Délmagyarország, 2004. január (94. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-23 / 19. szám

PENTEK, 2004. JANUAR 23. »MEGYEI T U K Ö R • Pödrött szarvú rackák a vásárhelyi pusztában Acigáját a törököktől kaptuk Pödrött szarvú racka nélkül el­képzelhetetlen a puszta. Cigája nélkül ugyancsak. Bár lényegé­ben bioterméknek tekinthetők, hisz vegyszert sosem látott te­rületeken élnek, a piac ezt ma még nem fizeti meg. Racka, ci­gája egyaránt legel a valahai vá­sárhelyi pusztában. A Vásárhely-közeli Kardoskúton, a Körös-Maros Nemzeti Park be­mutatóközpontjában mindkettő­ből láthatunk nyájat. A makó-rá­kosi Dani családnak - híres ju­hászdinasztia, évről évre részt vesz a vásárhelyi Szent György-napi juhászversenyen ­is van cigájanyája. - Az ősi ma­gyar juhíajták közül a racka a „le­gemblematikusabb". Hogy való­ban a honfoglalókkal került-e be, ma már megállapíthatatlan, mindenesetre ez a legrégibb juh­fajtánk - mondja Mucsi Imre professzor, az SZTE Mezőgazda­sági Főiskolai Kara főigazgatója. Egyedszáma - mely a rendszer­változás előtt kritikusra csökkent - növekszik. Kisebb húsú, mint a kultúríajták, elsősorban bemuta­tásra tenyésztik: a tanyai turiz­musnak máris fontos eleme. A török közvetítéssel hozzánk került, kis-ázsiai eredetű cigája szakkifejezéssel élve „elfogadha­tóbb húsformát mutat", mint a racka. Egyes válfajai jó tejterme­lők, s gyakran ellik ikreket. Kul­túrfajtákkal keresztezve a tejter­melés, ikerellés, illetve a kitűnő hústulajdonság felé „vihető el" az állomány. Meg kell említeni az országban már csak 2-300 darabot számlá­ló, mindenképp megmentésre érdemes ciktát - ezt a szintén ar­chaikus juhfajtát a Mária Terézia idejében betelepült svábok hoz­ták be,- már Németországban is alig akad mutatóba belőlük. A kuriózumok közt szólni kell a curkánáról vagy gyimesi racká­ról, ezt a jó száz éve kialakult, racka-merinó keverék, mára önállónak tekinthető fajtaválto­zatot, mely kis számban ugyan­csak jelen van az országban. Mindemellett az ország juhállo­mányának több mint 80 százalé­ka máig a merinó és egyéb, az in­tenzív gazdálkodás keretei közt tartható fajták is bekerültek ­hívja föl a figyelmet Mucsi pro­fesszor. Egyébként a kardoskúti cigáják nem hivatalos elnevezés­sel úgynevezett „csókái cigáják" - tudjuk meg Kotymán László természetvédelmi tájegységveze­tőtől. Kettős hasznosításúak, egész Magyarországon itt talál­ható belőlük a legnagyobb törzs­állomány. (A tejelők a - szintén nem hivatalos néven - „zombori cigáják".) A birkahús, -tej Magyarorszá­gon alapvetően „bioközeli ter­mék", az extenzív körülmények között, kemikáliától sosem érin­tett pusztákon tartott birkák hú­sa, teje pedig teljesen annak te­kinthető. - Sajnos, a magyar piac a biotermékmivoltot, s a szintén extenzív körülmények kitermel­te, kitűnő ízt nem fizeti meg. Az EU pedig bevezette a vágott test izmoltságát, illetve a faggyúzott ­ságot figyelembe vevő minősí­tést. Ebben bizony e juhfajták nem a legjobb eredményt mutat­ják. De az egyre strukturálódóbb piacon a „biobirka" is megtalálja előbb-utóbb a vevőkörét. F.CS. Az ősi magyar juhfajták a tanyai turizmus területén is hasznosul­nak, mint tájjellemző látványelem Fotó: TésikAttila A helyi védettségű természetvédelmi terület népszerű hely lett Magyartés-Zalota: eszmei értékek kincsesbányája Ebek harmincadián az egykori vásárhelyi Erzsébet Szálló Hotelból kísértetkastély Debrecenben marad a Munkácsy-trilógia Már bizonyos, hogy 2009-ig együtt marad Debrecenben Munkácsy Mihály Krisztus-tri­lógiája, miután a Golgota című festményt további öt évre tar­tós letétbe helyezte új tulajdo­nosa; az erről szóló megállapo­dást csütörtökön írták alá a Dé­ri-múzeum Munkácsy-termé­ben. Hitler István kulturális minisz­ter az alkalomra írt levelében ki­fejti: a Munkácsy-trilógia művé­szi értékén túl mára már szimbó­lum. Azt jelképezi, ha egy közös­ség - legyen az város, vagy akár egész nemzet - egy jó ügyért ösz­szefog, akkor annak eredménye lesz. A miniszter utalt arra, hogy a Munkácsy-trilógia esetében 84 évet kellett várnia arra, hogy a közös cél, az összefogás, a jó szándék és némi szerencse együtt legyen: először ugyanis 1911-ben merült fel az ötlet, hogy a három képet együtt kelle­ne bemutatni itthon, míg az első letéti szerződést 1995-ben sike­rült megkötni. A névtelen csillag „A jegyszedő nénik mondták: voltak, akik előadás közben föláll­tak és kimentek a nézőtérről. Akkor jöttek rá, ez román darab. Nem hittem el, hogy létezik ilyen, aztán kiderült, komolyan be­széltek" - mesék egy színésznő A névtelen csillag című Mihail Sebastian-darabról, amelyben ő játszotta Monát, a főszereplót, a gazdag ember szeretőjét, aki egyszer csak elszökik, s világvégi, névtelen falucskában nézi kettesben egy csillagásszal az eget, ahol - a csillagász elmélete szerint - kell lennie egy csillagnak, amelynek nincs neve. Végül persze a gazdag egyén utánautazik, rábeszéb, hogy térjen vissza a fényűzésbe, Mona vissza is tér, de ettől fogva nem felejti: az ég bizonyos helyén van egy csillag... Talányos vég, annyi biztos. Egyébként - fűzi hozzá a színésznő elmerengve - a darabnak voltak szerelmesei is, nem sokan, csak néhány ember, mindig ugyanazok. Ahányszor ment A névtelen csillag, minden előadást megnéztek. Tapsoltak, sírtak, mosolyog­tak, szemükből folyt a könny. Kik lehetnek ? Monát nézték ? Talán tudják: van valahol egy névtelen csillag ? CS.F. A természetvédelmi területek ingat­lanjainak tulajdonosai a művelés alatt álló földjeikre támogatást kapnak az unióban. Talán ezért is lett népszerű Magyartés-Zalota a vásárlók körében: a közelmúltban mintegy ötven külön­böző ingatlan cserélt itt gazdát. A Körös árterében, a Szentestől északra eső Magyartés-Zalotán számtalan ter­mészeti értéket csodálhat az értő és kí­váncsi szem. Nem véletlen, hogy a vá­ros közigazgatási területén belül lévő vidéket a képviselő-testület már koráb­ban helyi védelem alá helyezte. E ren­deletét nemrégiben módosította az ön­kormányzat, ugyanis 1996 óta népsze­rű lett Zalota a leendő földtulajdono­sok körében: mintegy ötven ingatlan cserélt gazdát. A gyepek, erdők és rétek tulajdonosai az unióban támogatásra számíthatnak, hiszen védett földet bir­tokolnak. A védett vidék jellegének megőrzése érték az egyesült Európá­ban, ugyanakkor korlátozásokra is kö­telez. Zalotán tündérrózsa nyílik, a növé­nyek között itt látható a tündérfátyol, a súlyom, a rucaöröm is. Ezek mind vé­dett fajok. Ligeterdőben növekszik a tölgy, a kőris, a szil, és különös ritkaság­nak számít a vörös könyves ligeti szőlő. A hullámtér zöld folyosójában él a csík­Ezen a vidéken gyakoriak a vadászatok Fotó: Tésik Attila bogár, az erdei béka és a lábatlan gyík. Ezen a területen a legfőbb zoológiai érté­ket képező madárfajok közül mintegy kétszázat találtak megfigyelők. Gyakran lehet errefelé találkozni a morotvák fö­lött vadászó fattyú- és fehérszárnyú szerkőkkel. Itt él a mocsaras rétek egyik legszebb madara, a cigányréce és a rend­kívül kis populációval rendelkező haris. A gémek, a barna kánya, a békászó sas és a fekete gólya meghonosodására le­hetne számítani, ha a terület nyugalma biztosítható lenne. Zalota első látásra kihaltnak tűnő vi­dék, a környékbeli tanyákon néhány százan élnek, előszeretettel járnak er­refelé vadászok. Vadon élő állatokban nagyon gazdag ez a hely, magányos szarvas messziről is megpillantható a pusztaság egyes részein. Szabad az álla­tok elejtése - néhány korlátozással. Ezek között - a rendelet szövege szerint - az elszaporodott, kártékony fajokat sem csapdázással, sem méreggel nem lehet irtani, a róka is inkább puskavég­re való. A terület a védetté nyilvánítással sajá­tos státuszt nyert, a korlátozások ellen­súlyozása megoldhatóvá vált az új hasz­nosítási formák bevezetésével, melyek szellemi, erkölcsi és nem utolsó sorban anyagi profitként jelentkeznek. Az er­dők tulajdonosainak fel kellett készülni­ük arra is, hogy a fák kivágásához a ter­mészetvédelmi hatóság engedélye szük­séges. Az ősgyepet sem lehet feltörni en­gedély nélkül, illetve újra kell telepíteni. Magyartés-Zalota a városi gyerekek egyik legfelkapottabb kirándulóhelye lett. A szentesi iskolák tanárai rendsze­resen viszik el diákjaikat arra a vidékre, mely a környezetismereti tankönyv tar­talmát mutatja meg teljes valóságban. A vizet, erdőket, réteket kedvelő kitartó ki­rándulók pedig már különbséget tudnak tenni a Tisza és a Körös árterének illata között: mindkettő magával ragadó. BLAHÓ GABRIELLA Kísértetkastélynak tűnik a vá­sárhelyi, volt Erzsébet Szálló, az ember automatikusan falon füg­gő denevérekre asszociál, mikor mellette elhalad, és szinte várja, hogy megszólaljon, emberi han­gon a bagoly a cinteremben, de nincsen cinterem. Helyette gra­fitti észlelhető a falon. Mindez persze nem mindig volt így, akármily is nehezen hihető: a szálloda új is volt valaha. Kőszeg­falvi Ferenc helytörténésztől tud­juk: 1913-ban épült, szecessziós, eklektikus stílben - s grafittik nél­kül. Kísérteteket sem terveztek belé. Kmetykó Sándor építtette, ő volt első tulajdonosa. Helyén egy­kor földszintes kocsma állt, 1900-ban vásárolta meg, majd emeltette helyébe a szállót, amit édesanyjáról nevezett el. Kik szálltak meg itt? Például utazó ügynökök, és elsősorban színész­truppok, például az aradi, szegedi színház művészei, de jöttek Deb­recenből, Székesfehérvárról, s az ország minden egyéb részéből is. Ideális helyszín volt, közel a vas­úthoz, közel a városközponthoz ­és elérhető közelségűnek látszott a siker. Miután végigjátszották a nyarat a nyári színkörben a mű­vészek, s visszautaztak városukba - a meghódított vásárhelyi közön­ség keszkenőt-kalapot lengetett utánuk, miközben egyre kisebbe­dett-távolodott a szerelvény, s kő­szénszag lengett a derengő ég alatt, az állomás felett. Haladjunk tovább mi is: a szín­házi korszakot az úttörőházi idő­szak követte, ez átmeneti föllen­dülést biztosított. A gyermek kulturális szervezet kapott ben­ne - helyet ugyan igen, időt azonban nem. Következett az Ál­lás-Pont kora. Munkanélküliek­nek állást biztosító szervezet volt ez, számos - vagy inkább szám­talan - emberen segített, aztán egyszerre csak vége lett, az épület pedig fölvette a kísértetkastély nevezetet. Hogy e névfölvétel pontosan mikor zajlott, nem tudni, talán meg sem történt ­szalagot mindenesetre senki sem vágott át, nem hangzott díszbe­széd -, ingetető rémalak akár­mely ablakába mindenesetre élénken odaképzelhető. Nem hiányzik az Erzsébet Szálló a vásárhelyieknek? Úgy járnak-kelnek mellette az embe­rek - ömlik a forgalom, jön­nek-mennek, épületet remegtet­nek, tört ablakot rezegtetnek megrakott teherautók, a buszok -, mintha a világ legtermészete­sebb dolga lenne: csak romlik, omlik, hangtalan nyög az épület. Nem lehet igaz, hogy nem lesz happy end! FARKAS CSABA A szebb időket látott, volt Erzsébet Szálló vásárhely központjában. Falai egyre vizesednek, az épületet enyészet lengi körül Fotó: Tésik Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom