Délmagyarország, 2004. január (94. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-05 / 3. szám

10 •JUBILÁL A SZEGEDI BIZTONSÁGPOLITIKAI KÖZPONT* HÉTFŐ, 2004. JANUÁR 5. A célunk: a demokrácia exportja Öt év a város és a régió szolgálatában Néhány éve a déli végeken még háború dúlt, veszélyeztetve Magyarország biztonságát is. Akkor a saját bőrünkön érezhettük, hogy szomszédságunkban a demokrácia, a politikai-társadalmi stabilitás hiánya, a sovén nacionalizmus nemcsak az adott országot és népét veszélyezteti, hanem a térséget, a környező országokat is. Szegedről a háború utáni rendezésben sokrétű segítséget sikerült nyújtani. A közben szerzett tapasztalatok vezettek aztán 1999-ben a biztonságpolitikai alapítvány és központ létrehozására, amelynek fő célja, hogy a demokratikus átalakulásban szerzett magyar tapasztalatok átadásával segítse a térség demokratizálódását a biztonság, a stabilitás javítása érdekében. A központ vezetőjét, Tóth Lászlót az évforduló alkalmából kérdeztük. Szerep Szegednek Bár mindannyian teljes joggal félünk a krízishelyzetektől, s min­den lehetségest megteszünk, hogy elkerüljük azokat, egy hasznuk mégis lehet, ha bekövetkeznek. Mégpedig az, hogy a maguk ke­gyetlen valójában néha fölmutatják, mi módon előzhető meg vagy kerülhető el hasonló válság újbóh kialakulása. Ilyesmi történt a délszláv háborúk idején, amelyek okkal szültek félelmeket minálunk is. A szegedi folyamat hozzájárult a konflik­tusok kezeléséhez, következményeik fölszámolásához. Mindez azonban kevés. El kell ugyanis jutni annak fehsmerésé­hez, hogy nem a válságok és tragikus következményeik kezelése a megoldás, hanem a krízisek kialakulásának a megelőzése. Ennek a gondolatnak a jegyében született meg öt éve a Szegedi Biztonságpohtikai Központ, amely végül is egyszerű fehsmerések alapján végzi munkáját. Először is egy asztalhoz kell ültetni a kü­lönböző érdekcsoportokat (országokat, népeket, területeket stb.) képviselő embereket, segítve őket abban, hogy értsenek szót egy­mással. Másodjára segíteni kell őket abban, hogy fehsmerjék kö­zös érdekeiket, nevezetesen azt, hogy kiütjük a válságok sorozatá­ból csakis Európa felé vezethet, Európa pedig csak együttműkö­désre alkalmas és kompromisszumokra hajló, az erőszakot elvető csoportokat hajlandó befogadni. Végül pedig azt is fel kell mutatni számukra, hogy ez a válságok sorából kivezető út igenis járható. És ki tudná ezt nálunk hitelesebben bemutatni, hiszen mi is ott buk­dácsolunk ezen az úton, mégha a célszalag felé közeledve is. Ami pedig minket, szegedieket illet, háromféleképpen is profitá­lunk mindebből. Részint javul szomszédunkban a biztonság és stabihtás. Az sem elhanyagolható, hogy híre megy Szegednek. Öt év alatt ötvenegy országból több ezer vezető gazdasági, állami, ka­tonai, önkormányzati, egyetemi tisztséget betöltő ember járt a biztonságpohtikai központ rendezvényein, ami megint csak fon­tos a város számára. Tartogat azonban még egy nagy lehetőséget Szeged számára a biztonságpohtikai központ. Kitörési pontként jöhet ugyanis szá­mításba. Elegendő a térképre nézni, hogy beláthassuk ezt a lehető­séget. Itt van Szeged, májustól az unió délkeleti határán. Olyan városként, amelyben az egyetem jóvoltából jelen van az intézmé­nyesült tudás, emellett sokéves biztonságpohtikai tapasztalatok is fölhalmozódtak a központ munkája révén. Tőle délkeletre a görög határig, keletre Oroszországig és Kis-Azsiáig pedig hatalmas térség húzódik, amelyben bőven jelen van a kiszámíthatatlan labihtás éppúgy, mint az európai irányú fejlődés hatalmas lehetősége. Sze­ged, az ország és Európa alapvető biztonsági, gazdasági és pohtikai érdeke, hogy ebben a térségben erősödjön a stabihtás, a kiszámít­hatóság, a politikai demokrácia és a piacgazdaság. Mindez sok évre munkát és fontos feladatot adhat a Szegedi Biz­tonságpohtikai Központnak és fontos szerepet Szeged városának. Mindenképpen élnünk kell a lehetőséggel. -Ön 1995-től két évet a háború utáni Szarajevóban töltött. Ot­tani élményei adták az indítta­tást a szegedi folyamat beindí­tásához / - Részben, mivel korábban is biztonságpolitikai kérdésekkel foglalkoztam, például a magyar vezérkarban. Emellett több sze­gedi polgármester biztonságpoli­tikai tanácsadója voltam, 1992-től pedig Szegeden az EU megfigyelő csoportjának össze­kötő hivatalát vezettem. Szaraje­vóba a daytoni szerződés aláírása után delegáltak EBESZ-diploma­taként, később pedig a mostari válságkezelő körzet vezető fő­tisztjeként dolgoztam. Amit a háború után ott láttam, megha­tározó volt a számomra. Úgy éreztem, mindent el kell követ­nünk azért, hogy hasonló ne for­dulhasson elő többé a szomszéd­ságunkban. Két világ határán - Ebben gondolom félelmeink is közrejátszottak, hiszen a dél­szláv háborúk és népirtások ko­moly aggodalmat keltettek Ma­gyarországon is. - Igen. Ezért is hívta az akkori magyar kormány 1992-ben Sze­gedre az Európai Közösség megfi­gyelő csoportját, amelynek ösz­szekötő hivatalát vezettem akko­riban. Mellesleg a történelem fo­lyamán ez a délkelet-európai tér­ség mindig is potenciális veszély­forrás volt. Hogy mivel járt két kultúra, két állam- és társada­lomszervezeti modell és világlá­tás határán élni, azt mi, magya­rok, de a szerbek, bosnyákok, al­bánok is megtapasztalhatták a bizánci, majd a török időktől napjainkig. E véres korszakok egyfajta öröksége volt legutóbb a délszláv válságok és háborúk ide­je, amikor már fölvetődött, hogy a saját biztonságunk érdekében valamit nekünk is tennünk kell. Azok a nemzetközi tapasztala­tok, amelyeket időközben sze­reztem, arra késztettek, hogy hozzunk létre egy olyan intéz­ményt, amelynek révén saját hosszú távú biztonságunk érde­kében tehetünk valamit. Erre pe­dig a legjobb dolog a párbeszéd, a kerekasztal, a másik meghallga­tása, egymás szempontjainak jobb megismerése. Ennek érde­kében jött létre a biztonságpoliti­kai központ, amelynek alapítója Szeged város önkormányzata, a Szegedi Tudományegyetem és a Magyar Tudományos Akadémia. A központ fő célja az volt, hogy NÉVJEGY Tóth László, a Szegedi Biz­tonságpolitikai Központ Ala­pítvány elnöke, hadmérnök ezredes, okleveles villamos­mérnök 1956-ban született Szegeden. A Radnóti Miklós gimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait Bu­dapesten, Kijevben, Moszkvá­ban (VSZ vezérkari akadé­mia) folytatta, illetve Genf­ben, majd a NATO vezérkari tanfolyamán végzett Német­országban. Négy nyelven be­szél, nős, egy gyermeke van. Tagja a Rotary Klubnak és több nemzetközi szervezet ta­nácsadó testületének. elősegítsük a térségben az euro­atlanti integrációt és a demokra­tizálódási folyamatokat. Annak érdekében, hogy demokratikus, az európai modelleknek megfele­lő állam- és társadalomszervezet létrejöttét segítsük déli szomszé­dainknál is, többek közt a de­mokratikus átalakulásban szer­zett magyar tapasztalatok átadá­sával, a párbeszéd elősegítésével. Hiszen egyértelmű, hogy a térség biztonsági problémáit az integrá­ció oldhatja meg igazán. - Tömörebben 1 - Lényegében árucserével fog­lalkozunk. Mi, a Szegedi Bizton­ságpohtikai Központ mindent megteszünk azért, hogy minél sokrétűbben és eredményeseb­ben exportáljuk a térségbe a de­mokráciát, cserébe pedig javuló biztonságot és stabilitást kapunk az egész térség, benne hazánk számára is. - Azaz az