások okozhatnak számá­ra kellemetlen pillanatokat. Hosszú ideje tervezett, stra­tégiailag jól átgondolt kam­pányprogramja persze igyek­szik a dolgok elébe menni, illetve a népszerűségét me­legen tartandó lépések soro­zatát megtenni, mint például a hőn szeretett, ugyanakkor demokrata Kennedy elnök emlékét a kilátásba helyezett Mars-expedícióval megidézni, vagy a legendás, fekete pol­gárjogi aktivista, Martin Lu­ther King sírját születésének 75. évfordulója alkalmából megkoszorúzni. Ki lesz a befutó kihívó? Mialatt tehát az egyik ol­dalon gőzerővel dolgoznak az újraválasztáson, a demokrata jelölt kilétét még homály fedi. A legesélyesebbnek a tapasz­talt, vietnami háborús hős John Kerry tűnik, aki beszé­deiben a „különleges érdeke­ket képviselő" washingtoni lobbik elleni fellépést ígér. Csakhogy kicsit hiteltelennek hangzanak e nagy, tőkeellenes szavak egy olyan ember szá­jából, akinek felesége a Heinz élelmiszer-ipari birodalom örököse és nagyrészvényese. Az ő jóvoltából engedheti meg magának egyébként Kerry, hogy kampányát az állami já­randóság igénybevétele nél­kül finanszírozza. A szenátorról a Drudge Re­port internetes pletykaportál a múlt csütörtökön azt állí­totta, hogy 2001-ben viszonya volt egy fiatal nővel. A 27 éves újságírónő, Alexandra Polier a hét elején Nairobiban korábbi munkaadója, az AP hírügy­nökség helyi irodájához eljut­tatott közleményében cáfolta ezt. Azt is hangsúlyozta, hogy sose volt gyakornok John Kerrynél, és nem is dolgozott nála. A 60 éves szenátor már korábban visszautasította a pletykát. A versenytársak Kerry mellett a fiatalos észak-karolinai szenátor, John Edwards rúghat még labdába - egyre kevesebb eséllyel. Bár Edwards a kedden Wisconsin államban tartott előválasztá­son megszorongatta Kerryt. Az észak-karolinai szenátor a kampány során többször is hangsúlyozta, a mérkőzésnek még nincs vége, választás zaj­lik, nem koronázás, bár az amerikai sajtó már úgyszólván biztosra veszi, hogy Bush de­mokrata párti kihívója John Kerry lesz. A demokraták szí­neiben indult, s a Clinton család előretolt bástyájának tartott nyugalmazott NA­TO-tábornok, Wesley Clark már bejelentette visszalépé­sét, s a héten kiszállt a ver­senyből a volt vermonti kor­mányzó, a radikálisan hábo­rúellenes Howard Dean is. Tavaszra már valószínűleg csak egy demokrata jelölt marad, s akkor kezdődhet az igazi meccs. SZEGHALMI BALÁZS

Next

/
Oldalképek
Tartalom