Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-04 / 232. szám

M 95 4 £ Rádió I AZ ÉLETÜNK RÉSZE SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. OKTÓBER 4. A HETVENKEDŐ A POLITIKÁRÓL, ELUTASÍTOTT KITÜNTETÉSEKRŐL, ÍRÓKRÓL ÉS IRODALOMRÓL kirúgta az orvosa Márciusban lesz hetvenéves a hetvenes-nyolcvanas évek legolvasottabb magyar írója, Moldova György, aki lapunknak adott interjújában elárulta, A tékozló koldus című könyvének megjelenése kapcsán az egészségügyre tett kijelentései miatt kirúgta a szívgyógyásza, nem kezeli tovább. - Hogy van, Mester? - Nem valami jól. A nagy melók után általában eltűnik a feladat, s az erő, ami lendületben tartotta a mozdonyt, a szerelvény ellen fordul. Emiatt szép kis depresszióm van és a vacak pollen is kínoz. Ehhez jön még, hogy a mentősökről írt könyvem miatt kemény harcba keveredtem. Ma mondott fel az orvosom, az egyik kijelentésem miatt nem foglalkozik velem többet. - A háziorvosa nem kezeli többet? - Nem a háziorvosom, hanem egy szívgyógyász-specialista. - Folytassuk vidámabb dolgokkal. A nyolcvanas években masszívan tartotta magát az a nézet, hogy Moldova a Jókai Pesten. Még mindig önt olvassák a legtöbben? - Most egy hónapja biztosan így van. Lehet persze olyat csinálni, hogy más van a toplista első helyén, akit nem azért szeretünk, mert el is olvasunk. De hát ez már az üzletpolitika része. Ózd - romokban - Maradjunk még mindig az iróniánál. Ugyancsak a rendszerváltás előtt mondogatták, hogy olvasó nép a magyar: pénzolvasó. Az újdonsült kapitalizmus korában mintha erősödni látszana e tendencia. - Ugyan már! Nem sokat olvas pénzt a magyar, hacsak nem egyforintosokat. Egyáltalán nem él jól az ország, ez a mai gazdasági tündöklés nem igaz. Ha bizonyos környezetből kitesszük a lábunkat, nagyon nagy nyomorral találkozhatunk. Nagy a nélkülözés, és a dolog egyre reménytelenebb. - Még egy utolsó utalás a nyolcvanas évekre, amikor az ön köteteihez a könyvhéten csak protekcióval lehetett hozzájutni. Visszasírja az akkori időket? - Dehogy sírom vissza, semmilyen időt nem sírok vissza. Az új idők új dalai is elég érdekesek, s nekem nincs okom panaszra. A mostani könyvemet is mindenféle támogatás nélkül adtuk ki a kiadómmal. Nem kaptunk sehonnan egy fillért sem, a harmadik oldalon sincs felsorolva egyetlen támogató. Úgy tudunk pénzt keresni, hogy eljárunk dedikálni, s egy-egy alkalommal eladunk százötven darabot. Ezek a könyvek húsz évvel ezelőtt harminc forintba kerültek, most pedig kétezerbe, így ez nagyon szép teljesítmény. - Képletesen szólva most a Big Brother-sorozatokért áll sorba a nép a tévé előtt. Mit szól ehhez? - Semmit, mit tudnék szólni? A népfelség elve akkor is tisztelendő, ha öngyilkosságra határozták el magukat. Joguk van hozzá, legyen szó politikáról, szaporodásról vagy ízlésről. Ha így gondolják, tegyék. Én nem mondhatom, hogy nincs igazuk, ez nagyképűség lenne részemről. - Amikor mentős könyvéről nyilatkozott legutóbb a tévében, az SMS-ben hozzászólók sorozatban ajánlották fel a szakmájukat, hogy írjon leleplező riportot róluk. Ekkora a baj az országban? - Nincs ember, aki csinálja ezt a fajta munkát. Bolgár úr a Klubrádióban azt kérdezte a maga kenetteljes jóságával, mikor megkaptam az engedélyt a mentősök meglátogatására és Csehák Judit aláírta, hogy nem gondolom-e, hogy fiatalabb ember kellene ehhez. Azt válaszoltam, de, majd hozzátettem, legyen szíves olyan valakit küldeni, aki ért hozzá, elmegy éjszaka és szenteste a mentősökkel. Egyébként téma ezernyi lenne. Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy valaha is írok még riportot. Egyetlen téma azonban nagyon vonz, ez pedig Ózd. Ami volt és ami nincs, az mind ott van. Magyarország felemelkedésének nagy terve, a magyar Ruhr-vidék, szénbányászattal, vegyiparral, kohászattal. Minden ott van, csak éppen romokban, tönkre- és szarrá menve, kóbor cigányokkal és csavargókkal. Ha én nem, akkor ki megy el Ózdra? Nekem annyival könynyebb, hogy ha én megjelenek valahol, akkor azt mondják, végre. A szétvert textilipar - Végiggondolva kiváló szociográfiáit a vasutasokról, a textiliparról, az az érzésem, csak az idő szaladt, a problémák maradtak. - Nem egészen. A vasútnál akkor az volt a kérdés, hogyan legyen több vasutas, most meg az, hogyan legyen kevesebb. A textilipart sikeresen szétverték, a rendőrség szétesett. - Maga nyilatkozta közel húsz éve, hogy a legsötétebb alagút végén is van egy szentjánosbogár, aminek pislákoló fénye reménysugárként viírói irónia: „Az sem rossz, ha én vagyok a második a listákon." lágít. Ma mi lehet a szentjánosbogár? - Mi lehetne? A szentjánosbogarakat gondosan levadászták. A minap meghívtak a tévébe a Riporter kerestetik!-re. Elképesztő volt, négy gyerek tanulta rajtam a nyíllövést. A színvonal minden alatti volt. A riporterkedés egyre inkább olyan, mint a krumpli, a java a föld alatt van. Olyanok, mint Végh Tóni, aki nem kapott semmilyen elismerést életében. De említhetném Galgóczi Erzsit, Mocsár Gabit. Ilyenek ma már nincsenek. Azt pedig ne feltételezzük, hogy egyik generáció tehetségesebb a másiknál. Csak éppen nem nyilvánulhat meg, nincs társadalmi igény a munkájára. Nem megy az EU-ba - Hét hónap múlva büszke EU-polgárok leszünk... - Ez a maguk dolga, én többször kijelentettem, hogy nem akarok az lenni. - A kérdés arra vonatkozott volna, hogy manapság mindenki azt mérlegeli, kik lesznek a csatlakozás győztesei és vesztesei. A magyar írók és a magyar irodalom hova tartozik majd? - Engem ez nem érdekel. Soha nem csatlakoztam senkihez, magammal dolgoztam, mindig olyat vállaltam, amit mások nem. Sok sikert, sok szerencsét kívánok a magyar íróknak és irodalomnak, de semmi közöm nincs hozzájuk. - Az EU ellen szavazott? - Nem szavaztam ellene, el sem mentem. Én nem megyek az EU-ba, én itt maradok. Ha az EU idejön, az az ő dolga. Nincs mit várni tőle. - Elképzelhetőnek tartja, hogy a csatlakozás után pár évvel egy igazi, moldovás riportkönyv születik majd, amelyben körbejárja, mi volt illúzió és ami lett a valóság? - Tudja, hány éves vagyok? Hetven leszek márciusban. Ha még egyszer riportot írok, az Ózd lesz, nem az EU. Kádár-évfordulók -A múlt héten szülőhelyén, Kőbányán magas kitüntetésre javasolták, de visszautasította. Ennyire utálja a politikusokat? - Igen, ennyire. Nemcsak a kőbányai, hanem a budapesti kitüntetést is visszautasítottam. Én kipróbált, hűséges baloldali vagyok, akinek a szegények és nyomorultak sorsa szent. Aki ezt elárulja, az aljas, szemét és mocsok, ha a szegények nevében lépett fel. Ezt megtette az MSZR Az SZDSZ-szel soha egyetlen közös gondolatom nem volt, a jobboldalhoz pedig nem lehet közöm. Akkor mi maradt? A Munkáspárt, amelyre szavaztam. - Nem vesztett emiatt olvasókat? FOTÓ: BERTLEFF ANDRÁS - Nem érdekel. Örülök minden kedves olvasómnak, de ahogy ők sem kérdezik tőlem, úgy én sem tőlük, kire szavaztak. Nem titkolom, hogy a Kádár-évfordulókon mindig ott vagyok, s bepanaszolok mindent és bemószerolok mindenkit az öregnél, aki biztosan rázkódik a sírjában. - Nem tart attól, hogy akik ezt a beszélgetést végigolvassák, azt mondják majd, hogy Moldova György egy kicsit kiábrándult a világból, netán megöregedett? - Öreg voltam már húszéves koromban is. Kiábrándulni pedig nem volt miből, mivel a baloldaliságomból következően a szolgálattétel nem csökkent bennem. Megöregedtem? Lőttek rám eleget, ha az ágyúgolyó eltalált volna, nem tudtam volna megöregedni. De hogy ez bekövetkezett, egyáltalán nem zavar. KOLOSZÁR TAMÁS