Délmagyarország, 2003. december (93. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-04 / 282. szám

CSÜTÖRTÖK, 2003. DECEMBER 4. • MEGYEI TÜKÖR* 7 Családi események HAZASSAGOT KOTOTT Balázs Sándor és Hódi Kriszti­na, Halmai Zoltán és Csonka Gabriella, Predescu Marin és Porció Ilona, Pál Tamás és Mi­hályi Adrienn Ildikó, Pálfi László György és Narozsnik Szilvia Mária, Juhász Zsolt és Hargitai Szabina, Szabó And­rás és Koszov Veronika Gyu­lovna, Vinkó József és Sári Szilvia Sarolta, Ottlecz János és Seres Veronika, Kocsis End­re Miklós és Békéi Judit, Da­róczi Tamás Károly és Miha­licska Andrea, Kiss Ferenc Gá­bor és Sztuparin Nóra, Gyalog Zsolt és Pékár Erika. SZÜLETETT Csapi Zsoltnak és Eperjesi Me­lindának Regina, Körtvélyesi Zoltánnak és Samu Györgyniek Balázs, Mikó Zoltánnak és Haj­dú Anna Júliának László Zol­tán, Harkai Péternek és Czom­bos Ildikónak Ábel, Tábi Leven­tének és Vas Tímea Barbarának Sebestyén, Pató Attila Bélának és Drsatová Martának Johanna, Bús Tamásnak és Lami Anikó­nak Anna, Bárányi Andrásnak és Takács Katalinnak Alex Kris­tóf, Papp Lászlónak és Ézsiás Franciskának Franciska, Kiss Tibornak és Rácz Szilviának Li­za Ivett, Gárgyán Józsefnek és Dóczi Andrea Évának Fanni, Andó Endre Imrének és Dorogi Nikolett Zsuzsannának Anasz­tázia Amina, Jancsák Csabának és Majzik Andreának Máté Csaba, Nóll Zoltánnak és Csé­ke Nikoletta Zsuzsannának Ágoston, Kiss Lajosnak és Tö­rök Magdolnának Anna, Ben­csik Péternek és Sziromi Szon­jának Rebeka, Papdi Péternek és Vanyorek Ibolyának Szabina, Rácz Józsefnek és Gonda Ildi­kónak Kitti, Mezei Mihály Ti­bornak és Márton Krisztinának Liliána Kornélia, Szabó Dezső­nek és Balázs Juditnak Marcell, Lippai Ferenc Imrének és Fehér Mária Andreának Patrik, Varga Sándor Csabának és Vincze Ilo­na Rozáliának Sándor, Bodó Zsoltnak és Nagy Bettinának Patrik, Kiss Miklósnak és Györ­ki Orsolyának Zsófia, Husi Lászlónak és Varga Juditnak Anna, Nagy Farkas Árpádnak és Cserni Kingának Kolos Bar­nabás, Balog Sándornak és Marton Tímeának Gergely Sán­dor, Balog Sándornak és Marton Tímeának Jázmin Zsuzsanna, Gincsai Istvánnak és Gémes Krisztinának Bella, Veréb Mi­hálynak és Bernát Anikónak Vi­rág Krisztina, Vass Istvánnak és dr. Nagy Noéminek Viktória Luca, Nagy Zoltán Ferencnek és Bús Gabriellának Olga, Szűcs Andrásnak és Kiss Gyöngyinek Laura, Gyólai Ferencnek és Sza­bó Adriennek Álmos Gyula, Fa­ragó István Attilának és Szabó Klárának Roland Attila, Kiss Györgynek és Kovács Izabellá­nak Balázs, Perneki Antalnak és Rúzsa Mónika Máriának Dó­ra, Nagy Jánosnak és Vass Ág­nesnek Kata, Molnár Zsolt Ist­vánnak és Mágnes Ágnes Ani­kónak Tamás, Hatvani Mihály­nak és Papp Évának Jázmin Fló­ra, Harmat Zoltánnak és Szűcs Gabriellának Máté, Molnár Já­nosnak és Kovács Ildikónak Máté, Nyemcsok Attila Csabá­nak és Takács Katalin Csillának Anna Dóra, Szalma Attilának és Jenák Tamarának Luca, Fo­dor László Attilának és Tovt Natalija foszipovnának Boglár­ka Natália, Hubai Zoltánnak és Tóth Eszternek Rebeka, Békési Róbert Györgynek és Tóth Krisztinának Bianka Krisztina, Tábith István Zsoltnak és Kő­halmi Dórának Bálint Levente, Bognár Tamásnak és Vindics Renátának Kiara, Antalik Béla Attilának és Slivka Máriának Fruzsina, Breznyik Károly Bélá­nak és Szabó Ilonának Hanna Sára, Balog Attilának és Virág Zsuzsannának Kinga, Újlaki Lászlónak és Rácz Irénnek Hé­di, Kerekes Lászlónak és Mihál­ka Máriának Veronika Eszter, Kulcsár Zoltán Jánosnak és Hinze Máriának Meike, Pál Mi­hálynak és Kalász Évának Iza­bella, Gémes Péternek és Sava­nya Diánának Réka, Lippai Gé­za Zsoltnak és Kocsispéter Ju­ditnak Fanni, Kormos József­nek és Molnár Ágnes Klárának Tamás, Farkas Tibornak és Oláh Juditnak Liána Judit, Far­kas Tibornak és Oláh Juditnak Laura Eszter, Dani Attilának és Kuti Katalinnak Barbara Réka, Balogh Károlynak és Török Te­réziának Zsolt Károly, Fischer Ferenc Tamásnak és Hegedűs Szilviának Ákos, Dinnyés Zsolt Zoltánnak és Újhelyi Renátá­nak Ágnes, Kis Zoltán József­nek és Papdi Edina Rózsának Eszter Anasztázia, Balog János­nak és Horváth Szilviának Nó­ra, Pajor Zoltánnak és Berta Gyöngyinek Csenge, Bezdán Ferencnek és Révész Judit Tün­dének Marcell Milán, dr. Lam­per Zoltánnak és dr. Pásztor Ka­talinnak Luca Sára utónevű gyermeke. MEGHALT Ökrös Józsefné Máté Jolán, Borár Mihály, Szabó György, Ih­racska Antal, Csongrádi Margit, Bánfi László, Papy Miklós, Hür­kecz Ferencné Polyák Erzsébet, Halász Jánosné Strausz Klára, Kéri Imre, Dusnoki István, He­gedűs András István, Tari István, Nagy Istvánná Juhász Anna, Ko­csis József, Csiszár Béla Ferenc, Erdélyi Gábor Zoltán, Szervo Györgyné Pálffy Jozefina, dr. Kedves Miklós, Bulik Gábor György, Katona Simon, Dobó Fe­rencné Maróti Mária, Molnár Antal, Mazurák László, Herczeg Zoltán, Pál András, Gönczi Gyu­la, Lukács Ferencné Katona Etel­ka, Erdei Istvánné Papós Katalin, Mészáros Tamás, Hermesz An­talné Dragity Mária, Villás Lajos, Lázár Imre, Szakáll Szilveszter, Vér László, Csókási Rózába, Do­bó István Sándor, Zsolnai Mi­hályné Szentgyörgyi Erzsébet, Kristóf Árpád András, Halász Imréné Pék Sarolta, Hegedűs Jó­zsefné Sós Jolán, Magyar Arpád­né Vincze Aranka, Oláh Ferenc István, Papp Ferenc, Magosányi Lászlóné Pap Erzsébet, Botyánsz­ki Pálné Bagyinka Mária, Kovács Gyuláné Csamangó Ibolya Er­zsébet, Májer Jánosné Lehoczki Ilona, Megyeri Andrásné Nagy­mihály Mária, Frank Pálné Guttyán Mária, Savanya Vincé­né Lacza Zsuzsanna, Varga Zol­tán György, Kurunczi Sándor Já­nos, Gál Lászlóné Muhari Ma­tild Erzsébet, Elekes József, Papp Imréné Horváth Ilona, Korom András, dr. Szentkúti Ferenc, Ár­va Mihály, Romhányi Istvánné Ágoston Anna, Farkas József, Nagy Lajos András, Török János, Tremmel Rudolfné Jenőfi Mag­dolna, Battancs János Benedek, Turai Mihály, dr. Farkas Tibor László, Németh Lajosné Si­pos-Szabó Valéria, Toplak István­né Ajtai Mária, Murza Ernő Já­nosné Molnár Lenke, Révész Jó­zsefné Beréti Rozália, Petrovics Rudolf Brankóné Berki Mária Te­rézia, dr. Dobcsányi Ferenc, Kár­páti Miklós István, Molnár György, Bartucz Zoltánné Sárkö­zi Rozália, Szeles Mihály, Légrádi Istvánné Márton Mária, Horvát Ferenc, Mészáros Károly, Bencs János, Jakus lózsefné Palotás Irén, dr. Szabó Lászlóné Siklódi Etelka, Ördög Gábor, Báló Ist­ván, Török Mihályné Tari Anna, Felföldi József, Ördögh József, Csomós Istvánné Sebesi Rózsa Ágnes, Ambruzs Józsefné Fekete Ilona, Pintér Istvánné Papp Ilona Mária, Kopasz Géza Antal, Pin­tye János, Bereczki József, Takács Istvánné Veres-Balogh Mária, Nagy Mihály, Hornyácsek And­rás, Friss Gyuláné Srhorfó