Délmagyarország, 2003. december (93. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-06 / 284. szám

SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. DECEMBER 6. NAPI MELLEKLETEK Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZÉL, Szerda . Csütörtök BIZALMASAN Péntek OÉIMAOAR WWW.DELMAGYAR.HU POZSGAY IMRE HETVENÉVESEN IS KITARTÓAN VIZSGÁUA A GONDOKAT, MEDITÁL, VITÁZIK, KERESI A CSELEKVÉS LEHETŐSÉGEIT Az igazságkeresés Hetvenéves Pozsgay Imre, a hazai rendszerváltás egyik főszereplője. A közelmúltban jelent meg A rendszerváltás (k)ára című interjúkötete, amely Polgár Tiborral rögzített beszélgetéseit tartalmazza. Pozsgay a múlt és jövő között kitartóan vizsgálja a gondokat, meditál, vitázik, keresi a cselekvés lehetőségeit. Bár azt mondja egyik interjújában nem kevés öniróniával, hogy „Idejétmúlt figura vagyok". A magyarázatát abban leli, hogy véleménye szerint erkölcsösen is lehet(ne) politizálni. - Tényleg lehet? Még mindig vallja ezt? - Még mindig vallom ezt. Igaz, hogy ezzel a lehetőséggel nem tudtam élni. Igaz, hogy ez a lehetőség elütött engem attól, hogy mindennapi politizálással foglalkozzam. Mondhatnám azt is, hogy ronda önzés ennyire vigyázni magamra, de ha egyszer hetven évet tisztességben leéltem, akkor nincs az a csábítás, amely erről a pályáról letéríthet. Ezt azért mondom, mert tanítok, van mondanivalóm, és amíg van mondanivalóm, addig szeretnék az ifjúság körében mozogni, hogy a mondanivalómat velük megoszthassam. Ebből az egyik legkiemelkedőbb program: bebizonyítani, hogy tisztességesen is lehet politizálni. Igazolásul messzi történelmi példákért kell visszanyúlni, a mindennapok politizálása nem nagyon igazolja szavaimat. Ez az a kiábrándító élmény, amely mégsem tud eltéríteni alapmeggyőződésem tői. Igazságkereső életprogram - Miből ered ragaszkodása a tiszta közélethez? Vannak ennek személyes, netán közösségi gyökerei? - Ennek megvannak a gyökerei. És kitéphetetlenek belőlem. Ma tudálékosan, fontoskodva szocializációs környezetnek szokták emlegetni, sokkal egyA határnyitás előkészítőjeként méltatta a 70 éves Pozsgay Imrét a Frankfurter Allgemelne Zeitung. A német lap cikkének szerzője szerint az 1989-es nagy európai fordulat nemcsak a nyári és őszi tömegtiltakozások, hanem egyes személyek már évekkel korábban átgondolt és bátor kezdeményezéseinek az eredménye is. Felsorolja Pozsgay érdemeit, kezdve a választási jog megváltoztatásától egészen addig, hogy ő szabadította meg nyilvánosan az 1956-os népfelkelést az „ellenforradalom" vádjától. Nagy Imre kivégzését egy ártatlanul halálraítélt kivégzéseként bélyegezte meg, „megpecsételve a népköztársaság ideológiai végét, egyengetve az utat a köztársaság 1989. október 23-1 kikiáltásához". Pozsgay Imre teremtette meg azt a szellemet, amely lehetővé tette 1989-ben a Magyarorszászerűbben azt mondom: az a közösség, az a család, amelybe beleszülettem, úgy látszik, egy életre meghatározta magatartásomat, személyiségemet s ebben a mindennapi tisztességes élet követelmény volt. Valószínű, ennek köszönhetem, hogy kacskaringós, tévedésekkel is megtűzdelt pályámon becstelenséget, emberekkel szembeni erőszakot, a napi tisztesség megsértését nem követtem el. Ez az indítás, ez a neveltetés meggyőződéseim változása dacára kitartott mellettem. A változásokról csak anynyit: mindig meggyőződéssel tettem/amit tettem, tévedés lehetett helyes ráismerés és igazság. Ha nem tekinti magam méltatásának, akkor azt kell mondanom: egész életpályámon minden cselekedetem mozgatórugója az igazságkeresés volt. Ez nem óv meg a tévedéstől. Emberek vagyunk. Az igazságkeresés támaszt egy olyan attitűdöt, hozzáállást az emberben, amely nem hagyja nyugton addig, amíg rá nem talál a keresett igazságra. - Elég nehéz sors vár a mai igazságkeresőkre, az első generációs értelmiségiekre. - Nagyon nehéz valóban. E tekintetben én a szerencsésebb nemzedékhez tartozom. Nemzedékemet a háború után az újjáépítés láza dobta fel. Ebben a fellendülésben az új hatalom által megfogalmazott akarat, Tisztelök, barátok, munkatársak köszöntötték a 70. születésnapján Pozsgay Imre nyugalmazott egyetemi tanárt (jobbról), aki Nemeskürty István történésszel is koccintott. miszerint személyi bázisát, munkatársait, támogatóit az első generációs értelmiségben keresi meg, felkarolja a munkás- és parasztsorsúakat, ez sanda szándékot is tartalmazott. Ám azt tapasztaltam, hogy ez a janicsárképzési szándék visszaütött a rendszerre. Ez megnyilvánult az ötvenes évek közepétől, ötvenhatban különösen. Ha megnézem, hogy kik voltak az ötvenhatos forradalom erjesztői, a társadalomkritika legagilisabb tagjai, akkor kiderül: a Nékosz-nemzedékből, a fényes szelek nemzedékéből került ki a java, abból a generációból, amelynek tagjai először ismerhették meg az értelmiségi lét ízét. Akkor kóstolgattak bele az értelmiségi életforma és életigények világába, ornvrVVIM rwrnwü Pozsgay Imre az MSZMP 1989-es kongresszusán, melyen menesztették Kádár Jánost. gon összezsúfolódott NDK-menekültek kiutazását. „Megérdemelte volna, hogy ugyanúgy, mint Walesát Lengyelországban, Havelt Csehszlovákiában, államfővé válasszák - a nép körében biztos volt a többsége - , de az új liberális pártok, amelyek neki köszönhették létüket, meghiúsították a közvetlen választást" írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung, s sajnálkozott amiatt is, hogy bár az aacheni Károly-dijat eddig két magyar is megkapta Konrád György és Horn Gyula -, Pozsgayt mellőzték. és ebből a hozzáállásból a kritikus énjük került ki győztesen. - Ez a generáció, illetve jó néhány tagja többet érdemelne. A közfigyelem elsiklik felettük, mai, mértékadó körök kicsit le is sajnálják őket. - A mai hangadó körök, inkább így mondanám, akik nekem nem adnak mértéket, ma lesajnálva és becsmérelve szólnak az említett lelkes nemzedékről. - Félre is magyarázzák tetteiket. - Okoskodnak vagy félremagyarázzák tetteiket, ahelyett, hogy az egyes sorsokat megismernék. A rendszerváltás (Jc)ára - Leírt gondolataiban tanúságtételt tesz eszményeiről és azt elemzi, ami nagyon egyszerűen úgy fogalmazható meg, hogy a mai politikai osztálynak gyatra a teljesítménye. Nincs a helyén az, aki oda való lenne. - Kiforgatva Ady szavait: eszményeink másutt már megunt eszmék s mi mindenről mindig lekésünk, holott még a templomot sem építettük fel. Arról akartam szólni, hogy milyen esélyeket, lehetőségeket packáztunk el pontosan azért, mert alkalmatlanok kezére került az ország irányítása. Természetesen nem az én dolgom felülbírálni, hogy ki mire alkalmas vagy alkalmatlan, de immár a független értelmiségi kritikus álláspontjáról nézem ezt a korszakot. A gondolataimat mozgatja az a körülmény is, hogy a rendszerváltás előkészítésében volt némi szerepem. Ebből adódóan nagy a felelősségem. A rendszerváltás előkészítésének idején az akkor éppen létező, jelentkező és némi politikai bátorsággal is megáldott ellenzék volt az a partner, amellyel én a rendszerváltás előkészítésében részt vehettem. Ez egy maroknyi csapat volt. Ma sem tudjuk, hogy mekkora merítést lehetett volna itt végrehajtani, hogy esetleg kevesebb törtető, percemberke, kevesebb haszonleső kerüljön közel a rendszerváltáshoz, annál több alkalmas és a feladatnak megfelelő ember kerüljön elő. Ez a próbálkozás kimaradt az 1989-es fordulatból. Mondhatnám azt is, hogy akik éppen ott voltak, azok jutottak szerephez. Miközben a tízmillióban még lehettek pár ezren, akik alkalmassá válhattak volna a feladatra. - Akié a múlt, azé a jövő, idézi Orwellt. - Igen, ez aztán csábít a történelemhamisításra. Erről keserűen beszélek. Ebben a könyvemben és korábbi írásaimban is gyakran utalok rá: a történelem túlzottan kézenfekvő eszköz ahhoz: érveket adjon az éppen uralkodó csoport számára. A mindenkori uralkodó csoport igyekszik magának történelmet halmozni. A cinikus történész mondja erre, hogy nem az a kunszt, megjósolni, milyen lesz a jövő, hanem milyen lesz a múlt. A múltat megjósolni nehéz. Veszélyek és remények - Pedig rengeteg teendő lenne. A modernizáció, a globalizáció csak két fogalom, mégis ezernyi kihívást jelent. Valamennyire megoldást kellene keresni, megegyezéses alapon. - Ehhez közmegegyezésre lenne szükség. Alig merem kimondani. Ilyenkor szoktak engem lenépfrontosozni, holott a sikeres nemzetek a legszélesebb körű demokrácia mellett közmegegyezésen alapulnak. Kívül esik a vitákon a nemzet alapvető érdeke, annak intézményrendszere, itt pedig mindennap a nemzet alapvető intézményei a viták martalékai. Itt mindennap fenyegetve érezheti magát az ember, vagy az emberek egyik csoportja a másiktól, ahelyett, hogy bizakodásra késztetnék egymást. - Azt mondja: az EU-ba úgy menjünk be, hogy rendeztük közös ügyeinket. Készen legyünk. A félkész állapotnak isszuk majd a levét. - Félkészen a vesztesek közt leszünk. Az unióra felkészülés külön látvány volt számomra. A kellemkedés, a fölajánlkozás és az ezzel járó lealacsonyodás azzal a következménnyel járt, hogy fölébresztett olyan nemzeti hangulatokat, amelyeknek nincs helyük ebben a környezetben, mert anakronisztikusak. A tényeket hagyják számításon kívül. A nemzet érdekeit úgy nem lehet védeni, hogy nem veszem figyelembe a világban zajló, alapvető folyamatokat. Ha efölött nincs akaratom, a nemzet érdekeit úgy lehet védeni, hogy ebből a legnagyobb hasznot igyekszem kihozni. - Kossuth példájával élve, az elkerülhetetlennek elébe kell menni, ahogy ön is idézi említett könyvében. - Ebből lehetne hasznunk. Ha lekésünk, akkor Európa hátsó udvarába szorulunk. VARGA LAJOS