Délmagyarország, 2004. január (94. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-13 / 10. szám

SIKER, ÉRTÉK ÉS GAZDASÁG MINDEN KEDDEN A PÉNZ BESZEL NAPI MELLEKLETEK Szerda RANDEVÚ Csütörtök BIZALMASAN Péntek DÉLMADÁR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA Mi SZERKESZTI: HORVÁTH JÁNOS ÉS HEGEDŰS SZABOLCS • 2004. JANUÁR 13. WWW.DELMAGYAR.HU TÍZ ÉV UTÁN KIVEHETŐ A VAGYON AZ ÖNKÉNTES NYUGDÍJPÉNZTÁRAKBÓL Tagok voltunk mostanáig Tíz év telt el azóta, hogy hazánkban az első nyugdíjpénztárak megalakultak. Az évforduló egyben azt is jelenti: az idén letelik az akkor belépett tagok tízesztendős várakozási ideje, azaz eldönthetik, kiveszik megtakarításukat, vagy inkább bent hagyják. Közel 13 ezer tag lépett be 1994-ben az akkor újdonságnak számító önkéntes nyugdíjpénztári szektorba, legfeljebb tehát ugyanennyi embert érint a tízéves várakozási idő vége. Az idei év kritikus lesz, ekkor nyílik először lehetőség arra, hogy adóteher megfizetése mellett kivehessék tőkéjüket a tagok. A 2005-ös esztendő sem lesz könnyebb, mert akkor tetőzik a lejárt nyugdíjpénztári tagságok száma: 1995-ben ugyanis közel 200 ezren váltak önkéntesen taggá. A kilépés, vagy a pénztártagság folytatása előtt érdemes mérlegelni. Az önkéntes nyugdíjpénztári rendszer elindulásakor szinte mindenki jól járt, aki belépett, hiszen az adókedvezmény mértéke még a legmagasabb szja-kulcsot is meghaladta. Lényeges szempont volt az is, hogy a pénztárakba fizetett pénzről nem kellett a nyugdíjkorhatárig lemondani, hanem már tíz év elteltével is hozzájuthat valaki a félretett pénz egészéhez vagy egy részéhez. Az idő előtti pénzkivonások azonban jövedelemnek minősülnek, így adókötelesek. A nyugdíjpénztár szolgáltatása, a nyugdíjjáradék viszont adómentes, s ezt a nyugdíjkorhatár elérésekor lehet igényelni, abban az esetben, ha a tag minimum hároméves tagságot tud igazolni. Általánosságban lehetetlen megmondani, hogy kinek éri meg továbbra is fizetni az önkéntes pénztári tagdíjat, és ki teszi jobban, ha kilép. Az idősebb tagoknak valószínűleg érdemes kivárniuk a nyugdíjig hátralevő néhány évet, hiszen akkor valóban nyugdíjkiegészítésként szolgál a megtakarításuk, s nem adóznak majd. Ha valaki a kilépés mellett dönt, akkor 2004-ben és 2005-ben még a teljes összeg után adózik, 2006-ban már csak a 90 százaléka után, s ez az arány azt követően évente tíz százalékkal csökken, így 2015-ben (vagyis a 21. év végére) már nem kell az első tíz év alatt összegyűjtött pénzből adót fizetni. A törvényalkotók szándéka nyilván az, hogy f*S mm/p '¿¡t^tífÉHm-' % -,- ajSIT'"TU ••• . Szegedi nyugdíjasok. Mennek vagy maradnak? FOTÓ: KARNOK CSABA tartsa mindenki tovább a pénztárban a pénzét. Nehezen mondható meg, milyen arányban döntenek majd a tagok a kilépés mellett, a makrogazdasági hatások viszont modellezhetők. A legrosszabb, ha mindenki kilép a pénztárból. A részvénypiacra ennek különösebb hatása nem lenne, hiszen a teljes önkéntes szféra részvénymegtakarítása mintegy 40 milliárd forint, ami ügy négy-hat napi AZ ÖNKÉNTES NYUGDÍJPÉNZTÁRAK ADATAI Taglétszám (ezer fő) Vagyonuk nyilvántartási értéke (milliárd forint) 1500 1200 900 600 300 10OT 1427 1168 1189 1207 2001 l.n.év 2001 lll.n.év 2002 l.n.év 2002 lll.n.év 500 400 300 200 2003 l.n.év 2001 l.n.év 2001 lll.n.év 2002 l.n.év 2002 lll.n.év 2003 l.n.év 2003 lll.n.év Forrás: PSZÁF DM-Gratíka tőzsdei forgalom. Az állampapírpiacon is inkább hosszú távon érvényesülne a hatás, mert a lakossági - és ezen belül kiemelten a hosszú távra szóló nyugdíj célú - megtakarítás az, amely stabilizálhatja a tőkepiaci mozgásokat. Tavaly évvégére a magán- és önkéntes pénztárakban kezelt vagyon elérte az 1000 milliárd forintot. Mindkét pénztártípusnál folyamatos volt az egy tagra jutó vagyon növekedése: a magánnyugdíjpénztáraknál 2003. szeptember végére elérte a 232 ezer forintot - 47 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban -, míg az egy főre jutó önkéntes nyugdíjpénztári vagyon az egy évvel korábbihoz képest 25 százalékos növekedéssel elérte a 338 ezer forintot. Megállt a magánnyugdíjpénztárak taglétszámának csökkenése - amiben lényeges szerepe van annak, hogy a jogszabály 2003 januárjától ismét kötelezővé teszi a pályakezdők belépését a rendszerbe -, s 2003. szeptember végén a magánnyugdíjpénztári tagok száma elérte a 2,27 millió főt. Ennél sokkal lassúbb, de folyamatos az önkéntes pénztári taglétszám-növekedés: az időszak végén az önkéntes kasszák 1,207 millió főt számláltak. KATKÓ KRISZTINA Eva-bevallás február közepéig BUDAPEST (MTI) Az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) számviteli törvény hatálya alá nem tartozó átalányadózóinak február 16-áig kell elkészíteniük a 2003. évről szóló bevallást és befizetni a tavalyi év után még be nem fizetett adót. A hatályos törvény alapján a negyedéveket követő hónap 12. napjáig kellett tavaly a három havi bruttó bevétel 15 százalékát előlegként befizetni. Bevallást azonban csak egyszer, a következő év, 2004. február 15-éig kell beadni, mivel azonban az idén ez a nap vasárnapra esik, ezért a határidő kitolódik február 16-ára. Ugyaneddig a napig kell a még hátralévő adót 2003 után befizetni, így az előző negyedév után is nem január 12., hanem február 16. a befizetési határidő. Az evát az adóhivatal 10032000-01076033 számú számlájára kell átutalni. A számviteli törvény hatálya alá tartozó kft.-knek viszont nem február 16. a bevallás és a fizetés határideje, hanem május vége. A negyedéves befizetésekhez hasonlóan a negyedév vége előtt 30 nappal kitöltött számlák után nem most kell evát fizetni abban az esetben, ha a bevétel még nem érkezett meg. Ugyanez vonatkozik a tavaly december végi teljesítésű, az idén kitöltött számlákra is. Ezek után a számlák után áprilisban kell majd adót fizetni. A törvény ugyanis 30 napos halasztást engedélyez a számviteli törvény hatálya alá nem tartozó átalányadózóknak. A házipénztár után fizetendő 20 százaléknyi adó második egyharmadának befizetése is február közepéig lesz esedékes. A házipénztárban a korábbi évekről megmaradt összeg utáni adót három év alatt kell egyenlő részletekben megfizetniük az eva-körbe tartozó vállalkozóknak. KÉT ÉVE VEZETTÉK BE A KÖZÖS EURÓPAI PÉNZT Nálunk is áremelkedést hoz az euró A közös európai pénzt két évvel ezelőtt bevezető tizenkét EU-tagállamban mára természetessé vált az euró használata. Nem volt azonban kockázatoktól mentes minden idők legnagyobb és legnehezebb pénzügyi vállalkozása. Lélegzet-visszafojtva figyelte a világ tavalyelőtt ilyenkor az euró debütálását, hiszen ilyen jelentőségű pénzügyi manőverre korábban nemigen volt példa. Európa 12 országában (Belgiumban, Görögországban, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, Portugáliában, Németországban, Spanyolországban, Írországban, Luxemburgban, Ausztriában és Finnországban) 2002. január elsején nulla órától a nemzeti fizetőeszközök helyére az euró lépett. A hajnalban megjelent napilapok a közös európai pénz sikeres debütálásáról tudósítottak: megtudtuk, egy bécsi szelet immár négy euró, hogy a Trevi-kútba sok százezer euróérmét dobáltak az emberek, hogy a szkeptikus britek a szigetország nemzeti bankja előtt vállukon koporsóval fogadták az újévet, s hogy a francia könnyedség, valamint egy apró elektronikus baki szerencsés keveredése okán Párizsban több ezer bankautomatából a hivatalos időpontnál jóval hamarabb is lehetett eurót kicsalogatni. Megtudtuk, ha a kibocsátott mintegy 14,5 milliárd euróbankjegyet egymás mellé raknánk, az ötször akkora volna, mint a HoldFöld távolság, ha pedig az érméket pakolnánk egymás tetejére, az Eiffel-toronynál csaknem kétszázötvenszer magasabb építményből nézhetnénk szét. A hivatalos európropaganda mellett az ilyen érdekességek mind azt a célt szolgálták, hogy Európa összes polgárának figyelmét felkeltsék az új pénznem iránt. A bevezetés óta eltelt két esztendőben közel 700 milliárd euró értékű bankjegyet és 17 milliárd euró értékű érmét hoztak forgalomba, s koptatnak ma is szerte a kontinensen. A pénz „fizikai állóképességével" nincs probléma, ám a gazdasági erőpróba nehezebb feladatot jelentett: az euró megjelenése az új pénzre váltó EU-tagországok mindegyikében drágulást hozott, s az átállás hozzájárult az infláció növekedéséhez. Az euró bevezetésének nagy vesztese Franciaország, ahol például a napi fogyasztási cikkek 8-10 százalékkal kerülnek többe, mint két esztendeje. A szakemberek szerint ez természetes folyamat, ám ahogyan a verseny erősödik a pénzügyi unión belül, úgy később csökkenhetnek az árak. Azt még nem becsülte meg senki, hogy hazánkban mekkora áremelkedést idézhet elő az euró majdani, 2008-2009es bevezetése, ám minden bizonnyal néhány százalékkal magasabb infláció várható, mint kereskedelmi partnereinknél. Ennek fő oka az, hogy az országnak sokat kell majd költenie az elmaradt infrastrukturális és egyéb beruházásokra, s ezeknek a gazdaságfejlesztési kiadásoknak keresletnövelő, inflációemelő hatásai lesznek. O. K. K. Euró-szobor az Európai Központi Bank frankfurti épülete előtt FOTÓ: MTI/AP/MICHAEL PR0BST