Délmagyarország, 2004. január (94. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-24 / 20. szám

QNAPI MELLEKLETEK Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZÉL, Szerda Csütörtök Péntek SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2004. JANUÁR 24. WWW.DELMAGYAR.HU AZ INTERNETEN KERESETT MAGANAK ALDOZATOT A NEMET KANNIBAL Miközben a primitív népek évszázadokkal ezelőtti emberevési rítusait mára izgalmas misztikum lengi körül, napjainkban is érkeznek hírek brutális, a kannibalizmus jegyeit magán viselő esetekről. Egy német bíróság például most tárgyalja annak a férfinak az ügyét, aki megölt és részben megevett egy berlini mérnököt. „Keresek egy jó testi felépítésű, 18-30 év közötti férfit, aki beleegyezik, hogy megegyem" - ezt a meglepően szokatlan felhívást tette közzé az interneten néhány évvel ezelőtt Ármin Meiwes német számítógép-technikus. A hirdetésre 205 ember jelentkezett, további 13 pedig szívesen szemlélője lett volna az aktusnak. Meiwes végül a 43 éves Bernát Jürgen Brandes berlini mérnök mellett döntött. A két homoszexuális hajlamú férfi közösen dolgozta ki a rítus forgatókönyvét, melyet 2001 elején Rotenburgban, Meiwes hatalmas kúriájában végre is hajtottak. Meiwes először lemetszette partnere nemi szervét, azt közösen elfogyasztották, majd késszúrásokkal végzett önkéntes áldozatával, feldaraArmin Meiwes, a rotenburgi kannibál FOTÓ: MTI/AP/UWE ZUCCHI Az öt karika az egész földön elterjedt volt holta, és néhány testrészét szintén elfogyasztotta. Az ügyben eljáró nyomozók, miután megnézték a történteket rögzítő videokazettát, csak rövid szünet után voltak képesek folytatni a vizsgálatot. Az emberevést nem bünteti a jog A rotenburgi kannibál néven elhíresült férfi éveken át alig foglalkozott mással, mint képzelgéseivel, tette tervezgetésével, babákon és marcipánfigurákon modellezte annak gondos végrehajtását. A kannibál pere múlt év decemberében kezdődött el a kasseli bíróságon. - Épelméjű, fizikailag és szellemileg egészséges - vélekedett róla az egyik törvényszéki elmeorvosi szakértő, a börtönpszichológus pedig arról számolt be, a 42 éves férfi mennyire kitűnik udvariasságával társai közül, kivívva azok szimpátiáját. Az állámügyész életfogytiglani börtönbüntetés kiszabását kérte a bíróságtól, a jogászok helyzetét azonban igen megnehezíti, hogy az emberevés tényét nem ismeri, és így nem is bünteti a német jogrendszer. Ráadásul az áldozat ebben az esetben önként vállalta, hogy partnere megölje és megegye. A kannibalizmusra a régmúltból jóval több példát találunk, mint napjainkban. Maga a kifejezés egyébként a Közép-Amerika partjaihoz közel Indiánok foglyok testrészeit eszik meg egy 1557-ben készült metszeten fekvő, nyugat-indiainak nevezett szigetvilágban élő karib törzs spanyol nevéből (Caníbales) származik, akikről felfedezőjük, Kolumbusz Kristóf feljegyzéseiben azt állította, hogy emberi hűst is fogyasztanak. A antropológusok többségének álláspontja szerint a kannibalizmus évszázadokon és kultúrákon átívelve szinte az egész földön jelen volt. Fel-, tételezések szerint már a Neander-völgyi emberek egyes populációinál is megjelent, később több törzsi kultúrában elterjedt. Az emberevés okai és rítusai azonban egészen különbözőek lehetnek. „Szellemi táplálék" A csendes-óceáni szigeteken a szegényes áHati eredetű táplálék miatt, kényszerűségből alakulhatott ki az emberevés, máshol inkább spirituális alapjai lehettek. Az ausztrál bennszülöttek körében például bevett gyakorlat volt az endokannibalizmus, melynek során saját hozzátartozóikat ették meg halálukat követően, ugyanis úgy gondolták, hogy családtagjuk szelleme ezáltal tovább él bennük. Egyes törzsek a holtak elégetett hamvait és megőrölt csontját ették meg, például banánnal kásává keverve, mások a halott húsát is elfogyasztották - így adva meg a végső tisztességet az elhunytaknak. Az aztékok ezzel szemben az exokannibalizmust művelték. Gyűlölt és megvetett ellenségüket azzal kívánták legjobban megalázni, hogy miután megölték, ettek is belőle. Ezáltal az ellenfél szemükben teljesen megsemmisült. Néhány nép pedig mágikus jelentőséget tulajdonított a vetélytárs elfogyasztásának, mivel hitük szerint annak ereje és tudása beléjük átszáll. Jósé Manuel Novoa spanyol etnológus azt állítja: az Egyenlítői-Guineai Köztársaságban ma is léteznek olyan titkos társaságok, melyek tagjai az erdőkben éjszakánként rendezett rituális gyűléseiken rendszeresen fogyasztanak emberhúst és emberi belsőségeket. A spanyol tudós szerint kannibalizmusuk előidézett egy - a kergemarhakóréhoz hasonló betegséget, amelyet kurunak, azaz a félelemtől reszketés betegségének neveznek. De nem csak a primitív népekről, civilizált