Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-25 / 249. szám

Szombat, 2003. október 123. SZIESZTA II. GERA ZOLTÁN I TIZ HÓNAPIG ÜLT BÖRTÖNBEN ANGLIABA IRT LEVELE MIATT A lelkesedéssel végzett munka fiatalít Néhány hete már nyolcvan­kodik Gera Zoltán (képün­kön), de szellemi és testi frissessége irigylésre méltó a Magyar Köztársasági Ér­demrend Tisztikeresztjével is kitüntetett színésznek. Az ő példája is alátámasztja: az örömmel, lelkesedéssel végzett munka az egyik leg­jobb fiatalítószer a világon. Visszatérve a múltba, bár szín­padon is átélt sok felemelő pillanatot Gera Zoltán, mégis a filmbéli szerepeihez kötődik inkább, hiszen az jó alkalom arra, hogy kontrollálja magát, anno miként is csinálta. Sok­szor úgy érzi, a színházban a közönség túlzottan illedel­mes, udvariasságból elfogadja azt is, amit nem kellene. A moziban nyugodtan feláll az ember 10 perc elteltével, s ott­hagyja a rossz produkciót. Színházban nincs ilyen. Épelméjű államellenes Pályafutását tíz hónapos börtönbüntetés szakította fél­be 1964-ben. Nem kell erő­szakos, gálád cselekedetre gondolni, csupán írásban el­követett államellenes izgatást hajtott végre a színész. Az ang­liai Brit Drámai Intézet pá­lyázatán tanulmányutat nyert, a dokumentumot a főnö­keinek lelkesen mutatta, de ők inkább könyöklő karrieristá­nak nézték, nem engedték el az intézmény kötelékéből még 12 napra sem. Elkeseredett­ségében leírta az angoloknak, sajnos nem tud eleget tenni a meghívásnak: a kommunisták nem engedik ki. A határon túlra címzett levelét az ÁVO tisztjei felbontották. A tárgya­lásra rengeteg tanút beidéz­tek, még a házmestert is, aki kutya kötelességének érezte, hogy elmondja, őt lenéző, nagyképű, beképzelt ember ez a Gera. Verebes Károly men­teni akarván, csupa jóindu­latból nem beszámíthatónak titulálta barátját, akinek fél­rejár az agya. A baráti pró­bálkozás balul sült el. Meg­vizsgáltatták rendőrségi elme­gyógyásszal is a színészt. A doktor megállapította: felelős­ségtudattal ellátott személy, aki tudta, államellenes izga­tást hajt végre. Nem csoda, hogy a műin­tézmény falain belül „téglát" helyeztek Gera Zoltán mellé a cellába. A lakótárs folyton pro­vokálni akarta kérdéseivel, végtelen szószátyárkodásával. A becsületes, ugyanúgy állam­ellenes tevékenységért elítélt cellatárssal együtt erősen gya­nakodott a színész, ezért ki­találták, hogy csak angolul fognak a későbbiekben kom­munikálni. Három nap után a szószátyár idegei felmondták a szolgálatot, „kérte áthelye­zését", amit naná hogy meg­adtak neki. Egyetlen hamisí­tatlan rabnak sem volt ekkora privilégiuma, hogy ha kényel­metlen a cella, átengedjék a másikba... Mondani vicc! Görög származású volt a szí­nész smasszerja, aki „rosszul beszélni magyar". (Kifejezet­ten érdekes szituáció: aki a gö­rög hegyekben a szabadságért küzdött, hazánkban börtönőr­ként felügyel az elítéltekre.) Pantomim helyzetgyakorlato­kat végzett a fegyenc, s mikor a smasszer bekukucskált a kis ablakon, meglepődve figyelte a műveleteket. A jelentés ered­ményeként ismét berendelték ideggyógyászhoz. Amikor a doki kérdezte, vannak-e szo­rongásai, feldobódva vála­szolt, soha ilyen jól nem érezte magát, mint itt a börtönben. Kifejezetten szereti a magányt, alkalmas a környezet, hogy az ember elmerüljön gondolatai­ban. A vizsgálat után a szabad­ságharcos megszerette az álta­la bolondnak vélt Gera Zol­tánt. „Színész sok vicc tud. Mondani vicc!" A reggeli tornánál az elítélt mindig ellentétesen csinálta a gyakorlatokat. Helyben fu­tásnál azt játszotta, mintha a lába alá lőnének, s ijedve kapkodja a virgácsait, ne ta­lálják el. A környékén állók is Otthon gyakran csöngetik meg telefonját fiatal hölgyek, amióta ugyanezzel a névvel országos hírnevet vívott kl magának egy fe­rencvárosi futballista Is. A művész úr udvariasan tájékoztatja a vá­logatott játékosért felajzott amazonokat, hogy ő bizony nem a c§e­lezőkészségének és gólveszélyességének köszönheti Ismertségét. Persze azokat nem tudja rögtön rádöbbenteni az Igazságra, akik vi­zuális módon ajánlják fel barátságukat, gyakran ledér öltözetű lá­nyokról készült fotókat hoz a postás, amelyekhez természetesen te­lefonszámokat Is mellékeltek a „futballba szerelmes" amazonok. meg voltak győződve arról, hogy társuk idióta, boldogan nevettek, hiszen igencsak ki voltak éhezve a humorra. De a társait önkéntes alapon nevettető színész is megtalálta a maga szórakozását. A föld­szinti cellában ülő rab táv­sakkmérkőzést vívott egy má­sodik emeleten ülővel. Az ab­lakon keresztül kiabálták egy­másnak: „a paraszttal lépek a C4-ről a C5-re". A színész kö­zöttük lakva az első emeleten, megtanulta a sakkozók hang­lejtését, s gyakran a sakkparti közepén az egyiknek a ne­vében teljesen blőd lépéseket kiabált be. Ebből általában óriási veszekedés kerekedett a két sakkozó között. Persze eb­ben volt egy kis turpisság a színész részéről, de az akusz­tikus mozi is segített elvisel­hetőbbé tenni a nehéz na­pokat, hiszen a börtön még­sem egy diadalmenet. Gondolkozz, mielőtt gondolkoznál! Már akkor buddhizmussal foglalkozott, a lelki izmok fej­lesztésével, a szellemi lélekje­lenléttel. Tudta, nem fog meg­törni. Minden élethelyzet attól függ, milyen aspektusból szemléljük. Ha a börtönt bün­tetésnek és személyiségünk le­rombolásaként fogjuk fel, ak­kor a negatív hatások valóban bekövetkeznek, de ha a nega­tívumok közül valami pozití­vumot ki lehet bányászni, at­tól személyiségünk gazdago­dik. A gondolkodásnak, a kép­zeletnek óriási ereje van. Ha ezek rossz irányba fordulnak, úgy dolgoznak, mint a méreg. A lerakódott méregrétegektől fizikailag legyengülünk, alkotó energiáink elsorvadnak, kese­rűség és állandó indulat lesz rajtunk úrrá. A pozitív energi­ák önmegismeréssel hozhatók felszínre, gondolatainkat irá­nyítani kell. A színész a szobá­jában ki is függesztett egy an­gol szöveget: „Gondolkozz, mielőtt gondolkoznál!" 0. JAKÓCS PÉTER KINA IS BESZÁLLT AZ URVERSENYBE Nem ismernek A harmincnyolc éves Jang Li-vej repülő alezredes révén Kína tíz nappal ezelőtt bekerült a világ legexkluzívabb klubjába azzal, hogy Oroszország és az Egyesült Államok után harmadikként embert küldött az űrbe. Az ázsiai ország első űrhajósának huszonegy órás Föld körüli uta­zása mindenekelőtt presztízskérdésnek számított, tudo­mányos jelentősége elenyésző volt. Kína saját nagyha­talmi ambícióit fejezte ki ezzel a vállalkozással. Az első kínai űrhajós, vagyis tajkonauta, az 1965-ben szü­letett Jang Li-vej tíz éve készült élete nagy kalandjára. Arra a pillanatra, amelynek végül csupán a kiváltságosok szűk köre lehetett a szemtanúja. Az előzetes bejelentéssel ellen­tétben ugyanis a televízió mégsem közvetítette élőben a Sencsou-5 űrhajó fellövését október 15-én, helyi idő sze­rint reggel 9 órakor. A selyem­út egykori oázisáról, a Csiucsüan űrrepülőtérről fel­bocsátott „Szent hajó" azzal a céllal indult útnak, hogy egyetlen emberrel a fedélze­tén huszonegy óra alatt tizen­négyszer megkerülje a Földet. A vállalkozás egyértelmű si­kerrel járt, hiszen Jang Li-vej épségben landolt az űrhajó visszatérő kabinjában Bel­ső-Mongólia területén. Az első tajkonauta csupán sima re­pülést hajtott végre bolygónk körül, tudományos felszere­lést nem vitt magával. Igaz, egy kiló növényi mag mégis megjárta a világűrt, de ennek célját hivatalosan nem közöl­ték. Mao Ce-tung álma Bár a kínai űrrepülésről 1992-ben született végleges döntés, már a néhai Mao Ce-tung elnöknek is nagy ál­ma volt a kozmosz meghó­dítása. Maót katonai szem­pontok vezérelték, amikor az ázsiai ország az 1950-es évek­ben a nagy ugrás utáni ha­talmas ínség és milliók éh­halála közepette elindította űr-, illetve rakétaprogramját, és 1970-ben, a kulturális for­radalom zűrzavarának kellős közepén fel is lőtte első mű­holdját. Később a pragmatikus Teng Hsziao-ping a katonai helyett elsősorban a távközlési és meteorológiai műholdak építését szorgalmazta. Eddig negyvenöt kínai mesterséges holdat, köztük huszonegy pol­gári rendeltetésűt állítottak pályára. Az oroszok "nyújtottak ugyan technikai segítséget a kínai­aknak a Sencsou-program űr­hajóinak megépítéséhez, a pe­kingi vezetés azonban koráb­A Sencsou-5 fellövése. FOTÓ: MTI ban úgy döntött, hogy az or­szág az űrüzlet minden te­rületén független és önálló lesz, így embert is maga küld az űrbe. Ezzel magyarázható, miért utasították vissza a nyolcvanas évek elején Ró­náid Reagan elnök ajánlatát, hogy egy kínai űrhajós száll­jon fel az egyik amerikai űr­siklóra. Moszkva a mentő­rendszer, a hőpajzs és a csat­lakozórendszer általa kifej­lesztett technológiáját adta el Pekingnek, ám a múlt héten fellőtt Sencsou-5 űrhajó min­den egyes darabja kínai gyárt­mány. Hasonlít ugyan az egy­kori szovjet Szojuzokra, de azoknál nagyobb. A visszatérő egység pedig fejlettebb, mivel saját napelemekkel, hajtómű­vekkel rendelkezik, így akár hónapokig is önállóan mű­ködhet. Hatéves kiképzés Mielőtt a „Szent hajót" út­nak indították volna a tizen­négy asztronautajelölt közül kiválasztott Jang Li-vejjel a fe­délzetén, 1999 óta egy tucat ember nélküli kísérleti repü­lést végeztek, amelyek során egy kutya, egy majom, egy nyúl és néhány kígyó járt a kozmoszban. Az űrhajós-ki­képzésre annak idején olyan vadászpilótákat válogattak be, akik már legalább ezer órát Jangot ünneplik a földet éréskor, FOTÓ: MTI/AP/XINHUA/CSAO CSIENVEJ A nulladik űrhajós A legenda szerint 1500-ban egy kínai nemesember, bizo­nyos Van Flu, elhatározta, eléri a csillagokat. Ehhez építtetett egy repülő alkalmatosságot, amit rakétaszéknek nevezhetnénk. Egy székhez ugyanis felül két szélsárkányt, alul pedig 47 „ra­kétát", vagyis puskaporral teli palackot erősített. A terve az volt, hogy a rakétákat segítői egyszerre gyújtják be. Amikor ehhez a pillanathoz érkeztek, az egész szerkezet felrobbant. S mivel Van Hu - bízva a tech­nikában - már az első próbánál * a székben ült, életét vesztette. Kínában Van Hut a „tudomá­nyos kutatás hősi halottjának" tartják. Ma már ellenőrizhetet­len, megtörtént-e az eset, amelyre mindössze egyetlen feljegyzés utal, ám Van Hu em­lékét a Hold túlsó oldalán egy kráter neve őrzi. repültek, még nem töltötték be 30. életévüket, magasságuk 170 centiméter, súlyuk 65 kiló körüli volt. Hatéves kiképzé­sük alatt megfordultak az oroszországi Csillagvárosban, de elsősorban Pekingben zaj­lott a felkészítés. A hivatalos kínai sajtó szerint végül azért esett Jangra a választás, mert pszichológiai tesztjei nagyon jól sikerültek. Nővére pedig úgy véli, az is szerepet játsz­hatott, hogy öccse gyermek­korában ritkán volt beteg, és szeretett sportolni. Nagyszabású tervek Jang sikeres földet érését ki­használva a kínai űrprogram vezetői máris vázolták a jövő­beni terveket. Ezek szerint 2005-re holdkutató szondát, 2010-re holdbázist, 2020-ra pedig már a Holdon működő kísérleti üzemet vetítenek elő­re az űrkutatók. A tervek kö­zött szerepel űrszonda küldé­se a Marsra, egy távoli galaxi­sokat vizsgáló teleszkóp világ­űrbe juttatása, sőt saját kínai űrállomás összeszerelése is (mivel Amerika megakadá­lyozta, hogy Kínát is bevegyék a nemzetközi űrállomás épí­tésébe). A világ legnépesebb, dinamikusan fejlődő országa ezzel is egyértelművé tette: századunk második felére minden területen egyenrangú vetélytársa kíván lenni az Egyesült Államoknak. Wa­shingtonban ugyanakkor attól tartanak, hogy Kína katonai célokra akarja felhasználni az űrt. A The Washington Times műit pénteken védelmi mi­nisztériumi forrásokra hivat­kozva azt írta, a Sencsou-5-öt az űrbe emelő rakéta tetején egy műhold volt, amely a kí­nai hadsereg számára gyűjt információkat. A cikk szerint a műholdat Föld körüli pályára állították, amikor az űrhajó utoljára repülte körbe a boly­gót. S bár a nagyszabású ter­vekhez Kínának sok milliárd dollárnak megfelelő jüant kell áldoznia, mégis van rá esélye, hogy az űrutazásban is nagy­hatalommá váljon, hiszen egy friss szakértői becslés szerint gazdasági teljesítményét te­kintve 2007-re megelőzi Né­metországot, 2015-re Japánt, 204l-re pedig az USA-t. HEGEDŰS SZABOLCS

Next

/
Oldalképek
Tartalom