Délmagyarország, 2004. január (94. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-09 / 7. szám

Péntek, 2004. január 9. DÉLMADÁR 9 • Csilla Csillának hívnak. 1 éves, fekete-drapp színű, kicsit szálkás szőrű, intelligens szuka kutyus vagyok. A kóborkutya­élet viszontagságai után szeretnék egy boldog családot. Barátságommal és hűségemmel minden embert le­veszek a lábáról. Lady vagyok, egy német juhász keve­rék szuka kutyus. Sokat bántottak, és a kölykelmmel együtt mennünk kellett. Egy családnál húztuk meg magunkat egy rővíd időre, majd a Tappancsosok vettek pártfogásukba és most már igazi, szerető gazdit ke­resek magamnak. Totyi vagyok, egy fekete színű, 7 hó­napos, közepes termetű foxi-tacsi ke­verék kan kutya. Az utcán találtak rám, ahol szeretető és kedves embert kerestem. Boldogságot és vidámsá­got viszek az életedbe, ha befogadsz. Érdeklődni: 06-70/380-2286, 06-70/380-6966 FM 95.4 Ródió8t Kovács László külügyminiszter: -Az unióban mindenki kap egy autót: az öné már meg is érkezett, gratulálok, máris átveheti! SZÖVEGEK: ASER, FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Mókás apróhirdetések Negyvenöt éves feleségem elcserélném hasonló méretű cipőre. Balaton-parti játszótér eladó hintázó kislánnyal. Három szobás, tetőtér-beépítéses családi ház utcára néző anyóssal eladó. Elcserélném 50 éves feleségemet két 25 évesre. Lófarkas kislány keresi hasonló tulajdonságokkal rendelkező fiú ismeretségét. Balatoni naplementére néző anyósomat elcserélném rotációs kapára. Jelige: „Szeretünk, mama!" Kihasználatlan aluljáróba gyalogost felveszünk. Összecsukható babakocsit szétnyithatom cserélnék. Gasztro­erotika A garantált biztonságpolitika Elfogultság Egy amerikai vizsgálatban egy nőkből és egy férfiakból álló csoportnak azt kellett megmondania, hogy milyen nemű a számítógép, s négy érvvel kellett alátámasztaniuk álláspontjukat. A NŐI SZAKÉRTŐCSOPORT HÍMNEMÜ­NEK ÍTÉLTE A SZÁMÍTÓGÉPET, A KÖ­VETKEZŐ ALAPON: 1. Előbb be kell kapcsolni, hogy aztán odafigyeljen az emberre. 2. Tele van információval, de nincs fantáziája. 3. Arra lenne, hogy segítse az embert, de az idő nagy ré­szében ő maga a probléma. 4. Mihelyt az embernek van egy, rögtön rájön, hogy ha várt volna még egy kicsit, jóval na­gyobb teljesítményű modellt vehetett volna. A FÉRFI SZAKÉRTŐK SZERINT A SZÁ­MÍTÓGÉP NŐNEMŰ, MERT: 1. Csak a teremtője érti a belső logikáját. 2. Az a nyelv, amelyen egy másik számítógéppel beszél teljesen érthetetlen. 3. A legkisebb hibát is el­tárolja a memóriájában, hogy aztán a legalkalmatlanabb pil­lanatban hívja elő. 4. Mihelyt az embernek van egy, rájön, hogy a keresetének felét kiegészítőkre kénytelen költeni. KÉT AUTÓS BESZÉLGET: - Miért tesz nekem hirtelen házassági ajánlatokat, Jenő? Bátorítottam én magát valaha? - Még kérdi? Miért meséli na­pok óta mindenkinek: van egy gazdag nagynénje Svájcban és hamarosan örökölni fog? Belami versenyzője Ahogy elnézem, magát egyszerre támadta meg a kerge, a marha, de még a kór is. Vagy csak most derült ki újfent, hogy az agya gyárilag hibás? ­támadt Snájdig Pepire Smúz apu a Zsibbadt brigádvezetőről elnevezett kocsma főbejáratánál. Mi tagadás, Snájdig nem nyújtott hétköznapi látványt, amint egy kivénhedt csotrogányt tolva, talpig koszos overallba bújva arra buzdított két maszatos suhancot, hogy tíz másodpercen belül cseréljék ki a kerekét. S miközben a srácok hasukat fogták a röhögéstől, Pepi úr a következő varázsszavakat kiabálta bele a légbe: Silverston, Monaco, Trabant-istálló. - Maga csak ne kritizáljon elhamarkodottan, ugyanis éppen a Forma-1 küzdelmeire készülök ­sértődött meg Snájdig, majd egy hirtelen moz­dulattal bekormányozta járgányát Józsi csapos pultja elé. - Csak nem gondolja komolyan, hogy magából vénségére autóversenyző lehet még? - vigyorgott Minek Dönci, s rendelt két sört, meg egy vizes borogatást Snájdig fejére. A heveny semmitte­vésben megőszült Pepi úr ekkor csalafintán so­molygott, s kijelentette, ha már egyszer az elő­fordulhat, hogy a magyar állam az adófizetők pénzén 4 millió dollárt költ arra a Baumgartner gyerkőcre, ugyan miért ne remélhetné, hogy ő, első Snájdig Pepi, mondjuk, kapjon úgy húszezret legalább a próbálkozásért. - Ha jól értem, maga most és itten azt a cukipofa Baumgartner Zsoltit akarja kigúnyolni. Azt a remek srácot, aki az egész világ előtt fogja képviselni a mi nemzetünket, hozza ránk a sok dicsőséget meg elismerést, és sajnálja tőle azt a kis pénzt, amit marketing szempontjából kifolyólag rá költ az állam? - hevült, de rögvest Cink Enikő, ki azon morfondírozott, nem kéne egy jó nagy sípcsont­rúgással is kifejeznie a Pepi Iránt lobbant hatalmas ellenszenvét. - Szóval maga szerint 4 millió dollár kis pénz. Akkor az én bruttó 65 ezer forintos fizetésem mégis micsoda? - sikongatott Plüss Eta, s Cink Enikő fejének asztal szélébe csapkodásával jelezte, kö­zöttük momentán konszenzus aligha jön létre. E szertornának talán mégsem nevezhető művelet közepette Etácskának arra is maradt Ideje, hogy elmondja: ebben a honban előbb talán a kór­házakra, meg a kátyús utakra kéne milliókat költeni, nem pedig egy autóversenyzőre. - Ugyan, mit ért maga az országimázshoz? ­kiabálta túl Etát Belami, aki egy szemvillanás alatt kiszámolta, mennyire megéri a magyarságnak, ha Baumgartner nevétől lesz hangos az összes sport­csatorna, mert hogy akkor csak úgy tódulnak ránk a külföldiek, és Mogyoródon, érti, Bika úr, Mo­gyoródon lesz olyan heje és huja, hogy még a bárányfelhők szeme is könnybe lábad a bol­dogságtól. - Na, az én mogyorómon biztos nem - hárította el a lelkesedést Bika úr egy Belami felé irányzott balcsapottal, s már Bovden Bécit hallgatták. Ő éppenséggel azt fejtegette, hogy ama mo­gyoródi pályára évente vagy hárommilliárdot köl­tünk, de bizony az ő házának falát eddig se akarta kirúgni egyetlen dajcs, talján, netán hollandus turistacsoport. Éppen ezért vajmi kevés reményt lát arra, hogy Baumgartner menedzselése bármit is lendítene a Panel Pál-lakótelep sorsán, úgyis, mint a marketing, meg a dizájn jegyében. - Jaj, ne legyen már ilyen szűklátókörű, mert még kiverem a szemét egy bézbólütővel - fenyegetőzött ekkor Link Egon, aki nagy hirtelen azt se tudta, támogassa-e Baumgartner szponzorálását, vagy éppenséggel tiltakozásának, meg a térde alatt nyöszörgő Bika Jenőnek adjon-e inkább hangot. De hát mindegy is, hiszen Belami már arról tartott előadást, hogy a 4 millió nem is négymillió, meg egyébként is: az állam csak kamatokat veszítheti. Az meg legfeljebb évi ötvenmillió forint, még a tévé is bemondta. - Szóval csak ötvenmillió, s nem is Jolán, hanem Évi? És azt tudja-e, Belamikám, hogy ennyi pénz mennyit segítene birkózókon, bunyósokon, ka­jakosokon, vagyis mindazokon, akik már eddig is szállították a szép, nagy és kövér sikereket? ­érdeklődött Firnájsz Egon, s egy percig sem hallgatta el tovább, hogy véleménye és tapasz­talatai szerint a magyar sport talpig legatyásodva, a kölyökcsapatok rongyokban bóklásznak, éppen ezért ő mellének teljes szélességével kiáll a tiltakozók mellett. - Ha pedig Belami szerint a Baumgartner-buli annyira jó üzleti fogás, javaslom, ugyan, szálljon már be ő is a szponzorálásba - zárta mondandóját Firnájsz úr. - De ahogy elnézem, ahhoz persze nincs kedve - vigyorgott Egon, mert röntgensze­meivel akkor térképezte fel, hogy Belami pénztár­cájában még annyi pénz se lapul, amennyiből egy Forma-l-es kulcstartót vehetne a Cserepes soron. BÁTYI ZOLTÁN GAZDIT ¿0Z KERESÜNK! Négy kerék Zsákbamacska Távolsági buszmegállóban vár a buszra egy néni nagy zsák­kal, és egy fickó. Régóta áll­dogálnak. A fickó megkérde­zi: - Néni, leülhetek egy kicsit a zsákra? - Le, de vigyázzon a tojá­sokra. - Tojás van a zsákban? - Nem. Szögesdrót. Kovács Kokó István az asztalszomszédjához: - Olyan csúnyán néz rám azazember, ugyemegvéd, habántaniakar...? FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT Nézőpont kérdése Az elefánt és a kisegér mennek át a hídon. Megszólal a kisegér: - Hallod, hogy dübörgünk? Két giliszta sétál az utcán. Megállnak egy cukrászda előtt, és látnak egy nagy tál gesz­tenyepürét. Egy idő után megszólal az egyik: - Te látod? Tömegszex. Ráadás Apa a lányához: - Kislányom, örömhírem van számodra: - Feri megkérte a kezedet és én odaadtalak neki. - De papa! Én nem akarom elhagyni anyut! Vele akarok élni! - Semmi akadálya, őt is magaddal viheted. Doktor úr... A beteg férjet megvizsgálja az orvos, majd négyszemközt így szól a kint várakozó fe­leségéhez: - Asszonyom, a férje csak akkor gyógyulhat meg, ha le­szokik a dohányzásról. - Le fog szokni - mondja az asszony. - De asszonyom, ahhoz ret­tentő erős akarat kell. - Ne féljen doktor úr, nekem rettentő erős akaratom van. - Doktor űr, egy éve voltam magánál a reumámmal, és maga azt mondta, hogy ke­rüljem a nedves helyeket. - így van! - mondja az orvos. - Most azt szeretném kér­dezni, hogy megfürödhetek-e már? - Doktor úr, segítsen raj­tam! Nem tudok aludni, mert mindig horkolok. - Horkol? Attól még lehet aludni. - Dehogy lehet! Amikor hor­kolni kezdek, a feleségem azonnal felébreszt! „Te is lehetsz melltartó!" ál­lítja egy hamburgerplakát, amelyen két (férfi-?) kéz dé­delget egy csirkemelltől duz­zadó bucit. A baromfikebelre éhes tömegek bizonyára fa­rokfölvágva rohannak rá a gyorsétkezde kisasszonyaira, melleket követelve. Vigyázni csak arra kell, hogy a burgermámorban fet­rengő egyén, egy másik, ugyancsak melltartóval fűsze­rezett élethelyzetben, meg­gondolatlanul nehogy mus­tárt-kecsöpöt kérjen köretnek falatozás előtt. NY. P. Önvédelem Hibás Az előd - Ki törte be az ablakot? - Én, de az anyósom a hibás, mert amikor hozzávágtam a tányért, félreugrott. Kommentár nélkül Egy kisvárosi templomban az erkölcsökről be­szélve a pap kijelenti: - Olyasmi, hogy tökéletes férfi, az nem lé­tezik. Ha van itt olyan a jelenlévők között, aki ismert egy tökéletes férfit, az álljon fel. Senki nem jelentkezik. A következő kérdés: - Van olyan, aki ismert egy tökéletes nőt? Egy vékony, ősz hajú nénike jelentkezik. - Én nem ismertem személyesen, de ren­geteget hallottam róla. Ő volt a férjem első felesége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom