Délmagyarország, 2003. december (93. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-13 / 290. szám

SZOMBAT, 2003. DECEMBER 13. • A K T U A L I S • apósát. Azért érkezett a felesége nélkül, mert Anna asszony javasolta, hogy külön-külön utazzanak, így összesen több időt tudnak özvegyen maradt édesapjával tölteni, meg a kutyájuk sem marad otthon, Amerikában egyedül. Hat évvel ezelőtt történt, hogy felesége felvetette: menjenek nyugdíjba és költözzenek haza. Alexander úrnak nem volt kifogása az ötlet ellen, de időbe telt, mire az egyetemen és az intézetben, ahol dolgozott, találtak helyére megfelelő szakembert. Amikor mindent elrendeztek, „búcsúzóul" egy hét hétig tartó, mintegy 30 ezer kilométeres körútra indultak az Egyesült Államokban és Kanadában, majd 1999 nyarán megérkeztek Vásárhelyre. Alig telt el egy kis idő, Anna asszony azt érezte, mégiscsak jobban szeretne Amerikában élni. Férje viszont, mivel feladta állását, egyáltalán nem volt biztos benne, hogy visszavennék, meg egyébként is úgy vélte, jó döntést hozott, amikor itt telepedett le. Ezért aztán két és fél éve az asszony visszaköltözött, Alexander úr meg itt maradt. Napjai egyáltalán nem telnek tétlenül, hiszen egy pesti és egy debreceni egyetemen tanít pszichológiát angolul, és sok barátra lelt. Mint mondja, meg sem fordult a fejében, hogy ő is végleg visszamenjen az Államokba, évente kétszer viszont meglátogatja családját. Pár hónapja - bár először idegenkedett a gondolattól - beköltözött a nyugdíjaslakóparkba, mert első látásra „beleszeretett" a lakásába. Az egyetlen kellemetlen élménye hazánkkal kapcsolatban pedig az, hogy az országúton gyakran kivilágítatlanul kerekeznek a biciklisek a sötétben, és attól tart, hogy vezetés közben egyszer túl későn veszi őket észre. SZÖGI ANDREA Az ügyfelek többsége tegnap lakáshitelét intézte a bankokban. Fotó: Karnok Csaba MEGJELENT A RENDELET A szerdai kormányülés döntése nyomán tegnap napvilágot látott a lakáshitelekről szóló kormányrendelet, mely részletesen tartalmazza a lakáshitelekkel kapcsolatos változtatásokat, valamint a döntés végrehajtásának módját. A széles kört érintő döntések részletei a Magyar Közlöny ugyancsak tegnap megjelent számában olvashatóak, de interneten is hozzáférhetőek a www.magyarorszag.hu/otthon honlapon, a jogszabályok címszó alatt. rakoznak előttem - mondta. Majd egy fiatalember felvilágosította a hölgyet, hogy a 12 a mai dátum. A várakozók száma pedig 39. Akadt, aki több órája várt már. - Azt hiszem, hogy a helyzet elég rossz - közölte egy férfi az időközben bankba érkező feleségével. Sokan egyetértettek vele. A Kálvária sugárúti földhivatalban ma, szombaton reggel 8 órától délután 3 óráig várják az ügyfeleket, december 15. és 18. között pedig este nyolcig lesz iratátvétel. A közeli határidőre és a nagy érdeklődésre való tekintettel a bankokban is megváltozott a lakáshitelosztályok nyitva tartása. A szegedi, Takaréktár utcai OTP-ben például az ügyfélfogadás után egyszemélyes ügyelet működik. A bank alkalmazottja ekkor azonban már csak információnyújtással foglalkozik. A.T. J.-O.K.K. Kakasszék iszapja gyógyíthat A Fidesz szerint azokat a településeket sújtják, ahol csatornáznak Makrai: Új adónem született A Fidesz szerint a vízterhelési adó - bár környezetvédelmi bírságnak látszik - valójában egy újabb adónem. MUNKATÁRSUNKTÓL Makrai László, szegedi fideszes önkormányzati képviselő azt mondta: abból is sejthető volt, hogy a zöldadó nem más, mint egy újabb adónem, mert tervezetét nem a szaktárca, hanem a Pénzügyminisztérium nyújtotta be. - Azon településeket sújtja az vízterhelési adó, amelyeknél végre megkezdődött a csatornázás. Azok a családok, akik rákötik a vezetékre a lakásukat, most büntetést fizetnek mondta Makrai. Az önkormányzati képviselő