világunkból is érkeznek hírek az emberhús fogyasztásáról. Oroszország egyes helyein ma is előfordulhat, hogy a piacon nem éppen állati eredetű hús is megtalálható. Az árusok többnyire börtönviselt gyilkosok, vagy elérzéketlenedett alkoholisták lehetnek. Szükség törvényt bont Az emberevés erkölcsi közmegítélése valószínűleg csupán egy esetben megengedőbb, amit ügy hívnak: túlélési kannibalizmus, amikor valóban a szükség bontja meg az egyik legősibb törvényt. Az 1972-ben, az Andokban repülőgép-szerencsétlenséget szenvedett rögbicsapat életben maradt tagjai hetek kínzó éhezése után kényszerültek arra, hogy elpusztult társaikhoz nyúljanak élelemért. A tragédiát ilyen módon túlélő fiatalok történetét megrázó film is feldolgozta. A kannibalizmusban rejlő képi lehetőségeket persze leginkább a horrorfilmek használták fel. A Kannibál holokauszt című filmben egy emberevőkkel foglalkozó kutatócsoport dél-amerikai útján készült, saját videofelvételeit láthatjuk. A jelenetek állati kegyetlensége és rendkívül sokkoló hatása miatt viszont több országban betiltották. És hogy a kannibalizmus megítélése évszázadok elteltével azért sokat változott, azt jól példázza, hogy nemrégiben egy Fidzsi-szigeteki kannibál törzs leszármazottjai személyesen kértek bocsánatot annak a brit tiszteletesnek a rokonaitól, akit 130 évvel ezelőtt ettek meg őseik. A sziget lakói szerint ugyanis elődeik bűne miatt ült átok rajtuk. PATAKFALVI DÓRA Nyáron az olimpia hazatér, szülőföldjén lobbanhat fel újra az ősi láng. A világ legjobb atlétáit fogadó hellén főváros megállás nélkül készül, miközben sok millió sportrajongó turista már most Athén felé kacsingat. Az elmúlt hat év során gőzerővel dolgozó görögök lassan célegyenesbe érnek, az előkészületek során eljutottak az utolsó szakaszba. A legtöbb sportlétesítmény készen áll, a világ legjobb adétái elméletileg akár már most öszszemérhetnék erejüket a külsőségekben az ókort idéző gyönyörű komplexumokban. A nyitó- és záróceremóniának otthont adó nyolcvanezres arénát már csak be kell fedni, szenzációsan néz ki a tornászversenyeknek színhelyül szolgáló Galatszi sportcsarnok, és az olimpiai faluban is az utolsó simításokat végzik. A szervezők számára mindettől függetlenül a legnagyobb gondot továbbra is a közlekedés okozza. A görög fővárosban dugó dugót követ, a szegényes infrastruktúra miatt csúcsforgalom idején a közlekedők alig araszolnak néhány métert óránként. Noha a közelmúltban átadták az új nemzeti repülőteret, és rohamtempóban épül Athén második és harmadik metróvonala, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megfigyelői sem elégedettek a jelenlegi helyzettel. A legfontosabb az Athén központját körülölelő olimpiai gyűrű befejezése lenne, mely az elképzelések szerint az összes sporthelyszínt érintené. Minden nehézség ellenére azonban ne feledjük, hogy az olimpia visszatér szülőföldjére, és ez a világ összes sportrajongójának kárpótlást nyújt majd. Az országüti kerékpárverseny színhelye például az Akropolisz lesz, vagy a maratoni futás Marathónból fog indulni. Pontosan onnan, ahonnan Krisztus előtt 490-ben a katona a győzelem hírével elindult Athén felé. Az idei olimpiára a szervezők közel 5,3 milliárd jegyet hoznak forgalomba, áüagáruk 72 euró. A megnyitóra és a záróünnepségre a helyjegy minőségétől függően ötventől ezer euróig lehet majd bejutni. Mint ebből is látszik, a belépők nagyon széles skálán mozognak. A különböző sportágak jegyárainak elosztásakor a szervezőbizottság természetesen azt is figyelembe vette, hogy az adott játék várhatóan hány nézőt vonz majd. Éppen ezért a tengerentúli labdazsonglőrök legnagyobbjait felvonultató kosárlabdatorna fog messze a legtöbb pénzbe kerülni az érdeklődőknek, aki a döntőt élőben szeretné megtekinteni, annak miA nyitó- és záróceremóniának otthont adó nyolcvanezres arénát már csak be kell fedni nimum 150 eurót kell fizetni. Összehasonlításképpen: a labdarúgó-fináléra a legdrágább jegy „mindössze" 120 euró, míg a teniszverseny bármelyik mérkőzését már 50-60 euróért végig lehet izgulni. Az athéni olimpia hivatalos honlapján (www.athens2004.com) egyébként a sportbarátok napokra, sportágakra pontosan lebontva tájékozódhatnak az árakról. A jegyértékesítés már elkezdődött, az interneten keresztül is folyik az árusítás - igaz, csak az Európai Unió tagállamainak polgárai vehetik igénybe ezt a szolgáltatást. A szállásdíjak megtippelése már nehezebb feladat, bár gyaníthatóan a határ a csillagos ég lesz. Egyrészt Athén nagyon kevés szabad ágyat tud majd biztosítani az ideérkezőknek, másrészt a sikeres rendezés költségvetését valahol be kell hozni a rendkívül nagy áldozatokat hozó hellén népnek. SZEGHALMI BALÁZS