Délmagyarország, 2003. november (93. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-15 / 266. szám

Szombat, 2003. november 15. SZIESZTA 15 GALAMBOS FECÓ BRONZÉRME A BŰVÉSZ-VILÁGBAJNOKSÁGON Tíz perc A közelmúltban Hollandiában rendezték meg százötven indulóval a bűvész-világbajnokságot, ahol mikromágia kategóriában Galambos Fecó bronzérmet szerzett. A helyezés értékét növeli: csak azokat hívták meg a rendezvényre, akik teljesítményükkel már nemzetközi szinten is felhívták magukra a figyelmet, így maga az indulás lehetősége is hatalmas rangot jelentett. Pohár-golyó játékkal kezdett Galambos Fecó - ez az „Itt a piros, hol a piros" játék elvén alapul -, majd egy csodálatos kártyaszám következett, amelyet élete egyik fő művének tart. Gyöngyszám jött a sorban, majd egy lenyűgöző érmeszámmal zárt a bűvész. Lebegés a színpadon A versenyzőknek mindössze 10 perc állt rendelkezésükre, hogy igazolják, a világ élvonalába tartoznak. Mivel az időtúllépésért diszkvalifikáció járt, Fecó egy 9 perc 59 másodperces zenére koreografálta meg produkcióját. A teremben ezren nézték óriáskivetítőn a versenyzőket, a kamera 20 centis távolságból vette a kézmozdulataikat, ha a bűvész egy csöppnyit is hibázik, azonnal lebukik. A 13-as nem szerencsétlen szám Fecó számára, ugyanis ennyi tagú zsűri pontozása után hirdették ki az örömteli sorrendet. - Lételemem a bűvészkedés - mondja elsöprő lendülettel szabadtéri fellépése után néhány perccel a Tapolcán élő Galambos Fecó. - Imádom, amit csinálok, azon ritka bűvészek közé tartozom, akik nem kategorizálódtak le egy adott ágra. Az illuzionista egész életében ládákat tologat, más pedig csak golyókkal foglalkozik. Persze elképesztő szintre fejlesztik ezt, de ha valaki idejön a golyós produkcióval, az oldalt ülő technikus a hasát fogja a nevetéstől, mert látta volna, hol vannak a golyók elrejtve, honnan húzza elő a frakkjából a galambot. Az illuzionista sem vállalta volna a fellépést a nyitott színpad miatt, mert lebukott volna. A magyar Houdini Rodolfó kutatta fel, hogy Houdini Budapesten született 1873-ban a Rákosáros út 1. szám alatt, Weisz Eric néven lett anyakönyvezve. Zsidó szülők gyermekeként, néhány hónapos korában került ki a tengerentúlra. Miután rádöbbent arra, hogy bűvésztrükkjeivel csupán részsikereket arat, kitalálta a szabadulásokat. Neki jutott eszébe előszóra kényszerzubbonyból való kiszabadulás. Összetett dolog, persze trükk is van benne, de Houdini iszonyatos fizikummal rendelkezett. Kifejezetten trenírozta magát, hogy ezeket a szabadulószámokat kibírja. Zseniális úszó volt, de repülőgépen is mutatott be szabadulást. -A lélegzetem is elállt, amikor felhívott egy nézőt a színpadra és meglebegtette... - Az illúzió egyik különleges fajtája a lebegtetés. A székes produkciót egyedül az országban én nem az asszisztensemmel hajtom végre! Az ottani környezetben csak ezt lehetett bemutatni, a levegőbe emelést nem, mert nincsenek meg hozzá a kellő körülmények: a füstök és a fények. A csodás, hatalmas méretű mutatványoknál rengeteg dolog közrejátszik abban, hogy elérd a kívánt hatást. David Copperfield sem azért lebeg a felhők fölött, abban a füstben és megvilágításban, mert azok pont jól illenek a ruhájához, hanem mert úgy tudnak rejtve maradni bizonyos dolgok. A szétfürészelt nő - David Copperfield hogyan emelte meg az Orient Expressz étkezőkocsiját? - Hazai csatorna is leadta négy részben azt a filmet, amelyben egy álarcos bűvész leleplezi a trükköket. Szinte minden benne foglaltatott, precízen, jól elmagyarázva. Az ötödik részben - ezt még nem mutatták be nálunk - már benne van, csak ott nem étkezőkocsival, hanem körülbelül azonos méretű kombájnnal modellezték a trükköt. A filmgyűjteményemből a nő szétfürészelésének 40-50 fajtáját tudnám megmutatni. A legősibb trükkben természetesen két nő bújt el a dobozban, amit fűrészelés után toltak szét. Napjainkra odáig jutottunk, hogy nincs doboz, a nő csak egyszerűen felfekszik egy asztallapra, vékony pántot helyeznek a hasára, s a hatalmas körfűrész űtAz illúzió egyik különleges fajtája a lebegtetés. jára indul. Repül a hús, fröcsög a vér... Ebből is le lehet mérni, hogy mekkora csoda a bűvészet és milyen rohamléptekben fejlődik. A szabadulóműuész - Ugorjunk vissza a múltba! Houdini hogyan tudott a víz alatt is a láncos összekötözésböl kiszabadulni? Láthatatlan oxigénpalackot és erőollót nem tudott magával vinni... - Fájó számomra, kevesen tudják hazánkban is, hogy Houdini magyar volt! Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy nem lehetett volna akkora sztár Amerikában, ha kérkedik származásával. A világ legnagyobb bűvészújságja, a Magic megszavaztatta olvasóit, kit tartanak az évezred bűvészének. Nem Dávid Copperfieldet, hanem Houdinit választották. Copperfield is mutatott be kényszerzubbonyból való szabadulást fejjel lefelé, de a saját színpadán. Houdini egyszerűen megkérte az embereket, találják ki számára a legvadabb dolgokat. így aztán bevarrták egy bőrlabdába, vagy a Scotland Yard börtönének cellájába zárták be egy szál kisgatyában, hogy semmit se tudjon elrejteni, de fél óra múlva már az utcán volt. A halála is érdekesen esett meg 1926-ban: a fellépés szünetében az öltözőjébe besétált két egyetemista. Kérdezték, valóban olyan erős a hasizma, hogy bármilyen ütést kibír? Majd váratlanul hasba verték, mivel előtte Houdini nem tudott befeszíteni, összecsuklott. Miután helyrerázódott, ő kérte, hogy ismételjék meg az ütést, de akkor már volt lehetősége felkészülni. Veséje megrepedt az első ütés során, de végigcsinálta a műsort. A következő színhelyre utazva, a vonaton lett rosszul. Miután az orvosok megvizsgálták, tudatták vele, mindössze egy napja van hátra. Még három napot élt. Utolsó mondata az volt a feleségének: „Én leszek az első, aki a túlvilágról vissza fog jönni!" Halálának évfordulóján szeánszokat is rendeztek. Több bűvész ma is ezt ragadja meg reklámnak, mondván, ők Houdini reinkarnációi. Amerikában „kilószámra" vannak ilyen illuzionisták, néhány szabadulószámmal próbálják elhitetni: Houdini újra él! Büszkének kellene rá lennünk, a mai napig senki nem ért Houdini nyomába! 0. JAKÓCS PÉTER időtlenségben UTAZÁS A MAROKKÓI RIF-HEGYSÉGBEN az Tegnap még Fez városában graffrtit festettünk az iskola falára egy nyári tábor keretében, ma pedig már itt vagyunk a Rif-hegység egy kis falujának virágos udvarában. Donar El Menaá marokkói barátunk, Mohamed szülőfaluja. A néhány száz fős településen nincsen csatornázás, a vizet a gyerekek hordják a falu lábánál eredő forrásról öszvérháton. A sok csapadéknak köszönhetően megteremnek a nálunk is honos zöldségek, gyümölcsök, és a hosszú, forró nyári napokon beérik a füge, citrom, olívabogyó. A faluba vezető poros út mellett kaktuszfügék bóbiskolnak a hőségben. A kaktuszfügét itt berberfügének nevezik, ami nem meglepő, hiszen a Marokkóban élő berberek három nagy csoportja közül az egyik a Rif-hegységben telepedett le. Amiről az útikönyv sem ír Aki elszánja magát, hogy letér a turisták által kitaposott útvonalról, és a túratervbe becsempész egy kis hegyi falut, amiről az útikönyv sem ír, biztosan nem fog csalódni. Az elfelejtett helyek felkeresése során az első komoly feladat az oda vezető út megtalálása. Minél nehezebb eljutni valahova, annál inkább reménykedhetünk abban, hogy utunk egyben időutazás is lesz, és olyan élményt nyújt, amit a turisták által sűrűn látogatott helyek már nem. A Feztől 80 km-re fekvő település megközelítése 3 órába is beletelik, de utazunk buszon (van légkondicionált és szaunás járat is, ez utóbbi egy kicsit olcsóbb), taxin (a Mercedesekben hetedmagunkkal „terpeszkedhetünk"), teherautóplatón, és megismerkedhetünk a helyi füves emberrel, aki prófétai hangon kínál csodaszert hátfájás ellen. Hippi-berber törzsfőnök Mohamed nagyszüleinél hűsöl az egész család. A nagymama fürge, karcsú, 90 éves elmúlt, és hennavörös hajában virágot, gyógynövényeket visel. Olyan, mint egy tündéri hippi-berber törzsfőnök. A család többi tagja a falnak támaszkodva, félig fekve relaxál. A szobában nincsenek bútorok, csak szőnyegek és párnák, meg a nyugalom és a bazsalikom átható illata. Salaam alejqum! La bas? (üdvözlési formák), zwina (szép, finom), Hamdou Allah! (Hála Istennek!) - varázserővel bíró szavak. Mire a kis alacsony asztalra kerül a kuszkusz, a helyi tradicionális étel, ami darából, párolt zöldségekből és húsból áll, érzem, hogy befogadtak: mindenki nekem ajánlgatja a húsadagját. Ebéd után a kertben nassolunk marokkói csokoládét a terebélyes kakaófáról. Később végiglátogatjuk a falu jelentős „intézményeit": az iskolát, ahol nemcsak gyerekeket tanítanak a betűvetésre, hanem felnőtteket is. Az itt működő civil szervezet az analfabetizmus felszámolása mellett felvilágosító kampányt A szobában nincsenek bútorok, csak szőnyegek és párnák. is folytat a születésszabályozás kérdésében. Majd betérünk a helyi szabadtéri „kocsmába", ami nem rokonítható európai formájához - hiszen alkohol helyett mentateát isznak -, csak annyiban, hogy itt gyűlik össze a falu népe. Nevetséges vállpántos Másnap korán reggel útnak eredünk, irány a következő falucska a hegyen át. Nagy kegyben vagyok a hat fiú között, mert errefelé a lányok nemigen kirándul(hat)nak. A 10-15 km-es túra többnek tűnik az egyre nagyobb hőségben és mindenki boldogan nyúlik el a falu határában az első fügefa alatt. Míg mi a francia kolonizáció idejéből itt maradt, ma már gazdátlan hivatal épületét járjuk be, addig a fiúk egy része betér a mecsetbe. A délutánt a közeli forrásvidéken töltjük el, pálmalevéllel fedett kunyhóból hallgatjuk a víz csobogását. Estefelé érünk vissza Donar El Menaába. Az egyik háznál, a kerti kemencében éppen kenyeret sütnek az asszonyok. Hívnak, hogy csatlakozzam hozzájuk. Amíg sül a kenyér, viccelődve, de nem minden él nélkül megkérdezik: „Ez a téli ruhád?" Az innen is, onnan is felhangzó nevetés félreérthetetlenül adja tudtomra, hogy a vállpántos trikó a normálistól eltérő, nem megfelelő öltözék. A meleg marokkói kenyérrel kezemben azon elmélkedem, hogy meddig lesz erősebb a közösségi norma, és meddig áll ellen a körülötte meglódult időnek ez a hegyi falucska. z. j.