Délmagyarország, 2003. december (93. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-24 / 299. szám

Örülj, kegyelembe fogadott! „És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között." (Lukács evangéliuma 1. rész) - Behívott a doktornő, biztos, ami biztos. Ahogy nő a hasam, egyre jobban feszül a bőr a sebhelyen. Azt mondják, nem lehet megengedni a hosszú vajúdást. Még nem tudom, mi lesz. Ülünk a kórházi folyosón, az asztalon Rita összekulcsolt keze, mellette a mobiltelefon. A kisfiúnak mához egy hétre, december 24-én kellene megszületnie, de a komplikációk miatt elképzelhető, hogy műtétre lesz szükség. Nem tudni pontosan, melyik napon. Összeszorul a gyomrom. Ám amint Rita elkezd mesélni - még hogy mesélni! Folyik belőle a szó, ideális alany, árnyaltan, pontosan fogalmaz, rögtön gépbe lehetne írni. Szóval amint elkezdi mondani, hogy volt, mint volt, átragad rám a nyugalma is, az öröme is. Az optimizmusa. A boldogsága. Vadakat terelő juhász? Most csak a mindenórás asszonyok jellegzetes lélegzetvétele árulkodik az állapotáról, gömbölyű hasát elrejti az asztallap. Úgy nézem, egy deka fölösleg sincs rajta. Az imént érkezett viszsza a vizsgálatról. Talán hűsz percet vártam rá a 6-os kórterem előtt, nézegettem a folyosó túloldali ablakára festett gólyát. Ez a gyermekágyi részleg. Nem is jöhetnek ide látogatók. A nővér talán azért nem tessékel ki, mert már tud rólam a professzortól. Dr. Herczeg János véletlenül „találta nekem" Ritát. Előző nap még arról volt szó, hogy dr. Szabó József páciensét ismerhetem meg, aki szintén karácsonykor szül, de valamilyen vizsgálat miatt ez nem jött össze, viszont közben Ritát felvették a kórházba, a professzor pedig azonmód „kiközvetítette". Köszönöm, hogy vállaltad, mondom neki, már tegeződünk, így mégis könnyebb beszélni - miről? Az igazán intim dolgokról. Például a seb. Hat hónapos terhes volt, jobb oldalon erős fájdalmat érzett, rohantak a kórházba, hiszen az előzmények miatt okkal aggódtak. Milyen előzmények? Tízhetes korában bevérzett... Ami azért volt félelmetes, mert az első terhessége idején, amikor a pajzsmirigy-túlműködést diagnosztizálták, elveszítette a magzatot. Atyám! Fojtottan fölkiáltok, akkora itt a csönd, hogy az ember nem meri szabadjára engedni a reakcióit. Szóval volt egy vetélése. Ez a második terhessége. 31 éves. És persze maradt a pajzsmirigy-rendellenesség, amiről tudni való, ha sikerül is gyógyszerrel szabályozni, a terhességgel újra kiújul a túlműködés, a gyógyszerezés árthat a magzatnak. Kell az orvosi kontroll. Tízhetes korom óta otthon vagyok, ha nem vizsgálnak éppen. Először csak a napi rendes mozgásadagomról kellett lemondani, aztán a tanítványokról, a programírásról, az építkezésről, a kertészkedésről, a nyulak gondozásáról. Mindenről. Majdnem. Nehéz nekem ez az örökös pihenés - sóhajt nagyot. Nem, Rita nem tanár, illetve az is, mert tanárszakon végzett, de amúgy programozó, rendszerfelelős. Eredetileg vasúti távközlési biztosító berendezési műszerész. Érettségi után a vasútnál dolgozott, de munkanélküli lett - és programozó. A munkaügyi központ ajánlotta neki a honvédséget. - Kellett egy állás, nem sokat gondolkodtam, katona lettem - mondja a világ legtermészetesebb modorában. Egyik ámulatból a másikba esem. Még van egy meglepetése, kacarászik, hiszen azt még nem is mondta, hogy Sándor is hivatásos. Karancsi Sándor, a férj, az apa, nos, ő tűzoltó. Főhadnagy. Hírközpontparancsnok. - Képzelheted, mondogatjuk is, hogy a gyerekünk, Sándor - mert ez lesz a neve az apja után, aki elementáris erejű és lehenItt vagyok! A nevem Karancsi Sándor. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA gerlő, mint a hódító Nagy Sándor, és persze Tamás lesz a második neve a keresztapja után -, szóval egy tűzoltó meg egy katona gyermeke, a mi kisfiunk tán csak nem lesz majd vadakat terelő juhász? És nevet, vigyázva-göcögve, fél keze a hasán, jobb oldalon. Tényleg, mi volt azzal a jobb oldali erős fájdalommal? Hat hónapos terhesen? - Nem tudta senki, mi ez, hólyaghurut, vesepangás, végül vakbélre gyanakodtak, fölnyitottak, kiderült, hogy mióma, szerencsére a külső méhfalon. A kicsi rugdosta, azért fájhatott annyira, szerencsére, mert így időben kiderült. Leszedték, összevarrtak, minden oké, csak most már, hogy ekkora a hasam, iszonyúan húzódik a bőr a sebhelyen. És egy hosszabb vajúdást talán nem bírna... . Ha ránézek, mintha tükörbe néznék. Erőt vesz rajtam a szülési izgalom, Rita a karomra teszi a kezét, azt mondja, nyugodjak meg, ő teljesen biztos benne, hogy nemsokára egészséges, szép, erős kisfiúk lesz. Telefonálok a papának. Hosszan kicseng, Karancsi Sándor éppen szigeteléssel foglalatoskodik, szinte mindent ő csinált a házon, némi baráti-kollegiális szakmai segítséggel. Részint így lehet spórolni, másrészt így lesz pont olyan az a ház, amilyet ők akarnak maguknak. Öregecske parasztházat vettek Szőregen. Még nincs teljesen készen a felújítás, kevés szabadnapot kap a főhadnagy úr. Az édesanyja is sók mindenhez ért, özvegy Karancsi Sándorné valóságos polihisztor: burkol, fest, a saját tiszaszigeti házán kitanulta a „belsőépítészetet", sokat segít a fiáéknak. Ők ketten, az apa és a nagymama lesznek majd Rita mellett, ha hazajön a kicsivel. Addigra talán elkészül a gyerekszoba... - Fantasztikus anyósom van - fényesedik Rita szeme. - Tiszasziget díszpolgára, képzeld. A postahivatal vezetője volt évtizedekig. Én egyszerű emberek lánya vagyok, amikor megismerkedtünk, féltem, mit szólnak hozzám... Bolondság volt. Az egész család olyan... Lelkileg gazdagok. Anyósomnak a mi kisfiunk lesz a hetedik unokája, de ügy örül, mintha az első lenne! Szenteste mindig ott vagyunk nála, az egész nagy család. Most nem tudom, hol leszek szenteste, de ők biztosan velem lesznek. A férjem nagyszerű ember, boldog lehetek, hogy rámtalált. Azonos az érdeklődésünk, az erkölcsi felfogásunk, az elképzeléseink, ugyanolyan a szeretete. Ha ránézek, mintha tükörbe néznék. A hangjába szerettem bele, gyönyörűen tud énekelni. De két hónappal a megismerkedésünk után én már arra gondoltam, hogy leélném vele az életemet. Huszonöt voltam akkor, Sanyi harminchárom, mindketten egy-egy hosszabb kapcsolat után... Tényleg olyan volt, mint egy regény. De hát kinek nem regény az élete? Jót kívántam magamnak - Az idén a legújabb unokám lesz az igazi karácsonyi ajándék, meg az, hogy remélem, mindannyian együtt Rita: „Még nem tudom, mi lesz." leszünk - mondja a „fantasztikus anyós". - Izgulok, aggódom, reménykedem, hogy nem lesz semmi baj. Szerencsétlenségemre éppen néztem a tévében ezt a riportot az előrehozott szülésekről... A nagymama Rita műtétjére céloz, amiatt aggódik, hogy talán már pénteken... De nem. Üzenet érkezik a telefonomra: „Úgy tűnik, ha hétfőig nem indul el, akkor aznap reggel 8-kor császár lesz. Karancsi Kovács Rita." - A korábbi vetélés, a pajzsmirigy-túlműködés, a feszülő műtéti heg és az édesanya életkora szükségessé teszi a műtétet - foglalja össze a helyzetet dr. Katona Renáta. Úgy döntöttünk, hétfőn, vagyis 24-e előtt két nappal elvégezzük. Ha a fájások elindulnának, túlfeszülhetne a heg. Ezt mindenképpen meg akarjuk előzni. Rita nőt akart. Időben megérdeklődte, dolgozik-e a 2-es kórház szülészetén orvosnő. - Lehet, hogy vagányabbnak látszom, mint amilyen valójában vagyok. Konzervatív? Talán. Mindenesetre női orvossal számomra - mi a jó szó? Bizalmasabb? Nagyon örültem, amikor az első találkozásunk után ügy éreztem, hogy kölcsönös a szimpátiánk Katona doktornővel. Mindenben megbízom benne. Rita kikönyörögte a doktornőtől, hogy Sanyi szabadnapján hazamessen a kórházból. Imád asszonykodni otthon. így mondja. FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT Most szombat este van. A karácsonyi kéziratokat már mindenki leadta. A szerkesztő belement, hogy ezzel várjunk hétfő délig. Vasárnap délelőtt beviszem a kórházba Ritának, hogy olvassa el. Látogatója van, a templomból jövet benézett az anyósa. Később Rita telefonál, azt mondja, szerinte nem fogják érteni az olvasók a nyulakat. Tenyésztenek valamennyit, kell a pénz. Ráadásul most vette észre, hogy ő csak a jó dolgokról beszélt, pedig nem volt mindig jó. - Huszonöt évig volt mostohám a sors. Verseket írtam, hogy kijöhessen belőlem, ami fáj. Aztán jót kívántam magamnak és megkaptam. Kaptam egy jó társat. Persze mindennap kell tenni érte, szeretettel, türelemmel, hogy jó is maradjon a kapcsolatunk. Schaffer Erzsébet szerintem az egyik legjobb író, újságíró - mondata mélyen megragadott engem. Azt írta: Meg kell tanulni vágyakozni az után, ami a miénk. Várunk. Hétfőn féltizenkettőkor elszakad a cérna, hívom dr. Katona Renátát. - A 4140 grammos kisfiú nagyon jól van, Rita a körülményekhez képest szintén. Beteljesedett. SULYOK ERZSÉBET