nem érti azt sem, miért olyan magas a kibocsátható szennyvíz határértéke. - Gyakorlatilag ivóvíz minőségű szennyvizet kellene kibocsátani, ez azonban még a legmodernebb berendezésekkel sem lehetséges. Az uniós normáknál is sokkal szigorúbb a határérték, azaz itt is kilóg a lóláb: a cél a büntetés fizettetése, amivel gyarapodik az államkassza - vélekedett Makrai László. New York mellől költözött Vásárhelyre Professzor a lakóparkban Elment Sz. Simon István Alig néhány napja láttam utoljára. A Sajtóház előtt akadtunk össze. Fiatalosan friss volt, rég elmúlt éveket idézve. Aztán már csak a halálhíre érkezett, hogy valahai kollégái, barátai elmondhassák: megint szegényebb lett a világ. Egy mára sok szempontból korszerűtlennek tekintett szerkesztőgeneráció meghatározó személyisége volt. Literátus újságírónak vallotta magát, aki nagyon tudott írni, és nagyon sokat tudott a szakmáról. Bő négy évtizedet töltött el a Délmagyarországnál, amelyet 1983-tól 1990-ig főszerkesztőként jegyzett. És iskolát teremtett a maga módján. Magam 1970-ben ismertem meg közelebbről, amikor a laphoz csábított. Nagyjából már akkor is sejtettem, ami később bizonyossá vált a számomra: az ország egyik legjobb szerkesztőségébe kerültem általa. Sz. Simon István 1968-tól főszerkesztő-helyettes volt, s e minőségében F. Nagy István főszerkesztővel együtt képes volt arra, hogy egy merev-kemény világban oldottan emberi közeget teremtsen a Délmagyarnál. Olyant, amelyben lehetett dolgozni, szabad volt gondolkodó-önálló embernek maradni, emelt fejjel és egyenes gerinccel járni. És még véleménye is lehetett az embernek akkor, amikor ez luxusszámba ment. Mellette és általa megélhettük, hogy demokratának érezzük magunkat, legalábbis abban a bibói értelemben, hogy nekünk, munkatársainak sosem kellett igazán félnünk egy félelmektől terhes világban. Elkötelezett ember volt egész életében. Már itt volt a rendszerváltás, amikor Kommunista jó szavakkal címmel írt sorozatot lapjába. De úgy vallotta kommunistának magát, hogy gyűlölte az erőszakot, a botcsinálta-akarnok politikusokat és provinciális produktumukat. Úgy, hogy mindig tolerálta a másfajta gondolkodást. Úgy, hogy mélyen gyökerező humánum rendezte életművé tetteit. Képes volt arra, amire csak keveseknek adatott elégséges bátorság, tudás és tartás: kollégáinak mindig védelmet nyújtott kifelé, emberséges-jó szakmai műhelyt befelé. Szabadságot egy szabadnak aligha mondható világban. Most, hetvenkét évesen elment közülünk. És ezzel szegényebbek lettünk valamennyien. De abban bizonyos vagyok, tovább él majd sokak jó emlékezetében. Sz. Simon Istvánt csütörtökön délután 2 órakor búcsúztatják a Belvárosi temetőben. SZÁVAY ISTVÁN Az embereket nem nyugtatja meg a Pénzügyminisztérium nyilatkozata Hitelügyben rohamoztak Kezelés a kakasszéki reumatológiai és mozgásszervi rehabilitációs gyógyintézetben. Fotó: Tésik Attila A kakasszéki iszap gyógyhatása aligha kétséges, ám a gyógyiszappá nyilvánításhoz még vizsgálatok szükségesek. Agyszámnövelésre szükség van: jelenleg sokszor több hónapos várakozást követően juthatnak a gyógyintézetbe a beutaltak. A népi megfigyelések nyomán felkapott fürdőhely volt a harmincas években Kakaszék - Júlia-fürdő néven -, aztán az államosítással elhanyagolttá lett. A 60-as években dr. Shulhoff Ödön, az ORFI akkori főigazgatója javasolta a kakasszéki iszapot terápiás begöngyölésekre. - A Gyopárosfürdőtől Kakasszékig húzódó, 7 kilométeres tórendszer a pleisztocénben valószínűleg a Maros egyik ága volt, ez aztán lefűződött. Itt maradt viszont az általa lerakott iszap. Összetétele a marosi gyógyiszapéhoz lehet hasonló - mondja dr. Duray Gábor, a hódmezővásárhelyi Erzsébet-kórház reumatológiai és mozgásszeri rehabilitációs osztályának vezető főorvosa. Ahhoz, hogy hivatalosan is gyógyítóvá nyilvánítsák a kakasszéki iszapot, igazolni kell terápiás hatását. Előtte azonban rehabilitálni kell a tórendszer Kakasszékhez közeli részét, s a medret ki kell kotorni az „eredeti" iszaphoz. A tórehabilitáció nem máról holnapra lezajló folyamat, és a gyógyintézet jelenlegi, rendkívüli leterheltsége is késlelteti. A vizsgálatokat több száz betegen kell elvégezni, placebokísérlet mellett; az évente mintegy 2400 beteget befogadó, 45 ágyas intézménybe így is sokszor több hónapos várakozással juthatnak be a betegek. Az iszapfőző üstöt - 3 millió forintért - mindenesetre máris beszerezte az intézet. A helyben nyert gyógyiszap, a hatóanyagait részben átvevő, kedvező hatású tóvízzel és a törzskönyvezett, 1800 méter mélyről feltörő, nátrium-hidrogénkarbonátos, jelentős metakovasav-tartalommal rendelkező gyógyvízzel, s a csodálatos környezettel együtt kiemelkedő lehetőséget nyújtana Kakasszéknek a gyógy-idegenforgalomba való bekapcsolásra. Erre szálloda is épülhetne a gyógyintézet közelében. Egy ilyen gyógyüdülőcentrumra óriási igény lenne, a hazai betegeken és felüdülni vágyókon kívül a külföldiek körében is. E szálló egyelőre távlati terv, ám a jelenlegi, 45 ágyas gyógyintézet ágyszámbővítését Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő is mindenképpen indokoltnak nevezte a közelmúltbeh vásárhelyi, egészségügyi témájú közmeghallgatáson. F.CS. Magyar feleségével négy éve települt haza az Egyesült Államokból, míg azonban Brook Louis Alexander (képünkön) neje azóta visszaköltözött Amerikába, a nyugdíjas pszichológus professzor Vásárhelyen maradt, és a nyugdíjaslakóparkba költözött. Takaros, gondosan berendezett otthonba lépünk a vásárhelyi nyugdíjaslakóparkban, ahol barátságos, mosolygós úriember, Brook Louis Alexander fogad. A pszichológus professzor néhány hónapja költözött ide, hazánkban pedig négy éve él. Persze a Magyarországgal való kapcsolata sokkal régebbre nyúlik vissza. Elmesélte, későbbi felesége, Anna - aki addig a Kiss Lajos Általános Iskolában tanított -, 1970-ben érkezett az Egyesült Államokba, majd néhány évvel később abba a New Yorktól száz mérföldre található városkába költözött, ahol ő élt. Találkoztak, az ismeretségből szerelem, majd házasság lett. Alexander úr 1978 karácsonyán látogatott először hazánkba. Az egyetlen szokatlan dolog számára az volt, hogy a rendőrségen be kellett jelentkezni. Négy évvel később aztán már egyedül utazott: jött, hogy meglátogassa Folytatás az 1. oldalról - Igazságtalannak tartom a döntést. Aki két héttel ezelőtt megkötötte a hitelszerződést, európai feltételek mellett kapja meg a támogatást. Csütörtökön még a bankban sem tudtak mondani semmit. Szeptember óta keresek lakást, két és fél hónapig hiába jártam utána. Ezzel az új támogatási rendszerrel nem fogok elbírni. Nem tudom, mi lesz folytatta az asszony. A sorukra várakozók időközben beszélgetni kezdtek. - Erről inkább karikatúrát kellene csinálni az újságba. Ez egy karácsonyi ajándékcsomag, ami most pukkant ki. Nézze, ez a sok ember mind az országot akarja megmenteni az eladósodástól. Ez egy csodálatosan jó intézkedés. Tudja, erről nem lehet komolyan beszélni - magyarázta egy férfi, miközben a közelben álldogálók mosolyogva bólogattak. A férfi szerint a döntés nem más, mint egy injekció a brutálisan nagy költségvetési hiánynak. - Újra kellene tanulni a közgazdaságtant, hiszen hitel nélkül nem működik a gazdaság. Sok mindenben már az élen van Magyarország. A benzinárak, autópályadíjak, most pedig a lakáshitel kamatváltozása... - tette hozzá a sorból valaki. A Takaréktár utcai OTP-ben déli 12 óra előtt nem sokkal kértünk sorszámot lakáshitel-ügyí mézeshez. Az egyik nő csodálkozva nézte a gépből előkunkorodó papírdarabokat. - Mindegyiken az van, hogy tizenketten vá-