integrációs folya­mat beindítása és segítése ki­küszöbölheti az instabilitás okozta veszélyeket a térségből i - Úgy van. Hiszen a fölgyülem­lett feszültségek, a társadalmi válságkezelés hiánya, a migráció, a kábítószer- és a fegyverkereske­delem, a nacionalizmus a hábo­rúk befejeztével is óriási veszélye­ket jelentenek a térségre. Ezek kezelésének legjobb módja az eu­roatlanti integráció felgyorsítása, ebben a jó kapcsolatok kiépítése, elősegítendő a térség demokrati­zálását és gazdasági fellendítését. - Milyen eszközei voltak a központnak a demokratizáló­dás fölgyorsítására 1 - Koronként és időszakonként más és más. Az Esély a Stabilitás­ra Alapítvány közvetítésével a Tóth László elnök magyar kormány például anyagi­lag is segítette a szerbiai demok­ratikus erőket. A mi központunk pedig hiteles információk terjesz­tésével, a rendszerváltás óta elért magyar eredmények ismertetésé­vel, a demokratizálási folyamat, a privatizáció tudnivalóival, az in­tegrációs tapasztalatokkal muta­tott föl olyan példát, amely nem­csak vonzó lehetett mintaként, hanem azt is bizonyította, hogy az euroatlanti integráció felé ve­zető út igenis járható. Ötvenegy országból jöttek - A központ létrehozásának ötlete mikor született meg 1 - Még 1992-97 között, amikor - boszniai kiküldetésemet leszá­mítva - az Európai Közösség meg­figyelő csoportjának összekötő hi­vatalát vezettem. Háború folyt a szomszédságunkban. Sokan tar­tottak a lehetséges következmé­nyektől. Annál is inkább, mert in­formációhiánnyal küszködtek az emberek, beleértve például a pol­gármestereket is. Akkor elkezd­tünk szervezni olyan fórumokat, amelyekre a térség polgármeste­reit, vezető önkormányzati tiszt­viselőit, rendvédelmi szervek és cégek vezetőit hívtuk meg a Kül­ügyminisztériummal közösen, hogy tájékoztathassuk őket az eseményekről, folyamatokról. Mindig óriási volt az érdeklődés. Ez - látván, hogy milyen hasznos volt az akkori vezetők számára, hogy betekinthettek aktuális biz­tonságpohtikai kérdésekbe - azt sugallta, hogy a jövőben is intéz­ményesíteni kellene az ilyen jelle­gű tájékoztatókat, beszélgetése­ket, fórumokat. Ebben az idő­szakban ráadásul rengetegen for­dultak meg Szegeden, több száz magas rangú diplomata, katona, gazdasági-állami vezető. Az ekkor kialakult kapcsolataim megma­radtak. Boszniában később iszo­nyú élményekben volt részem. A tömegsírok átható szagát azóta sem tudom elfeledni. Ez is arra sarkallt, hogy tenni kellene vala­mit. Közben a korábban Szegeden megszerzett kapcsolataim Bosz­niában és más válságövezetekben újabbakkal egészültek ki. Aztán Genfben, ahová Bosznia után mentem tanulni. Az ottani biz­tonságpolitikai központ módsze­reit megismerve alakult ki annak a terve, hogy konferenciák, kerek­asztal-beszélgetések szervezésé­vel, a párbeszéd kezdeményezésé­vel lehetne jelentősen javítani a térség biztonságán. Ehhez viszont szervezeti keretekre volt szükség. E célra hoztuk létre a Szegedi Biz­tonságpolitikai Központ Alapít­ványt. - Mindenki támogatta 1 - Sokaktól kaptam ígéreteket itt, Szegeden, amelyekből aztán semmi nem lett. Voltak viszont, akik fölismerték mindennek a fontosságát, és azt is, hogy milyen jelentősége van annak, hogy Sze­ged fölkerülhet a diplomáciai tér­képekre. Ezért különösen hálás vagyok a printkeres Varga Péter­nek, Dervarícs Attilának és a Dé­mász Rt.-nek, a Medikémiának, nevezetesen Pálmai Antalnak és a Rotary Klubnak, majd később Lednitzky Péternek, akik akkor álltak mellém, amikor már min­dent fel akartam adni. így aztán az akadémiával, az egyetemmel és a várossal végül létrehozhattuk a központot, 3 millió forintos ala­pítói vagyonnal, amihez hozzá sem nyúltunk. Sőt: a központ az­óta számos alapot hozott létre például kutatások támogatására, és 2003-ban például már 100 mil­lió forintos költségvetéssel dolgo­zott. Öt év alatt több száz rendez­vényt tartottunk mintegy félmil­liárd forint ráfordítással. Rendez­vényeinken több ezren vettek részt a világ 51 országából. Köz­tük az ENSZ, az EU és a NATO magas rangú tisztségviselői, vala­mint vezető beosztású diploma­ták, állami vezetők a világ számos országából. - Kinek hálás leginkább 1 - Szerintem alapvetően fontos, hogy pártpolitikáktól függetlenül végezzük és végezhessük a mun­kánkat. Ezt sikerült is elérnünk. És ezért vagyok hálás a pártok­nak. - Kik finanszírozzák külön­ben a központ munkáját ? - A Magyar Köztársaság Kül­ügyminisztériuma, valamint a NATO és az Európai Unió kü­lönböző szervezetei. És alapítvá­nyok, kormányok is. Nagyon so­kat köszönhetünk például a Nor­vég Királyság külügyminisztériu­mának. Az is igaz, hogy e támo­gatások elnyeréséhez folyamato­san bizonyítanunk kellett és kell. Igaz, így fejlesztésekre is jut. Pél­dául Délkelet-Európa egyik leg­modernebb oktatási központját hoztuk létre. A Kass lehetséges jövője - Mi tartozik a központ fel­adataiközéi - Három fő tevékenységi kö­rünk van. Először is a bizton­ságpolitikai kérdések kutatása, feldolgozása, szoros együttmű­ködésben az egyetemmel. Má­sodszor az oktatás. Tanfolya­mokat, tréningeket, konferen­ciákat és fórumokat szerve­zünk a délkelet-európai térség állami, politikai és katonai ve­zetőinek éppúgy, mint például történelemtanárainak, Szege­den pedig egyetemi oktatással is foglalkozunk. Harmadikként pedig igyekszünk hiteles infor­mációkat terjeszteni a világ, ezen belül pedig a térség folya­matairól. - Hogyan tovább I Hiszen ami a délszláv térséget illeti, ott már lassan stabilizálódik a helyzet. - Egyértelmű, hogy tovább kell lépnünk. Javasolni fogom példá­ul, hogy a szegedi egyetemmel az eddigi munka eredményeire tá­maszkodva hozzuk létre a béketa­nulmányok központját. Ami pe­dig a biztonságpohtikai közpon­tot illeti: szerencsére háború már nem zajlik határaink mentén, de tény, hogy a dél-, délkelet-európai térségben vannak veszélyténye­zők. Sok minden még kiszámít­hatatlan, sokféleképpen fordul­hatnak a dolgok. Ezért bővíteni szeretnénk tevékenységi körün­ket délen a görög-török határig, keleten pedig Ukrajna és Moldá­via irányába, beleértve Romániát és Bulgáriát, a tanácsadó testüle­tünk javaslatait figyelembe véve. Bevonva e folyamatba e nagy dél­kelet-európai régió kutatóit, gaz­dasági, önkormányzati és állami vezetőit. Szeged az eddig megszer­zett alapokon olyan szerepet tölt­hetne be a térségben, mint egyko­ron Strasbourg. És mi méltóbb hasznosításra találhatna a Kass Szálló épülete, mint ez a funkció. - A régi Hungária ? - Ideális lenne egy állandó érte­kezlet helyszínéül, nem? Ahhoz azonban, hogy ezt a központ meg tudja valósítani, már kormány­zati segitségre lenne szüksége. Olyan ügy érdekében, amely mindenképpen összecseng a Ma­gyar Köztársaság alapvető érde­keivel, értékeivel és stratégiai céljaival. És hogy ez mennyi mindent hozhatna az országnak, benne Szegednek, azt egyelőre el sem tudjuk képzelni. SZ. I. Összeállításunk a Szegedi Biztonságpolitikai Központ támogatásával készült. Összeállította: Szávay Ist­ván. Fotó: Karnok Csaba. VELEMENYEK A BIZTONSÁGPOLITIKÁI KÖZPONT ÓTEVES MUNKÁJÁRÓL Botka László (Szeged polgármestere, országgyűlési képviselő): A város egyik jelentős értékének tartom a biztonságpolitikai központot. Hasznos, példamutató munkát végez, úgy, hogy Szeged súlyát is növeli. Külö­nösen fontosnak érzem, hogy a központ szoros együtt­működést alakított ki szomszédainkkal, amely az uni­ós tagság idején erősíteni fogja azt a szerepet, miszerint Szeged Európa kapujává válik. Polgármesterként ma­gam is részt veszek a központ munkájában, s így tu­dom, hogy az EU és a NATO berkeiben ismerik és elis­merik azt a munkát, amit a központ a béke, a demokra­tizálódás és a regionális tudat erősítésében végez. Dervarícs Attila (a Démász Rt. elnök-vezérigazgató­ja): A mi cégünk a központ indulásához nyújtott segít­séget. Amikor Tóth László megkeresett bennünket, úgy éreztük, fontos misszión töri a fejét, hiszen a délszláv válság nyomasztó volt valamennyiünk számára itt, Szegeden. Úgy voltunk vele, hogy ha egy kezdeménye­zés a térség biztonságát javítja, az mindenképpen meg­érdemli a támogatást. Abban, hogy így döntöttünk, még két szempont is szerepet játszott. Az egyik: Tóth László úgy tervezte, hogy a központot csak beindítani lesz nehéz, azután már megáll majd a saját lábán, a sa­ját bevételeiből. Az ilyen tervek mindig figyelemre mél­tóak, ráadásul a biztonságpolitikai központ esetében maradéktalanul teljesültek is. Emellett úgy éreztük, Szeged neve is sokfelé ismertebb lesz a központ mun­kája révén, amiből mi, mint szegedi cég is profitálha­tunk. E téren még sokat várunk a központtól. Kunz Péter (a Novotel Szálló igazgatója): A központ rengeteget hoz Szegednek. Rendezvényein sokan vesz­nek részt a világ minden tájáról, ilyen szempontból eredményeik vetekszenek a legnagyobb turisztikai be­utaztatókkal. Ráadásul a város neve olyan emberek noteszébe is bekerül, akik számítanak a térségben és később is visszatérnek hozzánk. Szabó Gábor (a Szegedi Tudományegyetem rekto­ra): Először, sok évvel ezelőtt a SZÉF-en indítottunk biztonságpolitikai kurzust Tóth László kezdeménye­zésére. Bevált. A központ kurzusain később én is tar­tottam előadásokat, így aztán különösen értékelni tud­tam e munka fontosságát. Az egyetem számára is fon­tos a központtal való együttműködés, hiszen rangos előadókat tudunk Szegedre csábítani, emellett renge­teg határon túli fiatalt. Mindennek nagyon jó a nem­zetközi visszhangja. Ami a továbbiakat illeti, az egye­tem és a központ közös pályázatokkal jelentős forrá­sokhoz juthat oktatási projektekre a jövőben. Mészáros Rezső (a Szegedi Tudományegyetem volt rektora): Hiánypótló vállalkozás a biztonságpolitikai központé. Az egyetemmel és az akadémiával közösen rendezett kurzusai nagy szerepet töltöttek be a térség stabilizálásában. Maradandó értéket hoztak létre azál­tal, hogy az embereket hozták közel egymáshoz, még­pedig a szakértelem alapján. Akik a szomszéd orszá­gokból részt vettek e konferenciákon, arról tájékozód­hattak, hogy mi milyen bajokkal, gondokkal küzdöt­tünk meg a demokratizálódás folyamatában. Azaz se­gíthettünk nekik a buktatók elkerülésében. Mindig ér­zékelhető volt, hogy hálásak őszinteségünkért. Nógrádi Zoltán (Mórahalom polgármestere, ország­gyűlési képviselő, a Fidesz megyei elnöke): Szerintem a központ létrehozása példaértékű kezdeményezés volt. Szeged egyik alapintézményének tartom, tekin­tettel geopolitikai helyzetünkre. Bizonyos, hogy gazda­sági és társadalmi szempontok egyaránt összekötik sorsunkat a határon túli területekkel a jövőben is. így, egy uniós tag Magyarországon a központ tevékenysége a város új európai funkcióinak meghatározásában is fontos szerephez juthat. Puskás László (szegedi vendéglátóipari üzletem­ber): Szerintem a biztonságpolitikai központ létreho­zása az évtized ötlete volt. Nagyon jó vállalkozásnak tartom, ami a város egyik kitörési pontja lehet. Ennyi vendéget senki nem hozott Szegedre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom