Délmagyarország, 2003. december (93. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-20 / 296. szám

NAPI MELLÉKLETEK SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. DECEMBER 20. SZADDÁM HÚSZÉIN EMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA Sötét múlt, S1 t\ Szaddam Huszeint tavaly októberben, amikor egy ajándékba kapott kardot tart a kezében, mielőtt újabb hétéves elnöki terminusra letenné hivatali esküjét Bagdadban, és a diktátor szobrának ledöntése idén áprilisban. FOTÓ: MTI/AP Szaddám Húszéin 24 évig tartó mindenható uralma alatt Irak lakossága szörnyű mélységekbe zuhant. A legalapvetőbb emberi jogokat évtizedeken át népétől megtagadó diktátor sötét múltjánál talán csak jövője tűnik kilátástalanabbnak. Szaddám Húszéin 1937-ben látta meg a napvilágot egy Bagdadtól 100 kilométerre fekvő mezőgazdasági település, Tikrít külvárosában. (A sors furcsa fintora, hogy múlt héten szülővárosa közelében fogták el az amerikai katonák a bukott zsarnokot.) A rendkívül szegény körülmények között felnövő fiatalember Irakban a mai napig az átlagcsaládok közel-keleti mércével is a létminimum alatt tengődnek - hamarosan elvesztette édesapját, majd anyai nagybátyja unszolására tizenévesen csatlakozott az Arab Baasz Szocialista Párthoz. A szürke eminenciás Középiskolásként politikai gondolkodását a hidegháború legforróbb éveiben - fittyet hányva a pánarab mozgalomra - a szocialista tanok határozták meg, utcai agitátorként mielőbbi erőteljes államosítást követelt. (Amit aztán vezetőként később könyörtelenül végre is hajtott.) Illegális politikai tevékenységért először 1958-ban börtönözték be hat hónapra, ám a lecke nem hatott, a következő évben részt vett Abdul Karim Kasszem tábornok eredménytelen meggyilkolási kísérletében. A meglehetősen pancser módra előkészített merényletben Szaddám egyik lábát két golyó is érte, a helyszínről azonban sikerült elmenekülnie, majd hosszas bujkálás után Egyiptomba szökött. Az öt évig tartó emigráció ideje alatt Bagdadban halálra ítélték, s csak a Kasszem-rendszert elsöprő ramadán forradalom után térhetett haza - igaz, a puccs utáni zűrzavaros helyzetben hamarosan újra letartóztatták. '67-ben szabadult amnesztiával, s néhány hónap leforgása alatt kulcsszerepet vállalt a Baasz párt hatalomátvételében. Az új rezsimben Szaddám körülbelül egy évtizedig játszotta a szürke eminenciás szerepét - történészek szerint ez a tíz év volt politikai pályafutásának egyetlen pozitívan értékelhető korszaka hogy aztán hívei őt „válasszák" miniszterelnöknek 1979-ben. Rettegett és rettegő diktátor A véreskezű elnök legfontosabb teendőként rögtön nekilátott a tisztogatásoknak. Az első kormányülésen 68 tisztségviselőt gyanúsított meg különböző koholt vádak alapján, közülük 21 embert rögtön kivégeztetett, míg a többiek máig tisztázatlan körülmények között örökre eltűntek. A sztálini paranoia első jeleit követően kialakuló totalitárius berendezkedésű katonai államban szép lassan senki sem érezhette magát biztonságban. (A minden mögött összeesküvést sejtő Szaddám gyakran még saját családtagjait sem kímélte.) A nyolcvanas évek elején a térség legerősebb hadseregét megvalósító és személyi kultuszát lépésről lépésre kiépítő diktátor valószínűleg saját maga is megszenvedte rendszerét, félelme köztudottan nem ismert határokat. Köszönhetően több tízezer iraki értelmetlen likvidálásának, fiai, Udaj és Kuszaj kegyetlen viselkedésének, mind többen fogadtak vérbosszút a Húszéin klán ellen. Éppen ezért és állítólagos sántikálása miatt Szaddám közszereplést idődén idők óta nem vállalt hazájában (tucatnyi hasonmás helyettesítette), húsz szakácsa közül minden este meglepetésszerűen választották ki az egyiket a vacsorakészítés megtisztelő feladatára, elnöki rezidenciáján pedig mindig más és más szobában tért nyugovóra a vezér. Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZÉL, Szerda Csütörtök BIZALMASAN Péntek WWW.DELMAGYAR.HU Noha tömegpusztító arzenálját a mai napig nem találják a szövetséges csapatok, Szaddám Húszéin tömeggyilkos múltjához nem férhet kétség. Különös módon azonban törvényszerű bukását nem belpolitikai baklövései, hanem hibás külpolitikája vetette előre. Blöffpolitika A radikális arab világ szemében ugyan kiváló időben váltott jegyet a kommunizmus süllyedő hajójáról az iszlám éppen felívelő repülőgépére; a kilencvenes években még a Korán saját értelmezését is elkészítette, bizonyítván ezzel, hogy Mohamed próféta késői leszármazottja. A közel-keleti térség olajkészletei felett „őrködő" nyugati vezetőkkel azonban teljesen feleslegesen konfrontálódott a szomszéd országok ellen irányuló hadjárataival. 1980-ban parancsára katonái Iránt támadták meg; a nyolc évig tartó eredménytelen háborúban a legóvatosabb számítások szerint is közel egymillió ember élete - legtöbbjük különböző ideggázoknak esett áldozatul - szárad lelkén. A diplomáciai berkekben mindvégig hazárdjátékosnak tartott diktátor blöffpolitikája a legnagyobb pofont mégis a '9l-es Öböl-háború során kapta, a Kuvait lerohanása után villámgyorsan reagáló amerikai erők néhány nap alatt kiszorították a betolakodókat. Mind az iráni, mind a kuvaiti harcokról ugyan hazai propagandagépezete mint fényes győzelmekről számolt be „szeretett népének", ettől kezdve a nemzetközi elszigetelés lejtőjén nem volt megállás. Csak idő kérdése lett a természetszerű vég. SZEGHALMI BALÁZS Tanulmány a nő orráról A nő testén rengeteg tiszteletre méltó tájék, részlet, csodálatos zug, rejtett és kevésbé rejtett nyílás található, de az orr mindenképpen azon testi történések közé tartozik, melyek komoly tiszteletre tartanak igényt. A szépséges Kleopátrának például görbe orra volt, mégis könnyedén elcsábította az akkori világ Bush elnökét, Antoniust. Van ez a mondás, hogy valaki Illető beleüti az orrát valamibe, valami olyasmi dologba, amihez pedig köze nincsen. A nő előszeretettel teszi ezt, különösen a szomszéd nő, a fejkendős szomszéd néni, meszszelátóval néz át a kerítésen, egy méterre áll a falécektől, mégis átér az orra a mi udvarunkra. Vagy például kezdjünk bele egy történetbe, képzeld el, drágám, haladok a decemberi utcán, mint egy kuvaiti királyfi, és akkor jön szemből, áh, nem érdekes, mindegy. A nő orra nyomban remegni kezd, csak aztán szólal meg, ha nem folytatod, kicsavarom a karod, megcsallak, vagy úgy megmérgezlek, mintha hódmezővásárhelyi feleség lennék, satöbbi. A nő ezerszer kíváncsibb szerkezet, mint a férfi, utóbbi mégis sokkal több világraszóló felfedezést tesz, mint a nő. Talán azért, mert más érdekli a férfit, és megint más a nőt. A férfit az érdekli, miért van úgy, ahogy van. Miért működik. A férfit az érdekli, van-e Isten. A nőt az érdekli, hol van. Ismerjük a történetet, Pinokkió faorrocskája egy hanyag füllentés következtében vészesen megnőtt, jól van, megérdemelte, mert nem szabad hazudni. Ilyen alapon azonban kizárólag csakis egy méter hosszú orrot birtokló hölgyek közlekedhetnének a nemzeti gyalogjárdákon és sugárutakon, ám, és ebben lenne a lényeg, habár a nő igazsága, a világról alkotott nézete lényegesen eltér a férfi által képviselt elvektől, mégsem bír kevesebb igazságértékkel. A világ férfiközpontú, több Igazság és több helyesség birtokosa az erősebb nem, ám ez csak látszólag van így, ha az ember figyel, láthatja, hogy a nő orrára éppúgy ráül az igazság angyala, minta férfiéra. Viszont egy férfi orrát meg lehet csavarni, sőt olykor pedagógiai célzattal meg is kell tenni. Különösen a politikusokkal, a pofátlanul hazudókkal, a saját zsebre dolgozó újmuftikkal. Az önfényező, hímnemű közmajmok orrát még fekállába is bele kell olykor nyomni, csak hogy a világ egyensúlya helyreálljon. Egy nő orrával az ilyen radikális cselekedet elképzelhetetlen. Mert még a leggonoszabb, a legalávalóbb nő orra is szentség valamiképpen, de hogy miért az, egyelőre további vizsgálatokat igényel. Például a boszorkányok elnevezése a „basz" szóból származik, és eredeti jelentése nem nemi cselekedetre utal, hanem arra, hogy valami gond ráül az ember lelkére, és rettenetesen nyomja azt. Hogy a seprű minek a jelképe a visító boszorkány hölgy Izgalmas combjai között, nem kérdéses. A seprű az izgalmi állapotba hozott férfi. De miért vasorrú a bába? Ezt még a mesekutatók se nagyon tudják, például az ősi tatárok között volt rézorrú banya is, de miért. Ráadásul itt van még a rézfaszú bagoly kedves alakja is, de vele mártényleg nem foglalkozhatunk. A boszorkány mármost ember, te, én, vagy ő, Illetve a szegediek tudják, hogy még egy polgármester is lehet az, következésképpen el lehet égetni, mint a tűzifát. A vasorrú bába viszont szellemi teremtmény, ám hogy miért van vasból az orra, eleddig nem derült ki. Talán horgászott, vagy kardozott vele. Az egyik legszebb természeti képződmény a szeplős női orr. Viszont csak ötvenhat szeplőig szép a női orrocska, az ötvenhetedik szeplő után valami elkezd romlani, ez nyilván a forradalom miatt van így. A görbe orrú nők nagyobb tiszteletet keltenek, a pisze orrúak izgalmat, a húsos orrú lányok megbízhatóak. Manapság gyakran piciny ékszerekkel díszítik a női orr clmpáját, ez nem feltétlenül helyénvaló eljárás, de hát a divat már csak ilyen. Oda is tesz, ahová nem kéne, és onnan is elvesz, ahová pedig tenni kéne. Akadnak élethelyzetek, amikor a nő arcán még a szempilla sem mozdul. A szem furcsán fénylik, az összeszoruló ajkak narancsgerezdjei közül szó kl nem lebbenhet, csöndesen domborul az áll, békés az orca, a homlok meg mintha aludna, a szemöldök álmosan húzódik a tekintet nyugodt tava fölött, ám az orrcimpák finoman remegnek, és ez azt jelzi, hogy hatalmas vihar dúl a női lélekben. Háború van odabent, és néhány pillanat múlva vagy csillagszórós frászt kap a szemközt elhelyezkedő férfiú, vagy lecsókolják a fejét az izmos nyakáról. Közismert a „Megszagolom, és aztán egyetlen ütéssel végzek vele!" című szegedi történet, melynek központi témája a nő szaglása, egészen pontosan a nőnek a másik nőre Irányuló szagbéli, illatbéli érzékenysége. Igen, közismert a dolog, de azért újra elmondjuk, mert mindig akadnak olyanok, akik nem tanulnak. Egy ismert szegedi férfi hosszas vívódás és önmarcangolás után úgy döntött, hogy meg kell csalnia a feleségét. Városi érdek volt ez, nyilvánvaló közérdek, egyszerűen nem lehetett kitérni a dolog elől, a frakció is megszavazta, áldozat volt ez, mártíromság. Jó, a dolog megtörtént. A férfiú eztán, mármint a csalási légyottot követően, ellátogatott egy ammóniagyárba, és ott eltöltött szelíd fél órát. Aztán útba ejtett egy közeli dögkutat. A dögkút oldalának dőlve gondolkodott a világról, a városról, egyebekről. Végezetül pedig betért egy finom pékségbe, és feltűnően hosszan válogatott a frissen sült cipók, kiflicskék, mákos rétesek és vaníliás sütemények között. Majd megivott egy üveg orosz kölnit, és hazament. Otthon aztán a szeretett felesége nyitott ajtót, ám ragyogó mosolya nyomban lehervadt az arcáról. Beleszagolt a férfi által felkavart levegőbe egyszer. Aztán még egyszer. A férfi szemébe nézett. És semmit sem kérdezett. Csak egyetlen ütéssel lekaratézta. SZÍV ERNŐ