Délmagyarország, 2004. január (94. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-14 / 11. szám

SZERDA, 2004. JANUÁR 14. • MEGYEI TÜKÖR» 7 Sikerszéria gyanúja leng a szegedi színház körül Nálunk van a zöld ajtó kulcsa A gyerekeket nem lehet becsapni, mert nem tudják, mi a kép­mutatás. léhát muszáj jó színházat csinálni nekik. Rákos Péter és Bornai Tibor A mumus című gyermekmusicaljének szegedi elő­adása: jó színház. Horváth Péter rendező biztosan tudja a fönti közhely igazságát, mert az előadásban nincs elnagyoltság, felületesség, félmegoldás, „majd­nemség". Nincs becsapás. Szakmai precizitás és profizmus jellemzi. Mondhatnánk, úgy könnyű, hogy adott egy jó darab. Könnyen kö­vethető, ugyanakkor nem lapos a történet. Az ősi, mégis folyton szem elől tévesztett tapasztalat a magja: az ismeretlenből gyártjuk ma­gunknak az ellenséget. Míg ki nem derül, hogy a mumusok világa pont olyan, mint az embereké (na jó, valamivel üdébb!), míg a saját kulcsunkkal ki nem nyitjuk a zöld ajtót és át nem megyünk a mumu­sainkhoz ismerkedni - addig félünk. Tőlük. Magunktól. Egymástól. S bár nem könnyű rájönni a mumus mibenlétére - kell hozzá a legfélő­sebb kisgyerek önmaga gyengeségét leküzdő bátorsága a kaland iz­galmas és szép. Mint az élet. Rákos Péter minden jel szerint valóságos tudósa, továbbá - nem mellesleg - tisztelője az ember (és a mumus) reflexív természetének. A szó mindkét jelentése érvényes: ez a megfigyelés és a visszahatás képessége. A szerző ezt a tudományát és tiszteletét működteti a szín­padon, tárgykezelése könnyed, elegáns, szellemes, ironikus. Egyszer­smind: komoly. S láss csodát, a dolog működésbe lép a színpad és a nézőtér között is. Kell hozzá persze néhány „kellék", legfőként Bornai Tibor egyszerű és nagyszerű, több slágergyanús dallal megtűzdelt zenéje, a Kozma Attila által komponált ötletes, szellemes mozgásvilág, Juhász Katahn ugyanilyen jelzőkkel leírható, zökkenőmentesen funkcionáló, telita­lálatos színpadi díszlete, Rátkai Erzsébet fergeteges jelmezei. És szak­mai alázattal rendelkező jó színészek. Kivált közülük Müller Júlia és lanik László párosa. Mindkét szerepükben, kardos emberasszony­ként és érzelmes Hébehó mumusként, illetve papucsférjként és mu­mus muszáj királyként egyaránt rendkívül fegyelmezetten és élvezet­tel játszottak. Ellenállhatatlan mumuspáros volt Borovics Tamás és Gömöri Krisztián, mint Böhöm és Celofán. Varga T. Zsuzsa, Főző Ditta és Kiszely Zoltán, az embergyerekek sokmozgásos szerepeiben remekeltek, Rácz Tibor pedig úgy változott át telhetetlen bendőjű, ha­talmas zsákká, hogy percig sem tűnt neki kicsinek - a szerep. Mindösszesen - ennyi. Elképesztően - sok. Több száz kisgyerekkel együtt régen éreztem ennyire jól magamat a szegedi színház nézőterén, mint a tegnap délelőtti Mumus-bemutatón. S. E. Müller Júlia mint Hébehó, a csodálatos bemondó (Mumus Rá­dió) Fotó: Miskolczi Róbert Románia máig nem fizetett kártérítést a ciánmérgezésért Meggyógyult a Tisza folyó Négy éve a nemzetközi közvéleményt is megrázta a hír: százezer köbméter cianidot tartalmazó szennyeződés került a Tiszába Fotó: Karnok Csaba Tizenkét nap alatt vonult le a cián a Tiszán. 2000. január 30-án Romániából százezer köbméter mérgező anyag került a folyóba, melynek következtében elpusztult a vízi élővilág jelentős része, átmenetileg visz­szaesett a halfogyasztás, a Tisza iránt érzők megrendültek a történtek miatt. Az elmúlt négy évben a folyó visszanyerte szennyezés előtti állapotát. A Nagybánya közelében lévő Aurul auszt­rál-román vegyesvállalat színesfémbányá­jában négy éve, január 30-án átszakadt egy gát. Százezer köbméter cianidot tartalma­zó iszap került előbb a Láposba, onnan a Szamosba, a Szamosból pedig a Tiszába. A cián február elsején érkezett Magyaror­szágra. Aztán két hónap múlva a Novac bá­nyavállalat területéről salakcsuszamlás miatt ipari eredetű nehézfém került a fo­lyóba. A súlyos katasztrófa után számtalan kör­nyezetvédelmi szervezet, hatóság és labora­tórium végzett elemzéseket a folyó élővilá­ga, és a víz minőségének alakulásáról. A Ti­sza-expedíció a cianidszennyezés tizedik napján érkezett Csongrádra - emlékszik vissza Csányi Béla hidrobiológus, az expe­díció vezetője. A szakember a Vituki Inté­zet munkatársaként elmondta lapunknak, hogy még 2000-ben elindult a folyóban az úgynevezett makrogerinctelen állatok po­pulációjának újjáéledése. Az üledéklakó férgeket is vizsgáló Csányi Béla tapasztala­tai szerint a kagylókat, csigákat kevéssé rázta meg a katasztrófa. Ez talán a téli, ver­melési időszaknak köszönhető. A rovarok és rákok száma viszont jelentősen csökkent a szennyezés miatt. Esetükben a katasztró­fa előtti állapot 2001 szeptemberében állt vissza. Az egyes fajoknál a korosabb példá­nyok kipusztulásának az lett az eredménye, hogy éveket kellett várni az élővilág termé­szetes rendjének kialakulására. A folyó ön­gyógyító folyamatai azonban meghozták az eredményt. A hidrobiológus azt tapasztalta, hogy a szennyezés gyors levonulásáról szó­ló hírek, illetve az élővilág állapotának ja­vulásáról szóló értesülések mintha a szeny­nyező felet arra a meggyőződésre juttatták volna: felelősséget nem kell vállalnia. Ter­mészetesen nem így van. Ennek ellenére Románia a mai napig nem fizetett kártérí­tést Magyarországnak. A ciánszennyezés következtében ezer ton­na hal pusztult el. A Tisza-Szamos Kht. 2001 óta megfigyelőrendszert működtetett a folyón, ötezer jelölt halat telepített a vízbe a Szamos környékén. A horgászok által kifo­gott és leadott példányokon ellenőrizte a Morvay Kálmán vezette közhasznú társaság a halak mozgását, súlygyarapodását. Az ada­tok azt mutatják, hogy a cián mára maradék­talanul eltűnt, s a telepített compók, csukák, balinok, kecsegék, márnák, pontyok, süllők teljes mértékben mérgezésmentesek. A szennyezés óta a kémiai elemzések vizs­gált szempontjai között a cián is szerepel ­nyilatkozta Japunknak Gyapjas József, az Al­só-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelő­ség igazgatója. Magyarország területén éven­te két alkalommal elemzik a Tisza vizének minőségét, az úgynevezett szerbszélen, tehát a szerb határ vizein pedig negyedévente a szomszédos országgal közösen. A cián nincs jelen a folyó vizében, annak állapota a ka­tasztrófa előtti helyzetet mutatja. A mérgezés okozta kárnak eszmei értéke van, az élővilág sebei egzakt összegben nem fejezhetők ki - vélik a szakemberek. A folyó­ban keletkezett kár mellett a négy évvel ez­előtti tragédia során egy közösséget rázott meg a tragédia: a Tisza sérült meg. BLAHÓ GABRIELLA Magyar szürke az unióban: versenytárs nélkül Venni vagy eladni - ez itt most a nagy kérdés „Most mindenki a szürkemar­háról beszél, de senki nem akar több pénzt adni érte, mint bár­mely más marhahúsért", mond­ja egy szakember, szemléltetve a hazai helyzetet. Egy másik vé­lemény szerint Nyugat-Európa vevő a magyar szürke húsára, különösen, ha az állatot bio­körülmények közt tartották. Amely napon a mészárszékek magyar marhát mérnek ki, sem­miféle más marha húsát árusíta­ni nem lehet - szól egy rendelet. Augsburgban adták ki 1526-ban, a mohácsi vész idején, sajnos, és nem ma. A magyar marha - ak­koriban - csakis szürke lehetett, lábon hajtották ki az országból évről évre. A rendelet azt a célt szolgálta, nehogy a mészárosok a kiváló minőségű szürkemarha­hús árán adják el a sokkal gyen­gébb minőségű helybéli marhát. Kemikáliamentes hús - Várható, hogy az EU-csatla­kozást követően a magyar szürke­marhára nagy kereslet lesz Nyu­gaton, jó ötszáz év után ismét ­mondja Geia István, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyész­tők Egyesületének elnöke. A szür­kemarha húsa össze sem hason­lítható az istállózó állattartás kö­rülményei közt tartott, egyéb faj­tákéval. Részint, mert lassú növe­kedésű, és a hosszú idő alatt az ízanyagok jobban felhalmozód­nak húsában, mint a gyorsan vá­gáséretté váló marhákéban, ré­szint pedig, mert csak természe­tes takarmányt, szénát eszik. Nyugati - most is tapasztalt, s a csatlakozás után fokozódható ­keresettségére többek között épp a természet közeli tartásmód a magyarázat, arrafelé sokkal job­ban vigyáznak az emberek, hogy káros kemikáliáktól mentes élel­miszert fogyasszanak, mint ná­lunk, és ezt meg is tudják fizetni. - A szürkemarhahús garantál­tan BSE-mentes, nem azért, mintha immúnis lenne erre a be­tegségre, de közelébe sem kerül semmiféle mesterséges táp­anyagnak, amellyel esetleg el­kaphatná - mutat rá Vidács La­jos, az SZTE Mezőgazdasági Ka­rának oktatója. Nyugaton bébi­ételt is készítenek belőle. Mosta­nára - miután ezek az előnyök egyre szélesebb körben ismertté váltak - Magyarországon hiány alakult ki tenyészállatokból. A sok is kevés A hatvanas években alig két­száz tehén élt összesen az ország­ban, kipusztulás fenyegette a Kár­pát-medencébe még a honfogla­lókkal bekerült állatot. Ma több, mint ötezres tehénállományt tart számon az egyesület. A legtöbb szürkemarhát a Hortobágyon tartják, ezután következik Apaj­pusztán Szomor Dezső állomá­nya - tiszta vérű, és hibrid állatai egyaránt vannak; az egyéb hús­marhákkal való keresztezés figye­lemreméltó eredményeket produ­kálhat -, illetve a nemzeti parko­ké, a Körös-Maros Nemzeti Park­tól a Fertő-hanságiig. Értékesíte­ni azonban e nagy tulajdonosok sem igen akarnak állatokat, in­kább tovább kívánják növelni az állományt. így akik - újonnan ér­tesülve a fajta előnyeiről - foglal­kozni akarnak magyar szürkével, nem tudják hol beszerezni. Bele kell tanulni - Most mindenki a szürkemar­háról beszél, de ha ott van konk­rétan levágva öt-hat konkrét szürkemarha, senki sem akar egy fillérrel sem többet fizetni ér­te, mint bármely egyéb marháért - figyelmezteti a gazdálkodókat Márk István, az ország egyik leg­nagyobb marhavágóhídja, a Sop­roni Marhavágó Kft. ügyvezető igazgatója. - Csak génrezervként tartjuk a mintegy 30 darabos állo­mányt. Nem könnyű az eladni, legalábbis kis mennyiségben és belföldre - mondja Fekete Ba­lázs, a hódmezővásárhelyi Hód-Mezőgazda Rt. állatte­nyésztési igazgatója. Gera Ist­ván a meglevő és várhatóan fo­kozódó nyugati igények alapján valószínűsíti, nemsokára 20-30 ezresre is nőhet a tehénlétszám az országban. Mindemellett fel­hívja a figyelmet: a nyugati piac felvevőképessége és az extenzív körülmények közt tartható faj­ta igénytelensége ne késztessen meggondolatlan lépésekre sen­kit, messze nincs szó arról, hogy aki eddig benzinkutasság­ból élt meg, álljon át szürke­marhára. Ebbe is bele kell ta­nulni, és erre nem elég egy-két év. A szakkönyveken túlmenő­en a nemzedékről nemzedékre hagyományozódott ismeretekre is szükség van. Nemkülönben jelentős mennyiségű pénzre. F.CS. Ötszáz év után ismét meghódíthatja a magyar szürkemarha a nyugati piacot Fotó: TésikAttila

Next

/
Oldalképek
Tartalom