Emí­lia, Varró György, Marton And­rásné Juhász Viktória, Börcsök László, Csordás András, Bódi Szilveszterné Kenedics Ilona, Szóráth József, Kacziba Lajosné Hoffer Erzsébet, Paulik Gyula, Szádeczki Károly Sándorné Sző­ke Rozália, Ambrus Ferenc, Pá­dár László, Kun-Szabó István, Szolnoki Ferenc Nándorné Nagy Katalin, Seres Márton, Huszka János. A tiszai áradás és a védekező ember Emlékművek újulnak meg Az évfordulóra megszépül a jelképnek számító emlékmű. Fotó: Miskolczi Róbert Felújítják a szegedi árvízi emlékművet és új­ra elkészülhet a Bertalan-obeliszk is. A köz­gyűlés úgy döntött, hogy az előbbit az önkor­mányzat finanszírozza, az utóbbira viszont közadakozásból kell pénzt gyűjteni. A Szegedet elpusztító „nagy víz" után száz évvel, 1979. március 12-én avatták fel a Ti­sza partján Segesdi György szobrászművész alkotását, az Árvízi Emlékművet. Azóta el­telt idestova negyedszázad, az emlékmű álla­pota megromlott. Krómacélból készült ré­szei, az elemek tombolását, a víz támadását felidéző hullámvonalak és az ember védeke­ző helytállását szimbolizáló függőleges ele­mek anyaga megkopott. Ráadásul az emlék­mű sem menekült meg a firkálós elemek tombolásától, számos helyen elrondították, összefirkálták. A közelmúltban egy baleset következtében kidőlt két oszlop a tizenegy közül. Ezeket Lapis András szobrászművész készítette az árvíz utáni újjáépítést segítő eu­rópai nagyvárosok tiszteletére. Több oszlop­ról hiányzik a fekete gránitburkolat. Az em­lékmű környezete is lepusztult. Nemcsak parkosításra szorul, de az előtte lévő útbur­kolat is megsüllyedt, töredezett. A két szegedi választókörzet - Tóth Károlyé és Hekáné Szondi Ildikóé - határán álló em­lékmű teljes rekonstrukcióját egyéni indít­ványban javasolta a két képviselő, s a novem­beri közgyűlés egyhangú határozattal szavaz­ta meg. Minden remény megvan arra, hogy a jövő év márciusára, amikor a 125 évvel ez­előtti árvíz pusztítására és az azonnal megin­dult újjáépítésre emlékezik a város, megújul­hasson az emlékmű. Tóth Károly képviselő szerint a felújítás legdrágább eleme valószínűleg a gránitburko­latok cseréje lesz. Szondi Ildikóval együtt úgy számoltak, hogy az összes költség meghalad­hatja a 15 millió forintot. A közgyűlési dön­tés szerint a városüzemeltetési iroda megpá­lyáztatja a munkát, a kivitelezésre jelentkező cégektől legalább három árajánlatot kér, a ki­választott kivitelezővel újabb közgyűlési jó­váhagyással lehet szerződést kötni. Abban is reménykedhetnek a szegediek, hogy az 1976-ban elbontott Bertalan-obelisz­ket - amelyet száz éve a Tisza-szabályozást vezető főmérnök, Bertalan Lajos emlékére ál­lítottak - újra megépítik. Szintén egyéni kép­viselői indítványként, Szabó László javasla­taként került a téma a közgyűlés elé, amely úgy döntött, hogy közadakozásból kellene előteremteni a húszmillióra saccolt költsége­ket. Szabó László azt szeretné, ha a Ti­sza-part egykori képét meghatározó 25 méte­res emlékoszlopot annak eredeti szerkezetét követve építenék meg. A Zielinszky Szilárd műegyetemi tanár által tervezett-épített vas­beton obeliszkhez száz éve 70 köbméter be­tont és 80 mázsa vasat használtak fel. A bel­sejét négy méter magasságig földdel töltötték fel, a felső része üreges maradt. Alapozás nél­kül, közvetlenül a Tisza töltésére épült. A re­konstruált emlékoszlopot nem az eredeti helyre szánják, hanem az egyébként is víz­ügyi emlékhelyként szolgáló volt gátőrház­nál, a Holt-Maros toroknál állítanák fel. Az új obeliszk nemcsak Bertalan-emlékmű len­ne, hanem valamennyi, az ármentesítésben közreműködött mérnök előtt is tisztelegne általa az utókor. Emlékeztetne továbbá Zie­linszy mesterre, akinek egy másik remekmű­ve is Szegeden áll - és ugyancsak felújításra vár. Ez a jövőre százéves, vagyis Magyaror­szágon a legrégebbi, ma is működő vasbeton víztorony a Szent István téren. Szabó László arról tájékoztatott, hogy a Globalnet 3000 nevű számítógépes cég vál­lalkozott a pénzgyűjtés és a rekonstrukciós munkák koordinálására. Mivel az egykori emlékmű is közadakozásból, általános össze­fogással épült, a képviselő azt reméli, hogy ez száz év múlva, napjainkban is sikerülhet. S. E. A Versekkel Baka-életműsorozatot indított a Tiszatáj Egy összegző klasszikus kötete Baka István-életműsorozatot indított az 1995-ben elhunyt szegedi költő összegyűjtött ver­seit tartalmazó kötettel a Ti­szatáj Alapítvány. Nagy vállalkozásba fogott a sze­gedi irodalmi folyóirat: a Tisza­táj Könyvek sorozatban a követ­kező években megjelenteti Baka István teljes életművét. Első­ként közel ötszáz oldalon a köl­tő összegyűjtött verseit adták közre. A kötet alapjául a Jelen­kor Kiadónál 1996-ban megje­lent posztumusz gyűjtemény, a Tájkép fohásszal szolgált, amelynek tartalmát még a költő állította össze. A tervek szerint évente jelenik majd meg egy-egy újabb Baka-könyv; jövő­re a Próza, dráma, majd a Mű­fordítások és a Publicisztikai írások. A sorozat első kötete, a Ver­sek, amely Baka költeményei­nek eddigi legteljesebb gyűjte­ményét tartalmazza, a napok­ban került a boltokba. Előbe­mutatóját november 15-én a Bartók Béla Művelődési Köz­pontban, a költő emlékére ren­dezett országos szavalóverse­nyen tartották. A kötet első fele tulajdonképpen a korábbi gyűj­teményes kiadás Baka által meghatározott szerkezetét kö­veti, a Függelékben pedig a köl­tő életében folyóiratokban, na­pilapokban - elsősorban a Dél­magyarországban - megjelent, valamint a hagyatékból előke­rült versek, változatok és vázla­tok szerepelnek. A Versek Baka István költeményeinek eddigi legteljesebb gyűjteménye. Archiv fotó: Schmidt Andrea - Baka István nem egyszerűen egy szegedi érdekeltségű és ható­körű költő, hanem - vélemé­nyem szerint - az újabb magyar irodalomban az egyik legmegha­tározóbb és legjelentősebb. Egye­sítette a magyar költészeti tradí­ciókat, munkásságában sokféle líratörténeti irány futott össze. A halála óta eltelt közel egy évti­zedben egyre nyilvánvalóbb, hogy egy összegző, klasszikus, nagy költő - mondja Olasz Sán­dor irodalomtörténész, a Tiszatáj főszerkesztője, aki azt is hozzáte­szi: - Lírája ráadásul népszerű is, mert az emberi létezés alapkér­déseiről szól. Bakának hatalmas tábora van, bár sokan nem isme­rik, és néha az irodalomtörténet is megfeledkezik róla, mert nem tudja beskatulyázni. A most megjelent Versek szö­vegét gondozta és az utószót írta Bombitz Attila, a kötetet Pataki Ferenc Zöld üveg árnyéka (Apám és én) című festményének fel­használásával Annus Gábor ter­vezte. H. ZS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom