Délmagyarország, 2003. december (93. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-22 / 297. szám

•MEGYEI TÜKÖR- HÉTFŐ, 2003. DECEMBER 22. A karácsonyi Tiszatáj Karácsonyi hangulatú összeál­lítással jelent meg decemberben a szegedi irodalmi folyóirat, a Tisza táj. MUNKATÁRSUNKTÓL A Kossuth-díjas költő, Nagy Gáspár tollából két karácsonyi verssel indul a Tiszatáj decem­beri száma. A versösszeállítás­ban szerepel még Gergely Ágnes nagy költeménye, a Requiem a 20. századért, valamint Ágh Ist­ván és Tőzsér Árpád verseit is olvashatjuk. A Magvető jelente­ti meg Bánki Éva Trianon utáni Felvidéken játszódó regényét, amelyből érdekes részletet közöl a lap. Hatvanöt éves Tandori Dezső, akit önálló blokkal köszönt a szerkesztőség. A méltatások, versek, kritikák mellett két kép is helyet kapott: Maurits Ferenc megfestette a csokornyakkendős Tandorit, amint a Kossuth-díj át­vétele után hóna alatt a díjjal já­ró kisplasztikával jön le a Parla­ment lépcsőjén. A másik kép is­mertebb: a sísapkás szerzőt ábrá­zolja. A szegedi Szőke Katalin fordí­tásában karácsonyra jelent meg az Osiris Kiadó gondozásában a Nobel-díjas orosz író, Iván Bu­nyin novelláskötete, amelyből a Tiszatáj is közread egy karácso­nyi tárgyú novellát. Görömbei András irodalomtörténész Nagy Gáspár könyvheti verseskönyv­ét elemzi, Fűzy László pedig a közelmúltban megjelent Má­rai-tanulmánykötetekről ír. Vasy Géza a szegedi Petri Csa­thó Ferenc Kődoboz című posz­tumusz verseskötetéről készí­tett tanulmányt. A diákmellékletben Vadai Ist­ván egy Kosztolányi-verset ele­mez. A tűzzománcnak mágikus hatása van címmel Papp György képzőművésszel ké­szült beszélgetés A Tisza-par­ton mit keresek? interjúsoro­zatban. A cigányságról tanulnak Romológiai félévzárás a szegedi egyetemen MUNKATÁRSUNKTÓL Félévzáró rendezvény keretében köszöntötték a Szegedi Tudomány­egyetem Bölcsészettudományi Karán Phare-támogatásból működő romológiaképzés rendőrségi és önkormányzati hallgatóit. Az évzáró értekezleten részt vett /óni Gábor, a képzés vezetője, Feleky Gábor, az SZTE Szociológia Tanszékének vezetője, Kozma József Szeged al­polgármestere, Kardos János, az önkormányzat oktatási irodájának vezetője, Lukács János dandártábornok, megyei főkapitány és Mis­kolczi Balázs, a Phare-program szerződő hatóságának programigaz­gatója. A két féléves képzésen a szegedi önkormányzat és a Csongrád Me­gyei Rendőr-főkapitányság részéről 12-12 munkatárs vesz részt. Ta­nulmányaik során megismerhetik a romák életét, történelmét, kul­túráját és hagyományait. Botrány a vernisszázson A szentesi kiállításmegnyitók az eredeti francia hangulattól oly messze állnak, mint az impresszionisták egykor megélt valósága a jelentől. Egy vernisszázstól a lelkes tárlatlátogató elvárná, hogy va­lóban megrázó, megdöbbentő, felforgató, mintegy katartikus él­ményben részesítse - évszázadokkal ezelőtt az volt a különlegesen jó vernisszázs, melyen ez megtörtént. Ma elmarad az ájulás, a szentesi közönség pedig alapvetően konzervatív, ízlése a bevált ér­tékekre alapoz. így aztán nem meglepő, ha mégis akad alkotó, aki tudatosan arra törekszik, hogy szembesítsen. Az organista Szabó Csaba mü­vei önmagukban felháborítónk, kifeszített békabór fénylik a Meg­váltó keresztjén. A szentségtörőnek tűnő művek üzenete tudatki­akasztás helyett valójában egészen más, ó a természet és a ter­mészetesség tiszteletére, elfogadására akarja felhívni a figyelmet, mintha azt mondaná: „Légy gyengéd a Földhöz!" Kiállításának megnyitóján egy alkotásával ezen túl is sikerült általános város­politikai riadalmat keltenie. A helyőrségi klub teamécsesekkel megvilágított termében le­leplezett egy várostáblát. Hajszálra olyat, amely az országúton a Szentesre érkezőt fogadja és elengedi, egy különbséggel. A táblára feliratként ez került: Szemetes. Csaba több éve alkot ebben a vá­rosban, munkái lassan konformmá érnek a köztudatban, ő pedig magától a konformizmustól tart, nem elégszik meg a helyben já­rással. A látogatók némelyike őszintén felháborodott a táblán. Mond­ván: mennyit, de mennyit tesz a város azért, hogy ragyogjanak a szentesi utcák. A felháborodottak hosszan fejtegették ezt az álláspontjukat, tényekkel és az önkormányzat által e célra for­dított összegek számszerűségével bizonyítván a tényállást, hogy Szentes nem lehet Szemetes. És a felháborodottak egyike ez­után kiment a kiállitóterem erkélyére, a kovácsoltvas korlát és a nemzetiszín lobogó társaságában kifújta az orrát, s a háromré­tegű papírt szélnek eresztette. Szállt a lágy fehérbe csomagolt könnyen bomló anyag, át valami ifjonti szomorúságon. Lám, a felháborodottak beszélnek Szentes tisztaságáról, mások viszont tesznek érte. BLAHÓ GABI Szükséglakást is elfogadnának, csak együtt lehessenek gyermekeikkel Agkunyhó a hullámtérben A Toledó Egyesület ruhákat, édességet, játékokat és könyveket vitt a hétgyermekes családnak Előkarácsony volt Konkolyéknál A Toledó Egyesület, valamint az amerikai nagykövetség képvise­lői szegedi otthonukban láto­gatták meg a hétgyermekes Konkoly családot, akiknek ka­rácsonyi ajándékcsomagokat adtak át. Konkoly Ferenc és felesége hét gyermeket nevel. Erika 17, Ferenc 15, Tamás 14, Tibor 13, Krisztina 9, Gabriella 8, Viktor pedig 7 éves. Mint mondják, ha nem is bővel­kednek a pénzben, de azért tisz­tességes körülményeket tudnak teremteni a családnak. A Toledó Egyesület (Toledó Szeged testvér­városa) ajándékainak azonban nagyon megörültek, szenteste előtt néhány nappal már igazi, gazdag karácsonyuk volt. A rókusi panelház negyedik emeleti lakásába népes delegáció érkezett csütörtök este. Tóth Károly, a Toledó Egyesület elnö­ke számos kísérővel jött, hogy minden ajándékot egyszerre fel tudjanak vinni Konkolyéknak. A csomagok átadásánál jelen volt az amerikai nagykövetség mun­katársa, Mark Wills is. A család minden tagja személyre szóló, meglepetésekkel teli dobozt ka­pott, és akadt néhány közös cso­mag is. Tóth Károly elmondta: előzetesen megbeszélték a csa­láddal, mire lenne leginkább szükségük, így mindenkit a ked­vére való ajándékokkal örven­deztethették meg az amerikai testvérvárosból. A legizgatottabbak a gyerekek voltak, egyszerre figyelték, mi van a saját, illetve a többiek do­bozaiban. Néhány perc alatt az egész szobát beterítették a ruha­neműk, játékok, édességek és könyvek. A család legfiatalabb tagja, Viktor szemmel láthatóan egy távirányítós kamionnak örült a legjobban, boldogságát azonban minden igyekezete elle­nére sem tudta megosztani Kon­kolyék tiszteletbeli nyolcadik gyerekével, Mátyással. A vörös kandúr inkább elszaladt az őt ül­döző jármű elől. A nagyobb fiúk már inkább a ruhaneműk között keresgéltek, és természetesen egyből édesapjuk egyik ingét sze­melték ki maguknak. Konkolyukat tavaly nagyon meglepte a Toledó Egyesület ajándéka, idén azonban már sej­tették, hogy ismét meglátogatják őket. Éppen ezért ők is készültek: a gyerekek gipszből öntött és sa­ját kezűleg festett díszt ajándé­koztak az egyesület képviselői­nek. A Toledói karácsony elneve­zésű programot egyébként idén már 12. alkalommal rendezték meg. A megyében 130 állami gondozottnak vittek ajándékot, valamint Konkolyékon kívül még három nagycsaládnak, ahol leg­alább hat gyermeket nevelnek. Az Amerikából érkező ajándéko­kat a Magyar Vöröskereszt segít­ségével hozták be az országba. TÍMÁR KRISZTA Elvesztette otthonát egy két­gyermekes, középkorú pár, s az­óta Szegeden, egy hullámtéri viskóban húzzák meg magukat. Gyermekeik nevelószülókhöz kerültek. A hajléktalan pár ál­ma egy szükséglakás, és az, hogy visszakapják gyermekeiket. Védtelenebbé vált az őszi lomb­hullás óta Feri és Piroska hul­lámtéri ágkunyhója, amelyet a falevelek már nem takarnak el az arra vetődök szeme elől. Elő­fordul, hogy kamaszok, puszta szó ra kozá sbő 1, m egdobá 1 j ák őket, s az asszonynak egyszer menekülnie kellett egy erősza­kos csavargó elől. Azóta min­denhová elkíséri társát, s együtt járják a várost. Ami érté­keset találnak, eladják - ha tudják. A fák és cserjék sűrűjében ösz­szccszkábált házikót fóliadara­bokkal borították és kis földsánc­cal vették körül, így nem kap a „falak" alá a szél. Ottjártunkkor Feri alkonyat előtt ért „haza", az aznap keresett néhány forinton tojást, kenyeret és szalonnát vá­sárolt, majd gyorsan alágyújtott a szabadtéri tűzhely vaslapjára tett lábosnak. Élettársa, Piroska odabent sírdogált: szégyellte kö­rülményeiket, helyzetüket, amely - saját megfogalmazásuk szerint - ennél rosszabb talán már nem is lehet. Tavasz óta élnek így. Az asz­szony elvesztette lakását (a rész­letekről nem akart beszélni). Négy- és hatéves gyermekeiket nem hagyhatták hajlék nélkül, ezért belátták: jobb lesz nekik az intézetben, ahonnan utóbb jóra­való nevelőszülőkhöz kerültek a Feri a csavargó támadása óta nem meri magára hagyni társát. Fotó: Schmidt Andrea kicsik. A pár azért nem költözik hajléktalanszállóra, mert ott nem maradhatnának együtt (Szegeden nincs családokat befo­gadó átmeneti otthon). Ragasz­kodnak egymáshoz, ezért válasz­tották inkább a hullámteret la­kóhelyül. Ruhájuk tiszta, ők maguk gon­dozottak - senki sem mondaná őket hajléktalannak -, de amióta hidegre fordult az idő, nehezebb megoldani a mosást-fürdést. Ví­zért kilométernél is messzebb kell gyalogolni. A kunyhót nem fűthetik, mert ha tüzet raknának odabenn, könnyen kigyulladhat­na fölöttük az egész házikó. Hogy mégse fázzanak annyira, a tűzhelyen vizet forralnak, az edényt beviszik, s amíg ki nem hűl, melegszenek. Éjszakára pap­lanokba, pokrócokba burkolóz­nak. A kutyasétáltató asszonyoktól kaptak már edényeket, takarót. Nyári Ferenc fózsef olvasónk ­akiről a Gyevi temető rendezése kapcsán már írtunk, ő vezetett el bennünket a kunyhóban élő pár­hoz - krumplit és más ennivalót vitt nekik többször is. Más segít­ségük nincs. Az önkormányzat­nál nem is próbálkoztak, nem hi­szik, hogy a hajléktalanszállón kívül bármi lehetőségük lenne. Feri kőműves, találna is mun­kát, de a csavargó támadása óta nem meri magára hagyni társát. Piroska korábban a vendéglátó­iparban dolgozott. Mindketten tudják, esélyük sincs munkát kapni addig, amíg nincs bejelen­tett lakásuk. Mivel napközben senki sem vi­gyáz a kunyhóra, a viskót több­ször fölforgatták, kirabolták. Né­hány napja elvitték a gyerekek­nek karácsonyra szánt, kevéske édességet is. Boldogan beérnék bármilyen elhanyagolt szükséglakással is, Feri rendbe hozná, ért minden­féle munkához. Akkor megint együtt lakhatnának a gyerekek­kel, akik - amikor meglátogat­ják őket - mindig megkérdezik szüleiktől: - Mikor megyünk haza? NYILAS PÉTER A Konkoly családnak nagyon jól jött az ajándék. Fotó: Karnok Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom