Délmagyarország, 2003. december (93. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-22 / 297. szám

•MEGYEI TÜKÖR- HÉTFŐ, 2003. DECEMBER 22. A karácsonyi Tiszatáj Karácsonyi hangulatú összeállítással jelent meg decemberben a szegedi irodalmi folyóirat, a Tisza táj. MUNKATÁRSUNKTÓL A Kossuth-díjas költő, Nagy Gáspár tollából két karácsonyi verssel indul a Tiszatáj decemberi száma. A versösszeállításban szerepel még Gergely Ágnes nagy költeménye, a Requiem a 20. századért, valamint Ágh István és Tőzsér Árpád verseit is olvashatjuk. A Magvető jelenteti meg Bánki Éva Trianon utáni Felvidéken játszódó regényét, amelyből érdekes részletet közöl a lap. Hatvanöt éves Tandori Dezső, akit önálló blokkal köszönt a szerkesztőség. A méltatások, versek, kritikák mellett két kép is helyet kapott: Maurits Ferenc megfestette a csokornyakkendős Tandorit, amint a Kossuth-díj átvétele után hóna alatt a díjjal járó kisplasztikával jön le a Parlament lépcsőjén. A másik kép ismertebb: a sísapkás szerzőt ábrázolja. A szegedi Szőke Katalin fordításában karácsonyra jelent meg az Osiris Kiadó gondozásában a Nobel-díjas orosz író, Iván Bunyin novelláskötete, amelyből a Tiszatáj is közread egy karácsonyi tárgyú novellát. Görömbei András irodalomtörténész Nagy Gáspár könyvheti verseskönyvét elemzi, Fűzy László pedig a közelmúltban megjelent Márai-tanulmánykötetekről ír. Vasy Géza a szegedi Petri Csathó Ferenc Kődoboz című posztumusz verseskötetéről készített tanulmányt. A diákmellékletben Vadai István egy Kosztolányi-verset elemez. A tűzzománcnak mágikus hatása van címmel Papp György képzőművésszel készült beszélgetés A Tisza-parton mit keresek? interjúsorozatban. A cigányságról tanulnak Romológiai félévzárás a szegedi egyetemen MUNKATÁRSUNKTÓL Félévzáró rendezvény keretében köszöntötték a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Phare-támogatásból működő romológiaképzés rendőrségi és önkormányzati hallgatóit. Az évzáró értekezleten részt vett /óni Gábor, a képzés vezetője, Feleky Gábor, az SZTE Szociológia Tanszékének vezetője, Kozma József Szeged alpolgármestere, Kardos János, az önkormányzat oktatási irodájának vezetője, Lukács János dandártábornok, megyei főkapitány és Miskolczi Balázs, a Phare-program szerződő hatóságának programigazgatója. A két féléves képzésen a szegedi önkormányzat és a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság részéről 12-12 munkatárs vesz részt. Tanulmányaik során megismerhetik a romák életét, történelmét, kultúráját és hagyományait. Botrány a vernisszázson A szentesi kiállításmegnyitók az eredeti francia hangulattól oly messze állnak, mint az impresszionisták egykor megélt valósága a jelentől. Egy vernisszázstól a lelkes tárlatlátogató elvárná, hogy valóban megrázó, megdöbbentő, felforgató, mintegy katartikus élményben részesítse - évszázadokkal ezelőtt az volt a különlegesen jó vernisszázs, melyen ez megtörtént. Ma elmarad az ájulás, a szentesi közönség pedig alapvetően konzervatív, ízlése a bevált értékekre alapoz. így aztán nem meglepő, ha mégis akad alkotó, aki tudatosan arra törekszik, hogy szembesítsen. Az organista Szabó Csaba müvei önmagukban felháborítónk, kifeszített békabór fénylik a Megváltó keresztjén. A szentségtörőnek tűnő művek üzenete tudatkiakasztás helyett valójában egészen más, ó a természet és a természetesség tiszteletére, elfogadására akarja felhívni a figyelmet, mintha azt mondaná: „Légy gyengéd a Földhöz!" Kiállításának megnyitóján egy alkotásával ezen túl is sikerült általános várospolitikai riadalmat keltenie. A helyőrségi klub teamécsesekkel megvilágított termében leleplezett egy várostáblát. Hajszálra olyat, amely az országúton a Szentesre érkezőt fogadja és elengedi, egy különbséggel. A táblára feliratként ez került: Szemetes. Csaba több éve alkot ebben a városban, munkái lassan konformmá érnek a köztudatban, ő pedig magától a konformizmustól tart, nem elégszik meg a helyben járással. A látogatók némelyike őszintén felháborodott a táblán. Mondván: mennyit, de mennyit tesz a város azért, hogy ragyogjanak a szentesi utcák. A felháborodottak hosszan fejtegették ezt az álláspontjukat, tényekkel és az önkormányzat által e célra fordított összegek számszerűségével bizonyítván a tényállást, hogy Szentes nem lehet Szemetes. És a felháborodottak egyike ezután kiment a kiállitóterem erkélyére, a kovácsoltvas korlát és a nemzetiszín lobogó társaságában kifújta az orrát, s a háromrétegű papírt szélnek eresztette. Szállt a lágy fehérbe csomagolt könnyen bomló anyag, át valami ifjonti szomorúságon. Lám, a felháborodottak beszélnek Szentes tisztaságáról, mások viszont tesznek érte. BLAHÓ GABI Szükséglakást is elfogadnának, csak együtt lehessenek gyermekeikkel Agkunyhó a hullámtérben A Toledó Egyesület ruhákat, édességet, játékokat és könyveket vitt a hétgyermekes családnak Előkarácsony volt Konkolyéknál A Toledó Egyesület, valamint az amerikai nagykövetség képviselői szegedi otthonukban látogatták meg a hétgyermekes Konkoly családot, akiknek karácsonyi ajándékcsomagokat adtak át. Konkoly Ferenc és felesége hét gyermeket nevel. Erika 17, Ferenc 15, Tamás 14, Tibor 13, Krisztina 9, Gabriella 8, Viktor pedig 7 éves. Mint mondják, ha nem is bővelkednek a pénzben, de azért tisztességes körülményeket tudnak teremteni a családnak. A Toledó Egyesület (Toledó Szeged testvérvárosa) ajándékainak azonban nagyon megörültek, szenteste előtt néhány nappal már igazi, gazdag karácsonyuk volt. A rókusi panelház negyedik emeleti lakásába népes delegáció érkezett csütörtök este. Tóth Károly, a Toledó Egyesület elnöke számos kísérővel jött, hogy minden ajándékot egyszerre fel tudjanak vinni Konkolyéknak. A csomagok átadásánál jelen volt az amerikai nagykövetség munkatársa, Mark Wills is. A család minden tagja személyre szóló, meglepetésekkel teli dobozt kapott, és akadt néhány közös csomag is. Tóth Károly elmondta: előzetesen megbeszélték a családdal, mire lenne leginkább szükségük, így mindenkit a kedvére való ajándékokkal örvendeztethették meg az amerikai testvérvárosból. A legizgatottabbak a gyerekek voltak, egyszerre figyelték, mi van a saját, illetve a többiek dobozaiban. Néhány perc alatt az egész szobát beterítették a ruhaneműk, játékok, édességek és könyvek. A család legfiatalabb tagja, Viktor szemmel láthatóan egy távirányítós kamionnak örült a legjobban, boldogságát azonban minden igyekezete ellenére sem tudta megosztani Konkolyék tiszteletbeli nyolcadik gyerekével, Mátyással. A vörös kandúr inkább elszaladt az őt üldöző jármű elől. A nagyobb fiúk már inkább a ruhaneműk között keresgéltek, és természetesen egyből édesapjuk egyik ingét szemelték ki maguknak. Konkolyukat tavaly nagyon meglepte a Toledó Egyesület ajándéka, idén azonban már sejtették, hogy ismét meglátogatják őket. Éppen ezért ők is készültek: a gyerekek gipszből öntött és saját kezűleg festett díszt ajándékoztak az egyesület képviselőinek. A Toledói karácsony elnevezésű programot egyébként idén már 12. alkalommal rendezték meg. A megyében 130 állami gondozottnak vittek ajándékot, valamint Konkolyékon kívül még három nagycsaládnak, ahol legalább hat gyermeket nevelnek. Az Amerikából érkező ajándékokat a Magyar Vöröskereszt segítségével hozták be az országba. TÍMÁR KRISZTA Elvesztette otthonát egy kétgyermekes, középkorú pár, s azóta Szegeden, egy hullámtéri viskóban húzzák meg magukat. Gyermekeik nevelószülókhöz kerültek. A hajléktalan pár álma egy szükséglakás, és az, hogy visszakapják gyermekeiket. Védtelenebbé vált az őszi lombhullás óta Feri és Piroska hullámtéri ágkunyhója, amelyet a falevelek már nem takarnak el az arra vetődök szeme elől. Előfordul, hogy kamaszok, puszta szó ra kozá sbő 1, m egdobá 1 j ák őket, s az asszonynak egyszer menekülnie kellett egy erőszakos csavargó elől. Azóta mindenhová elkíséri társát, s együtt járják a várost. Ami értékeset találnak, eladják - ha tudják. A fák és cserjék sűrűjében öszszccszkábált házikót fóliadarabokkal borították és kis földsánccal vették körül, így nem kap a „falak" alá a szél. Ottjártunkkor Feri alkonyat előtt ért „haza", az aznap keresett néhány forinton tojást, kenyeret és szalonnát vásárolt, majd gyorsan alágyújtott a szabadtéri tűzhely vaslapjára tett lábosnak. Élettársa, Piroska odabent sírdogált: szégyellte körülményeiket, helyzetüket, amely - saját megfogalmazásuk szerint - ennél rosszabb talán már nem is lehet. Tavasz óta élnek így. Az aszszony elvesztette lakását (a részletekről nem akart beszélni). Négy- és hatéves gyermekeiket nem hagyhatták hajlék nélkül, ezért belátták: jobb lesz nekik az intézetben, ahonnan utóbb jóravaló nevelőszülőkhöz kerültek a Feri a csavargó támadása óta nem meri magára hagyni társát. Fotó: Schmidt Andrea kicsik. A pár azért nem költözik hajléktalanszállóra, mert ott nem maradhatnának együtt (Szegeden nincs családokat befogadó átmeneti otthon). Ragaszkodnak egymáshoz, ezért választották inkább a hullámteret lakóhelyül. Ruhájuk tiszta, ők maguk gondozottak - senki sem mondaná őket hajléktalannak -, de amióta hidegre fordult az idő, nehezebb megoldani a mosást-fürdést. Vízért kilométernél is messzebb kell gyalogolni. A kunyhót nem fűthetik, mert ha tüzet raknának odabenn, könnyen kigyulladhatna fölöttük az egész házikó. Hogy mégse fázzanak annyira, a tűzhelyen vizet forralnak, az edényt beviszik, s amíg ki nem hűl, melegszenek. Éjszakára paplanokba, pokrócokba burkolóznak. A kutyasétáltató asszonyoktól kaptak már edényeket, takarót. Nyári Ferenc fózsef olvasónk akiről a Gyevi temető rendezése kapcsán már írtunk, ő vezetett el bennünket a kunyhóban élő párhoz - krumplit és más ennivalót vitt nekik többször is. Más segítségük nincs. Az önkormányzatnál nem is próbálkoztak, nem hiszik, hogy a hajléktalanszállón kívül bármi lehetőségük lenne. Feri kőműves, találna is munkát, de a csavargó támadása óta nem meri magára hagyni társát. Piroska korábban a vendéglátóiparban dolgozott. Mindketten tudják, esélyük sincs munkát kapni addig, amíg nincs bejelentett lakásuk. Mivel napközben senki sem vigyáz a kunyhóra, a viskót többször fölforgatták, kirabolták. Néhány napja elvitték a gyerekeknek karácsonyra szánt, kevéske édességet is. Boldogan beérnék bármilyen elhanyagolt szükséglakással is, Feri rendbe hozná, ért mindenféle munkához. Akkor megint együtt lakhatnának a gyerekekkel, akik - amikor meglátogatják őket - mindig megkérdezik szüleiktől: - Mikor megyünk haza? NYILAS PÉTER A Konkoly családnak nagyon jól jött az ajándék. Fotó: Karnok Csaba