Délmagyarország, 2003. november (93. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-13 / 264. szám

CSÜTÖRTÖK, 2003. NOVEMBER 13. • MEGYEI TÜKÖR7 A műemlékvédők pert nyertek a vagyonkezelő ellen Végre-valahára felújítják a sváb házat Pitvaroson Lezárult az a jogvita, amelyben lényegében önmagával pereskedett az állam egy pitvarosi ház fölött. A bíróság a műemlékvédelmi hatóságnak adott igazat, és kötelezte a tulajdonost, a Kincstári Vagyonkezelőt a főutcái sváb ház felújítására. A helyreállítás várhatóan jövő tavasszal indul. Mint korábban megírtuk, a Kossuth utca 35. szám alatti házat a pitvarosiak úgy emlegetik, mint az egyébként tiszta, rendezett főutca szégyenfoltját. A nyolcvan-száz esztendős, vert falú, lényegében alap nélküli épülettől ráadásul félnek is, hiszen laikus szemmel nézve úgy tűnik: bármelyik pillanatban összedőlhet. Főként a közvetlen szomszédok panaszkodnak a hozzájuk jó ideje folyamatosan potyogó törmelék miatt, de az előtte elhaladók is inkább kikerülik a járdát, nehogy a fejükre essen valami. Amikor a napokban a helyszínen jártunk, tapasztalnunk kellett, hogy az ingatlan állapota tovább romlott, a hátsó épületrész fala megnyílt. Az egykor a Dunántúlról idetelepült egyik sváb család volt otthonát a tanácsrendszer utolsó éveiben helyezték műemléki oltalom alá. A községnek azonban nem volt pénze a felújításra, így került az államhoz, azaz a Kincstári Vagyonkezelőhöz, mely - úgy tűnt - szintén képtelen előteremteni a rekonstrukcióhoz szükséges, mára legkevesebb harminchatmilliósra becsült összeget. A község első embere, Dégi György közel egy esztendeje azt mondta: a legszívesebben lebontatnák a roskatag, aládúcolt és vasfogókkal összetartott épületet, a műemlékvédelem azonban annak ellenére sem hajlandó levenni a védett objektumok listájáról, hogy az önkormányzat egyszer már életveszélyesnek nyilvánította. Ez volt a szándéka a Kincstári Vagyonkezelőnek is, ám ezt megvétózta a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. Az év elején indult perben a kincstár azt igyekezett igazolni szakértői véleményekkel, hogy az ingatlant gazdaságosan nem lehet helyreállítani - a műemlékvédelem ezzel szemben úgy érvelt: a törvény előírja a műemléképületek védelmét, függetlenül attól, hogy azok megőrzése gazdasági szempontból racionális-e. Ily módon tehát önmagával keveredett perbe az állam a romos ingatlan miatt. Az örökségvédelmi hivatal szegedi irodavezetője, Széphegyi László a jogvita indulásakor lapunknak úgy nyilatkozott, legvégső esetben elrendelik a kényszer-helyreállítást, ami azt jelenti, hogy a hivatal elvégzi a munkálatokat, majd kiszámlázza a tulajdonosnak. A sváb ház esetében azonban erre végül mégsem fog sor kerülni: miután a bíróság másodfokon is a műemlékvédőknek adott igazat, a kincstár úgy döntött, maga lát hozzá a felújításhoz. A per lezárásakor Széphegyi László lapunk érdeklődésére elmondta: a pitvarosiaktól már csak egy kis türelmet kérnek, a Kincstári Vagyonkezelővel folytatott egyeztetéseik nyomán ugyanis már megkezdődött a rekonstrukció előkészítése. Ez konkrétan azt jelenti, hogy készülnek a felújítás tervei és jövő tavasszal maga a munka is megkezdődhet a mostanra már szinte összedőlőfélben lévő épületnél. A szakember becslése szerint a helyreállítás 2005-ben fejeződik be. Hogy mi lesz az ingatlan további sorsa, az természetesen a tulajdonos döntésétől függ. Dégi György, a község polgármestere azt nyilatkozta lapunknak, az önkormányzatnak egyelőre nincs elképzelése a majdani hasznosításról, ám annak nagyon fognak örülni, ha valóban véget ér a sváb ház évtizedes kálváriája. SZABÓ IMRE A csaknem romhalmazzá vált sváb háznak már nem kell sokáig kitartania. Fotó: Gyenes Kálmán Évtizedes ötlet valósul meg az Újrakezdés fesztivállal Európa jövőre Szegedre jön Az ötlet megszületése után éppen tíz évre megvalósul Kormos Tibor álma: Európa Szegedre jön. Idén februárban döntött arról a közgyűlés, hogy jövőre megrendezik az Újrakezdés fesztivált. Az idén februárban döntött arról a szegedi közgyűlés, hogy jövőre megrendezik az Újrakezdés fesztivált. 2004-ben lesz 125 éve, hogy a víz elvitte a várost. Az újrakezdés első gesztusai már akkor megtörténtek, a segélyakciók megkezdődtek, amikor még a víz volt az úr, s a teljes pusztulásból - a mából visszanézve hihetetlen ütemben - hamarosan újjászületett, s lett palotás város Szeged. A nagyvíz jövő évi évfordulója után pár héttel Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja lesz. Szeged számára szimbolikus jelentőségű a két időpont március 12. és május 1. - egymáshoz való közelsége: mintha a múlt és a jövő valóban összekapcsolódna 2004 tavaszán. Márciustól Újrakezdés Minden bizonnyal ez késztette a városatyákat a méltó ünneplés felkínált módjának egyöntetű elfogadására. Az Újrakezdés fesztivál nemzetközi találkozók, művészeti és közéleti események sorát jelenti - szinte az egész jövő évben. A tervek szerint márciustól „Szegedre jár Európa": eljönnek azoknak az országoknak a képviselői, amelyeknek polgárai - korabeli szegedi kifejezéssel könyöradományt küldtek a bajba jutott városnak, segítették az újjáépülését. A szabadtérire azokból a fővárosokból hívnak művészeti produkciókat, amelyekről a nagykörút egy-egy szakaszát nevezték el, hálából. Az európai összetartozást is jelképező program ünnepi szuperprodukciója nemzetközi közreműködői gárdával készül: az Újvilág munkacímű két részes táncszínházi mű rendező-koreográfusa szegedi művész lesz, Juronics Tamás, előadói pedig a Szegedi Kortárs Balett mellett az európai országokból felkért művészek. A fesztivál ötlete éppen jövőre lesz tízéves, az ötletgazda pedig egy jelenlegi önkormányzati képviselő, Kormos Tibor. - Két évre rá, hogy a fesztivál ötlete megvolt, 1996-ban nyilvánosságra is került - meséli. - Bár alighanem túl kevesen vették észre. Akkor pályáztam a Szegedi Nemzeti Színház igazgatói posztjára és a pályázatba beleírtam, milyen elképzelésem lenne a szegedi kulturális idegenforgalom fellendítésére, a fesztiválunk nemzetközi rangra emelésére. Az elnöki szó Kormos azt mondja, tíz év nem olyan nagy idő. Belátja, hogy akkori terveinek megvalósulásához nemcsak a közös, városi szándék Kormos Tibor szerint a városmarketing most lett csak igazán fontos. Fotó: Karnok Csaba és a pénz hiányzott, hanem a kerek árvízi évforduló és az uniós tagságunk is. Azt sem tagadja, hogy a terv mostani elfogadásakor az önkormányzat kulturális, közművelődési és idegenforgalmi bizottság jelenlegi elnökeként valamivel többet nyomhatott a szava, mint amikor a sok között az egyik direktorjelölt volt... Természetesen örülök, hogy szinte hiánytalanul megvalósulhat minden. Tíz éve még nem volt bevett a szó: városmarketing. Még kevésbé az, amit jelent. Ma már mindenki tudja, hogy egy uniós tagország egyik nagyvárosaként Szegednek a nemzetközi közeg versenyében kell helytállni, megmutatkozni, lehetőleg kihagyhatatlan helyként szerepelni. A szabadtérinknek például minőségi programokkal kell bekerülni az európai nyári színházak vérkeringésébe. A jövő évi nyári játékok, ha minden sikerül, jó belépő lehet: ez lesz a fesztiválok fesztiválja, ide kell utazni, ha valaki londoni, párizsi, brüsszeli, berlini, bécsi, római művészeti produkciót akar látni - mondja Kormos. Körúti keresztelők Persze most sincs tükörsima útjuk a nagy terveknek. Túl azon, hogy a város anyagilag egyáltalán nincs jól eleresztve, a fesztivál költségeit egyedül nem tudja állni - vannak viták, mint mindig, mindenről. Például, hogy vajon valóban a körútszakaszok névadó fővárosai-országai adták-e egykor a legtöbb segítséget, s nem lesz-e méltánytalan, ha csak őket hívjuk emlékezni és ünnepelni. Nos, létezik egy országsorrend, amelyet az adományok összege alapján állítottak össze, s ebben - Magyarországot nem számítva, ahonnan a legtöbb pénz érkezett Szeged megsegítésére - Ausztria, Németország, Franciaország és Anglia után az Egyesült Államok következik. Innen jött az ötödik legnagyobb összeg. Washingtoni körút mégsincs. Állítólag azért, mert akkoriban még figyeltek az utcanévadók a népekre, s úgy ítélhették, a szegediek se kimondani, se leírni nem tudják majd helyesen a nevet...Tovább bonyolítja az ügyet a történelem, hiszen emlékeznek, akik emlékeznek, hogy a . Berlini helyett 1945-ben lett Moszkvai körút, holott az árvízkor még Szentpétervár volt Oroszország fővárosa (ez viszont '45-ben már Leningrád névre hallgatott). Majd '72-ben a Párizsi körút kis szakaszából megint lett Berlini, tekintettel a szép emlékű NDK-ra. Sose neveztek el utcaszakaszt Svájc, Románia, Törökország vagy Egyiptom fővárosáról, pedig ezek a népek együtt annyit adományoztak, amennyiből a Széchenyi téri nagyposta épülete fölépülhetett volna. Nem könnyű méltányosnak lenni - ismeri be Kormos Tibor, hozzátéve, hogy a dilemmákat talán föloldja: nemcsak az árvíz utáni újrakezdésről emlékezik meg az Újrakezdés fesztiválja, hanem az uniós kezdésünkről is. Ez talán elfogadhatóvá teszi, hogy miközben a szélesebb nemzetközi közösség minden egykori nagylelkű gesztusára emlékezünk, most az uniós tagállamokból hívunk vendégeket. S. E. A külcsínre is sokat adnak a szentesi Zsoldosban Régen nem igaz már az az állítás, hogy a szentesi Zsoldos Ferenc szakközépiskolába a leggyengébb képességű diákok járnak. Jó néhány szakmát ugyanis már eleve csak érettségizettek sajátíthatnak el. Egyetlen doboz desszertet is be lehet úgy csomagolni, hogy azzal örömet szerezzünk annak, akit valamilyen alkalomból meg akarunk ajándékozni. De a szentesi Zsoldos Ferenc Szakközép- és Szakiskolában akár egy szem konyakos meggyet is olyan ízlésesen dekorálva kínálnak a diákok, hogy a pályaválasztás előtt álló nyolcadikosok és szüleik nem győznek rácsodálkozni. Búbomé Zámbó Etelka közgazdász-tanár, a kereskedelmi munkaközösség vezetője mutatja azt a díszkosarat, amelybe csupa hungaricumot válogattak a tanulók. Az európai uniós csatlakozásra készülve ők már tudják, hogy a tokaji bor, a szegedi szalámi vagy éppen a fokhagyma nem hiányozhat a hazai termékekből összeállított csomagból. A tanárnő szerint már régen nem állja meg a helyét az az állítás, hogy a Zsoldosba a leggyengébb képességű fiatalok járnak. Ha rossz tanulók lennének, aligha tudnának EU-konform munkákat kiadni a kezükből. Persze már van közöttük olyan is, aki a kereskedelmi szakon elvégzett 4 év után, ugyancsak a nappali képzés keretében, a technikusi bizonyítvány megszerzéséért maradt a Zsoldosban. A szentesi Kiss Ferencnek is ez a legközelebbi terve, miután Vásárhelyen már kitanulta a szakácskodás fortélyait, majd érettségizett a Kurca-parti középiskolában. Azt mondja a fiatalember, hogy Kása Ferencné szakoktatótól azt is megtanulta: minél elegánsabb egy termék csomagolása, annál jobban eladható. O egyébként azért tanulja immár a második szakmáját, mert az unióban az tudja majd eladni magát, aki több mesterséghez ért. Kiss Ferenc ezért akarja még elvégezni az élelmiszer-ipari főiskolát is. A hódmezővásárhelyi Tóth Friderika fodrász lesz. A mostanában megint divatos hajfonás nagyon jól megy neki, jó páran körbe is veszik, miközben dolgozik. Odahaza az édesanyja és a nővére frizuráját szokta elkészíteni, s mindig elégedettek vele. Azt magyarázza a diáklány, hogy a választott szakmájához türelem kell. Úgy fogalmaz: a vendégekkel nem szabad gorombáskodni, mert ha durvák velük, akkor nem mennek vissza az üzletbe. Tanárnője, Medgyesi Arnoldné állítja, hogy a mostani tanévben végző bármelyik tanítványára rá merné bízni a frizuráját. - Ügyesek a lányok, szinte mindent tudnak - teszi hozzá. Az iskolaigazgató, Dongó László elmondja: nappali tagozaton 877 fiatal tanul, míg az estire csaknem 300-an járnak. A 12 választható szakma közül a szakközépiskolai képzésben a legnépszerűbb a marketing, a szakiskolában pedig az élelmiszer- és vegyiáru-kereskedő, a fodrász, meg a szobafestő. Felvetésünkre, miszerint régebben az autószerelés volt a divatszakma, azt magyarázza a direktor: újabban kevesen jelentkeznek, mert érettségihez kötött ez a képzés. Hogy a Zsoldosban végzett fiatalok vajon el tudnak-e majd helyezkedni, úgy véli Dongó László: aki valóban akar, az talál munkát magának. BALÁZSI IRÉN Népszerű a fodrászszakma. Fotó: Vidovics Ferenc