Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-25 / 249. szám

SZOMBAT, 2003. OKTÓBER 25. 3 Csongrád megyében csak hószállingózás várható Készen állnak a sószórók Folytatás az 1. oldalról Aranytojást tojó tyúk FEKETE KLÁRA _ ..Actfl Bár hótól nemigen kell tartani, a hajnali fagyok idején csúszóssá válhatnak a legkorábban síkoso­dé útszakaszok, köztük is első­sorban a hídfők. A szentesi városellátó intéz­mény stábja haTcell, akár már hol­nap kész a hó kotrására. Üzemké­pes a négy hóekéjük, amelyek kö­zül kettő sószórásra is alkalmas. Amennyiben igény lesz rá, továb­bi két gép is bevethető. Beszerez­tek 200 köbméter folyami homo­kot és 50 tonna ipari sót is. - Gépeink szükség esetén bár­mikor megindulhatnának mondta Reith Imre, az A. S. A. Hódmezővásárhely Köztisztasá­gi Kft. ügyvezető igazgatója. Csak egyetlen járművet kell még fölszerelni, ez új sószóró beren­dezést kap. Tavalyról maradt is akkora sómennyisége a kft.-nek, amely a kezdeti munkákhoz elég lenne. Már csak az önkormány­zat műszaki osztályával kell megkötni a szerződést - tette hozzá az ügyvezető igazgató. Makón is készen állnak a hóel­takarításra. Az önkormányzattól tavaly megbízást kapott három cég egyike, a kommunális klit. igazgatója, Bende Sándor érdek­lődésünkre elmondta: két tolóla­pos traktorukkal szükség esetén bármelyik pillanatban el tudnak indulni. Csongrádon november 15-től - Az első meghatározó élmé­nyem az volt a nagyapámmal kapcsolatban, ahogy játszott ve­lünk. Nagyon sokszor bújócs­káztunk a dolgozószobájában, nagyon élvezte ezt az önfeledt já­tékot. Egy másik élmény is na­gyon elevenen él bennem: nyula­kat tartottunk, s a kis nyuszikkal is rengeteget játszottunk ­mondta az unoka, /ánosi Kata­lin. Családi körben Katalin asszony szerint a néhai miniszterelnök nagyon szerette az életet. Szeretett mulatni, szó­rakozni, szeretett otthon családi körben lenni. Emellett nagyon fi­gyelmes ember is volt. - Novem­ber másodikán van a születésna­pom, s még 1956-ban is volt ide­je és energiája eljönni, és felkö­szöntem engem - emlékezett vissza Katalin asszony, aki abban már nem biztos, hogy volt-e ott­hon szó politikáról. Rendszerek, önkormányzatok jönnek és mennek, de a dorozsmai nagybani piac állandó. Túlélte az összes hajmeresztő ötletet, már ami a nagybani elárusító helyek telepítésével kapcsolatban az utóbbi időkben Szegeden felmerült, Falamint visszaverte a kon­kuréritek támadásait is. Emlékezetünkben nem kell túl mélyen kotorászni ahhoz, hogy eszünkbe jusson a volt Agroker területére tervezett Kakas-piac, nem is beszélve a tavaly már komoly épít­kezésbe kezdett Südfrucht Kft., valamint a Zöldes Út Kft. próbál­kozásairól. Az egyik magáncég ráadásul a dorozsmai nagybani szomszédságában újította fel a volt állattartó telepet, épített dísz­burkolatot a semminek, a piacozás jogának megszerzése remé­nyében. Lehet valami sajátos bukéja ennek a dorozsmai nagybaninak, ami nem tántorította el azokat a termelőket sem, akik évekkel ezelőtt még konvojban álltak a piachoz vezető utakon, hogy egy­általán beférjenek. De azokat a kereskedőket sem, akik szintén évekkel ezelőtt egy leendő hűtőház építéséhez adták össze a mii­hókat. Miközben nap mint nap állták a környéken lakók szidal­mait. Ha csak az észérveket vesszük elő, akkor az ember nem érti, miért ott van a piac, ahol most tovább fejlesztik: hiszen a Kakas néven meghirdetett nagybani sokkal közelebb található a pesti úthoz, a délről érkező forgalomhoz, mint a jelenlegi. Sőt: pont ab­ban a csücsökben található, ami földrajzilag a legideáhsabb, szemben a dorozsmaival, amelyik a lakóövezet szélén, családi házak ablakai alatt árusít. És mégis: a dorozsmai, az önkormány­zati tulajdonú bizonyult életképesnek, hozzá ragaszkodtak a ter­melők és a kereskedők. A jó hírek közé tartozik, hogy minden évben egy apró lépést megtéve fejlődik a piac, hamarosan pedig sportpályányi területtel bővülhet, és a korábbi áldatlan állapotok fokozatosan szűnnek meg. A dorozsmai nagybani egy aranytojást tojó tyúk az önkor­mányzat kezében - ezt nekem tavaly a kereskedők mondták, ak­kor, amikor a korábbi városvezetés éppen privát zsebekbe próbál­ta kivinni a piac profitját, és adott volna zöld utat két másik, ma­szek nagybaninak. Nem sikerült, a tyúk is, az aranytojás is meg­maradt. Az azonban nehezen érthető, ha igaz, hogy évi 400 millió forint bevétele származik a városnak a saját nagybani piacából, s ennek tekintélyes hányada haszon formájában gyarapítja a kasz­szát, miért ez a sok huzavona, miért csak aprókat, és miért nem egy nagyot lépünk előre. Nagy Imre unokája, Jánosi Katalin emlékezik a néhai miniszterelnökre Nagyapja igazán szerette az életet Az október 23-i szegedi ünnep­ség vendége volt Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája is, aki Botka László polgármesterrel leplezte le a mártírhalált halt minisz­terelnök szobrát. Az ünnepség után egy kávé mellett örömmel emlékezett vissza nagyapjára. Nem szenvedett hátrányt - Hozzánk, gyerekekhez nem jutottak el ezek a dolgok, de el­képzelhető, hogy édesapámmal beszélgettek a politikáról, a válto­zásokról. A közös családi ebéde­ken viszont sohasem volt szó köz­életről. Nagyapám nem volt az a tipikus munkamániás politikus, tart fenn a városgondnokság hó­ügyeletet. Az ez előtti időszak­ban más funkcióval működnek gépei. Ha a napokban nagyobb hőmennyiség hullna a városra, elsődlegesen egy hadra fogható sószóró gépkocsi állna rendelke­zésre, súlyosbodó helyzet esetén további két kompatibilis teher­gépkocsit tudna bevonni a város­gondnokság. Megtudtuk: ha kell, elindulnak a Csongrád Megyei Állami Köz­útkezelő Kht. szóróautói is. Tegnap késéseket okozott a vasúti közlekedésben a korán jött havazás. A gondot főként az okozta, hogy a megfagyott csa­padék elektromos zárlatot oko­zott a felsővezeték-rendszerben. Máshol a hirtelen lehullott hó fagyott rá a váltóberendezések­re. A Mávinform tájékoztatása szerint a Budapest-Cegléd vas­útvonalon a péntek reggeli órák­ban 60-70 perces késések is elő­fordultak, amelyek napközben 20-30 percre mérséklődtek. A szegedi nagyállomáson azt az információt kaptuk, hogy a Csongrád megyébe érkező vona­tok közül néhány késett ugyan 20-30 percet, de jelentősebb menetrendcsúszást nem oko­zott az északi régiót megszálló tél. Jánosi Katalin: Nagyapám 1956. november 2-án felköszöntött a születésnapomon. Fotó: Karnok Csaba aki reggeltől estig csak a hivatásá­nak él. Nagyon jól érezte magát vidéken, az emberek között, talán még jobban, mint a parlament­ben - tette hozzá az unoka. Jánosi Katalinnak szerencsé­re nem származott hátránya abból, hogy nagyapja mártírha­lált halt a forradalomért. Mint mondta, tisztában volt azzal, hogy nem volt szabad, nem le­hetett beszélni az 1956-os ese­ményekről, nem csupán neki, de a társadalomnak sem. - Ál­talános és középiskolába, vala­mint egyetemre is művészeti iskolába jártam. A művészek sokkal nagyobb lelki érzékeny­ségének tudom be azt, hogy sokkal több szeretetet kaptam, mint kiközösítést, megbélyeg­zést. Persze voltak rossz ta­pasztalataim is. Az egyetemen az egyik tanár úgy jött be az el­ső órára, hogy na, ki az, akinek a nagyapját fölakasztották? De ezt felnőtt, érett fejjel már könnyű volt kezelni, kisgyer­mekként biztos, hogy sokkal jobban bántott volna - mondta Jánosi Katalin. Nem kell heroizálni Katalin asszony örül annak, hogy Lapis András szobrászmű­vész olyan szobrot alkotott, ame­lyen Nagy Imre éppen egy beszé­det olvas föl. - Mindegyik róla készült szo­borban az embert, a nagyapámat látom viszont. Ugyanakkor ez a szobor azért is tetszik különös­képpen, mert egy teljesen termé­szetes pillanatot ábrázol. Nem szeretem azokat a szobrokat, amelyek heroizálják a nagyapá­mat. Jánosi Katalin szeretné, ha ez a szobor a szegediek életének fontos részévé válna. - Bízom benne, hogy a gyerekek felmász­nak a talapzatra, és izgatott sze­relmesek várnak itt majd egy­másra - tette hozzá Nagy Imre unokája. GARAI SZAKÁCS LÁSZLÓ Bővülne a nagybani Fotó: Gyenes Kálmán Folytatás az 1. oldalról Az idén fejlesztették a várakozta­tót. A focipályából kaptak egy tízméteres sávot, így megoldot­ták a piacra való behajtást. En­nek köszönhetően az áruforga­lom most már nem akadályozza a közúti közlekedését. A korábbi, Kettőshatári úti bejárattól mint­egy négyszáz méterre alakították ki az új parkolót. így a bebocsá­tásra váró teherautók itt állnak és innen mehetnek az árusítóhe­lyekre. A másfél hektárnyi par­kolóban egyszerre 350-400 jár­mű is elfér. A beruházás 50 mil­lió forintba került, amit a piac bevételéből finanszíroztak. Jóllehet a közlekedést megol­dották, a piacon komoly problé­mát jelent a helyhiány. Ezért há­rom éve, 2000-ben tervet dolgoz­tak ki a bővítésre. - A szakható­sági véleményekkel együtt küld­tük el az önkormányzathoz az anyagot, de azt nem tárgyalta az akkori közgyűlés. Személyes oko­kat sértett a tervezet, mivel két magánpiacot is szerettek volna létesíteni az önkormányzati he­lyett, de egyikből sem lett semmi - tette hozzá Szilasi László. Jelenleg a nagybani teljes terü­lete 5,2 hektár. Ezt szeretnék kö­zel nyolcra bővíteni. Szilasi sze­rint a gyorsabb, de kisebb terüle­tű terjeszkedés 15 millió forintba kerülne. - A csődbe került békés­csabai Agroker fél hektárát lehet­ne megvásárolni, majd átalakítás után a piachoz csatolni - vélte. A dorozsmai sportpályával több mint 40 százalékkal lehetne növelni a piac területét. - Ehhez módosítani kell a szegedi építési szabályzatot, mégpedig azért, hogy a jelenlegi sportterület gaz­dasági zónába kerüljön - tájékoz­tatta lapunkat Gila Ferenc ön­kormányzati képviselő, a köz­gyűlés tulajdonosi bizottságának elnöke. Elmondta: ezzel együtt az új pályának kinézett helyet, az úgynevezett lóvásárteret pedig sportterületté kell nyilvánítani. Ráadásul ehhez a Kiskunsági Nemzeti Park írásos beleegyezé­se is szükséges, mivel a besorolás szerint ez „természeti terület". A régi pálya átalakításának, il­letve piachoz történő csatolásá­nak költségét a nagybani ki tudja termelni. Az önkormányzat el­képzeléseit a termelők és a keres­kedők is támogatják, akik részt vesznek a munkában. A dorozsmaiak nem maradnak pálya nélkül, hiszen kapnak egy újat. A lóvásárteret a munkála­tok előtt fel kell tölteni mintegy 80 centiméter vastag földréteg­gel. A modern létesítmény pedig nemcsak sportcélokat szolgálna, hanem számos kulturális ren­dezvénynek is otthont adna. A sportpálya bekebelezését a piacvezető már szkeptikusabban fogadta. - Nem lehet tudni, ez mikor valósulna meg. A sport­törvény értelmében a munkát addig el sem lehetne kezdeni a régi pályán, amíg át nem adják az újat. Számításom szerint a be­ruházás 100-150 millió forint lenne - mondta végül Szilasi László. KORMOS TAMÁS A Szegedre érkező vonatok 20-30 percet késtek tegnap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom